Szerző Téma: Versek  (Megtekintve 142662 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1868
Re:Versek
« Válasz #1020 Dátum: 2022 Október 03, 19:34:23 »
Joó Sándor:
NEM VAGY FELESLEGES

(Az Istenre hagyatkozás boldog időszaka)

Fejed felett hát elszálltak az évek,
s az ifjúság olyannak tekint,
mint kit itt felejtett az idő.
Ne bánd, most élted legszebb kora jő.
Az idő, ama nagy aranymosó,
a hétköznapok homokjából
mosta ki a lelked aranyát,
s most szelíd, de sugárzó fényivel övezi
még hátralévő éveid sorát.

Az aranyérc nehéz, s te ezért
érzed hát az öregség súlyát.
Ne bánd, csak dalolj vígan, boldogan.
Az Úrnak érett gyümölcsre is szüksége van.
Tavasz, nyár - ősz nélkül mit sem ér,
de legszebb a tél: ruhája hófehér.
Virág, kalász, gyümölcs kezdet csupán,
A szemlélődő pihenését az életfán
A tél halk hóesése hozza meg.
Hidege nem gyötör, ha a szíved meleg.

S ha öreg csontjaid oly gyakran fájnak,
Ez is csak ígérete egy újabb csodának.
Gyerekkorodban is fájt a növekedés,
Most belső, drágább lényed növekszik.
Lelked nemsokára szárnyát bontogatja,
S hogy merre szállj, az utat megmutatja.

Ne bánd, ha munkaerőd nincsen,
Csak szemlélődj a drága kincsen,
Mit az Úr adott az aranykorhoz néked,
Ne irigyeld, ki hasznos munkát végez,
Napjaidhoz büszke célt, ó, ne keress!
Míg szeretni és imádkozni tudsz,
Nem vagy felesleges!

(internetről)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1868
Re:Versek
« Válasz #1021 Dátum: 2022 Október 29, 21:57:10 »
Gárdonyi Géza:  NE FÉLJ!

Mintha látnám a fehér-ruhás Szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy: Meghalt már a lányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:
„Ne félj, csak higgy!”

Ha ránk is így szakad a fájdalom,
szerettünket látva a gyászpadon,
s kiáltjuk: Nincs már, nincs, aki megmentsen!
törjön át Jézus szava a bús csenden:
„Ne félj, csak higgy!”

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1868
Re:Versek
« Válasz #1022 Dátum: 2022 November 02, 19:21:37 »
Illyés Gyula miseszöveg-fordítása:

Dicsőség ottfenn az Istennek,
békesség ittlenn az embernek,
ha jóakaratú.
Téged magasztalunk.
Téged áldunk. Téged imádunk.
Téged ünneplünk.
Dicső voltodért neked hálát adunk,
Úr Istenünk, ég fejedelme,
Mindenható Isten Atyánk.

Istennek egyszülött Fia,
Jézus Krisztus.
Úr Isten, Istennek Báránya,
az Atyának Fia,
ki vállalod a világ bűneit,
irgalmazz nekünk.

Mert csak te vagy a Szent,
te csak az Úr,
te csak minden fölött a Fönség,
Jézus Krisztus.
Egyetemben a Szentlélekkel,
megdicsőülten az Atyával.

(internetről - katolikus ma)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1868
Re:Versek
« Válasz #1023 Dátum: 2023 Január 21, 07:27:53 »
Balassi Bálint:
BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN...


1 Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!

2 Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
akar esni kétségben.

3 Látja magán való szántalan nagy sok jódat,
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamis voltát,
ugyan szégyenli magát.

4 Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
színed igen rettegi.

5 Semmije sincs penig, mivel elődben menjen,
Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,
Vagy alázatosan, méltó haragodban
tégedet engeszteljen.

6 Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,
Véled ijesztgeti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,
magát Pokolra ejti.

7 Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném,
mint édes Istenemet!

8 Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében
szép magasztalásokkal.

9 Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel
magát reád bocsátja.

10 Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal
kér fejének kegyelmet.

11 Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,
Azmennél több vétke néki megengedtetik,
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben
te irgalmad tündöklik.

12 No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak,
mert vagy mindenek ura.

13 Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,
igen irgalmas úr ez.

14 Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,
Áldott az ő neve örökké mennyekbe,
ki már megkegyelmeze.

15 Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,
Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,
tusakodván ördöggel.

(internetről)