A harc és a megkötözöttségek > Szellemi harcok
Az Óemberünk visszaköszön!
Antee:
Kedves Péter tesó! :05:
Ez valóban így van! A testünkben semmi jó nem lakozik és szüntelen a vele való tusakodásunk.
Próbáljuk a jót tenni és saját erőnkből megfeszíteni magunkat, hogy szolgai engedelmességre adjuk testünket. De elbukunk...
Hol a hiba? Hogy a saját erőnkből próbáljuk.
Azonban Isten ígéjéből és a Szentlélek erejéből győzedelmeskedhetünk!
Legyünk azok, akik nem csak kenyérrel élnek, hanem mindabból, ami Isten szájából származik!!! :05:
Szeretettel,
Antee
emcsi1:
Köszönöm, Péter tesó! Nekem most sokat jelentettek és aktuálisak a szavaid! :05:
Zoli:
Ámen! Látnunk és tudnunk kell, hogy - Luther szavaival - "bizony, koldusok vagyunk", Isten kegyelmét kolduljuk. Szükségesek a mindennapi kis megtérések, a döntő MEGTÉRÉS után is. :zaszlo: Szeretettel: Zoli
Sándor:
Az Óemberünk mellé kaptuk az új életet. Azt hiszem, nem koldus vagyok - hanem rászorult a nagyra, a hatalmas dolgokra - és nem morzsákra. Hatalmas dolgokat cselekedjen velem, bennem - ó én nyomorult emberben. A szeretetlenség a legnagyobb romlottság.
Azt kell elhinni, merni elhinni - hogy Istennek semmi sem lehetetlen és megígérte, hogy be is fejezi amit elkezdett bennünk. Ha már tapasztaltuk - örüljetek, ismét mondom, örüljetek - minden nap. Tulajdonképpen állandóan örömmel ugrándoznunk kellene.
maria:
Sándor, te írtad: "Tulajdonképpen állandóan örömmel ugrándoznunk kellene"
Én láttam gyülekezetben, ahol ezt teszik. Ugrándoznak az Úr jelenlétében a boldogságtól, telve a szívük vidámsággal. Mégis megbotránkoztat olyanokat, akik nem teszik. Tudok olyanra is pl.-t hozni, ahol boldogok a gyüliben az emberek, az is bontránkozást okoz másoknak. Ki érti ezt? Vannak ahol meg nagyon alszanak a gyüliben. A Mennyben nem hiszem, hogy olyan nagy csend lenne mint egy temetésen. Az Úr jelenléte nem hozhat bánatot. Kitörő örömmel kiálltanak, halleluja, méltó a Bárány...
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése