Szerző Téma: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról  (Megtekintve 32549 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #30 Dátum: 2008 Augusztus 19, 23:12:20 »
Hét kolumbiai fiatal elragadtatott a pokolba és a mennybe. Az egyikük mennyei bizonysága az alábbi.



2 Kor 12,2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

A szobában voltunk, amikor az első tapasztalást kaptuk. A szoba újra kezdett betöltődni az Úr jelenlétéből áradó fénnyel. Erőteljes volt, ahogy ráesett a fénysugár az egész szobára. Az Ő dicsőségétől volt tele, csodálatos volt Őelőtte lenni.

Jézus azt mondta nekünk: „Gyermekeim, most meg fogom mutatni a Királyságomat, Dicsőségembe fogunk menni.” Fogtuk egymás kezét és felemelkedtünk. Lenéztem, és észrevettem, hogy kilépünk saját testünkből. Ahogy elhagytuk a testünket, fehér talárba öltöztettek és nagyon nagy sebességgel elkezdtünk felfelé menni.

Megérkeztünk egy páros ajtó elé, amely a bejárat volt a Mennyei Királyságba. Csodálkoztunk azon, ami velünk történik hála Jézusnak, Isten Fiának, ott volt velünk, mellette két angyallal, akik mindegyikének négy szárnya volt.

Az angyalok elkezdtek beszélni hozzánk, de nem értettük, mit mondanak. A nyelvük nagyon különbözött a miénktől, nem olyan volt, mint bármelyik földi nyelv. Ezek az angyalok szívélyesek voltak velünk, és kinyitották azokat az óriási ajtókat. Csodálatos helyet láttunk, sok különböző dologgal. Emlékszem, hogy amikor befelé mentünk, teljes béke töltötte be a szívünket. A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten olyan békét fog adni, ami meghalad minden emberi értelmet (Fil 4,7).

Az első dolog, amit láttam, egy szarvas volt, így megkérdeztem egyik barátomat: „Sandra, ugyanazt a dolgot látod, amit én?” nem sírt vagy kiabált többet, ahogy akkor, amikor megmutatták nekünk a poklot. Mosolygott és azt mondta: „Igen Esau, egy szarvast látok!” aztán felismertem, hogy minden valóságos, mi valóban a Mennyi Királyságban vagyunk. Minden szörnyűséget, amit a pokolban láttunk, hamar elfelejtettük. Élveztük Isten dicsőségét. Arra mentünk, ahol a szarvas volt, mögötte állt egy kimondhatatlanul magas fa! Ez volt a paradicsom közepe.

A Biblia mondja nekünk a Jelenések Könyvében: A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van. (Jel 2,7)

Ez a fa Jézus jelképe, mivel Krisztus az örök élet. A fa mögött egy kristályos vizű folyó volt. Annyira tiszta és gyönyörű, amilyet azelőtt sohasem láttunk a földön. Határozottan azt akartuk, hogy azon a helyen maradjunk. Sokszor mondtuk az Úrnak: „Uram, kérlek! Ne küldj el minket erről a helyről! Itt akarunk lenni örökre! Nem akarunk visszamenni a földre!” az Úr válaszolt:”Szükséges, hogy visszamenjetek, hogy bizonyságot tegyetek mindarról, amit előkészítettem azoknak, akik szeretnek engem, mert nagyon hamar visszatérek, és az ajándékom velem van.”

Amikor megláttuk a folyót, oda siettünk, és megmártóztunk benne. Emlékeztünk a Szentírásra, ami azt mondja, hogy bárki hisz az Úrban, bensejéből élő vizek folyamai fognak ömleni (Jn 7,38). Ennek a folyónak a vize úgy nézett ki, hogy élete van önmagában, ezért bemerítkeztünk. A folyóban és a vízen kívül normálisan tudtunk lélegezni. Nagyon mély volt, és benne rengeteg különféle színű hal úszkált. A fény bent is, a folyón kívül is normális volt; a Mennyben a fény nem egy különleges forrásból jön, mindenből ragyogás árad.

A Biblia azt mondja nekünk, hogy az Úr Jézus a fényessége annak a városnak (Jel 21,23). A kezünkkel néhány halat kifogtunk a vízből. Nem haltak meg, ezért az Úrhoz szaladtunk, és megkérdeztük Tőle, miért. Az Úr mosolygott, és azt válaszolta, hogy a Mennyországban nincs többé halál, nincs többé sírás, és nincs többé fájdalom (Jel 21,4).

Elhagytuk a folyót, és futottunk minden felé, amit megtaláltunk, meg akartunk érinteni és tapasztalni mindent. Mindent haza akartunk vinni magunkkal, mert annyira elámultunk a mennybéli dolgokon. Egyszerűen nem lehet azokat kifejezni szavakkal eléggé. Amikor Pál apostol a Mennybe ragadtatott, látott olyan dolgokat, amiket soha nem tudott kifejezni szavakkal a dolgok nagyszerűsége miatt a Mennyek Országában (2 Kor 12). Vannak dolgok, amiket láttunk, és amiket nincs mód leírni.

Utána egy hatalmas területre érkeztünk; egy nagyon csodálatos és gyönyörű helyre. A hely tele volt drágakövekkel: arannyal, smaragddal, rubinttal, gyémánttal. A padlózat színarany volt. Ezután elmentünk egy helyre, ahol három nagyon nagy könyv volt. Az első a Biblia, aranyból. A Zsoltáros azt mondja nekünk, hogy Isten szava örök, és hogy Isten szava megmarad a Mennyben örökké (Zsoltár 119,89). Láttunk egy hatalmas arany Bibliát; az oldalak, az írás, minden színarany volt.

A második könyv, amit láttunk, nagyobb volt, mint a Biblia. Nyitva volt, és egy angyal ült ott, és írt bele. Az Úr Jézussal együtt közelebb mentünk, hogy megnézzük, éppen mit ír az angyal. Mindazokat a dolgokat írta, ami éppen a földön történik. Mindent, ami történt; beleértve a dátumot, az órát, mindent oda rögzített. Elkészül, amint az Úr szava beteljesedik, ahol azt mondja, hogy könyvek nyittatnak meg, és hogy az emberek a földön megítéltetnek cselekedeteik szerint, ahogy meg van írva azokban a könyvekben (Jel 20,12). Az angyal minden dolgot leír, amit az emberek a földön tesznek; jót, vagy rosszat, ahogyan meg van írva.

Folytattuk utunkat ahhoz a helyhez, ahol a harmadik könyv volt. Ez még nagyobb volt, mint az utóbbi. A könyv be volt csukva, de közelebb mentünk hozzá. Mind a heten levettük a helyéről az Úr parancsa szerint, aztán egy oszlopon elhelyeztük.

A pillérek és oszlopok a Mennyben csodálatosak! Nem abból készülnek, mint a földön. Az oszlopok olyanok, mint a hajfonat, különféle drágakövekből készülnek. Néhány gyémántból, más oszlopok tiszta smaragdból, mások színaranyból, és mások több, különféle kövek kombinációjából. Akkor megértettem, hogy az Úr valóban minden dolog tulajdonosa, ahogy meg van írva Aggeus próféta könyvében (2,8): „Az arany enyém, és az ezüst enyém.” Megértettem, hogy Isten korlátlanul gazdag, és az Övé minden gazdagság a világon. Azt is megértettem, hogy a világ a maga teljességében Istenünkhöz tartozik, és Ő azt akarja, hogy mindazoknak odaadja, akik hitben kérik.

Azt mondta az Úr: „Kérjed tőlem, és én odaadom neked a pogányokat örökségül.” (Zsoltár 2,8) Ez a könyv, amit az oszlopon helyeztünk el, olyan nagy volt, hogy rendesen lapozzunk, el kellett sétálnunk minden egyes oldalnál a könyv másik oldalára. Próbáltuk elolvasni, mi van a könyvben, ahogyan az Úr kért minket. Először nehéz volt olvasni, mert idegen írásjelekkel volt írva, amit nem értettünk. Különbözött bármely földi nyelvtől; valami egészen mennyei volt. De a Szent Szellem segítségével megkaptuk a kegyelmet, hogy megértsük. Olyan volt, mintha egy kötés hullt volna le a szemünkről, és utána megértettük az írást; olyan tisztán, mint a saját nyelvünket.

Láttuk, hogy mind a hetünk neve bele van írva a könyvbe. Az Úr azt mondta nekünk, hogy ez az Élet Könyve (Jel 3,5). Megfigyeltük, hogy a könyvbe írt nevek nem azok voltak, ahogyan hívtak minket a földön; ezek a nevek újak voltak, így az Isten szava beteljesedett, amikor azt mondja, hogy Ő új nevet ad nekünk, amit senki nem tud, csak az, aki kapja (Jel 2,17).

A Mennyben képesek voltunk felismerni a nevünket, de az Úr egyszerre visszavitt minket a földre, ezek a nevek kitörlődtek a memóriánkból és a szívünkből. Isten szava örök, és be kell teljesednie. Barátaim, a Biblia mondja (Jel 3,11), senkinek se engedd, hogy fogja a koronádat, ne hagyd senkinek, hogy bitorolja, vagy elvegye azt a helyet, amit az Úr készít neked. A Mennyben milliónyi csodálatos dolog van, csak éppen nem tudjuk kifejezni a szánkkal. De akarok mondani valamit nektek: „Isten vár rátok!” Mégis, csak azokat az embereket, akik mindvégig állhatatosan kitartanak, akik megtartatnak! (Mk 13,13)


A szeretet soha el nem fogy.

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #31 Dátum: 2008 Augusztus 20, 00:00:26 »
Hihetelenül lenyűgözött. Köszönöm, az Úr áldjon meg ezért a munkádért! Vagy 30 testvéremnek elküldtem ismét. Hihetetlen micsoda kijelentést kaptam az Élet Fájáról, Aki maga az Úr Jézus! Az édenben már Ő mint Élet Fája ott volt. Nekem már teljesen világos a két fa miértje.

MÉGGGGGGG!  :D

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #32 Dátum: 2008 Augusztus 20, 06:50:58 »
Szuper és köszönöm, én is el fogom küldeni sokaknak csak menjek dolgozni!  :igen:
De hogy Jézus maga az élet fája azt sosem gondoltam volna magamtól, pedig így olvasva teljesen logikus.
Dicsőség az Úrnak!

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #33 Dátum: 2008 Augusztus 21, 15:05:09 »
Kedves Mária, köszönöm áldásod testvérem nevében is, akivel együtt fordítjuk a bizonyságokat. :088:

Nagyon örülünk, hogy általatok sokan elolvassák ezeket, mert az a célunk, hogy minél többen szembesüljenek a pokol szörnyűségeivel, és megcsodálhassák a mennyet, bár szavakkal annak szépségét nagyon nehéz kifejezni. :2angel:
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #34 Dátum: 2008 Augusztus 21, 15:07:14 »
Hét fiatal tanúbizonysága a pokolról
Figyelmeztetés mindenkinek – a pokol valóságos!
Ennek a hét fiatalnak megmutatták a mennyországot és poklot, mialatt együtt voltak
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és láta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván mondta: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjainak hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem a lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. /Lukács 16,19-26/
A Biblia, Isten Igéje nagyon világos a mennyország és a pokol tárgyát illetően. Ebben a részben, amit épp most olvastunk, az Úr két helyről beszél: a mennyországról és a pokolról, az ítéletről vagy az üdvözülésről. Nincs közbenső hely. Tisztítótűz nem létezik. Nincs pokol tornáca, ahol az emberek azért vannak, hogy miután elköltöztek a földről, ott megtisztulva a mennybe menjenek. A Biblia nagyon világosan beszél erről.

1995. április 11.
Isten adott nekünk egy kinyilatkoztatást, ami megváltoztatta életünk folyását. Mi akkoriban kezdtük megismerni Istent és az Ő Igéjét. Hét fiatal vagyunk, akiknek Isten azt a kiváltságot és hatalmas felelősséget adta, hogy megosszuk a kinyilatkoztatást a világgal.

Minden úgy kb. tíz órakor kezdődött. Imádkoztunk és arra készültünk, hogy piknikezünk a nap folyamán. Tíz óra körül hirtelen egy hatalmas erejű fehér fény világított át az egyik ablakon. Amikor a fény megjelent, azonnal elkezdtünk nyelveken szólni, és beteltünk a Szent Szellemmel. Abban a pillanatban mindnyájunkat bámulatba ejtett és megigézett az, amit láttunk. A dicsfény elárasztotta az egész szobát. Sokkal erősebb volt, mint a napfény. A fény közepében fehérbe öltözött angyalok seregét láttunk. Gyönyörűek, magasak voltak, nagyon jól néztek ki.

Az angyalok között láttunk valami bámulatba ejtőt – egy Ember alakját. Egy különleges lény volt, egy ember, aki vakítóan fehér palástba és hosszú köntösbe volt öltöztetve. A haja olyan volt, mint az aranyfonal. Nem láthattuk az arcát, mert túlságosan ragyogott. Bár, láttuk a melle körül az arany övet arany betűkkel, ami szerint Ő volt: a Királyok Királya és Urak Ura. Lábain színarany szandált viselt, és szépsége összehasonlíthatatlan volt. Amikor ennek az Embernek a jelenléte átjárt minket, mindnyájan térdre hullottunk.

Aztán meghallottuk a hangját. Nagyon különös és csodálatos volt: minden szó belefúródott a szívünkbe, mint egy kétélű fegyver; éppen úgy, ahogyan Isten Igéje írja (Zsid 4,12). Nagyon egyszerűen beszélt, de erőteljes szavakkal. Füllel hallhatóan hallottuk Őt. Ezt mondta: „Kicsi gyermekeim, ne féljetek, a Názáreti Jézus vagyok, és meglátogattalak benneteket, hogy egy titkot mutassak nektek, amelyet tárjatok fel, és beszéljetek el a városokban, a nemzetek között, a nagyvárosokban, gyülekezetekben és minden helyen. Ahová küldelek benneteket, oda menjetek, és ahová nem, oda ne menjetek.”

A Szentírás, Isten Igéje azt mondja a Joel 2,28-ban: „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.” Ezek azok az idők, amikor Isten előkészít mindenkit.

Aztán történt valami különös, egy szikla jelent meg a szoba közepén, és az Úr, Aki velünk volt, rátett minket arra. Kb. 25 cm-re volt a padló felett, és egy hatalmas nyílás tárult fel a padlón. Roppant nagy nyílás volt, fekete üreg vagy barlang. Hirtelen elestünk a szikla tetején, és elindultunk lefelé, át a padló nyílásán. Sötét volt, és a szikla vezetett minket a föld középpontja felé.

Amíg abban a barátságtalan sötétségben voltunk, nagyon rémültek voltunk. Annyira féltünk, hogy azt mondtuk az Úrnak: „Uram, mi nem akarunk arra a helyre menni! Ne vigyél minket oda, Uram! Vigyél ki innen, Uram!” Az Úr azt válaszolta nekünk bársonyos és együtt érző hangon: „Ez a tapasztalat szükséges ahhoz, hogy lássátok, és másoknak elmondjátok.”

Egy szarv alakú alagútban voltunk, és látni kezdtünk árnyakat, démonokat és alakokat, ahogyan egyik helyről a másikra mozognak. Egyre mélyebbre és mélyebbre jutottunk. Abban a pillanatban ürességet és hatalmas félelmet éreztünk.

Akkor valami barlangféléhez érkeztünk meg; hatalmas ajtókhoz, az egész olyan volt, akár egy labirintus. Nem akartunk bemenni. Szörnyű szagot és forróságot éreztünk, ahogy kinyitottuk. Egyszerre beléptünk, rettenetes dolgokat láttunk, félelmetes alakokat. Az egész helyet lángok borították; és ezeknek a lángoknak a közepében emberek ezreinek teste volt. Hatalmas gyötrelmek között szenvedtek. Olyan rettenetes volt a látvány, hogy nem akartuk látni, ami elénk tárult.

A hely fel volt osztva a gyötrelem és szenvedés különböző részlegeire. Az első részben, amit az Úr engedett látnunk, a „Katlanok Völgye” volt, ahogyan elneveztük. Ott katlanok millióit láttuk. A katlanok a talaj szintjén voltak beillesztve, mindegyik lávaként lángolt belül. Mindegyikben egy olyan személy lelke volt, aki meghalt, és a pokolba került.

Amint ezek a lelkek meglátták az Urat, elkezdtek kiáltozni és sikoltozni: „Uram, könyörülj rajtunk! Uram, adj esélyt, hogy kikerüljek erről a helyről! Uram, vigyél ki innen, és én elmondom a világnak, hogy ez a hely valóságos.” De az Úr rájuk sem nézett. Emberek milliói voltak ott, asszonyok és fiatalok azon a helyen. Homoszexuálisokat és alkoholistákat is láttunk a gyötrelemben. Valamennyi embert kiáltozni láttuk abban a nagy kínszenvedésben.

Megrendített minket, ahogy láttuk, a testük hogyan pusztul el. Jöttek a férgek a szemüregükből, a szájukból és a fülükből; és testükön mindenütt át volt szúrva a bőr. Erről az ítéletről szól Isten Igéje, ami Ésaiás könyvében van megírva: „És kimenvén, látni fogjátok azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadással lesznek.” (Ésaiás 66,24) Továbbá: (Márk 9,44) Elszörnyülködtünk mindazon, ami fogadott minket. Lángokat láttunk kb. 9-12 láb (3-4 méter) magasságig. Minden egyes lángban olyan személyek lelke volt, akik haláluk után a pokolba kerültek.

Az Úr megengedte nekünk, hogy megnézzünk egy embert az egyik katlan belsejében. Fejjel lefelé volt, és a hús az arcán cafatokban lógott. Áthatóan nézte az Urat; aztán elkezdett kiabálni, és hívni Jézus nevét. Azt mondta: „Uram, könyörülj rajtam! Uram, adj egy esélyt! Uram, vigyél el erről a helyről!” De az Úr nem akart ránézni. Jézus egyszerűen elfordult tőle. Amikor Jézus így tett, az ember elkezdte átkozni és káromolni Őt. Ez az ember John Lennon volt, a sátánista Beatles együttes tagja. John Lennon volt az, aki kigúnyolta, és gúny tárgyává tette Jézust egész életén keresztül. Azt mondta, hogy a kereszténység feledésbe merül, és Jézus Krisztust elfelejti mindenki. Csakhogy ma ez az ember a pokolban van, és Jézus Krisztus él! A kereszténység se tűnik el.
A szeretet soha el nem fogy.

Nem elérhető Colhicum

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 84
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #35 Dátum: 2008 Augusztus 21, 15:09:24 »
Ahogy elhaladtunk egy-egy hely mellett, a lelkek kitárták a kezüket, és irgalomért könyörögtek. Jézust kérték, hogy vigye ki őket innen, de Ő nem nézett rájuk.

Utána különféle részlegekbe indultunk. Elmentünk a pokol legszörnyűbb részébe, a pokol közepébe, ahol legkegyetlenebb kínzás folyt. A gyötrelmek legösszetettebb módozatai; olyan kínszenvedések, amiket emberi lény nem képes kifejezni. Kizárólag olyan emberek voltak itt, akik ismerték Jézust és Isten Igéjét. Pásztorok, evangélisták, misszionáriusok, és azon emberek minden fajtái, akik egyszer befogadták Jézust, és ismerték az igazságot, de kettős életet éltek.

Ott voltak a visszaesők is; az ő szenvedésük ezerszer rosszabb volt, mint bárki másé. Kiáltoztak és könyörögtek az Úrnak irgalomért, de az Úr Igéje azt mondja a Zsidó levél 10,26-27-ben: „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.” Ezek a lelkek azért voltak ott, mert prédikáltak, böjtöltek, énekeltek, és karjukat felemelték a templomban, de az utcákon és otthon házasságot törtek, paráználkodtak, hazudtak, raboltak. Nem hazudhatunk Istennek. A Biblia mondja, hogy akinek több adatott, sokkal többet kérnek számon rajta. (Lk 12,48)

Isten azután megengedte, hogy két asszonyt lássunk, akik Krisztusban  testvérek voltak, amíg a földön éltek, de nem éltek az Úrnak tetsző életet. Az egyik azt mondta a másiknak: Te átkozott, szegény ördög! A te hibád, hogy ezen a helyen vagyok! Sosem prédikáltál nekem Krisztus evangéliumáról! És mert nem beszéltél nekem az igazságról, most itt vagyok a pokolban! Ezeket a dolgokat a lángok között mondták egymásnak, és gyűlölték egymást, mert a pokolban nincs szeretet, irgalom vagy megbocsátás.

Lelkek ezrei voltak ott, aki azelőtt ismerték Isten Igéjét, de az életük nem volt tiszta az Úr szent jelenlétében. „Nem játszhattok sem Istennel, sem a pokol lángjaival” – mondta az Úr. Azt is mondta nekünk: „Fiaim, minden szenvedés, ami összeadódik a földön, semmi ahhoz képest, ami ezen a helyen van. SEMMI SEM hasonlítható össze azzal a szenvedéssel, ami egy olyan személyé, aki a pokol legjobb részén van.” Ha ez így van, hogy szörnyű azoknak, akik a legkevésbé szenvednek a pokolban, mennyivel rosszabb azoknak, akik egykor megismerték az Úr Igéjét, és eltávolodtak Tőle. Ezután az Úr azt mondta nekünk, hogy játszhatunk a tűzzel a földön, de a pokol tüzével soha.

Különböző helyeken haladtunk át, és az Úr sok különféle embert mutatott nekünk. Láthattuk, hogy minden embernek megközelítőleg hat különböző fajta gyötrelme volt. Voltak lelkek, akiket démonok gyötörtek a büntetés minden fajtájával. Egy másik szörnyű büntetésük az volt, hogy a saját lelkiismeretük mondta: „Emlékezz, amikor prédikáltak neked, emlékezz, amikor hallottad Isten Igéjét, emlékezz, amikor a pokolról beszéltek neked, és te nevettél rajta.” A saját lelkiismeretük gyötörte őket; akárcsak a férgek, ahogy egész testükön keresztül mennek, mint az emésztő tűz, ami ezerszer és ezerszer forróbb annál, mint amit mi ismerünk. Ez a jutalom, amit az ördög ad mindazoknak, akik őt keresik és követik.

Az Úr Igéje azt mondja a Jelenések könyvében: A gyáváknak pedig és a hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál. (Jel 21,8)

Azután az Úr egy férfit mutatott nekünk, aki hat embert ölt meg. Az a hat ember most körülvette őt, és kiabáltak neki, mondván: „Ez a te hibád, hogy ezen a helyen vagyunk, a TE BŰNÖD!” A gyilkos megpróbálta befogni a fülét, mert nem akarta hallani őket, de nem tudta elhárítani őket, mert a pokolban minden érzékszervünk sokkal érzékenyebb.

A lelkek ezen a helyen olthatatlan szomjúságtól gyötrődnek, de sehogy sem kapnak kielégülést; ahogy Lázár és a gazdag ember bibliai története leírja (Lk 16,24). A gazdag ember csak egyetlen csepp vizet akart a pokolban, ami elég lett volna neki. Az Úr Igéje azt mondja Ésaiás könyvében: „És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká.” (Ésaiás 34,9)

Azon a helyen minden lélek a tűz közepében volt. Az emberek kristálytiszta folyók káprázatát látták a tűzben; de amikor próbálták megközelíteni, a folyók tűzzé változtak. Láttak gyümölccsel teli fákat is, ahogy eltűnt a víz; de amikor megpróbálták leszedni, megégették a kezüket, és a démonok kigúnyolták őket.

Utána Isten elvitt minket egy helyre, ami sokkal rosszabb volt azoknál a helyeknél, amit addig láttunk. A kénkő és a tűz tavát láttuk. Ennek a tónak az egyik oldalán volt egy kisebb tó. Abban milliók és milliók lelke volt, amint sírtak és könyörögtek az Úrnak, hogy irgalmazzon nekik. Azt mondták: „Uram, kérlek! Vigyél ki minket innen legalább egy rövid pillanatra! Kérlek, adj esélyt nekem, hogy kimehessek!” Mindazonáltal az Úr nem tehetett semmit, mert ítéletük már megvolt.

Az Úr megengedte, hogy ezen emberek milliói és milliói közül egy emberre összpontosítsunk, akinek a teste félig a tó tüzébe volt merítve. Az Úr hagyta, hogy megértsük és ismerjük a gondolatait, Mark volt a neve. Csodálkoztunk azon, amit ez az ember magának mondott gondolatban. Örök leckét kaptunk amikor a következő gondolatokat hallottuk: „Mindent megadnék azért, hogy a helyetekben lehessek most! Mindent megadnék azért, hogy a visszamehessek a földre, csak egy percre! Nem bánnám, ha a legszerencsétlenebb, a legbetegebb,  leggyűlöltebb vagy a legszegényebb ember lennék a világon, mindent megadnék, hogy visszamehessek csak egyetlen percre a földre.” Az Úr Jézus megfogta a kezünket. Válaszolt Mark gondolataira: „Mark, miért szeretnél visszamenni a földre, ha csak egy percre is?” Sírós, meggyötört hangon mondta Jézusnak: „Uram! Bármit megadnék, hogy visszamehessek a földre csak egyetlen percre, egyszerűen azért, hogy bűnbánatot tartsak, és meg legyek mentve.”

Amikor az Úr hallotta, amit Mark mondott, sebeiből vért láttam folyni, és könnyezett, ahogy mondta: „Mark, túl késő neked! Fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók.” (Ésaiás 14,11). Amikor az Úr ezt mondta neki, elmerült a tóban örökre. Szomorú, de mindezen lelkek számára nincs többé remény. Csak a földön van esélyünk, hogy megbánjuk a bűneinket, és a mennybe menjünk a mi Urunk Jézus Krisztussal.

Ezzel fejezném be. A nővérem folytatja a bizonyságtételt, köszönöm.
A szeretet soha el nem fogy.

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #36 Dátum: 2008 Augusztus 21, 15:55:21 »
Azt hiszem jobb ha most térünk magunkhoz, ameddig nem késő!!! Kár vitatkozni, hogy mi Igei és mi nem. Jobb ha nem tapsztaljuk meg! Térjetek meg Jézushoz, bánjátok meg a bűneiteket ameddig van rá lehetőség! Ne mondd, holnap is lesz egy nap! Nem biztos!

Tudjátok, mi csak szeretnénk, hogyha ez nem így lenne! De nincs rá bizonyítékunk, hogy nem így van!

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22795
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #37 Dátum: 2008 Augusztus 21, 16:56:12 »
Ez kemény horror...

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #38 Dátum: 2008 Augusztus 21, 18:50:51 »
   Én csak annyit tudok rá mondani,Uram Jézus Krisztus kérlek segitsél nekünk,hogy mi ne jussunk erre a sorsra!!!! :ima02:
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #39 Dátum: 2008 Augusztus 21, 20:21:04 »
Igazad van Antee, ez kemény horror, ami sajnos, már itt a földön elkezdődik:
Emberek masszív alkoholizmusban kötnek ki, elvesztve állásukat, családjukat, lakásukat. Mások túladagolják a kábítószert, és egyes pártok a drogok legalizálása mellett kampányolnak. Minden 10 szülésre 5 abortusz jut, a kicsiknek esélyt sem adva az életre. Az otthonok szétesnek, a családok nem meleg fészkek többé és nem nyújtanak védelmet. Az emberek kiábrándultak és reménytelenek, mások a pénz  és karrier csábításában forognak. Szülők megölik pici gyereküket, hogy utána maguk is öngyilkosok legyenek, mert nem tudnak törleszteni. Más esetben a gyerekek ölnek. Az emberek nagy része depressziós vagy pánikbeteg, lehetne folytatni még hosszasan.
Mindez úgy történik, hogy itt a Szent Szellem aki még visszatart dolgokat, és a gonosz nem tombolhat teljes dühében, még itt van alkalom a megtérésre, és vannak emberek akik segíteni akarnak a másiknak.
Nos, ha a visszatartó erő mellett itt ez van, akkor számomra nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy mit tehet ott a Sátán ahol a "saját területén belül" van.
Dicsőség az Úrnak!

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #40 Dátum: 2008 Augusztus 21, 20:38:24 »
Sziasztok!

Én ezt nem értem. Ennyi zagyvaságot, ezt most komolyan elhiszitek?:( Dante legalább nem képzelte magát profétának. Ez tiszta középkor. :(

Sziasztok
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető GLD46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 263
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #41 Dátum: 2008 Augusztus 21, 23:28:18 »
Kedves erdei!

Te legalább meg merted írni a véleményedet, amit nagyra értékelek Benned.

Sziasztok!

Én ezt nem értem. Ennyi zagyvaságot, ezt most komolyan elhiszitek?:( Dante legalább nem képzelte magát profétának. Ez tiszta középkor. :(

Sziasztok


Ezt én sem értem, ennyi zagyvaságot?! :(
Teljesen egyet értek Serenussal, "Nem akarok senkit megbántani, de ezt akár én is megírhattam volna

Persze, ha én írtam volna, akkor legalább arra vigyáztam volna, hogy a Bibliában leírtaknak, ne mondjak ellent.


.

Aztán meghallottuk a hangját. Nagyon különös és csodálatos volt: minden szó belefúródott a szívünkbe, mint egy kétélű fegyver; éppen úgy, ahogyan Isten Igéje írja (Zsid 4,12). Nagyon egyszerűen beszélt, de erőteljes szavakkal. Füllel hallhatóan hallottuk Őt. Ezt mondta: „Kicsi gyermekeim, ne féljetek, a Názáreti Jézus vagyok, és meglátogattalak benneteket, hogy egy titkot mutassak nektek, amelyet tárjatok fel, és beszéljetek el a városokban, a nemzetek között, a nagyvárosokban, gyülekezetekben és minden helyen. Ahová küldelek benneteket, oda menjetek, és ahová nem, oda ne menjetek.”
Az Úr Jézus azt mondta:
"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van,...elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyetkészítek nektek,ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket..."

Ha Jézus visszajön erre a földre, akkor azt mindenki látni fogja. Ő előtte minden ember egyforma, és Ő senkivel sem tesz kivételt!


Kedves Colhicum!

Nagyon sajnálom, hogy csak a 26. versig másoltad be A gazdagról, és Lázárról szóló fejezetet.
Pedig azután világosan leírja a Biblia, hogy a pokolból senki nem jöhet vissza.
Tehát "körutazás" kizárva.

Senkit sem szeretnék megbántani, csak a véleményemet írtam, írom le, mint ahogy mások is leírhatták.
Ahogy olvastam, van akinek tetszik, de nekem ez a topik nem építő.

Szeretettel:GLD46

maria

  • Vendég
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #42 Dátum: 2008 Augusztus 22, 08:14:19 »
"Kedves Colhicum!

Nagyon sajnálom, hogy csak a 26. versig másoltad be A gazdagról, és Lázárról szóló fejezetet.
Pedig azután világosan leírja a Biblia, hogy a pokolból senki nem jöhet vissza.
Tehát "körutazás" kizárva.

Senkit sem szeretnék megbántani, csak a véleményemet írtam, írom le, mint ahogy mások is leírhatták.
Ahogy olvastam, van akinek tetszik, de nekem ez a topik nem építő.

Szeretettel:GLD46"


Kedves GLD46! Mindenkinek van lehetősége a véleményét leírni még akkor is ha az ellenkezik a másikéval, amennyiben az nem sértő és fennhéjázó. Abban az esetben nem töröljük senki írását. Biblikusan sántít ebben sokminden, de lehetősége van bárkinek hinni vagy nem hinni. Nem építő ez a topic? Hát kinek hogy. Nem csak az épít ami a szépről és a jóról szól, ugye ezt azért elfogadod, legfeljebb nem élvezhető addig, ameddig nem jön rá, hogy dejó én Jézus vérével tiszta vagyok Isten előtt! Ez felüdítő, ugyanakkor ráeszmélek, hogy ha ez mégis Biblikus, akkor jobb intenzívebben evangélizálni az elveszettek felé. Engem sarkal.

Már vártam az ellenvéleményt. Azért azt is jó lenne ha megírnátok, mire alapozzátok azt a véleményt, hogy ez hamis? Mert azokat nem tudjátok meggyőzni ennyi érvvel, hogy "zagyvaság" vagy  "Teljesen egyet értek Serenussal, "Nem akarok senkit megbántani, de ezt akár én is megírhattam volna"

Én kifejezetten szeretném tudni. Ezek az érvek engem nem győznének meg ha az ellenkezőjében hiszek. Természetesen én nem tudom ez igaz -e vagy sem, amit betett Colhicum, mert a Biblia ennyire nem támasztja alá. Ami biztos, a jaj, a fogcsikorgatás, a kín, a gyötrelem az nem a mennyország édes jelenléte. Beleférhet akár ez is amit olvasunk. Én nem megyek oda, mert Jézus vére engem tisztára mosott, és a hitem és a meggyőződésem tudja, hogy én Jézusé vagyok kegyelemből! Azért ismerjük el: Azonban elrettentő az a tény, ha mégis ez az igazság, akkor hány szerettünk kerül oda? Mert engem el! Ha viszont nem igaz, legalább ennek alapján Jézushoz vezetem még nagyobb intenzítással. Soha nem hallottam például ezekről mint manapság ahogy egyre többen tesznek ilyen tanubizonyságot. Nos, ki hogy látja ezt?

Nem elérhető szbalint

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 163
  • a világ "bolondja"
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #43 Dátum: 2008 Augusztus 22, 08:27:47 »
Kedves GLD46!

Nem jól látod, hogy ez a topic nem építő. Dehogynem! Leépítő... :062:

Kedves Mária!

Semmi biliai alapja nincs ezeknek a történeteknek, én attól félek, hogy ha valaki benéz ide, elijed a közösségtől. Még azt találják gondolni, hogy hiszünk ezekben a rémségekben.

Kedves Tesók!  :2smitten:

Pokol van. Sírás és fogcsikorgatás lesz. Második halál lesz. Ennyi. Ettől többet nekünk nem kell tudni. Bőven elég ettől félni, rettegni. A szertő és mindenható Isten irgalmazzon nékünk, hogy ne a pokolba kerüljünk. Tegyünk róla mi, mindnyájan, személyesen.  :Jezus01:

Szeretettel: Bálint

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re: Tanúbizonyságok a pokolról és a Mennyországról
« Válasz #44 Dátum: 2008 Augusztus 22, 08:35:33 »
Engem arra indított, hogy sokkal komolyabban vegyem a lehetőséget az imára, a bizonyságra amíg élek, és van rá alkalom.
És ha bárki azért kerül egy ilyen helyre mert nem tettem neki bizonyságot, nem imádkoztam érte, vagy nem szolgáltam neki akármilyen módon, hanem valami az örök élet szempontjából teljesen értelmetlen dolgot csináltam, akkor nem voltam jó sáfár. Nekem nagyon hasznos volt, sokkal komolyabban kell szolgálni mások felé.
Dicsőség az Úrnak!