A BIBLIA
Csupán attól, hogy vallásosak vagyunk, (ha egyáltalán azok vagyunk) sejtelmünk sincs Istenről, de ha sejtésünk lenne is, tudásunk végképp nincs. S talán éppen ezért van az, hogy a hitetlen emberek
szinte irtóznak a Biblia olvasásától. A szó legszorosabb értelmében, semmit nem tudunk az Istenről, de hiszen nem is tudhatunk, mert Ő ettől Isten. Mert ha már emberi ésszel „tud”-ható lenne, akkor az már nem Isten lenne. Pontosan ez a misztérium. Az Ő misztériuma. És ugyanilyen misztérium az örökkévalóság is. Ez már a gondolkodásunk határfogalma, mert ezt a valóságot sem vagyunk képesek még elgondolni se. Képtelenek vagyunk érzékelni, elképzelni, egyszerűen nincs rá fogalmunk. Sötétben tapogatózunk, amikor Istenről, hitről, örök életről, halálról beszélünk. Nincs rá sem gondolat, sem emberi szó. Nem is tudom, milyen jogon gondoljuk el az elgondolhatatlant, és milyen jogon akarjuk megérteni a megérthetetlent?
Mert ha a másvilágba minden további nélkül átnyúlhatnánk, vagy átláthatnánk, akkor az már nem is lehetne másvilág. Bárki is megkísérli, hogy érzelmeivel tapasztalja meg az Istent, vagy beszéljen Istenről, törvényszerűen visszaérkezik az emberhez, az emberi megtapasztalásokhoz. Mert az ember vallásossága teljesen bizonytalan alapon áll, hacsak Isten maga át nem töri a közte és az ember között emelkedő falat, és Ő meg nem szólít bennünket.
A keresztyén gondolkodás éppen ez: Isten szól hozzám. Ezért a keresztyénség, a kijelentés vallása. Ugyanis Isten beszél, mert Ő egy személy. A személy pedig egy olyan lény, aki önmaga tudatában van, ki tudja magáról mondani, hogy „én”, s ezáltal képes kapcsolatot teremteni és kapcsolatban lenni bárkivel. A keleti vallások ki nem mondanák azt, hogy Isten személy, inkább olyan kifejezéseket használnak, mint erő, vagy hatalom. Ám a keresztyének számára Isten személy.
Igen ám, de Isten hogyan szólhatna hozzánk másképpen, mint emberi módon? És ha így szól hozzánk, hogyan ismerjük fel, hogy Istenről, vagy Isten szaváról van szó? Nos, ha meg akarok érteni egy bibliai szöveget, lépésről lépésre kell közelítenem a lényegi középponthoz, hogy az ember által leírt szó Isten szavává válhasson számomra. Ezért mindig fel kell tennem magamnak azt a kérdést: Mi is áll itt ebben a mondatban? S ha tényleg meg akarom érteni, akkor újból és újból előveszem a Bibliát és ismét elolvasom azt a bizonyos homályos részt. Ez a jó kezdet.
Csak akkor érthetjük meg valóban a bibliai szöveget, ha magunkévá tettük az abban leírt tapasztalatokat és az életünkkel, az életmódunkkal válaszolunk rá. A bibliai szövegek akkor érnek el a szívünkig, ha az, az egyetértésünkkel párosul, s az Ige értelme a fejünkből a szívünkbe áramlik. A Biblia igazsága
az egész lényünk válaszát követeli meg. A Biblia nem csupán egy információt szerző hely, hanem lelkünk, az Isten lelkével való átitatódásának az eszköze is.
A Biblia szava, Isten Lelkének hátrahagyott „lenyomata”. Isten Lelke sehol másutt nem hagyott hátra világosabb és fontosabb lenyomatot, mint éppen a Bibliában. Ha tetten akarjuk érni Isten jelenvalóságát, akkor csak a Biblia kijelentései között találhatunk rá. A Bibliát nem lehet regényolvasás-szerűen olvasni. Szükséges A BIBLIA
Szükséges a szövegét különféleképpen hangsúlyozni, mert a szövegrészletek világosságai kizárólag Krisztus felől közelítve tárulnak föl. Tulajdonképpen Isten Igéje nem is igazán a Biblia, hanem Jézus Krisztus maga, és kizárólag az Ő tiszteletteljes imádásával és a neki való engedelmes magatartásommal közelíthetek hozzá. Mert Isten ennek az élő Igének közvetítésével akar találkozni velem. És ezek után hogyan fedezhetem fel Isten Igéjét a Biblia sorai között?
Nos úgy, hogy ha az Ő imádásával és a Neki való engedelmességgel olvassuk azt. Aki a Neki kijáró tisztelet és imádság nélkül nyitja fel a Bibliát, az ne csodálkozzon azon, hogy csupasz emberi szavakba botlik, mert az csupán az Isten kijelentésének csomagolópapírja. Azzal az elhatározással közeledjünk az Igéhez, hogy:
„hajlandó vagyok követni azt, amit az Ige mond nekem.” Máskülönben a Biblia betűi önmagába bezárt szöveggé lesznek számomra. Mindezeken kívül a Bibliából meríthetjük azt a nagyon fontos reménységet is, hogy Isten szava képes megerősíteni és megvigasztalni minket az életnehézségeink idején is.
Összefoglalva: A Biblia nem más, mint az emberi szavak törékeny edényében felfogott Isteni szó. Ezért aztán, a Biblia egy olyan könyv, amely
két világot köt össze.
Fórizs József
