Szerző Téma: Versek  (Megtekintve 152467 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Nora

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 149
Re:Versek
« Válasz #975 Dátum: 2014 Május 09, 21:11:36 »
ez  nagyon szép vers  volt köszönjük
Az Úr az én erös kösziklám!Segitségem!!!!!

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Versek
« Válasz #976 Dátum: 2014 Május 12, 20:38:59 »
Kedves Marietta!

Nagyon szép ez a Pecznyik Pál vers!
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető torokildiko46

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4531
    • http://ildiko-torok.blogspot.com/
Versek
« Válasz #977 Dátum: 2015 Április 15, 15:58:11 »
MOST!


Most minden út
Tebenned összefut.
Most minden cél
Tebenned összeér.
Az egész világ körötted forog,
s Te a nagy mindenséget
vezérlő erővel igazgatod.
Igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod,
melynek fényét észre se venni,
de melynek fénye Tefeléd ragyog.
Igazgass engem is!
Arra megyek, amerre akarod.
Hadd legyek egy parányi csillagod.
És hogyha jő az est,
ha feketére fest
mindent az éjszaka,
hadd legyek én is
az éjnek világító csillaga.
És sok ezredmagammal
Teremtsek ragyogást…
Terólad ragyogást.

Uram, ki a világot
vezérlő erővel igazgatod,
igazgass engem is!
Hadd legyek egy parányi csillagod!

Túrmezei Erzsébet
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #978 Dátum: 2015 Október 29, 17:01:37 »
Herjeczki Géza:
NÉLKÜLED

nélküled én Istenem
ide jutok
látod
s már látom én is

ide
a kétség és értelmetlenség
partjára

ide
az üresség és képmutatás
buborékához

az erötlen és tehetetlen
erölködésekhez

ide
egészen önmagamhoz

(1969)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #979 Dátum: 2015 Október 29, 17:03:40 »
Füle Lajos:
ELJÖN AZ IDŐ


Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.

Nem elérhető Szabó Katalin Fátyol

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Grafitnyomok
Re:Versek
« Válasz #980 Dátum: 2017 Április 14, 20:52:09 »




Pieta


Tart még a karom fiam
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.
Csak nézem húnyt szemed,
csókom sem ébreszt, de látom:
győztes vagy a létben,
győztes a halálon, csak én hajlok föléd
zokogva, könyörülsz-e rajtam: vesztes anyádon.
Még tartalak fiam, nem enged kezem,
csodát kapott a világ, de mi maradt nekem?
Hajlott hátam sújtaná bár korbács,
testeden ne húzna éket ütése,
gyűlölne, s szeretne inkább engem a sors,
neked még élned, élned kéne!
Fájdalmad tűrném, viselném,
adná az ég, mennyire szeretném!
Anyádnak lennem..! Mily gyötrelmes csoda
még egyszer tenném, ha megtehetném!
Még tartalak, még ölellek gyermekem,
fond magad köré karjaim! Bújj keblemre még,
hadd nyújtsak vigaszt, hadd csókoljam sebed,
adott az ég nekem egy gyermeket, s a világnak
egy embert, egy igazt.
Viszed bűnöm drága kincsem,
te feloldottad a világot bűneiért,
de én vagyok ki látva, szeretve, féltve,
s siratva téged mindért vezekeltem.
A sok éleslátó között
bolyong a költő mint a vak
fehér botjaként,
fénytelen életeken át
vezetik őt a szavak.
Lehullt jelmezmázak felett
botorkál mezítelen
Árva testének védje csupán
a sebezhető végtelen

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #981 Dátum: 2017 December 12, 07:25:46 »
Vargha Gyuláné:
A NÁZÁRETI JÉZUS


Nem, nem lehet! Ki látott ily csodát?
Vak volt ez mindig és most, íme, lát!
Ki nyitja meg a vaknak szemeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."

E bélpoklost mi mind jól ismerénk,
S most, íme, épen s tisztán jő felénk!
Ki gyógyítá meg szörnyű sebeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."

Harmincnyolc évig volt emez beteg,
Ágyához kötve sínylett, szenvedett,
Ki oldozá meg kötelékeit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."

Ez ifjú tegnap hideg volt, halott,
Bús özvegyanyja sírt és jajgatott,
Ki éleszté föl dermedt tetemit?
" A Názáreti Jézus ment el itt."

A nőt a posvány már-már elnyelé,
S most tiszta szívvel néz az ég felé.
Ki mosta le szívének bűneit?
"A Názáreti Jézus ment el itt."

A Názáreti Jézus most is él,
Őróla most is sok csoda beszél,
Akit meggyógyít, az jól tudja már:
A Názáreti Jézus szertejár.

Vakot, ki nem láthatja önszívét,
Kinek az Isten képe is sötét,
Látóvá tesz egy fényes szent sugár -
A Názáreti Jézus szertejár.

Lélek, kit fogva tartott száz bilincs,
Rang, pompa, fény, vagy átkos földi kincs,
Most fölfelé száll, mint szabad madár -
A Názáreti Jézus szertejár.

Ki, hogy van lélek, azt se tudta tán,
S élt, mint az állat lomhán és bután,
Életre kelt, s Istent dicsér ma már -
A Názáreti Jézus szertejár.

Kit mint az árnyék, bűne üldözött,
S nem lelt vigaszt sok gyötrő vád között,
Bocsánatot és enyhülést talál -
A Názáreti Jézus szertejár.

A Názáreti Jézus szertejár,
Oszlik előle bűn, nyomor, halál,
S szól millió szív, akit megsegít:
"A Názáreti Jézus ment el itt."


(forrás: Vargha Gyuláné: Dicsőség Istennek! Bp.1927.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #982 Dátum: 2018 Július 12, 06:46:15 »
Konrad Ferdinand Meyer:
BÚS ÉJSZAKÁK


Sokszor kinyújtom jobb kezem
Bús éjszakákon,
S egy kéz fogását érezem,
Mikor nem várom.
Isten mivoltát emberész
Bár meg nem érti,
Velünk Ő híven egyre kész
Szent frigyre lépni.

(Vargha Gyuláné fordítása)

...
(Forrás: Vargha Gyuláné: Dicsőség Istennek! - FÉBÉ Budapest 1927.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #983 Dátum: 2018 Szeptember 08, 07:55:15 »
A boldoggá avatott pálos rendi szerzetes, XV. századi bibliafordító remete élete neves költőnket is megihlette:

......................................................................

Reményik Sándor:
BÁTHORI LÁSZLÓ BARLANGJA ELŐTT


A barlang előtt ültem elmerengve.
Lassan leszállt az est.
Éreztem, a távolban hogy nyüzsög
Gigászi hangyabolyként Budapest.
S láttam a Csendet még nagyobbra nőni,
És a hiúság vására fölé
Aranyszegélyes szemfedelet szőni.
S láttam: a rég-holt remetének lába
Hogyan kél versenyre az esti széllel,
És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel...
Ültem a barlang előtt elmerengve.
 
Itt ülhetett ő ötszáz év előtt,
Húsz hosszú éven át:
A pálosrendi remete-barát.
Öreg betűit rótta, egyre rótta,
Magyarra fordítván a bibliát.
Csillag-hulláson tán tűnődött néha,
De nem bántotta kétség, vak remény.
Mellette volt és vele volt az Isten -
És boldogabb volt biztosan, mint én.
 
Hárshegy, a budai hegyekben, 1924 május
 

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #984 Dátum: 2018 Szeptember 08, 08:56:54 »
Budai-hegység, Nagy-Hárs-hegy, Bátori-barlang. (A Reményik-vers ihletője.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #985 Dátum: 2018 Szeptember 11, 08:25:20 »
Dsida Jenő:
AZ ISTEN SZERET


Az este bús,
a szél irigy.
Parányi mécs
be szürke így.

Susog, beszél
száz sírverem
és messze egy
tükrös terem.

Sok bánatunk,
kevés derünk -
angyal, vezess,
gyerünk, gyerünk!

Forogni fog
sok fürge kör,
villogni fog
ezer tükör.

Egy árva mécs,
egy kis szavam:
ezernyi mécs,
ezer szavam.

Valami nagy,
sötét keret...
Az ember sír.
Isten szeret.


(forrás: internet)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2296
Re:Versek
« Válasz #986 Dátum: 2018 December 15, 12:59:08 »
Dsida Jenő:
Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

(forrás: internet)

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Versek
« Válasz #987 Dátum: 2019 Február 09, 09:55:52 »
Biztosan sokan ismeritek a következő verset. Én nagyon szeretem.
Túrmezei Erzsébet: Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
 
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Versek
« Válasz #988 Dátum: 2019 Március 15, 08:08:50 »


Túrmezei Erzsébet: Nekem az élet...

Most a tavasz dalára hallgatok.
Körülölelnek könnyű illatok:
a föld szaga, az édes sarjadás.
Közel a húsvét, a feltámadás. –
Tavasz bolyong most erdőn, réteken.
Dalol, az életről dalol nekem.
Útjára lenge barkaág hajol.
Az életről, az életről dalol.
A légbe’ hangok halk hulláma ring:
„Az élet álmaink és vágyaink… –
Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk.
Az élet sóhajunk és bánatunk…”
A légbe’ hangok halk hulláma zúg.
Tavasz dalol… a dala oly hazug.

Ajkamon könnyű, halk mosollyal én
állok rügyet fakasztó reggelén
a földszagú, idegen dal felett,
és Jézus, Életem, köszöntelek.
„Nekem az élet”? Te világ, te föld,
ne hidd, hogy színed, illatod betölt,
a színed, fényed, vágyad, illatod.
Minden virágod ideadhatod,
s lelkem kiált, sikolt epedve: Még!
„Nekem az élet Krisztus!” Ő elég.
Színed, virágod, terved, vágyadat:
tavaszi föld, a szívem megtagad.
Földszagú dal, zenghetsz a réteken,
én megtagadlak! Más az énekem.
Lelkemre hullnak fények, sugarak.
Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az élet himnuszát,
az Életét… az Úrnak Krisztusát.

Nem elérhető Sofia

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 341
Re:Versek
« Válasz #989 Dátum: 2019 Március 30, 09:18:16 »
REMÉNYIK SÁNDOR: EGYLÉLEK ÁLLT...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
 
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
 
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
 
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."