Szerző Téma: Bizonyságok, átélések.  (Megtekintve 210655 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető t.zoli

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 302
  • Vendég
    • www.szomjazokklubja.shp.hu
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #555 Dátum: 2008 November 25, 23:12:52 »
 :044:  Most új emberben  járok

15Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 16Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 17A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Nagyon sokat mond nekem ez az ige, mert ezt az igét kaptam az Urtól, mikor bemerítkeztem, mert én ezzel a Kozmosszal merültem el és az lent is maradt...és íme Új jött elő...
Hálás vagyok, hogy minden napjaimban is elkísér, mikor minden bizonytalan, akkár hóvá megyek csak az ideg és aggodalom.
Ma Biológus csoport társaimnak tettem bizonyságot elég komolyan figyeltek ,mert én elmondtam nekik, hogy úgy szólok hozzátok mint értelmes Egyetemista, és bele bonyolodtunk, és sokan a teremtéshez nyúltak, hogy látod, sokan elvont dolognak tartják és inkább elvonúlnak, nem akkarják hallani.

Ma az emberek jó hányada és a felsőoktatásba is nagyobb részük nem hallott ilyesmikről, és annyira a tudományok megszállotja, hogy mindent bizonyítani kell, nem értik, hogy ki Jézus és hogy mit tett. de elfogadják azt, hogy minden olyan tökéletes, és valami írányítja, elmondtam nekik, ne a már megszerezett tudományos ismereteitekre hallagastok de legyetek józanok, probáld meg Jézus, tapasztald meg, kérd, hogy mutatkozzon be neked, mert én nem ismerelek, ha vagy jelents ki magad.
Én ezt elmondtam nekik, és nyílván maghintés volt, de nem az enyém a dícsőség, én eszköz voltam, sokat vártam erre, mert Isten készített erre a napra, és kitudja, Isten biztos, hogy hóva kalandozik gondolatuk, Adjon megtérést számukra, mert engem izagt az élettel való kérdések és tézisek hada, elfogadtam mert, hatott; kiprobáltam és feljött rám ,nekem ez számít, elfogadott ingyért.  :2smitten:
A szeretet soha el nem múlik. (Mk 14:1-9).

ircsi

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #556 Dátum: 2008 November 26, 10:24:20 »
Sziasztok!

Szeretnél bízonyságot tenni, hogy Isten mennyire gondviselő Atyánk. Miyen nagy áldást hoz az, ha valaki világi létére becsüleres tud maradni. Múlt hétvégén a gyerekem motorvarsenyre ment, mint segítő. Pakoltam neki élelmet és kapott egy kis zsebpénzt. Ami elvileg nem sokra elegendő, de az Úr ezt is megoldotta, a barátja rokona, aki velük ment minden étkezési költséget állt.
A versenypályától a szállás öt km-re volt. A szerszámosládák nem fértek él és emiatt a ládákkal együtt ezt az útat gyalog kellett megtenniük. Útközben találtak egy értékes telefont, úgy eldöntötték, megkeresik a tulaját. Felhívták, megbeszéltek egy találkozási helyet és átadták a telefont. Az illető olyan hálás volt, hogy vett nekik 10 db hamburgert meg innivalót és még a szállásra is elvitte őket.


 :igen:

maria

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #557 Dátum: 2008 November 29, 13:37:40 »
Dr. Gy-né Mária bizonyságtétele:

Négy éve, március 4-én arra ébredtem, hogy elvitték a házunk elől a piros kis Marutimat. Hitem szerint, mi sáfársággal bízattunk meg minden területen, és én nem voltam jó sáfár, mert elhagytam a kulcsot, valahol a kocsi közelében. És másnap valószínűleg azzal a kulccsal elvitték az autót.
Akkoriban 8-10-en összejártunk imádkozni, így másnap az Úr elé álltunk és arra kértük, hogy mivel egy csodálatos Krisztust dicsérő kazetta volt a magnóban, a kocsi tolvajok hallgassák meg, térjenek meg és hozzák vissza a kocsit. Később is folyamatosan imádkoztunk ezért, de ahogyan telt-múlt az idő, lassan elfelejtődött.

A házban mindenki azt kérdezte, hogy volt-e casco biztosításom, de nem volt. Mondtam nekik, hogy nem baj, mert az Úr jobban tud vigyázni az autómra, mint a casco. Miért – kérdezték – visszahozták a kocsidat? Mondom, még nem, de tudom, hogy megvan. És amikor csak megkérdezték, mindíg azt válaszoltam, hogy nem tudom még hol, de a kocsi megvan. Az egyik lányom is a szememre vetette, hogy mindig azt mondom, hogy az Úr vigyáz rám és nem lehet semmi bajom. Hol van akkor most az autó? Neki is azt válaszoltam, hogy nem lehet bajom, de ha mégis bajba kerülnék, az Úr onnan is kihoz, az autó pedig megvan, csak még nem tudom hol.

A héten azután az történt, hogy bár kedden szoktunk közösen imádkozni, két testvérnő csütörtökön váratlanul betoppant azzal, hogy imádkozzunk. Az Úr elé álltunk és az Úrnak olyan erős jelenléte, az örömnek olyan kenete vett körül bennünket, hogy elkezdtünk rázkódva nevetni. Egy kívülálló biztosan meglepődött volna, de valami csodálatos érzés volt, és annyira tele lettem örömmel én is. Pénteken elmentem bevásárolni, és amikor hazaértem, még éppen annyi időm volt, hogy a romlandó árukat beraktam a hűtőbe (az Úrnak még ilyen apróságokra is gondja van), amikor csörgött a telefonom. XY rendőr százados vagyok, asszonyom, legyen szíves jöjjön a kocsijáért! Hová? – kérdeztem. Megmondta a helyet, alig háromszáz méterre a lakásomtól. Összekaptam a papírokat, mert már lezárták a nyomozást és a rendőrök azt mondták, jobb, ha lemondok a Marutiról, mert azt már biztosan szétszerelték és eladták alkatrésznek. De nekik is azt mondtam, hogy az enyémet nem szerelték szét, hanem várom, hogy visszajöjjön! Csak néztek rám sajnálkozva. Később kaptam egy határozatot, hogy kivonták a forgalomból, de arra is azt mondtam, hogy nem baj, majd ha előkerül, újból visszahelyezzük, mert én az Urat kértem. És azt mondta az Úr Jézus, hogy amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek!

Összekaptam a papírokat és fél tizenkettő tájban elmentem a kocsihoz, de olyan öröm volt bennem, hogy nem is tudtam a rendőrökhöz szólni, csak körbeszaladgáltam a kocsit, és hallelújáztam! Dicsőség Istennek, ki találta meg a kocsit? – kérdeztem. Annyira örültem, hogy végül a rendőrök is elkezdtek nevetni. De nem kinevettek, hanem rájuk ragadt az örömöm. Az egyik beült, hogy végignézze, milyen kár keletkezett benne, és azt mondta, hogy az akkumulátor biztos le van merülve. Dehogy van – mondtam. Benzin se lesz benne. De lesz! Biztosan el sem indul! Dehogynem indul, az Úr vigyázott rá! Elfordította a kulcsot, a motor azonnal beugrott. Hát ez úgy megy, mint egy Schaffhausen! Kiderült, hogy akik elvitték, körülbelül nyolcszáz kilométert mentek vele, de tankoltak is, úgyhogy majdnem ugyanannyi benzin volt benne, mint előtte.

Aztán előkerült egy másik rendőr, aki a jegyzőkönyvet írta. Elég morcos ember volt, rám se nézett, egy ilyen öregasszonnyal nem is foglalkozott. Aztán kérdezte, ki a tulajdonos? Mondtam: én! Bemutatkoztunk. Na, azt mondta, jöjjön velem. Hát én végig hallelújáztam, úgy, hogy ő is megenyhült, nevetett és nagyon kedves lett. Megírta a jegyzőkönyvet, sőt még szerzett egy olyan szerelőt is, aki kicserélte a gyújtáskulcsot, mert az eredeti kulcs változatlanul ott volt azoknál, akik elvitték.

A rendőrök meg ott álltak az autó mellett és nem bírtak elmenni, mert azt mondták, hogy ilyet még nem láttak, a kocsin nincs semmilyen sérülés, semmit nem vittek el belőle, még a magnó is benne van, egyedül a dicsőítő kazettát vitték el… A rendőrök meg azt mondták, hogy nem értik, mire kellett nekik a dicsőítő kazetta?! Mondom, meghallgatták, megtértek és visszahozták a kocsimat, de a kazettát magukhoz vették, mert most már állandóan akarják az Úr Jézus Krisztust dicsőíteni. Mit nem lehet ezen érteni? Pontosan ezt kértem az Úrtól, és meg is kaptam.

Befejezésül még annyit, hogy a házban megint elkezdték kérdezgetni, hogy mi van a kocsival, pedig már régóta nem érdeklődtek. Úgyhogy elmondtam nekik, hogy visszakaptam a kis Marutimat, és persze teljesen el vannak képedve. Mondtam is nekik, hogy jöjjenek el velem a gyülekezetbe, és meg fogják érteni, miről beszélek. Remélem, eljönnek.

Ebből az esetből is megértettem, hogy milyen hasznos az igaz buzgó könyörgése. Az Úr azt mutatta nekünk, hogy amikor összejövünk egy szellemben imádkozni, az olyan védelmet ad, amin az ellenség nem képes áthatolni. Mint a római katonák egész testet befedező pajzsa. Amikor Pál apostolt megkövezték, a tanítványok körbevették és ő felkelt, mintha misem történt volna. Létezik azonban lelki, szellemi értelemben vett megkövezés is, és ha a testvérek körülvesznek és imádkoznak, akkor fel tudsz kelni. De ha nincs körülötted egy gyülekezet, testvéri közösség, akkor könnyen előfordulhat, hogy ott maradsz fekve.

maria

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #558 Dátum: 2008 December 03, 22:46:14 »
Tanulságos, sok üzenettel.

Egy pásztor mesélte, amikor még a Biblia iskolába járt. Szüksége volt egy pár cipőre nagyon sürgősen. Imádkozott és valaki postán küldött neki 50 dollárt. Akkoriban ez soka pénz volt és igen jó cipőt lehetett venni rajta. Nagyon boldog volt és a győzelem imáját imádkozta. Eltökélte a szívében, hogy az ima után elmegy a bevásárló központba és vesz cipőt. Megelégedett volt, hogy az ima működik. A szobában éppen imádkozott, amikor feljött a szívében, hogy az az ember, aki aznap délután fog szolgálni, az Úr szólt hozzá, hogy ez az ember hisz, hogy kap egy pár barna cipőt. Nagyon határozottan mondta az Úr neki. Az Úr a nevén szólította ezt a szolgálót, és azt mondta: - Ez az ember kiárasztotta felém a hitét, hogy hiszi, hogy egy barna cipőt kap Tőlem. Erre azt mondta:
-Uram! Igen, én ebben tudom bátorítani. Eltudom neki mondani, hogy Te mit tettél velem és hogy Te ezt megtudod tenni vele is. Azt akarod, hogy elmenjek és bátorítsam? Tovább imádkoztam szellemben és ismét hallottam a szellememben: - Ő hiszi, hogy kap Tőlem, egy pár barna cipőt. Elkezdtem ezen gondolkodni az elmémben, majd azt mondtam:
- Uram! Én tudom, hogy ez az ember hitben van és tudom, hogy odaadod neki azt a barna cipőt! Te énértem is megtetted és ő érte is megteszed. Ha azt akarod, hogy higgyek vele együtt, akkor hiszek vele együtt! Most ebben a pillanatban egy akaraton leszek vele. Tudom, hogy Te betöltötted az én szükségemet, és az övét is betöltöd. Barna cipőt kap és ez a barna cipő már úton van! Ismét imádkoztam és újból feljött:
- Ő hiszi, hogy kap Tőlem, egy barna cipőt! Miért nem veted el a te cipődárát az életedben? Akkor még nem tudtam annyit mint most, és megdorgáltam az ördögöt. Azt mondtam:
- Te hazug ördög! Isten behozta a pénzt és kiakarsz engem rabolni? Én megdorgállak! Menj mögém sátán! Nem kapod meg a cipőpénzt! Egy darabig eltartott ez. Majd megint imádkoztam és ismét feljött szellemben. Dicsőség Istennek, hogy Ő nagyon türelmes velünk. Isten újra azt mondta:
- Ez az az ember, hiszi, hogy kap tőlem egy pár barna cipőt. Miért nem veted el a te cipőpénzedet? Soha többé nem szenvedsz majd hiányt cipőkben. Mert én törődni fogok veled és gondoskodom rólad. A pásztor azt mondta:
-Abban az időben nem tudatosult bennem, de most már más szemszögből nézem a dolgokat. Tudod-e, hogy Isten néha megengedi, hogy történejnek dolgok velünk, amilyen helyzetben vagy abba a pillantaban? Kopott a cipőd, éppen szükséged lenne egy másikra, és az Úr szól, hogy add oda másnak az újat. Rájöttem, hogy nem az ördög volt, hanem a Szent Szellem volt az. Azt mondtam:
- Jól van Uram! Ha azt akarod, hogy odaadjam a cipőpénzt, odaadom. Elmentem az alkaolmra és néztem a cipőjét a szolgálónak. Sokkal jobban nézett ki, mint az enyém. Még csak nem is volt kopott. Ilyen dolgok nem vezethetnek titeket, mert ilyenkor látásban jársz. Lehet, hogy látsz valakit, aki szükségben van, de nem hisz az Istenben, hogy odatudja adni, akkor az Úr nem is foglalkozik veled ezzel kapcsolatban. Az alkalom után odamentem hozzá és megkérdeztem:
- Hiszed -e, hogy Istentől egy barna cipőt fogsz kapni? Azt mondta:
- Micsoda? Mondd még egyszer! Akkor újra megkérdeztem.
- Hiszed -e, hogy Istentől egy barna cipőt fogsz kapni? Akkor azt mondta izgatottan!
- Maradj itt! Gyorsan odahozta a feleségét és azt mondta neki:
- Mond el neki, mit mondott neked az Úr! Akkor azt gondoltam, hogy azt hiszik rólam, hogy egy kis őrült rémabiblia hallgató vagyok. Azt hittem fölveszik kazettára, hogy később ellenem tudják fölhasználni. Amikor ismét azt kérdeztem, hogy hiszik-e, hogy Isten egy pár barna cipőt akar adni, akkor mind a ketten fölemelték a kezüket és elkezdték Istent dicsérni. Akkor az mondta ez a testvér, hogy csak pár órája volt, hogy elkezdtek ebben hinni. Kiderült, ez akkor volt, amikor én is imádkoztam. Éppen abban az időben fogták meg egymás kezét és imádkoztak, megegyeztek egy akaraton, mert szükségük van a barna cipőre, mert utazó szolgálók. Akkor azt mondtam:
-Dicsőség Istennek és itt van a pénz, amiből megtudjátok venni. Odaadtam az 50 dollárt. Még mindig fent volt a kezük, dicsérték Istent, akkor kimentem az ajtón, hideg volt, fújt a szél, nem volt cipőm, pénzem, de.. elmondom nektek nem voltam szomorú, nem voltam depressziós, hanem elmondom nektek, hogy a levegőbe röpködtem, mert hallottam Istentől. Barna cipő. Isten használt engem! hogy betöltsek egy szükséget. Azok a szavak csengetek a fülemben, hogy sokkal áldottabb adni, mint kapni. Akkor megtapasztaltam Isten örömét, amit egy pár cipő nem tud megadni. Tudod e, hogy az Úr megcselekedte amit mondott? Soha nem szenvedtem hiányt cipőben. Voltak akik odaadták a credit kártyájukat, hogy a legdrágább cipőt vegyem meg. Cipő, cipő után jött. Minap kaptam egy kék krokodil bőrből készült cipőt. Ezek olyan gyönyörű dolgok, hogy villogófényt kellene rájuk tenni. Soha nem szenvedtem hiányt cipőben. Ez a vetés és az aratás. Nem csak ezért mondom ezt, hanem azért mert ez a szereteten alapul. Nem azért adtam neki, mert van egy látásom, hogyha cipőt vetek akkor cipőt fogok aratni, hanem azért, mert Isten azt akarta, hogy sokkal jobban törődjek ezzel a testvérrel mint magammal. Nem is kell az embereket ahhoz ismerni, hogy szeressem őket. Nem is kell nekik se jól viselkedni, hogy segíts rajtuk és szeresd őket. Lehet, hogy gonoszul bánnak veled, de te akkor is tudod szeretni. Isten azt akarta, hogy sokkal jobban szeresem őket mint azt a cipőt vagy pénzt. Isten veled is megteszi a dolgokat. Nem azért, hogy elbukjál, hanem azt akarja, hogy belekerülj az örömémbe. A korlátokat akarja levenni Isten a hitünkről. A szeretet szemein keresztül kell látni, gondolkodni. A szeretet füllel kell hallanod! Ez a szeretet áradata! ámen

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #559 Dátum: 2008 December 04, 13:48:31 »
Köszönöm Tesókáim!   :074:

Csodálatos történetek!   :058: :058: :058:
Dicsőség az Úrnak!

maria

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #560 Dátum: 2008 December 09, 15:17:04 »
"A te neved nincs a könyvben, vissza kell térned"

1998-ban egy buddhista szerzetes, aki Myanmarban a Barmar törzshöz tartozott - a korábbi délkelet-ázsiai Burmában - meghalt. Néhány nappal később tartották a halotti ceremóniát, mely szerint a testét a hagyományokhoz hűen el kell égetni. Ekkor már az oszladásnak indult test erős szagot árasztott; tehát biztosan halott volt - mondák el a "Missionswerk Asian Minorities Outreach"-nak. "Ezt a híradást különböző források alapján megvizsgáltuk, és megbízhatóan megfelel a valóságnak", így nyilatkozott a közismert missziós-társaság. E történetről úgy szereztünk tudomást, hogy különböző burmai pásztorok beszéltek róla. Ezek az emberek alaposan kivizsgálták a történet hátterét és semmi jelét nem tapasztalták esetleges becsapásnak. Ezért helyesnek tartottuk, hogy e történettel a nyilvánosság elé lépjünk. [...] Szeretnénk, hogy a történet magáért beszéljen és felhívjuk a keresztényeket, hogy vizsgálják meg a Szentírás alapján. Ha Istennek úgy tetszik, hogy ezt dicsőségére és népének bátorítására használja, mi is ezt szeretnénk - és Szelleme az olvasó szívében munkálkodjon.

Eredeti tudósítás

Fiatal éveim
Nevem: Athet Pyan Shinthaw Paulu. Myanmar-ból származom. Szeretném megosztani önökkel, azt ami röviddel ezelőtt történt velem. Először azonban a fiatal éveim eseményeiről szeretnék beszélni. 1958-ban születtem Bogale-ban, az Irrawaddy-Delta területén, dél- Myanmar-ban [egykor Burma]. Szüleim szigorúan hívő buddhisták voltak, mint a legtöbb ember Myanmar-ban, és a Thitpin nevet adták nekem, melynek jelentése "fa". Ott, ahol felnőttem, az élet nagyon egyszerű volt. 13 éves koromban abbahagytam az iskolát, és egy halászcsónakon kezdtem dolgozni. Az Irrawaddy Deltánál lévő számos folyóból és áramlatból halásztunk. 16 éves koromban én lettem a hajó vezetője. Akkoriban a Mainmahlagyon (jelentése: "szép asszony") szigeten éltem, ez szülővárosomtól Bogale-tól északra van. Ez a helység kb. 160 km-re délnyugatra fekszik a fővárosunktól Yangon-tól (Rangoon). Egy napon, már 17 éves voltam akkor, egy nagy fogásunk volt. A sok hal a hálóban egy krokodil figyelmét vonta magára. Ez követte a hajónkat és meg akart támadni minket. Úgy megrémültünk, hogy vadul eveztünk a part felé. A krokodil követett bennünket és közben a farkával verte a csónakot. Végül is megmenekültünk. Bár senki nem halt meg e balesetben, az eset mély nyomot hagyott bennem. Soha többé nem akartam halászni. A csónakunk a támadás következtében úgy megsérült hogy elsüllyedt. Így ezen az éjszakán komphajóval utaztunk haza.

Röviddel ezután apámat áthelyezték Yangon City-be. 18 éves koromban egy buddhista kolostorba küldtek, szerzetes növendéknek. Myanmar-ban a legtöbb szülő reméli, hogy fiait legalább egy időre kolostorba küldheti, mert ez nagy dicsőségnek számít. Évszázadok óta követjük ezt a szokást.

Buddha lelkes követője voltam. 1977-ben, amikor 19 éves és három hónapos lettem, szerzetbe léptem. A szerzetes rendbe való belépésemkor a kolostori előljáró egy új buddhista nevet adott nekem, mint ahogy ez szokás az országunkban. Az új nevem így hangzott: U Nata Pannita Ashinthuriya. Mihelyt nálunk valaki szerzetes lesz, leteszi a szülőktől kapott nevét. A kolostor neve amelyben éltem: Mandalay Kyaikasan Kyaing. A felettes szerzetes neve U Zadila Kyar Ni Kan Sayadaw - volt. [U Zadila - jelenti a címet]. Az ő idejében ő volt a leghíresebb buddhista szerzetes egész Myanmar-ban; mindenki ismerte őt. Közel és távol mint nagy tanítót tisztelték. Igen, az volt ő... mert 1983-ban egy súlyos közlekedési balesetben meghalt. Mindenkit megrendített a halálhíre. Akkor már 6 éve voltam szerzetes.

Igyekeztem egy jó szerzetes lenni, és a buddhizmus minden előírását betartani. Ezzel oly távolra mentem, hogy egy temetőbe költöztem, ahol szüntelen meditálhattam. Némely szerzetes aki buddha tanításába egészen el akar mélyedni, tesz ilyesmit és hasonlókat, hogy célhoz érjen. Némelyik a sűrű erdőbe költözik, ahol önmegtagadásban és szegénységben él. Én is igyekeztem megtagadni önző gondolataimat és kívánságaimat, megmenekülni a betegségtől és szenvedéstől, és kitörni ez élet körforgásából. A temetőben nem féltem a szellemektől. Olyan magas fokú belső békére és önmegvalósításra törekedtem, hogy amikor szúnyog szállt a karomra hogy megcsípjen, nem sepertem le. Éveken át mindent megtettem azért, hogy egy jó szerzetes legyek és semmi élőlénynek ne okozzak szenvedést. A szent buddhizmust tanulmányoztam, úgy amint azt minden ősöm is tette. Így éltem mit szerzetes évről évre, amíg nagyon nagyon beteg nem lettem.

Akkor Mandalay-ban voltam és kórházba kellett mennem. Az orvosok vizsgálati eredménye sárgalázat és maláriát igazolt egyidőben! Egy hónap múltán az állapotom még semmit nem javult. Az orvosok tudatták velem, hogy semmi esélyem sincs többé a gyógyulásra. Így elengedtek engem, hogy készüljek fel a halálomra.
Ennyit a múltamról.

 Látomás, ami örökre megváltoztatta az életemet

Miután elhagytam a kórházat, visszatértem a kolostorba, ahol a többi szerzetes ápolt. Egyre gyöngébb lettem, míg végül elvesztettem az eszméletemet. Később megtudtam, hogy három napon át halott voltam. A szívem megállt, a testem oszlásnak indult és szaga volt. Buddhista tisztasági ceremóniák szerint előkészítették testemet az elégetésre.

Test szerint kimentem a világból, jól tudom, lelkileg/szellemileg teljesen éber voltam. Hirtelen egy heves vihar közepében találtam magam. Egy hatalmas szél az egész vidéket elsöpörte, úgy hogy sem fák semmi nem volt már látható, csak lapos pusztaság. Egy ideig nagy sebességgel haladtam e pusztaságon. Senki nem volt sehol, egészen egyedül voltam. Egy idő után átkeltem egy folyón. A folyó túlsó oldalán egy iszonyatos, szörnyűséges tűz tavat láttam. A buddhizmusban nem volt elképzelésünk egy ilyen helyről. Először össze volta keveredve, nem tudtam, hogy ez a pokol. Aztán megláttam Jama-t, a pokol királyát (sok ázsiai kultúrában Yama a pokol királyának neve). Az arca olyan mint az oroszlán, teste szintén, de a lába mint egy kígyó (kígyó-szellem/Schlangengeist). Több szarv volt a fején; félelmetes volt a kinézése, nagyon féltem. Remegve kérdeztem meg a nevét. Azt válaszolta: a pokol királya vagyok, a pusztító.

Az iszonyatos, szörnyűséges tűztóA pokol királya megparancsolta, hogy nézzek a tűzbe. Belenéztem és megpillantottam a buddhista szerzetesek sáfrány színű köntöseit Myanmar-ból. Ahogy jobban odanéztem, megpillantottam egy férfi kopaszra nyírt koponyáját. Megismertem az arcát - ez U Zadila Kyar Ni Kan Sayadaw volt (a híres szerzetes, aki 1983-ban autóbalesetben meghalt). Megkérdeztem a pokol királyát, miért van itt az én egykori tanítóm e gyötrelem tavában égni. Miért van itt ebben a tűztóban? De ő egy jó tanító volt; sőt egy tanítási kazettán a címmel: 'Ember vagy-e, vagy kutya?', ez emberek ezreinek segített megérteni, hogy értékesebb dolog embernek lenni, ellentétben az állattal, mondtam. Igen, ő egy jó tanító volt, válaszolta a pokol királya. De nem hitt Jézus Krisztusban; ezért van a pokolban.

Azután egy másik személyt kellett látnom a tűzben. Láttam egy embert nagyon hosszú hajjal, fejének bal oldalán összefogatva. Ő ugyancsak köntöst viselt. Ki ez az ember? kérdeztem a pokol királyát. Ő az, akit imádsz, Gautama (buddha). válaszolta. Megrőkönyödtem, Gautamát a pokolban látni! Tiltakoztam: Gautama erkölcse és morálja hibátlan volt! Miért van itt a tűztóban? Nem játszik semmilyen szerepet az, hogy milyen jó volt ő, válaszolta a pokol királya. "Azért van itt, mert nem hitt az Örökkévaló Istenben.

Aztán láttam egy másik embert, katonai uniformisban. A mellén nagy seb volt. Megkérdeztem: Ki ez az ember? A pokol királya azt válaszolta: Ő Aung San, a forradalmi vezető Myanmarban. Azért van itt, mert üldözte és megölte a keresztényeket; de leginkább azért, mert nem hitt Jézus Krisztusban. Myanmarban azt mondja a szájhagyomány: A katonák nem halnak meg soha, ők továbbélnek. A katonák sosem halnak meg, ők örökre a pokolba mennek.

Ezután megpillantottam mégy egy embert a tűztóban. Ez óriási volt és harci fegyverzet volt rajta. Kardot és pajzsot tartott a kezében. A homlokán sérülés volt. Ez az ember mindenkinél nagyobb volt, akiket valaha is láttam. Hatszor olyan magas volt, mint a távolság az ember könyöke és ujjhegye között, ha kinyújtott karral állt, plusz még egy tenyér szétnyitott ujjakkal. A pokol királya azt mondta: Ennek az embernek a neve Góliát. Azért van itt a pokolban, mert az Örökkévaló Istent és Dávidot gúnyolta/szidalmazta. Zavarban voltam, mert sem Góliátot sem Dávidot nem ismertem. A pokol királya azt mondta: Góliátról a keresztény Bibliában van szó. Te még nem ismered őt, de ha keresztény leszel, megtudod ki ő.

Ezután elvittek egy helyre, ahol gazdagokat, és szegényeket láttam, amint a vacsorájukat készítették. Ki főz ezeknek az embereknek? kérdeztem. A pokol királya válaszolt: A szegények maguk készítik az ételüket, de a gazdagoknak mások főznek. Amint az étel a gazdagok számára elkészült, asztalhoz ültek. Alig kezdtek el enni, sűrű füst szállt föl. A gazdagok olyan gyorsan ettek, amilyen gyorsan csak bírtak, hogy így könnyítsenek a lelkiismeretükön. A füst miatt nehezen lélegeztek. Gyorsan kellett enniük, mert féltek, hogy elvesztik a pénzüket; pénzük volt az istenük.

Ezután a pokolnak egy másik királya jött hozzám. Közben láttam egy lényt, aki azzal foglalkozott, hogy tűztóban a tüzet szítsa. Ez a lény megkérdezte tőlem: Te is mégy a tüzes tóba? Nem! válaszoltam, én csak azért vagyok itt, hogy megfigyeljem a dolgokat! A lénynek a megjelenése - aki a tüzet szította - félemetes volt. Tíz szarv volt a fején és lándzsa a kezében, amely hét hegyes pengével végződött. Ez a szörnyűséges lény azt mondta: Igazad van. Csak azért jöttél, hogy körülnézz. Nem találom a neved itt. Akkor hozzáfűzte: Útra kell kelned és oda visszamenned, honnan jöttél. Közben a puszta területre mutatott, ahol át kellett jönnöm, mielőtt a tűztóhoz értem.

A döntés útjaÍgy aztán sokáig gyalogoltam, míg vérezni nem kezdtem. Forróságot éreztem és nagy fájdalmaim voltak. Kb. 3 óra múlva végül is egy széles úthoz értem. Ezen az úton folytattam utamat, míg egy elágazáshoz értem. Az egyik út, a bal felé tartó, széles volt. A keskeny út jobbra tartott. Az elágazásnál egy útmutató tábla volt, rajta olvashatóan: Balra akik nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban Jobbra a keskeny út azoké: Akik hisznek Jézusban
Kiváncsi voltam, hogy hová vezet a széles út; ezért elindultam rajta. Kb. 300 méterrel előttem ment két ember. Utól akartam érni őket, hogy aztán velük együtt menjek tovább. Akárhogy igyekeztem, nem tudtam utólérni őket. Így visszatétem az útkereszteződéshez. Azonban figyeltem a két férfit, akik a szélesúton előttem mentek, és láttam amint az út végén hirtelen ledöfték őket. A férfiak üvöltöttek a fájdalomtól; én is kiáltottam amikor láttam, hogy mi történt velük. Így vettem észre, hogy a széles úton nagy veszélyek ólálkodnak azok számára, akik azt választják.

Betekintés a Mennybe Ehatároztam, jobb ha a hívők útján vándorolok. Kb. egy órányit mentem, amikor az út felszíne tiszta arannyá változott. Az arany oly ragyogó tiszta volt, hogy amikor letekintettem az útra, láthattam magamat benne. Aztán egy férfit pillantottam meg magam előtt, fehér öltözéket viselt. Csodálatos éneklést is hallottam. Oly szép volt és oly tiszta! Sokkal, sokkal szebb volt, mint mikor mi itt a földön dicsőítünk a templomokban.

A fehér köntöst viselő férfi felszólított, hogy menjek vele. Mi a neved? kérdeztem. De Ő nem válaszolt. Miután hatszor megkérdeztem Őt - adott választ: Az vagyok, akinél a Menny kulcsa van. A Menny csodálatos hely; neked most még nem szabad bemenned oda. De ha követed Jézus Krisztust, bemehetsz oda, mihelyt az életed a földön befejeződött. Az ember neve: Péter volt. Péter mondta: Ülj le. Aztán észak irányban mutatott egy helyet. Tekints észak felé, és lásd meg, mint teremti Isten az embert, mondta. Láttam az Örökkévaló Istent egy bizonyos távolságból. Isten szólt egy angyalnak: Teremtsünk embert! Az angyal könyörgött Istennek, hogy ne teremtsen embert. Ő csak rosszat fog cselekedni, és Téged megszomorít!, mondta. (Burmai nyelven szószerint: elszomorít = azt cselekszi, hogy arcodat elveszíted.) De Isten mégis teremtett embert. Ő életet fújt bele és élővé lett. Az "Ádám" nevet adta neki. (A buddhisták nem hisznek a világ és az ember teremtésében, ezért ez a tapasztalat nagy hatással volt a szerzetesre, ezenkívül Góliáttal való találkozásra is azért volt szükség, hogy felismerje: a keresztények Istene az igaz Isten. Megj. ford.)
Új névvel Aztán felszólított Péter: Állj fel és térj vissza oda, ahonnan jöttél. Beszélj az emberekkel, akik buddhát tisztelik és bálványokat imádnak. Mondd meg nekik, hogy a pokolba mennek, ha nem változnak. Akik bálványokat és azoknak templomokat építenek, szintén a pokolba kell menniük. Akik a szerzeteseknek áldoznak és maguknak akarnak érdemeket szerezni, szintén a pokloba mennek. Mindazok, akik a szerzetesekhez imádkoznak, és őket 'Pra'-nak nevezik (megtisztelő cím a szerzetesek felé), a pokloba mennek. Akik a bálványoknak kántálnak így: 'kelj életre', a pokloba mennek. Mindenki, aki nem hisz Jézus Krisztusban a pokloba megy. Még hozzáfűzte: Az új nevedben kell beszélned. Mától az új neved: Athet Pyan Shinthaw Paulu (Paulu, a feltámadott).

Nem akartam visszatérni. Szerettem volna a Mennybe menni. Az angyalok kinyitottak egy könyvet. Keresték a gyermekkori nevemet, Thitpin, de nem találták a könyvben. Akkor a buddhista szerzetesi nevemen kerestek (U Nata Pannita Ashinthuriya), de ez sem volt található a könyvben. Erre Péter azt mondta: A te neved nincs a könyvben, vissza kell térned és tanúságot tenni Jézusról a buddhistáknak. Útra keltem vissza az arany úton. Újra hallottam a gyönyörű éneklést, olyan szépet, mint soha előtte és utána. Péter egészen addig velem jött, amíg eljött az ideje, hogy a földre érkezzem. Ő mutatott nekem egy létrát, amely a Mennytől a föld fölötti égi szféráig ért le. A létra nem ért le a földig. Sok angyalt láttam, akik a létrán le s föl tartottak. Megkérdeztem Pétert: Kik ők? Péter így válaszolt: Ők Isten követei, jelentik a Mennyben azoknak a neveit, akik hisznek Jézus Krisztusban, és azokét is, akik nem hisznek. Aztán azt mondta Péter, ideje hogy menjek.

Kísértet! A következő amit hallottam, sírás és jajgatás. Hallottam anyám hangját: Fiam, miért hagytál itt minket? Hallottam, hogy a többiek is zokognak. Észrevettem, hogy egy ládában fekszem. Elkezdtem mozogni. Anyám és apám rémülten kiáltottak fel: Él! Él! Mások, akik távolabb álltak, nem hittek szüleimnek. Ekkor megkapaszkodtam a láda peremébe és felültem. Sokan megbénultak a rémülettől. Kiabáltak: Egy szellem! és rohantak ahogy csak bírtak - el onnan. Akik ott maradtak, megnémulva remegtek mint a nyárfalevél.

Észrevettem, hogy nagy mennyiségű bűzlő folyadékban és testnedvben ülök. Ez a folyadék a gyomromból és belemből jött ki, amíg a koprsóban feküdtem. Ebből tudták az emberek, hogy tényleg halott voltam. A koporsó műanyag burkolattal volt belülről bevonva és a fához rögzítve. Ennek az volt a célja, hogy ne folyjon ki a koporsóból a folyadék, amikor elkezd „ereszteni” a halott, mint ahogy ez nálam is volt.

Amint később megtudtam, már éppen azon voltak, hogy a krematórium lángjainak adjanak. Myanmar-ban a halottakat a koporsóba fektetik, amit később lezárnak és elégetnek. Éppen amikor visszatértem e földi létbe, a szüleim az utolsó pillantást vethették a holttestemre. Néhány pillanat múlva lezárták volna a koporsót és testemmel együtt elégették volna. Azonnal elkezdtem mondani amiket láttam és hallottam. Az emberek meg voltak döbbenve. Beszéltem az emberekről akiket a tűztóban láttam, és mondtam nekik, hogy csak a keresztények ismerik az igazságot; a mi elődeink, de magunk is évezredek óta be vagyunk csapva. Mondtam nekik, hogy minden, amiben mi hiszünk egy hazugság. Az emberek megdöbbentek, mert tudták, micsoda szerzetes voltam és milyen lelkesen hirdettem buddha dolgait. Myanmar-ban amikor meghal valaki, ráírják nevét és korát a koporsóra. Amikor egy szerzetes hal meg, a szerzetes nevét, korát és a kolostorban eltöltött szolgálati éveinek számát írják rá. Tehát halottnak írtak engem, de amint látjátok, újra élek!

Utószó Azóta, hogy 'Paulu a feltámadott' mindezt átélte, Jézus Krisztus hűséges tanújának bizonyult. Burmai pásztorok elmondták, hogy szerzetesek százait vezette a Messiáshoz/Krisztushoz. Nyilvánvalóan megalkuvás nélkül kiáll tanúsága mellett. Azok az emberek, akik nem fogadják el azt a tényt, hogy egyedül Jézus Krisztus az út a Mennybe, megütköznek ezen a tanúbizonyságon. Az ő megtapasztalásai olyan valóságosak, hogy a heves ellenségeskedés sem rettenti vissza attól, hogy kiálljon az igazság mellett. Miután sok éven át a buddhista szerzetesek szigorú életszabályaihoz tartotta magát, feltámadása után azonnal elkezdte Jézus Krisztus evangéliumát hirdetni. Felszólította a többi szerzetest, hogy tagadják meg hamis isteneiket és teljes szívvel kövessék Jézus Krisztust. Betegsége és halála előtt semmiféle kapcsolata nem volt a kereszténységgel. Minden, amit a három napos halál állapotában tanult, új volt neki. Hogy minél több ember megismerje üzenetét, e 'korunk Lázára' audio és videó kazettákon is terjeszti az üzenetet. A rendőrség és a buddhista hatóságok Myanmar-ban mindent elkövettek, hogy begyüjtsék és megsemmisítsék a kazettákat. Ez a bizonyságtétel, amelyet ön olvas, egy ilyen kazettáról lett leírva. Tudomásunkra jutott, hogy Myanmar polgárainak igen veszélyes dolog egy ilyen kazettát birtokolniuk. Bátor tanúságtétele miatt rács mögé került, de a hatóságok nem tudták elhallgattatni. Szabadulása után folytatta a látott és halott dolgokról való bizonyságtételét. Jelenlegi tartózkodási helye nem ismeretes; egy burmai forrásból tudjuk, hogy börtönbe zárták és lehetséges hogy meggyilkolták. Egy másik információ szerint újra szabad és folytatja szolgálatát.

A fordítás burmai nyelvből:
Asian Minorities Outreach
P.O.Box 901
Palestine, TX 75802
U.S.A.
E-Mail: monkstory@yahoo.com
http://www.antioch.com.sg/mission/asianmo

Angolból németre fordította: P. Vollmar
Németből magyarra fordította: Katharina Becker

ircsi

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #561 Dátum: 2008 December 14, 13:44:17 »
Mária valahol írta, hogy több jött be mint a mennyi kiadás volt, dícsőség érte Istennek!

Ezt elmondhatom én is, tegnap amikor hazamentem az asztalomon várt egy keresztény könyv.
Jó nagy pakk húsi meg hurka, egy csomag finom és különleges sütemény.
De a legnagyobb ajándék az Úrtól ti voltatok kedves tesókák!
Éjel a lányom a barátnőjével beborult az árokba, hála az Úr gondviselésének a kocsi csúnyán összetört, de a lányoknak semmi baja sem történt. Az Úr még az ijedségtől is befedezte a lányom és reggel tudott menni dolgozni.
Azt mondta kialudta magát és olyan mintha semmi sem történt volna.
Ez azért nagy dolog mert tavaly kicsit elöbb, bízony olyan súlyos balesetet szenvedet, hogy az Úr kegyelméből maradt életben. Legyen minden hála, dícsőség és tisztesség az Uré! Ámen!

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #562 Dátum: 2008 December 14, 16:49:43 »
Hála és dicsőség neki érte!   :ima02: :kereszt01:
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Moncsi

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1454
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #563 Dátum: 2008 December 14, 18:45:35 »
Mária valahol írta,hogy több jött be mint a mennyi kiadás volt,dícsőség érte Istennek!

Ezt elmondhatom én is,tegnap amikor hazamentem az asztalomon várt egy keresztény könyv.
Jó nagy pakk húsi meg hurka,egy csomag finom és különleges sütemény.
De a legnagyobb ajándék az Urtól ti voltatok kedves tesókák!
Éjjel a lányom a barátnőjével beborult az árokba,hála az Úr gondviselésének a kocsi csunyán összetört,de a lányoknak semmi baja sem történt.Az Úr még az ijedségtől is befedezte a lányom és reggel tudott menni dolgozni.
Azt mondta kialudta magát és olyan mintha semmi sem történt volna.
Ez azért nagy dolog mert tavaly kicsit elöbb, bízony ollyan súllyos balesetet szenvedet,hogy az Úr kegyelméből maradtt életben.Legyen minden hála,dícsőség éls tisztesség az Uré! Ámen!

 Dicsöség Istennek!  :ima06:
Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít,megaláz s fel is magasztal. 1Sám2/7

Nem elérhető Évus

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 544
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #564 Dátum: 2008 December 15, 08:31:39 »
Dícsérünk és hálát adunk Neked Uram, a Te végtelen jóságodért és gondoskodásodért!
Dicsőség az Úrnak!

maria

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #565 Dátum: 2008 December 18, 10:07:22 »
Ollóztam:

Állj ellen az ördögnek és elfut tőled

Lassan két éve annak, hogy megtértem, befogadtam az Urat. Valahol olvastam: ha valaki elkötelezi magát Isten mellett, fokozottan érdekessé válik a gonosz számára is. Egy ilyen „támadás” vagy kísértés igaz történetét írom le a saját életemben - tanulságul.

Az, hogy megtértem, nem járt automatikusan azzal, hogy férjem is felismerte volna ennek jelentőségét. Ő nem hisz az Úrban, sok vitánk van erről, amelyeket nem én Kezdeményezek, vagyis jobban zavarja az én hitem, mint engem az ő hitetlensége. Leginkább imádkozom érte. Persze nehéz így, amikor az ember felemás igában van. Sok dolgot nem tehetek meg, például nem járhatok gyülekezetbe sem. Szomorú vagyok, hogy nem egy irányba tart a családunk, hiszen ez gyerekeink számára is fontos lenne.

Ez a sok szenvedés hozott magával egy érdekes dolgot. Megismerkedtem egy keresztény fiatalemberrel. Házas, gyermekei vannak, s az egész család Istent szolgálja. Régóta ismerem őt, bár nem mondhatnám, hogy néhány mondatnál többet váltottunk valaha is. Viszont tudom, mit tesz az Úrért, milyen "jó és hű szolga". Magam sem tudom, hogy történt, de egyre többet kezdem rá gondolni. Azt vettem észre, hogy már ő tölti ki az egész agyamat. "Mennyivel jobb férj lenne ő a számodra, biztos megbecsülne. Értékelné a hited, még az is lehet, hogy közelebb kerülnél általa Istenhez. Itt a nagyszerű alkalom, hogy levesd a felemás igát! Nála jobb társat nem is találnál!" Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben! Úgy éreztem, megőrülök, ha nem lépek ebben az ügyben!

Már úgy két napja tarthatott a dolog. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat munkával, nem ment, csak rosszabb lett. Fojtogatott az egész. Nem bírtam aludni, imádkoztam éjjel, nem ment el tőlem mégsem. Nappal, ha nem látták, felváltva imádkoztam és sírtam. Elolvastam a Bibliában Dávid és Betsabé történetét, de csak rosszabb lett!

Emlékszem a percre, amikor megtörtént: az Úr mondta, rávezetett, hogy ez a gonosz ármánykodása. Nem egyszerű! Első lépésben úgy tűnt, hogy ez egy jó dolog lenne, közelebb kerülnék Istenhez, szolgálhatnám Őt. Az, hogy gyerekeim vannak? És neki is? Ó, hát majd az Úr elintéz mindent! A gonosz a jó köntösébe bújva jött hozzám, és minden szava
hazugság volt! Aztán adott nekem az Úr valamit. Éppen a neten nézelődtem, amikor rátaláltam egy videóra, amelyben egy pásztor arról beszélt, milyen hatalommal vagyunk felruházva. Igehelyekkel alátámasztotta: nevezzük néven a gonoszt és parancsoljuk meg neki, hogy távozzon! [A fügefa kiszáradása - Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe!- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az
megtörténik-, annak meg is adatik az. (Márk11:22,23)] Fel vagyunk mi is hatalommal ruházva, hogy a gonoszt kiűzzük, gyógyítsunk: hittel, Isten erejével, Jézus nevében!

Megtettem hát, nevén neveztem, és megparancsoltam Jézus nevében, hogy távozzon. Nem kellett várnom, azonnal megtörtént a változás. Gonosz gondolat nem fér hozzám azóta. Nem tettem rosszat, nem adtam oda magam a gonosznak, nem tudott rávenni, hogy bűnt tegyek. Itt volt, de elment. Azóta gazdagabb lettem néhány dologgal: tudom, hogy nem várhatom Istentől, hogy helyettem cselekedjen. Nekem kell tenni (szólni a hegynek). Az ima fontos, de tett - hitből fakadó tett - nélkül mit sem ér. Tudom, hogy Isten számára fontos vagyok. Rávezet dolgokra, szelíden terel.

"Azokat pedig akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak nem árt nekik, betegekre teszik rá akezüket, és azok meggyógyulnak." (Márk16:16-18)

Számomra ez a történet két dolgot mutat be:
Isten Igéjét ismerni LÉTFONTOSSÁGÚ, hiszen CSAK így tudunk különbséget tenni jó és gonosz között. Amikor helyzetbe kerülünk – és kerülünk! -, mint a testvérünk is, többnyire pontosan tudhatjuk, Isten Igéje alapján mit kell tennünk. S HA azt tesszük, vagyis Isten Igéjén maradunk annak ellenére, hogy az eszünk mást mond, vagy mások másként látják, megmenekülünk.

Legalább ennyire fontos: van hatalmunk a gonosz és minden munkája felett! Ellene állhatunk az ördögnek, és annak EL KELL FUTNIA tőlünk. Nincs más választása. A kísértés elhagy, és mi elkerülhetjük a gonosz helyzetet, csapdát.
Ám ha mégsem voltunk elég éberek és mégis csapdába esünk, jó hír – van szabadító! Az Úr szeret, és ha felismerjük, hogy csapdába ejtett a madarász, és kiáltunk Hozzá, Ő onnan kiszabadít.
(Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt 91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.)

maria

  • Vendég
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #566 Dátum: 2008 December 18, 10:53:04 »
Ezt a bizonyságot is érdemes elolvasni. Isten FANTASZTIKUS!

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=bizonysmaraczia

Nem elérhető irene

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2573
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #567 Dátum: 2008 December 21, 14:40:59 »
-igen,  csodálatos Istenünk van  gondja még  a házi állatainkra is..
van  egy szép hófehér kutyánk, havasnak hívjuk, tényleg  olyan  mintha hó fedné  be :)
3 éves és nagyon hóbortos ugri bugri barátságos kutyus ..hasonlít a kuvaszhoz de nem az
 pár hete történt .. egyik este  keservesen nyüszített.  reggel  meglepve  tapasztaltam az ajtónk előtt
az udvaron csöppekbe rengeteg vértócsa mindenfelé..azt hittem a macskákkal  együtt kinyírtak vami állatot..
 rájöttem napok múlva hogy a kutyából jön  ..nagyon megrémültem  3 szor is kerestem az orvost de sosem találtam.
hazafelé eszembe jutott,  mi lenne ha kézrátéttel imádkoznék érte..a szent lélek bíztatott.. tegyem...kértem az Urat
gyógyítsa meg .. jobban  hiszek Ő  benne, mint az  orvosban...szükségem van a kutyusunkra...féltettem... és bíztam..
hála Istennek pár nap  múlva  elállt a  vérzés ,hozzá kell tennem hím  kutya..nem tudom mi volt vele..
egészséges és vígan  ugrándozik  ,véd engem... mert szükségünk   van egymásra...
zsolt 25:8.    Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #568 Dátum: 2008 December 21, 14:42:36 »
 :05: Dicsőség Istennek
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető irene

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2573
Re:Bizonyságok, átélések.
« Válasz #569 Dátum: 2008 December 21, 14:45:29 »
amen  :2smitten: :169:
zsolt 25:8.    Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.