A Jézussal kezdődő evangéliumi időszak
Az Újtestamentumban Jézus kifejezetten beleegyezett a házastársi hűtlenség miatti válásba:
„Én pedig azt mondom nektek, hogy mindenki, aki a feleségét elbocsátja a cédaság esetét kivéve, házasságtörővé teszi és aki elbocsátottat (elbocsátott asszonyt ) vesz el, házasságot tör.” (Máté 5,32, Vida Sándor)„Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja a feleségét (esetleges) cédaságon kívül, és mást vesz el, házasságot tör és aki elbocsátott nőt vesz feleségül, házasságtörő.” (Máté 19,9, Vida Sándor)
A paráznaságnak fordított szó a görög eredetiben porneia. Hagyományosan - pl. a magyar Károk fordítás is - „paráznaság”-ot használnak az ilyen esetekben. A porneia szó a tiltott, nem természetes szex minden fajtájára vonatkozott.
A következőkben közöljük a porneia néhány szaktekintélytől származó meghatározását:
„Tervezett vagy kivitelezett házasságtörés.” Expository Dictionary of New Testament Words (W. E. Vine)
„Prostitúció, erkölcstelenség törvénytelen közösülés minden fajtája, a férjes asszony szexuális hűtlensége házasságtörése...” A Greek-English Lexicon of the New Testament (Arndt and Gingrich)
„Általában tiltott közösülés” Thayer's Greek-English Lexicon
Az Újtestamentumban a porneia igei alakja a porneuó. Ezt használták többek között a következő példákban, ahol láthatóan a szó többet takar, mint a nem-házas partnerek szexuális bűnét.
Az Apostolok Cselekedetei 15,20-29-ben nem zsidó keresztényeknek parancsolják, hogy tartózkodjanak a porneia-tól. Nyilvánvaló, hogy ez nem csak a házasfelek szexuális bűnére vonatkozott.
Az 1. Korintus 5,1-ben Pál leírja, ha a férfi az apja feleségével hál az porneia. Ebben benne van a vérfertőzés és a házasságtörés is.
Az 1. Korintus 5,9-11-ben Pál azt parancsolja a hívőknek, ne társalogjanak a hittestvérrel, ha az porneia-ban bűnös. Magától értetődik, hogy ezt nem korlátozza csak nőtlen illetve hajadon személyekre. Pál hasonlóan használja a porneia-t és aporneuó-t az 1. Korintus 10,8. és a 2. Korintus 12.21-ben.
Júdás levelének 7. verse a porneia-t Szodoma és Gomora szexuális tevékenységére használja. Ezeknek a városoknak a homoszexualitás volt a fő bűne. De nincs megemlítve, hogy ez házas vagy független személyekre vonatkozik.
Világos, hogy a porneia magában foglalja a fajtalankodást, homoszexualitást, állatiasságot, vérfertőzést és házasságtörést. Jézus beleegyezett a válásba ott, ahol ezek közül az esetek közül bármelyik előfordult.
Így mind a törvény, mind a kegyelem ugyanarra a következtetésre jut a porneia-val kapcsolatban: felmenti az ártatlan partnert a házassági kötelezettségek alól.
Van azért egy különbség
A törvény idején a kötelékek alól való szabadulást a kötelező halálbüntetés tette lehetővé, mivel a bűnös felet ki kellett végezni. A kegyelem idején az ártatlan fél szabadulása a válás kimondásával történik meg. A válás lehetőséget ad arra, hogy a bűnös fél bűnbocsánatot nyerjen, és a felek kibéküljenek, ha a bűnbánat megfelelő.
Szabad-e ezek után a bibliai alapokon elvált ember számára az újbóli házasságkötés? Sem a Biblia nyelvezete, sem kultúrája nem utal arra, hogy ez a személy nem házasodhat újra. Ellenkezőleg, a szabadság az újraházasodással kapcsolatban nyíltan meg van említve mind az Ó-, mind az Újszövetségben.
Mózes törvényei azt mondják, ha a férfi elválik feleségétől hivatalosan, és elküldi őt, a nő megteheti, hogy „más férfié lesz.” (5. Mózes 24,1-2.) Nyilvánvaló, hogy itt nem a házasságtörést engedélyezi a törvény.
Az 5. Mózes 24,3-4-ben Mózes azt mondja, ha a nőt második férje is elbocsátja vagy meghal, az első férj nem veheti el újra. Mivel Mózes azt a férfit, akinek a nő előzőleg a felesége volt ,.első” férjnek nevezi, ezzel világosan utal arra, hogy legálisan köttetett azóta új házasság, és az „első” házasság hivatalosan ért véget.
Az Újtestamentumban Pál azt mondja:
„Asszonyhoz vagy kötve, ne keress feloldást! Fel vagy oldva asszonytól? Ne keress asszonyt! De akkor sem vétkezel, ha megházasodol…” (1. Korintus 7,27-28, Csia Lajos)
Az a személy, aki felmentést kapott (bibliai módon) a házastársával kapcsolatos kötelezettségek alól, majd később újraházasodik, nem vétkezik. Nincs semmiféle megbélyegzettsége, és nem kell, hogy alacsonyabb rendűnek érezze magát; később pedig joga van újraházasodni. Az ilyen személy nem „másodosztályú” keresztény.
A világi életben a válásokat a bíróságok mondják ki hívőkre és hitetlenekre egyaránt. A világi szempontokon túl azonban léteznek az igazságnak nem változó, szent törvényei is. Az egyik ilyen törvény, amely végigvonul az egész Biblián, hogy nem szabad az ártatlant úgy kezelni, mint a bűnöst, a bűnösnek pedig nem az a sorsa, mint az ártatlané.
Az 5. Mózes 25,1. tömören összegzi a bírák felelősségét: felmentik az ártatlant, és elítélik a bűnöst. A Példabeszédek könyvének 17,15-ös versében Salamon arra utal, hogy bármilyen elhajlás ettől az elvtől Isten erőteljes helytelenítésével fog találkozni: „Aki fölmenti a bűnöst, és elítéli az igazat, mind a kettőt egyaránt utálja az ÚrIsten.” Ézsaiás, amikor felsorolja azokat, akik magukra vonták Isten haragját, hasonló dolgot mond: „Jaj azoknak,... akik vesztegetés fejében igaznak mondják (felmentik) a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.” (Ézsaiás 5,22-23.)
Ezeket az elveket teljesen kézenfekvő módon alkalmazhatjuk a válásra is. Ugyanazzal a büntetéssel sújtani a porneia-ban vétkes házasfelet, mint azt, aki semmi ilyet nem tett, az igazak igazának eltorzítását jelentené.
Gyakori érv, hogy a házasságtörésnek is két oldala van, és nem lehet tudni, ki is okozta valójában a bűn elkövetését. De ez a szemlélet csak elhomályosítja a kérdést. Nem az a lényeges, előfordult-e önzés, érzéketlenség vagy veszekedés a felek között, hanem egyszerűen az: elkövetett-e valamelyikük porneia-t vagy sem. Ma már gyakori, hogy az egyik fél nyíltan elismeri bűnösségét.
Isten magától értetődőnek tartja, hogy az egyik személy bűnösségének megállapítása automatikusan felmenti a másikat. Mózes törvénye pedig halált rendelt el arra, aki a házasságtörést elkövette.
Bizonyos értelemben a házasság egy hivatalos szerződés, amelybe esküvel lépnek a felek. A szerződés komolyságát a letett eskü határozza meg. A manapság általánosan használt házassági eskü kb. a következő: „Szavamat adom, hogy nem hagylak el (ez jelenti a szexuális kapcsolatot)..., amíg a halál el nem választ tőled.”
Ebben az esküben két fő elem van:
A használati faktor (nem hagylak el) és idő faktor (amíg a halál el nem választ tőled).
Ezt a két kikötést együtt kellene gyakorolni, és nem szabadna erőszakolni, hogy külön érvényesüljenek. Így ha az egyik személy megszegi a porneia-kikötést, a másikat automatikusan fel lehet menteni az idő-kikötés alól.
Hadd mondjak szemléltetésképp egy egyszerű, mindennapi analógiát. Smith bérbe ad egy ingatlant Brown-nak. A bérlet öt évre szól, de a szerződésbe belefoglaltak egy cikkelyt: Brown nem használhatja az ingatlant kocsmának. Ha Brown eleget tesz ennek a kitételnek, akkor Smith nem szegheti meg az időtartamot, nem mondhatja fel a bérletet a szerződés határidejének lejárta előtt. De ha Brown megszegi a szerződést, kocsmát nyit az ingatlanban, akkor Smith is automatikusan megszegheti az idő-kikötést és felmondhatja a bérletet.
Hasonlóképp, ha a házastársak egyike megszegi a porneia-val kapcsolatos részt, a másik fél felszabadul az idő-korlát - amíg a halál el nem választ tőled - alól.