Szerző Téma: Bizonyságok, átélések.  (Megtekintve 210673 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető KTamás

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 18
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1800 Dátum: 2014 Január 13, 12:25:18 »
Áldott testvérem! Nagyon jó hogy ilyen fiatalon, te is az Urat választottad! :) A mai gonosz világban ez igazán ritkaságszámba megy! Áldja meg életedet Jeshua HaMassiah, és legyél olyan erős és bátor mint a nevedben szereplő férfiak!  :2smitten:

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1801 Dátum: 2014 Április 27, 17:46:25 »
Az Úr Jézus Krisztus áldása és szeretete legyen veletek ! szeretnék köszönteni mindenkit ,és előre megköszönni,hogy elolvassátok az eddigi életem és bizonyságomat Jézus Krisztusban .


  Vallásos családból származom ,és sajnos nagyon korán elveszítettem az édesanyámat. Én mindössze 9 éves voltam amikor szemem láttára elhunyt ,ez akkor még nem igazán volt számomra felfogható ,csak annyit tudtam,hogy soha többet nem láthatom már . Édesapám elhagyott minket amikor még kicsi voltam ,igazán nem is nagyon emlékeztem rá ,arra ,hogy mi volt és mi történt vele. Ezek után a a nagymamám nevelt engem aki egy végtelenül jó asszony volt és tökéletes nagymama,ő is kereste azt egész életében amit minden ember keres ,a tökéletes szeretet boldogságot és minden jót , amit akkor még nem tudtunk,hogy egyedül Jézus Krisztusban van meg ! Mikor 13 éves lettem,elmentünk egy helyi kis gyülekezetbe ahol éreztük ,hogy valami más van mint egy templomban ,valami nagyobb öröm és békesség van, olyan valami ami valós ! Elkezdtem én is a bibliát olvasni és a mamám is ,úgy ahogy eddig nem olvastuk még, hiszen mi csak  betűket láttuk eddig ,és nem azt ammi szellemből van . Elkezdtük megismerni az egy élő igaz Istent és azt,hogy ő mit is tett értünk,hogy megmutassa a szeretetét felénk .Majd 1992-ben eljött az  a nap,hogy megkeresztelkedünk. Elmentünk felvettük a hófehér ruhánkat és vártuk,hogy végre megtörténjen az amikor teljesen új emberek leszünk Jézus Krisztusban ! A mamám még egy utolsó kéréssel fordult ott mindenkihez . Kérte ,hogy had imádkozzon egy utolsót. Ezekkel a szavakkal: Uram köszönöm ,hogy megismerhettelek,és köszönöm,hogy átadhattam az egész életemet és mindenemet neked! Erre a napra vártam egész életemben ,itt vagyok átadom magam ,neked . Ekkor történt meg az ami teljesen megváltoztatta az elkövetkezendő életemet . Rajtunk a hófehér ruha az újjászületéshez készen állva és nagymamám az utolsó szavaival is az Úrhoz szólva rosszul lett ,és meghalt! Ott a gyülekezetben ! Ekkor ezek után teljesen összetört bennem minden , nem értettem,hogy miért ? Nem értettem,hogy hogyan lehetséges ez ,hogy anyám is meghalt,apám sincs ,és most a mamám is ??? És nem akárhogyan ! Érdekes módon ezek után kezdett tudatosulni bennem idővel,hogy nekem senkim sincs . Hiába van nagy családom,de még sincs senkim .Az évek folyamán kezdett el nagyon hiányozni édesanyám és a mamám is ,ahogy kezdtem felnőni.14 éves koromtól kezdve  egyedül kellett boldogulnom, nem volt senki aki tanácsokat adott volna ,aki felkészített volna az életre ahogy egy teljes családban szokás,ahol vannak szülők. Hiába a nagybátyámék neveltek engem ezek után,de mégsem voltam a lányuk ,mindig éreztetve volt az igazából,hogy én  csak hálával tartozom és fogadjam el ami van ,mert ezt érdemlem .Telt-múlt az idő és én éltem az életem egy olyan helyen ahol igazán soha nem kaptam meg azt a szeretetet amire vágytam volna.Dolgoztam ,iskolába jártam,nem igazán jártam sehova ,és kerestem valamit,valakit, ami -aki  betölti azt az ürességet ami bennem tátongott.Majd megismerkedtem a férjemmel 1995-ben. Az sem volt zökkenőmentes,de végülis eljöttem otthonról és összeköltöztünk ,nem sokra rá össze is házasodtuk. Majd 2000-ben megszületett az első gyermekem ,egy gyönyörű tökéletes kislány . A házasságunk az első időkben jó volt,nem voltak különösebb problémák. De sajnos a kislányom születése után kezdett a házasságunk megromolni, jöttek a bántások amit nem tudtam miért kapok. Én sem voltam tökéletes ,így oda-vissza működött már ez. Viszont ő lelkileg nagyon nagy fájdalmakat okozott nekem ,belém táplálva azt ,hogy én nem vagyok nő,és a külsőm is szégyellni való, és ehhez hasonló dolgok.Minden önbizalmam elszállt az idők múlásával . Egy nagyon komoly pánik szerű depresszióm lett 2003-ban aminek a vége az lett ,hogy eljutottam egy pszihologushoz és ő persze tömte belém a bizonyos kedélyjavitó gyógyszereket. A közvetlen szomszédomban volt egy keresztény házaspár. Ők látták azt ,hogy mi történik velem. Sokat beszélgettem velük azelőtt mielőtt ez rám tört volna ,viszont egy kérésem volt hozzájuk: Ne beszéljenek nekem Jézus Krisztusról! A lényeg,hogy amikor eljutottam arra a pontra ,hogy a saját gyermekemet tehernek éreztem már számomra ,aki akkor 3-éves volt akkor megijedtem saját magamtól! Akkor azt mondtam ELÉG!!! Én átmentem a szomszédomhoz és kértem,hogy segítsenek ,ők mondták,hogy nem tudnak, nekem egyedül csak Isten tud segíteni.Gondoltam magamban,mit veszíthetek, megpróbálom. eljött a vasárnap és elindultunk a hit-gyülekezetébe. Amikor ott voltam nem éreztem semmit,csak néztem és hallgattam,bár nem ott voltam szellemileg . Eljött a megtérés lehetősége. És megkérdezte a szomszédom: Nem szeretnél kimenni?  Erre válaszoltam. Nem .  De ekkor mondták,hogy még egy dicséretet elénekelnek,hogy legyen lehetősége annak is kijönni aki szeretne,de nem mer. Ekkor felfigyeltem,és ez olyan volt mintha nekem szólt volna ,egyedül csak nekem. Vettem egy nagy levegőt és elindultam kifele. A lábaim olyanok voltak akár egy-egy mázsa lenne rajta,és nem akar engedelmeskedni . De kiértem,és elmondtam a megtérő imát. Éreztem,hogy valami nagyon nagy változás történt akkor ott bennem ,remegve és nagy súllyal rajtam kimentem,és könnyedén jöttem visszafele. Akkor, ott, tiszta szívből fogadtam be Jézus Krisztust a szívembe, és elkezdődött az én életem Jézus Krisztusban .Megkeresztelkedtem az életem legcsodálatosabb érzése volt. Felülmúlhatatlan,elmondhatatlan,leírhatatlan!  Eldobtam a gyógyszereimet és a pánik betegségem is szép lassan kezdett elhagyni engem. Nagyon sok ember tért meg ,és rengeteg időt töltöttem el azzal,hogy megismerjem őt minél jobban. Éheztem ,szomjúhoztam az igét . A kislányom is jött velem mindig ,és láttam rajta is ,hogy az ő kis életét is pozitív irányba változtatta meg az Úr. A férjem is megtért és befogadta Jézus Krisztust a szívébe.Együtt jártunk gyülekezetbe ,együtt imádkoztunk,tanulmányoztuk a bibliát,hirdettük az evangéliumot. 2005-ben megszületett a második gyermekem, egy kisfiú. Sajnos komplikációk lettek a terhességem 32-ik hetében és azonnal meg kellett császározni.A vérnyomásom egyre jobban ment fel ,és nem tudták semmivel sem csökkenteni. Ekkor felkészítettek az orvosok a sok vizsgálat után,hogy életveszélyes állapotba vagyunk én és a gyermekem,így készüljek fel a legrosszabbra, hívjam fel akit szeretnék. Fel is hívtam a férjemet,de ő nem jött be. Amikor betoltak a műtőbe hangosan el kezdtem mondani a  23-as zsoltárt.
                         
                                Zsoltárok könyve 23. rész

1.    
Dávid zsoltára.
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
2.    
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
3.    
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
4.    
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
5.    
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
6.    
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.


Mikor elkezdtem , mondta velem az altató orvos is és egy pár nővér is,ez is nagyon megnyugtató érzés volt számomra .A lényeg az ,hogy a kisfiam bal oldali agyában bevérzett egy ér,és sajnos a vércukor szintje nagyon ingadozott. A lényeg az volt,hogy ha nem áll be a vércukor szintje akkor el szállítják őt egy másik kórházba ahol tökéletesen tudják kezelni őt. Erre volt 4 nap. Én a harmadik napon hazamentem ,és elkezdtem telefonálni. Elindult egy imalánc a kisfiamért. A gyülekezetbe is lett szólva ,hogy imádkozzanak érte ,és vele kezdjék az imacsoportba az imát.Meg van írva ,„Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük.” (Mt 18, 20)  Eljött a vasárnap és a férjem ment be hozzá a kórházba ,mivel én császár után nem nagyon mehettem . Amikor hazaért elmesélte mi volt. Az intenzív osztály vezetője várta már őt nagyon. elé sietett és ezt mondta. Apuka én nem tudom mi történt ,de csoda az biztos . A gyermeknek a délelőtti órákba helyre állt a vércukor szintje és azóta stabil és tökéletes. Dicsőség a mindenható Istennek ,mert ő oly jó és oly irgalmas . És ő amit megígér azt meg is adja ,csak hitünk legyen ,és bízzunk az ő szavában !!!!  Ezek után már csak híznia kellett :)  Még van tovább is , folytatom ha szeretnétek  és persze ha nem gond,jó dolog megosztani ezt másokkal . És köszönöm nektek,hogy itt lehetek.   :291: :309:

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1802 Dátum: 2014 Április 27, 18:29:32 »
Kedves Sicuri, köszönöm a bizonyságod, és szívből örülök, hogy ennyi hányattatás után találkoztál az Élő Istennel.
Légy áldott, ismerkedj fórumunkkal és közösségünk tagjaival, írd meg hozzászólásaidat az olvasottakkal kapcsolatban.
Ha kérdésed van osztd meg velünk, és amennyiben tudunk azokra válaszolni - megtesszük.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1803 Dátum: 2014 Április 27, 21:10:17 »
Nagyon szépen köszönöm . Az Úr áldjon meg  :291:

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1804 Dátum: 2014 Április 28, 11:14:09 »
Köszönöm Sicuri a bizonyságodat, öröm lenne számunkra, ha a továbbiakat is megosztanád. :afro:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1805 Dátum: 2014 Április 28, 19:11:16 »
Köszönöm neked is Antee,hogy elolvastad,és hogy szeretnéd a folytatást is .   Az Úr  áldjon meg téged   :291:  Nemsokára meglesz az is  :309:

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1806 Dátum: 2014 Április 28, 19:28:31 »
 :rozsa: köszönöm ! én is várom a folytatást! :2smitten: :2smitten: :2smitten:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1807 Dátum: 2014 Április 28, 20:23:19 »
 Sziasztok. Akkor kezdeném a folytatást ,bocsánat,hogy csak így több részben írom le ,  ahogy időm engedi  írom,bár ahogy írom,úgy újulok meg én is az Úrban :)

Végre hazahoztuk őt is a kórházból,és végre velünk lehetett. Ahogy telt az idő a házasságunk teljesen mély pontra került ,éreztem én is ,hogy nem csak én vagyok az életében,és már ő sem volt olyan mint az elején. Bevallotta ,hogy megcsalt engem nagyon hosszú időn keresztül. 13 évnyi házasságból mindössze 3 év mondható jónak,amiből 10 év megcsalás volt . Teljesen összetörtem ,és már akárhogy is akartam  nem tudtam már rá úgy tekinteni ahogy szerettem volna,és ő se rám. Ennyi évig is csak a gyerekek miatt voltunk már együtt. Közös megegyezéssel elváltunk. A gyerekek nálam voltak ,és egyre nehezebb volt ,mivel nem tudtam őket úgy eltartani ahogy szerettem volna, volt,hogy nem tudtam mit enni adni nekik. Végső döntés az volt,hogy akkor az apukájuknál lesznek amíg én nem állok talpra.  Akkora fájdalmat amit akkor éltem át ,senkinek nem kívánom. A gyerekeim kezét elengedtem,és nem voltak már velem. Nem tudtam,hogy elmondani nekik,hogy én nem hagyom el őket. Megígértem nekik,hogy nem sok idő és velem lesznek örökre!  A lakásunk elúszott,nem tudtam fizetni a rezsi költségeket, így ezek után a gyerekeimmel hol itt,hol ott aludtunk. Ezt nem tehettem meg velük ,nekem csak az volt a fontos,hogy fedél legyen e fejük fölött és legyen mit enniük.Így jobbnak láttam ha az apjuknál lesznek egy kis ideig.Én is itt is ott is aludtam ,de ez nem volt lényeg ,mert csak a gyerekek számítottak. Volt,hogy az utcán voltam,és csak imádkoztam és könyörögtem az Úrhoz. Egyetlen egy pillanatra sem hagytam őt figyelmen kívül,és tudtam,hogy ő segíteni fog nekem. Érdekes így visszagondolva, mekkora erőt adott nekem mindig ,a leges legnagyobb gyengeségemben voltam mindig nagyon erős általa! Dicsőség neki !!  Szóval így ment ez egy ideig , sikerült találnom alkalmi munkákat ,jó volt hogy amikor mentem e gyerekekhez mindig tudtam nekik venni valamit. Akkoriban befogadott a volt férjem rokona és ott lehettem náluk .Nagyon hálás voltam érte Istennek,és persze nekik is . Ők nagyon szerettek volna gyereket már 8 éve próbálkoztak ,de sajnos nem sikerült nekik. Amikor eljöttem onnan szólt az úr hozzájuk rajtam keresztül :Máté evangéliuma.25.rész.35.    
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
     36.    
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

  De erre még visszatérek. Ez időben össze találkoztam egy olyan fiúval akit 17 éves koromban ismertem meg ,és nagyon mély nyomott hagyott bennem . Tudtam,hogy ő része lett az életemnek,már akkor. De milyen furcsa is az élet újra összetalálkoztunk ennyi év után. 2009-et írunk és ő is ahogy én is egyedül pont egy olyan helyzetben voltunk ahonnan tényleg csak Istennel lehetett kijönni . Ő kábítószer függő volt ,heroin függő. én akkor még nem tudtam ez mit jelent ,mit von maga után ,mivel jár ez. De valahogy csak összehozott minket az élet újra. Találkozgattunk és megismerte ő is  a gyerekeimet, jól kijöttek egymással ,megkedvelték egymást ők is .  Pár megbeszélt találkozás után, megkérdezte ,hogy leszek-e a felesége ? Én rögtön igent mondtam. És tudtuk,hogy ez innen már örökké tart. Nem tudtam miért ,és hogyan ,főleg,úgy hogy a gyerekeim nincsenek velem és elkezdek mély érzelmeket táplálni egy olyan ember iránt aki kábítószer függő. Oda költöztem hozzá,és elválaszthatatlanok lettünk. A gyerekeket odavittük magunkhoz ,ami hatalmas nagy csoda volt számomra hiszen nem is olyan rég még el kellett engednem a kezüket. Sokat imádkoztam és sokat voltam kapcsolatban az Úrral.Kértem Istent az imáimban ,hogy jó-e amit teszek . De az imáimra a válasz egyre erősebb lett, nekem őt adta páromnak,nekem őt rendelte el már a  születésem óta. egyre jobban és jobban megszerettem ,a végén szerelem lett. A sok ima,a sok harc,és a HITEM,a kitartásom a bizalmam az Úrban és az ,hogy soha nem kételkedtem Istenbe meghozta a gyümölcsöt . Letette a drogot és megtért ő is ,befogadta Jézus Krisztus a szívébe. Ezek mint nagyon rövid időn belül történtek meg velünk,nagyon felgyorsultak az események. Azután kiderült ,hogy gyermeket várok. De a terhességem életveszélyes volt a számomra és a magzat számára is. Az orvosok nem vállaltak értem se a babáért felelősséget  magas vérnyomásom  miatt. 6 hetes voltam amikor kiírtak abortuszra mert elkezdtem vérezni,így amikor megvizsgáltak azt mondták,hogy beindult a spontán vetélés,és benn kell maradnom a kórházban. A párom aki akkor már meg volt keresztelkedve és ő is egy akaraton volt már velem ,megerősített abban ,hogy ez a gyermek megmarad és senki nem veheti el tőlünk. A páromnak egy kérése volt Istenhez,hogy egy kislány gyermeket adjon neki. Mivel nekem már 2 császárom volt így már ,ráadásul a magas vérnyomásom megmaradt a második gyermekem születése után . Elkezdtünk imádkozni a kórházban,és Isten küldte is a választ. Odaléptem a nővérhez ,és mondtam neki,hogy itt nem lesz semmilyen abortusz,hiszen ezt a kisbabát Istentől kaptuk és ő a mi életünkben egy nagy áldás. És amit Isten megígért azt megadja és nem veszi el . Ezért aláírtam a papírt,hogy saját felelősségemre hazajövök. És eljöttünk. Ez után nagyon nehéz terhesség várt rám. nagyon sok gyógyszert szedtem és nagyon rossz állapotba kerültem. Végig feküdnöm kellett és a vérzés is végig megvolt, fenn állt a vetélés veszélye. De én nagyon bíztam és hittem, és olyan hittel ami rendíthetetlen volt. Közben összeházasodtunk ,és elkezdtük a saját lakásunkat szépítgetni és elkészíteni mire a kisbabánk megszületik.A férjem dolgozott ,munka után meg ment csinálni a lakást. Nagyon sok teher volt rajta is ,de erős volt nagyon . Mindez kemény 3 hónap volt ,és Dicsőség az úrnak ami volt hematóma az felszívódott. Közben biztos emlékeztek rá ,említettem a párt akik befogadtak engem, 8 évnyi hosszas sikertelen próbálkozás után  meg lett a jutalmuk. Kisbabát vártak,ráadásul ikerek ! Az idő ment erős hitünk volt , és megtudtuk azt is ,hogy kislányunk lesz . A gyerekek is nagyon örültek neki ,de a férjem még jobban,hiszen ez volt minden álma ! A terhességem utolsó hónapjaiban éreztem,hogy szivárog a magzatvizem,az orvosi vizsgálatok  azt mutatták,ki ,hogy szó sincs ilyenről. De én biztos voltam benne,hogy valami nincs rendben. Eljött a  terhességem 29-ik hete ,erős fájásokkal és vérzéssel kórházba kerültem, ott kiderült,hogy a magzatvizem kb : 3 hete szivárog, és a baba és én fertőzést kaptunk ,illetve a kisbaba sokkot is kapott. Azonnali császár metszést hajtottak végre. Olyan nagyon gyorsan történt minden , szinte észhez sem tértem,de tudtam,hogy semmi baj nem lesz . Megszületett a kislányom 2010. augusztusba ,1200 grammal és mindössze 40 centivel. Azonnal elvitték az intenzívre és elkezdték a vizsgálatokat. Utólag kiderült ,hogy a műtét közben én 2x elveszítettem az eszméletemet és a fertőzésem is igen nagy volt. De ez nekem mit sem számított,hiszen a kisbabám küszködött a kis életéért. Ugyanis nem fejlődött ki rendesen a tüdeje. A kislányom orvosa elmondott mindent a férjemnek,és ő megkérte ,hogy készítsen fel engem  a legrosszabbra, miszerint a kislányomnak körülbelül 2 napja van hátra .A férjem nem tudta elmondani,hogy mi is történt ,talán nem volt hozzá ereje,így várt vele. Másnap bementem a kislányomhoz ,ott feküdt az inkubátorban ,a pici kis törékeny teste tele volt csövekkel, és mindenféle műszerrel. Gépek lélegeztették, és olyan kicsi volt,hogy amikor ránéztem olyan volt mintha csak álmodnék. Odamentem hozzá ,rátettem a kezem az inkubátorra,és elkezdtem hangosan imádkozni. Az én gyönyörű pici babám   elkezdett mosolyogni, meg is van örökítve az a pillanat ,felvettük kamerára. Miközben imádkoztam ,éreztem a Szent Szellem jelenlétét , éreztem ahogy ő jön és átjárja az én kicsi kislányomat ,tudtam,hogy nem lesz semmi baj ,tudtam,hogy ő jó kezekben van. Tudtam,hogy Isten gondot visel róla ,és a kezeiben tartja őt ! Mikor kijöttünk ,nagyon nagy békesség volt bennem ,mert tudtam most már minden jó lesz . „Boldog az az ember, aki az Úrban bízik.” Én bíztam és hittem ! Mindig tudtam,hogy a hit nagyon nagy dolgokra képes. A kislányomat 2 nap múlva levették a lélegeztetőről és egyedül lélegzett ! Dicsőség Istennek ! Ezek után amikor már stabilizálódott az állapota , és a fertőzés sem ált fenn,átszállították egy másik kórházba ,ahol  szintén sok időt töltöttünk,jártam hozzá a férjemmel minden nap ,és végre megfoghattam,végre a karjaimba tarthattam. Egy csoda volt,egy pici kis élet ,amit  Isten védett ,Isten óvott és megtartotta őt! Annyira pici volt. Majd hetekkel később kiderült,hogy nagy mértékű vérszegénysége van,így én adtam neki vérátömlesztést . A legszebb tanulság ebben,hogy az én gyermekemnek adtam a véremből,hogy felépüljön ,hogy meggyógyuljon. Jézus Krisztus is a vérét adta azért ,hogy nekünk örök életünk legyen ! Hogy nekünk még egy esélyt adjon ! Mennyire nagyon szeretett és szeret minket ! Ez felfoghatatlan ! Csodálatos .      Nem sokra rá haza is jöhetett mivel teljesen egészséges volt már ,és a súlya is elérte a 2500 grammot :) Nagyon nagyon boldogok voltunk ,hiszen végre együtt volt a család a három gyerek én és a férjem. Ő dolgozott és mindenünk megvolt ,és  a szeretet amiben mi éltünk az nem fogható semmihez.nem tudtuk,hogy a pici lányom tej allergiás ,és mivel ő tápszert kapott ,ami persze nem volt allergia mentes így mindig visszabukta a tejet . Mi sem tudtuk ezt,és az orvosa sem,hogy ez lehetséges ok lett volna. Egyszer az egyik ilyen bukása közben hirtelen elzáródtak a nyelőcsövei és az orrán sem vett levegőt, visszament neki minden ,ekkor volt alig 3 hónapos. Hirtelen nem tudtunk mit csinálni,azt sem tudtuk mi a baj ,mi lehet vele. Láttuk,hogy a kis teste kezd élettelenné válni az apukája karjaiban volt,és csak nézett a férjem szemeibe ,olyan szemekkel,hogy apa segíts,hívtuk a mentőket ,akik azonnal elindultak,de mivel a légzése is leállt a kislányomnak ,így a telefonon keresztül segítettek,hogyan kell megkezdeni az újra élesztést. Mindent úgy csináltunk ahogy mondták. Mire a férjemnek eszébe jutott,hogy a porszívós orrszívót amit biztos sokan ismertek ,nyomjuk a kis orrába és a szájába is . Megtettük,és kijött belőle a tápszer ,sikerült!!! Ekkor elkezdett lélegezni ,vette a levegőt ,és jött vissza a színe is . Mire jobban lett a mentősök is megérkeztek. Megvizsgálták és Hála az Istennek,semmi baj nem történt. Mi csak utána kezdtük felfogni ,hogy mi is történt. Azt hittem,hogy ezek amik velem megtörténtek, már nem múlja fel semmi ,de a megpróbáltatások még csak most kezdődtek igazán !     Jön a folytatás is... :309: :291:

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1808 Dátum: 2014 Április 28, 20:31:44 »
torokildiko46  Én köszönöm neked  :291: :028:

Nem elérhető Sicuri

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 6
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1809 Dátum: 2014 Április 28, 20:41:51 »
 :309:

Nem elérhető bacsipista

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 5969
    • Keresztény kincskereső
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1810 Dátum: 2014 Április 29, 07:55:08 »
Köszönöm a bizonyságod folytatását. Sok nehézségen mentél keresztül, és az sejtetik, hogy mindezekkel amit leírtál még nem ért véget.
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1Korintus 6,12

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1811 Dátum: 2014 Április 29, 13:27:05 »
Köszönöm szépen én is a bizonyságodat, áldom az Urat a jóságáért. :317:
Várom a folytatást. :316:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető Viz77

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1812 Dátum: 2014 Június 04, 16:48:51 »
Sicuri
hat kemeny egy dolgokat irtal
de valoban jo lattni a sok Isteni kozbeszolast beleavatkozast
hat igen vannak csodak

amugy ne aggodj ha a lanyod kisse beteges hanyattatonan  jott erre a vilagra
en is fuldokolva eletveszelyben csaszarral szulettem
aztan 3 honaposan mar mutottek
aztan lettem egy majd mazsas egeszseges gyerek
akit akar azt az Ur ugyis megtartja  bizni kell benne

ahogy irva van :
" nem szegyenulnek meg akik Bennem remenykednek"
 :afro:


Nem elérhető furcsa01

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 34
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1813 Dátum: 2014 Szeptember 17, 19:04:00 »
nekem is van történetem bár nem nagy csodák,de ebböl tudom hogy isten létezik.volt a gyülekezetben egy 20-30 éves srác,sajnos vak.egyszer nem tudom miért de kértem istent hogy gyogyitsa meg.addig imádkoztam mig egyszercsak fura érzés fogott el,a tenyeremböl mintha sugároztam volna valami eröt kb 50cm-ig a tenyertemtöl terjedt,mindkettöböl.közben láttam valamiféle ködöt leszálni az emberekre,a mellettem ülö ismeröseim állitolag eröt éreztek belölem kiáramolni.de annyira meglepödtem hogy nem mertem odamenni a vak sráchoz,az eset után még kb 3 napig éreztem az eröt a tenyeremböl áramolni,de aztán elmult.a másik dolgot majd leirom ha valakit érdekel
amelyik cápa a tenyeredböl eszik,az a lábadbol is fog....

Nem elérhető ditte

  • Segítő
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4504
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #1814 Dátum: 2014 Október 27, 07:47:07 »
nekem is van történetem bár nem nagy csodák,de ebböl tudom hogy isten létezik.volt a gyülekezetben egy 20-30 éves srác,sajnos vak.egyszer nem tudom miért de kértem istent hogy gyogyitsa meg.addig imádkoztam mig egyszercsak fura érzés fogott el,a tenyeremböl mintha sugároztam volna valami eröt kb 50cm-ig a tenyertemtöl terjedt,mindkettöböl.közben láttam valamiféle ködöt leszálni az emberekre,a mellettem ülö ismeröseim állitolag eröt éreztek belölem kiáramolni.de annyira meglepödtem hogy nem mertem odamenni a vak sráchoz,az eset után még kb 3 napig éreztem az eröt a tenyeremböl áramolni,de aztán elmult.a másik dolgot majd leirom ha valakit érdekel
Szerintem, ne add fel. Várj az Úrra, mi az Ő akarata. Légy hű a kevesen. Légy engedelmes.
"Társuk vagyok mindazoknak,akik félnek téged,és akik határozataidat megtartják."Zsoltárok 119,63