......
hát zsoca..... valahogy én is így látom.... bár nem ítélném el azt, aki zsebre tett kézzel imádkozik, illetve a Bibliát a lába elé teszi a földre, de azért ezen érdemes elgondolkodni... :O
Engem is megdöbbent, amikor olyat látok, hogy valaki a kávéját, meg a szendvicsét fogyasztja a dicsőítés alatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a teljes Írást figyelembe vegyük. Ha megfigyeljük, akkor azok az emberek, akik Isten elé álltak, Isten jelenlétébe kerültek, azok a lábukon sem tudtak megállni, nemhogy kajcsiztak volna közben...
Persze vannak különböző helyzetek. itt arra gondolok, hogy Nem tartom jónak, ha IMÁDSÁG közben eszünk, de jónak tartom, ha EVÉS közben imádkozunk... nem tudom, ezt értitek-e? ha az a fő célom, hogy Istent dicsőítsem, akkor nem jó, ha mást csinálok közben, viszont ha eszek, sétálok, dolgozok, a strandon fekszek, stb... akkor azt hiszem, hogy beszélgethetek közben Istennel. Itt azt érzem, hogy akár eszek, akármit teszek, azt Isten dicsőségére teszem. Még azt az időt is vele akarom tölteni, amit másra kell szánnom. Ha a köztársasági elnökhöz térünk vissza, akkor vele is beszélgethetek egy közös ebéd alkalmával, illetve, ha együtt vagyunk a strandon... Ha azonban úgynevezett protokoll alkalom van, akkor valóban nem illik zsebretett kézzel dumcsizni az elnökkel.
Jézusnál is voltak szabad cselekedetek, és kötöttek is. Jézus sem ült le a zsinagógában, de a mezőn ezt megtette, és mindkét esetben Istenről beszélt.
Szóval szerintem sem illik egy kifejezetten Istennek szánt alkalmon lazáskodni, hanem meg kellene adni a tiszteletet annak az Istennek, aki annyira szeret engem, hogy Jézus Krisztust odaadta értem...
Nem hiszem, hogy kedves lenne Istzennek, amikor ezt hallja magáról, hogy "fater", "főnök", stb... Ő az uraknak Ura, királyok Királya!!! És nagy megtiszteltetés, hogy úgy szólíthatom, hogy apukám, édesapám...
Végezetül azért azt leírnéám, hogy jobbnak tartom rágóval a szánkban, zsebretett kézzel, földre tett Bibliával Istenhez szívből szólni (ha tiszteletlenül is), mint minden tiszteletet megadva öltönyben, nyakkendőben, felemelt kezekkel, pulpitusra tett aranykötésű Bibliával úgy imádkozni, hogy a szívünk nem igaz az Úr előtt... a farizeusok is ezt tették... ők "tökéletesnek látszottak" ima közben, de nagy butaságokat imádkoztak...
emlékezzünk Jézus tanítására, amikor a farizeus hálát adott, hogy ő nem olyan nyomorult bűnös, mint a vámszedő... minden tiszteletet megadott az Istennek, mert minden törvényt igyekezett betartani, de a szíve nem volt tiszta...
Szeretném, ha az emberek minden tiszteletet megadnának Istennek (ebbe beleértem magamat is, mert én sem adom meg mindig), de jobb rágózva a mennybe menni, mint jó magaviselettel a pokolba...