Szerintem az, hogy méltó, vagy méltatlan-e valaki az úrvacsora vételére, csak részben a bűn kérdése... az igéből kitűnik, hogy pl. az is méltatlan, aki nem veszi tényleg komolyan, hogy ez egy szent dolog: "Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél".
Az általad hozott ige így folytatódik: "Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan. Mert ha mi ítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk."
Az, hogy Pál ítéletet említ, számomra világossá teszi, hogy itt a bűnről beszélt.
Az megint más kérdés, hogy azt mondja: "Próbálja meg azért az ember magát" meg "ha mi ítélnők magunkat", tehát ha egy pásztor meg akarja tiltani valakinek az úrvacsorával való élést, mert szerinte bűnben van, akkor túllépi a hatáskörét, mert az Ige egyértelműen önmagunk, és nem egymás megítéléséről beszél az úrvacsorával kapcsolatban.