Téma: Versek

[maria]

GDL46! Kedves ez a vers, köszi.

[kati]

Építeni

Építeni lehet
a kősziklára is
meg a fövenyre is,
viskót vagy palotát,
életet vagy halált.
Vannak,kik balgamód
egész életüket
-múltat,jelent,jövőt-fövenyre építik.
Vannak,kiknél csupán
pár melléképület,
pédául a szabadídő kerül oda
Egészen bölcsek és
bolondok közt akad
sok fél-bölcs,fél-bolond.
Hát te melyik lehetsz?
Hát én melyik vagyok?
Sürgős a felelet:
jöhetnek árvízek,
pusztísztó viharok?!

A Kősziklán
.....és eljött az árvíz.
és fújtak a szelek....
Bele-belerendült a házam
s nem dőlt össze! A kősziklán van

Füle Lajos

[Zoli]

Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek;
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak;
hogy összekössek, ahol széthúzás van;
hogy fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik; hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

   Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem
- nem arra, hogy megvigasztaljanak,
hanem, hogy én vigasztaljak;
- nem arra, hogy szeressenek,
hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.                              

Assisi Ferenc imája

[Zoli]

A legnagyobb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, reményvesztett,
Csendben viselni a keresztet.
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny életit.
Kezed letenni az öledbe
S hagyni, hogy más gondodat viselje.

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyengül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz – nincs kedved, sem erőd.
Ó, Lélek! Ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt!
Nézz fel a magasba, hívd Istenedet:
Uram, segíts – bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szerezhetsz,
Mikor verejtékig hajszoltad magad,
S később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak.
Ó Lélek! Ne csüggedj. Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, megbocsátok az ellenem vétőknek.

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol! Csak egymást gyilkolják,
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt, Istenem, mi Atyánk?
Ó Lélek! Ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Támad lelkünket kikérve a gonosz!
Uram! Ments meg a kísértőtől!
Ments meg a gonosztól!
Ámen.
                                      Ismeretlen szerzőtől

[t.zoli]

Bátorítás!
" olykor mi bátorítjuk barátainkat, néha pedig nekünk van szükségünk az ő bátorításukra.
A bátorítás megkönyíti utazásunkat az élet csataterén. Éljünk minél gyakrabban a bátorítás képességével, és fogadjuk el mi is mások bátorítását.
- A bátorítás egy új utazás szíve.
- A bátorítás azonnali mosolygyártó.
- A bátorítás egy ragyogó hit-adományozó.
- A bátorítás elmondja nekünk, hogyan kommunikáljunk a szomorú világgal.
Ragad meg Jézus szeretetét, és hordozd fényét, mert az soha el nem múlik.
Ámen:)

[szolgáló]

Isten veled van!   
   
 

Ne álmodozz olyanról, ki nem lehet a tied,

Hiszen ha így teszel, megszakad a szíved!

 

Néha egy-egy óra meglepően hosszú,

De ezek után egyre édesebb a bosszú.

 

Sose gondolj arra, hogy nem érdemes élned,

Hisz mindig van valami, mit érdemes remélned!

 

Soha ne sírj azért, ki nem lehet a tiéd,

Bele kell törődnöd, másnak szánta az Ég!

 

Ha az életednek tényleg nincs értelme,

Egy dolog segíthet: Isten szeretete.

 

Gondolj mindig arra, hogy Ő szeret Téged,

Ő az, kiért tényleg érdemes élned!

 

Ha könnyekkel küzdesz, Ő mindig meghallgat,

Ő az, aki Téged soha el nem hagyhat!

 

Örülj az életnek, ameddig csak lehet,

Még ha a sors néha kegyetlen is Veled!

 

Csak egy dolgot kell, hogy megjegyezz:

Ott van Veled Isten, aki nagyon szeret!

[Zoli]

Georges Chopieney : Lét


Képzeljetek el egy messzi, titkos kertet,

és a kertnek távol-mélyén

a legismeretlenebb rózsát,

amely valaha virágzott,

anélkül, hogy valaki is tudott volna róla.

Hinnétek-e, hogy ez a rózsa
megváltoztatta a föld színét?



És mégis:
mindent átalakított,

egyedül azáltal, hogy

szeretetének csendjében engedte,

hogy Isten rózsa-terve megvalósuljon.

[Margó]

Örök szabadság!

Telve a föld, bűnnel, bajjal,
szenvedéssel, könnyes jajjal.
A bűn: egyre jobban tombol,
ember által pusztít, rombol.
Emberek: eszméljünk végre,
Sátán vezet minket félre?
Ő visz minket bűnbe, bajba,
célja az, hogy kapjunk hajba.
Gyűlöletre sarkal minket,
így keseríti szívünket.
Akkor örvend, ha verekszünk,
mert úgy kedvére cselekszünk.
Nem bírja a szépet, rendet,
fejtetőre állít minket.
Szereti a zajt, a lármát,
megzavarja alvók álmát.
Minden rosszban élen halad,
egy ember sem legyen szabad.
Tudja: kárhozat lesz része,
akit csak tud, sodor vészbe.

Hála ma még ragyog a fény,
lakott földünk minden helyén.
Jézus szabadságot hozott,
minden rabot feloldozott!
Legyőzött fél már a Sátán,
bátorodjunk veszte láttán,
Örvendejen hát szívünk, lelkünk,
Jézus maga szolgál bennünk!
Atyánkhoz szálljon fel hálánk,
Nála: öröm, béke vár ránk.
Csodásfényű új világban,
élünk örök szabadságban!

                  Pecznyík Pál

[almácska]

-Gyurkovics Tibor:

-Karácsony!       
   
-Egy bizonyos idő után
-akárhány karácsonyfát láthatsz,
-mindig csak egyet látsz
-s a többi látszat.

-A többi öröm másé, idegen,
-vagy elrabolt öröm,
-Jézus Krisztus hozzánk
-csak egyszer jön.

-Csak egyszer száll le az angyal
-kitárt fehér szárnnyal
-és hozza le a békességet,
-egyszer jön Boldizsár a mirrhával.

-És többé nincsen békességünk,
-nincs Máriánk, se szalmánk,
-de erre az egy éjre
-mindig emlékszünk.

-És ott is gondolnak ránk.

[Juzsa]

Saját vers.
                                       
Kincs a szívemben

Szívembe zárlak Uram,
A legdrágább kincsem te vagy Atyám.
Szeretlek,mióta csak ismerlek,
És soha nem akarom hogy elmúljon e szeretet.

Kincsem egyre fényesebb,
Te Uram itt vagy itt velem.
Ahogy egyre jobban ismerlek,
Egyre nagyobb a szeretet.

Szívembe levő fény,
Nő és változik a fénye.
Mert Te Uram itt vagy velem,
Itt közel és változtatod életem.

Növekszik a kincs bennem,
És vele együtt a vágyam is nő Uram.
Szeretlek téged,mert vezeted életem,
Hogy jutalmam legyen a mennyben,
És örök életem.

[Juzsa]

Új verseim egyike.

Elragadtatástól a mennyegzőig

Egy réten áltam,de nem egyedül,
Barátom volt velem,hogy elszálljon a félelmem.
Mondta nekem,nézz fel,és ne félj,
Ott fenn ahová mi is megyünk,figyelj!

Láttam testvéreim elragadtatását,láttam,
Fehér gyönyörű ruhában szálltak fel.
Féltem és rettegtem,vajon én is felmegyek?
Barátom csitított,ne félj csak higgyen a szíved.
Hidd el az Úr téged is,szeret.

És hirtelen a mennyben álltam,
S láttam a nagy ünnepi asztalt.
Csodaszép volt és hatalmas nagy,
A teríték mind,mind színarany.

De nem sokáig csodálhattam e szép terítéket,
Angyalok gyorsan tovavittek.
Egy szép szobába,ami még az ünnepi helynél is szebb.
De nem volt idő a kábulatra,
Mire észbe kaptam már ünnepi ruhába, láttam magam.

Nem értettem,Én nem lehetek méltó!
Az Úr szeret,azt tudom.
De Én mint mennyaszony?!
Nem vagyok méltó erre Uram,
Tanulnom kell még,hiszen a tudásom még,
méltatlanul kevés Uram.

De az Úr rám nézett,
Lányom a Fiam vár téged.
Jó gyermek vagy és szelíd,
Megérdemled, hogy fiam menyasszonya légy.

[almácska]

  Tégy a béke eszközévé…

Uram,
tégy a béke eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek;
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek.

Csak ez a fontos,
mert amikor adunk – kapunk,
amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk – új életre kelünk.

[Colhicum]

Ezt a verset, amit az idei karácsonyi készülődés napjaiban írtam, szeretném megosztani veletek.



Csendes éj



Ha itt a tél,
Minden álmom elvetél,
Megfagy nyomban.
Hó-nyomomban
Elhaló szívem
Nagyot dobban,
Levegő után kapkodok.
Fáj a hideg,
Dermeszt a szél.
Elhal minden ének,
Csupán a fagyos csend beszél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.

Jégvirág-csipke a tájon,
Fény nem hatol át
A homályon,
A Nap szürkeségre kél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.

Jégbe fagyott az élet,
A fagy mindent
Dermedtté tett.
Kósza álmok
Csúsznak a jégen.
A tél végignéz
Rajtam kimérten,
Arcomba havat szór a szél.
Csak az vigasztal, hogy
Nemsokára itt a csendes éj.

[Adnama]

Sziasztok!
Láttam, hogy többen megmutattátok sajhát verseiteket, én is bátorkodom megosztani veletek párat abból, amit én is úgy kaptam ajándékként 

Zuhanni vagy repülni?

Mind ott állunk, ugrásra várva,
Az életünk áldozva erre az ugrásra,
Szárnyatlanok és szárnyatöröttek,
Gyermekei az utolsó időknek.

Levetjük magunkat s zuhanunk éveken,
Érzéseken, embereken, helyeken át
Közelítve az örök halált.

De lassul a zuhanás, légüres a tér,
Testünkön megcsillan egy idegen vér,
Jézus tart a mélység felett,
És kiáltja a Te nevedet.

Eljött a pillanat, a lehetőség dönteni
Zuhanni tovább vagy inkább repülni?
Hallgatásod is választás!

Testedet egyre gyorsulva vonzza
Az örök halál gravitációja,
De most láthatod, hogy létezik más,
Hogyan döntesz? Tied a választás!!!

[Adnama]

Gyermekek

Mily gyámoltalan az ember,
Ahogy az élettel játszik,
Szívében keservvel,
Mindig új világba vágyik.

Pedig csak egy gyermek,
Kit a lázadás tüze visz tovább,
Magának ássa a vermet,
S ajkával építi hantját.

De a gyermek is megnő egyszer,
S rádöbben hibáira,
Reménységre ébredhet az ember,
Ha Atyja bocsánatát szomjazza…