SZIASZTOK!
Életem 2. megtapasztalása az, hogy soha nem lesz nélkülözés, szintén a megtérésem előtt!
Azt hogy soha nem mondom, de mindig lesz valahogy. Emlékszek rá, amikor gimis voltam, mindenkit figyeltem, hogy ennek mindenne megvan nekem nincs, ő gazdag én nem.
Soha nem cseréltem volna el az életemet /ezek mindig a nehézségek időszakában jöttek/ az ővikre!
Nekem sokkal tartalmassabb volt, nagyon sokat bicikliztem a határban, szerettem a tavasz és nyár friss reggeleit és délutánjait, töbet voltam kint, mint otthon, itt találtam meg a nyugodt csendes békét, olykor olykor leültem és merengtem a nagy messzeségbe, és csodálattal töltött el ez a harmónia és csend, ami végeláthatatlennak tünt, most ott hever labaim előtt, ezek az indokok amiért nem cserélnénk senkivel, de ahogy betekertem a városba újra úrrá lettek a kétségek és a félelmek, vajon,... hogy lesz a következő napom, lesz elég étel az asztalon, vajon nevelőapám nem oknélkül fog megint ütlegelni.
Történt egy éjszaka, hogy jöttem hazafelé az erdőből és valamit megláttam, az útszélén, azt hozzá kell tenem, nagyon sokmindent így kaptam, hogy ok nélkül/ verést és szeretet/, az utobbit mindig valami ajándék volt, amit nem a szülleim adtak, hanem valaki otthagyta számomra, na ez a csomag is így került hozzám.
Nem mertem fölvenni, azt hittem valaki itt hagyta, és elmentem, de egy pár óra múlva ismét visszatértem, gondoltam:
-ez a csomag rám várt, biztos vagyok, megnézem és elvszem!
Nem volt könnyű
Úgy képzeljék el a testvérek, ez teli volt élelemmel, de annyi,.... mivel az útszélén volt egy pár lépésre megint találtam egyet.
Én úgy megörültem, hogy még csak!
Nem tudtam kinek köszönjem, és ezt kérdeztem vajon megérdemlem, ki adja és miért?
Azóta tudom a választ!
Haza mentem és hozatam egy táskát amibe belefér, volt ebben minden jó annyi, hogy még a szomszédnak is adtam, persze édesanyám ellenkezet, de én nem engedtem, és adta az idősbácsinak!
A csomag tartalma: kolbász, felvágott csemle, kifli, energiaitalok, sok csoki ami a kedvesncem és keksz!
2napi élelem!
Tehát ismét kaptam valamit, és a sírás rám jön hogy nem veszem észre, hogy szeret engem valaki a távolban a nagymesszeségben gondolrám valaki és ismer, tudja mi a szükségem, de nem tudtam felfogni, hát ennyit szeretem volna, mondani!
Ezek olyan csodák, amik nem mindennap adatnak egy hétköznapi embernak, én örültem és akönnyeim is, mert valaki gondol ránk,,, az ÚT a szeretet felé, Ő így akartam nekem kedveskedni!
