Szia Zoli!
Egyetértek veled, csak tudod a Nátánok most hiányoznak az egyházból és saját szakállra csinálnak olyat, amit nem az Úr akar. Mint írtam már, egy vezető képtelen mindenkinek a kénye-kedve szerint tenni, mindig lesz olyan, aki "pikkel" rá. Ha valakinek az Úr mondja, hogy egy vezetőt meg kell intenie mint ahogy Nátán is tette, akkor tegye, mert az Úr számon fogja kérni tőle. De ha nem...akkor inkább maradjon csöndben, imádkozzon hogy az Úr hozza helyre azt amit esetleg az elöljáró hibái okoztak...
Egy megtörtént esetet szeretnék veletek megosztani. Az egyik gyülekezetben épp Istentiszteleten voltam és az alkalom végeztével a pásztor nyelveken kezdett el beszélni, amit nem magyarázott meg. Továbbá bátorította a tagokat, hogy gyakorolják ki a nyelveken szólást. Egyből kigyulladt a "piros lámpa" a szívemben (és nem a szememben!) és tudtam, hogy ezt így nem szabadna tanítania. Imádkoztam az Úrhoz, hogy ha szólnom kell a pásztornak, akkor adjon rá egyértelmű jelet. Közben elfogott a remegés, talán attól a szituációtol, hogy itt most vajon mi fog történni, mit akar az Úr és hogy most mekkora felelősség hárul rám.
1-2 perc múlva vége lett az alkalomnak. A pásztor az alkalom után a gyülekezet tagjaival szokott azonnal beszélgetni. De akkor nem így történt. Egyenesen hátra jött, megállt pár méterre mögöttem és látszott egyértelműen rajta, hogy Ő sem tudja, hogy minek áll ott.
Ez egyértelmű jele volt annak, hogy itt most lépnem kell. Odamentem hozzá és a beszélgetést azzal kezdeményeztem, hogy tudom, hogy én pici vagyok hozzá képest, de szeretnék Neki mondani valamit szeretetben.
Isten megmutatta nekem, hogy ez a pásztor csak pár hete kapta meg a nyelveken szólás ajándékát, amit el is mondtam a pásztornak. Mondta, hogy ez így van. Ezután hivatkoztam az igére, hogy ha valaki a gyülekezetben nyelveken szól, akkor azt meg kell magyarázni, hogy mások is épüljenek általa. De ha nincs magyarázó, akkor inkább hallgatnia kell.
Egyetértett és mondta, hogy ezt csak azért tette, hogy a gyülekezet hallja, hogy milyen a nyelveken szólás. Megemlítettem azt is, hogy a nyelveken szólás egy ajándék és nem kigyakorolnunk, hanem megkapnunk kell. Elfogadta és megköszönte, hogy szeretetben tudtunk erről beszélni és a kapcsolatunk ez után nem hogy romlott, hanem még jobban mélyült. Legalábbis én úgy érzem.
Hálás vagyok az Úrnak ezért a pásztorért, aki korban, tiszteletben és bölcsességben sokkalta megelőz engem és ennyire alázatos szívvel elfogadta, amit szavakban hozzá intéztem.