„Dávid pedig ezt az éneket mondta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadította őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
És mondta: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Az Isten az én erősségem, őbenne bízom én. Pajzsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem; A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallotta lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe…
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. Mert megőriztem az Úrnak útjait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el…
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet. Mert veled harc i seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom. Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Pajzsa ő mindeneknek, akik őbenne bíznak.
Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül? Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját. Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem…
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, üdvösségem kősziklája.”
Sámuel 2. könyve 22. részéből