Szerző Téma: Úrvacsora  (Megtekintve 51319 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Úrvacsora
« Válasz #120 Dátum: 2010 Július 19, 08:43:55 »
 :03:
Érdekes párhuzam! Erre még nem is gondoltam, hogy a körülmetélkedést összehasonlítsam a keresztséggel (bemerítkezéssel).
De szerintem ott a családfő felelőssége volt külsőleg is kinyilvánítani, hogy a gyermek is abba a szűk körbe tartozik, akiket az Élő Isten elhívott. A bemerítkezés pedig önkéntes döntésen nyugvó vallomástétel külső elpecsételése.  :168:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re:Úrvacsora
« Válasz #121 Dátum: 2010 Július 19, 08:47:05 »
A bemerítéssel kapcsolatban írom,kismamát is bemerítenek,akkor mindkettőnél számít?--
Olyan bemerítésnél is jelen voltam már amikor maga Isten merítette be a testvért,amikor be akarták merinteni.És Isten válasza az volt rá,ők kettőt meritettek be és én pedig kétszer meritettem be.
Ez a kismama férje volt.

Valamikor régen,amikor a középső fiamat hazahoztam a kórházból,én is elvittem megkeresztelni,
a Katolikus templomba,sőt a pap nem is akarta megkeresztelni,könyörögtem neki érte nem szégyellem,lemondtam róla.Akkor abban hittem,ha meghal és meg lesz keresztelve,akkor nem a pokolba kerül.Akkor már tudtam nem marad életben,de Isten másként döntött akkor.Lehetőséget adott neki az életre és arra is,hogy ő maga döntse el,kivel akar élni és hol.A HIT hatalmas dolog az ember életében és az is,hogy Isten mindig megválaszolja a mi hitünket,akár helyes akár helytelen.
Mert azt mondja legyen a hited szerint!
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Úrvacsora
« Válasz #122 Dátum: 2010 Július 19, 09:23:07 »
Érdekes módon az ószövetségi körülmetélés teljes értékű taggá helyezte a csecsemőket a 8. naptól fogva és nem volt kevésbé értékes mint az, aki felnőttkorában csatlakozott az Úr gyülekezetéhez. Ha elfogadjuk, hogy az újszövetség egy nagyobb, inklúzívabb és dicsőségesebb szövetség mint a régi, akkor mennyivel inkább kell, hogy a csecsemőkeresztséget teljes értékűnek fogadjuk el szerintem. Ráadásul a csecsemőkeresztség egy formáját már az ÓSZ-ben is láthatjuk, amely mintaként adatott nekünk (1Kor 10,1-2 vö 6.)

A körülmetélkedés a zsidóknak rendeltetett, a megtért pogányokon ezt nem gyakorolták. A körülmetélkedés az kb: egyenlő a csecsemőkeresztséggel. Jézus is körül volt metélve, mégis bemerítkezett.

"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re:Úrvacsora
« Válasz #123 Dátum: 2010 Július 19, 09:24:50 »
Athanasius

Az előbőr eltávolítása, és a bemerítés két különböző szertartás, illetve később szövetség jelképe.
A zsidó vallás is ismerte a bemerítés (meg mosás) fogalmát, hiszen Bemerítő János is gyakorolja. Méghozzá a bűnök bocsánatára.
Viszont az utóbbit, tudomásom szerint, már csak felnőttek gyakorolták.
Én úgy gondolom, hogy kell egy érettség ahhoz, hogy megértsük az üzenetét az evangéliumnak. Nem tartom kizártnak, hogy ez valakinél gyermek vagy fiatal korban történjen meg és már nagyon fiatalon befogadja valaki az Urat. Viszont azt kétlem, hogy arra egy csecsemő képes lenne, hogy életét meghatározó döntést hozzon.
Ettől független, ha valakit az megnyugtat, hogy bemerítse a gyerekét, tegye, bűnt nem követ el vele. Aztán majd ha felnő a gyerek, jogában áll dönteni. Szóval nem oszt szerintem és nem is szoroz.
 :044: :2smitten: 
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Úrvacsora
« Válasz #124 Dátum: 2010 Július 19, 09:29:00 »
Szerintem se oszt sem szoroz, csak azzal van a gond, mikor erőltetik.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re:Úrvacsora
« Válasz #125 Dátum: 2010 Július 19, 09:57:04 »
:03:
Érdekes párhuzam! Erre még nem is gondoltam, hogy a körülmetélkedést összehasonlítsam a keresztséggel (bemerítkezéssel).
De szerintem ott a családfő felelőssége volt külsőleg is kinyilvánítani, hogy a gyermek is abba a szűk körbe tartozik, akiket az Élő Isten elhívott. A bemerítkezés pedig önkéntes döntésen nyugvó vallomástétel külső elpecsételése.  :168:


Amíg a gyermek nem képes önmagáért beszélni, addig most is a szüleik döntenek helyettük. Nyilván itt nem reked meg a dolog, hanem a szülőknek a csecsemőt születésétől fogva az Úr szeretetére kell tanítani, mint az ígéret gyermekét, olvasni Isten Igéjét megtanítani szeretni és félni az Urat, hogy aztán a gyermek felnőve immár magától is vallja, hogy szereti az Urat. A bemerítkezés több dolgot is jelent:

1./ Krisztusba való beoltatást
2./ a bűnök bocsánatát
3./ A Szent Szellem újjáteremtő munkáját
4./ Isten örökbefogadását
5./ Új életre való feltámadást
6./ a látható egyházba való befogadást

A bemerítkezés sokkal inkább egy Istennel való élet kezdetét jelenti, mint egy folyamatnak a végét (döntés meghozatala). Persze, nyilván, aki felnőtt fejjel tér meg (pl. én) ott nem a szülők keresztelik meg, hanem magától tesz vallomást.
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető erdei

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1752
Re:Úrvacsora
« Válasz #126 Dátum: 2010 Július 19, 13:56:13 »
Szia athanasius

Lényegében amit összefoglaltál, megállja a helyét.

Valóban egy folyamat kezdete, de ha belegondolsz, egy másik folyamat vége.
Úgy is fogalmazhatnám egy Út kezdete, egy másik út vége.

Az is teljesen igaz, hogy a szülőknek nagy a felelőssége.

Mint mondtam, szerintem nem "üdvösségi" kérdés a csecsemő keresztelés.
Ettől független, ha valaki teszi, ám tegye.
1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re:Úrvacsora
« Válasz #127 Dátum: 2010 Július 20, 23:27:45 »
Szia athanasius

Lényegében amit összefoglaltál, megállja a helyét.

Valóban egy folyamat kezdete, de ha belegondolsz, egy másik folyamat vége.
Úgy is fogalmazhatnám egy Út kezdete, egy másik út vége.

Az is teljesen igaz, hogy a szülőknek nagy a felelőssége.

Mint mondtam, szerintem nem "üdvösségi" kérdés a csecsemő keresztelés.
Ettől független, ha valaki teszi, ám tegye.

Nem üdvösségkérdés, de szerintem, aki nem teszi annak gyermekei - hacsak az Úr kivételt nem tesz - nem részesülnek azokban az ígéretekben, amit Isten a keresztségben kegyelmesen megígért nekik. Amerikában jellemző azokban az evangéliumi gyülikben, ahol nem gyakorolják a gyermekkeresztséget, hogy a gyermekek, amikor felnőnek, nem követik szüleik hitét, hanem gyakran elhagyják azt. Érdekes...
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető Dr Dee

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 276
Re:Úrvacsora
« Válasz #128 Dátum: 2010 Augusztus 09, 10:16:47 »
Egyre többször fordul meg a fejemben a gondolat,hogy én még nem vagyok alámerítve.Tehát úrvacsorát sem engednek venni  a gyülekezetben nekem.Pedig én szeretnék,egyre azt érzem,hogy ugyanott állok mint 21ével ezelőtt mikor megismertem Jézust!
Gondolkodásom közepette találtam erre a pár sorra id Zimányi Józseftől:
"Egy szabolcsi kis faluban történt,hogy az iskolában tarotuk az istentiszteletett,és ott prédikáltam.Úrvacsorai tiszteletet tartotunk.
Nagyon keményen hírdettem az igét:"Aki a szívét nem adja az Úrnak,az ne jöjjön úrvacsorázni,csak az,aki komolyan elhatározza,hogy Krisztus követi"-Amikor vége lett az igehirdetésnek és elkezdödőt volna az úrvacsora.Mindenki kiment.Kemény szívvel mentek el.Én pedig magamra maradtam,a megterített úrasztalával és győtrödéseimmel.Mindenki hazament.Azóta is sokkat vívódtam rajta,hogy helyesen prédikáltam-e akkor?-Eltaszítottam az embereket,ahelyet,hogy bíztattam,hívtam volna őket Jézushoz.Bizonyára az itélet és a kemény szavak helyesek voltak,de hiányzott mögülük a mentő szeretet szava,a hívó biztatás.Akkor ismerve a jelenlevőket,úgy gondoltam,fel kell tenni a kérdést.Mivel mindenki hazament,ezzel azt fejezték ki,hogy nem akarják feltétlenül követni Krisztust,nekik elég,hogy valásosak és templomba járnak."

Köszönöm,hogy lehetőségem van elolvasni e sorokat.
Tehát az Úrvacsora igen  is fontos lenne számomra és már szükségét érzem mint az alámerítést!!
.

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re:Úrvacsora
« Válasz #129 Dátum: 2010 Augusztus 09, 11:03:16 »
Egyre többször fordul meg a fejemben a gondolat,hogy én még nem vagyok alámerítve.Tehát úrvacsorát sem engednek venni  a gyülekezetben nekem.Pedig én szeretnék,egyre azt érzem,hogy ugyanott állok mint 21ével ezelőtt mikor megismertem Jézust!
Gondolkodásom közepette találtam erre a pár sorra id Zimányi Józseftől:
"Egy szabolcsi kis faluban történt,hogy az iskolában tarotuk az istentiszteletett,és ott prédikáltam.Úrvacsorai tiszteletet tartotunk.
Nagyon keményen hírdettem az igét:"Aki a szívét nem adja az Úrnak,az ne jöjjön úrvacsorázni,csak az,aki komolyan elhatározza,hogy Krisztus követi"-Amikor vége lett az igehirdetésnek és elkezdödőt volna az úrvacsora.Mindenki kiment.Kemény szívvel mentek el.Én pedig magamra maradtam,a megterített úrasztalával és győtrödéseimmel.Mindenki hazament.Azóta is sokkat vívódtam rajta,hogy helyesen prédikáltam-e akkor?-Eltaszítottam az embereket,ahelyet,hogy bíztattam,hívtam volna őket Jézushoz.Bizonyára az itélet és a kemény szavak helyesek voltak,de hiányzott mögülük a mentő szeretet szava,a hívó biztatás.Akkor ismerve a jelenlevőket,úgy gondoltam,fel kell tenni a kérdést.Mivel mindenki hazament,ezzel azt fejezték ki,hogy nem akarják feltétlenül követni Krisztust,nekik elég,hogy valásosak és templomba járnak."

Köszönöm,hogy lehetőségem van elolvasni e sorokat.
Tehát az Úrvacsora igen  is fontos lenne számomra és már szükségét érzem mint az alámerítést!!
.

21 éve keresztyén vagy és még nem keresztelkedtél meg? Miért nem?
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re:Úrvacsora
« Válasz #130 Dátum: 2010 Augusztus 09, 11:06:26 »
Az Úrvacsorát csak olyan emberek nem gyakorolhatják,akik még nincsenek megtérve.Azt is azért,hogy ítélet alá ne essenek.Nagyon sok egyházban,ez viszont törvénykezés.A bemerítés nem a megtért embereken múlik,hanem azokon akik ezt a szolgálatot végzik.Tehát az Úrvacsorával való élés a megtérés és HIT függvénye. :2smitten:

Próbáljál egy teljes életrendezést csinálni.Keressél egy olyan szolgáló testvért,aki ki van képezve ilyen szolgálatra.Valószínű,hogy az eltelt idő alatt,voltak rendezetlen bűnök az életedben.És akkor tisztán veheted az Úrvacsorát.Ha nálatok nincsen bemerítés,akkor keressél egy olyan közösséget,ahol ezt megteszik.Vannak gyülekezetek,ahol más gyülekezetben lévő testvéreket is bemerítenek,ha náluk bemerítési alkalom van.
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re:Úrvacsora
« Válasz #131 Dátum: 2010 Augusztus 09, 12:13:07 »
Dee,ezt azért teszem ide,hogy lássad az összefüggést.A HIT és a cselekedet között.

    Miért fontos a keresztény bemerítés?

Kérdés: Miért fontos a keresztény bemerítés?

Válasz: A keresztény bemerítés a Biblia szerint egy külső tanúbizonyság arról, hogy mi történt belül egy hívő életében. A bemerítés azt illusztrálja, hogy egy hívő azonosul Krisztus halálával, eltemetésével és feltámadásával. A Biblia azt mondja: “Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róma 6:3-4) A keresztény bemerítéskor a vízbe merülés jelképezi azt, hogy a hívőt eltemetik Krisztussal. A vízből felemelkedés pedig Krisztus feltámadásának a képe.

A bemerítéskor két feltételt kell figyelembe venni: (1) akit bemerítenek, az bízzon Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, és (2) az illetőnek értenie kell a bemerítés jelentőségét. Ha valaki az Úr Jézust Megváltónak tartja, érti, hogy a bemerítés egy engedelmességi lépés, mellyel nyilvánosan kifejezi a hitét Krisztusban, és be szeretne merítkezni – akkor nincs oka annak, hogy ne merítsék be. A Biblia szerint a keresztény bemerítés egyszerűen egy engedelmességi lépés, nyilvános megvallása a Krisztusban üdvösségért való hitnek. Fontos, mert engedelmességi lépés – nyilvános kimondása a Krisztusban való hitnek és elkötelezettségnek, azonosulás Krisztus halálával, temetésével és feltámadásával.


Majd Anti átteszi ahová kell.
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re:Úrvacsora
« Válasz #132 Dátum: 2010 Augusztus 09, 13:26:11 »
Egyre többször fordul meg a fejemben a gondolat,hogy én még nem vagyok alámerítve.Tehát úrvacsorát sem engednek venni  a gyülekezetben nekem.Pedig én szeretnék,egyre azt érzem,hogy ugyanott állok mint 21ével ezelőtt mikor megismertem Jézust!
Gondolkodásom közepette találtam erre a pár sorra id Zimányi Józseftől:
"Egy szabolcsi kis faluban történt,hogy az iskolában tarotuk az istentiszteletett,és ott prédikáltam.Úrvacsorai tiszteletet tartotunk.
Nagyon keményen hírdettem az igét:"Aki a szívét nem adja az Úrnak,az ne jöjjön úrvacsorázni,csak az,aki komolyan elhatározza,hogy Krisztus követi"-Amikor vége lett az igehirdetésnek és elkezdödőt volna az úrvacsora.Mindenki kiment.Kemény szívvel mentek el.Én pedig magamra maradtam,a megterített úrasztalával és győtrödéseimmel.Mindenki hazament.Azóta is sokkat vívódtam rajta,hogy helyesen prédikáltam-e akkor?-Eltaszítottam az embereket,ahelyet,hogy bíztattam,hívtam volna őket Jézushoz.Bizonyára az itélet és a kemény szavak helyesek voltak,de hiányzott mögülük a mentő szeretet szava,a hívó biztatás.Akkor ismerve a jelenlevőket,úgy gondoltam,fel kell tenni a kérdést.Mivel mindenki hazament,ezzel azt fejezték ki,hogy nem akarják feltétlenül követni Krisztust,nekik elég,hogy valásosak és templomba járnak."

Köszönöm,hogy lehetőségem van elolvasni e sorokat.
Tehát az Úrvacsora igen  is fontos lenne számomra és már szükségét érzem mint az alámerítést!!
.

Szia Drága Testvérem!

A bemerítést én is halogattam több évig, mert nem értettem, hogy mi értelme lenne bemerítkeznem.
Próbáltam kitalálni és megérteni, hogy most ez miért szükséges. Természetesen a legtöbb Testvér most kapna a lehetőségen és több pontot is leírna, amely kapcsolatban áll a bemerítkezés értelmével. De ezeket én is tudtam akkor, mégis valami motoszkált bennem és Pál szavai jutottak eszembe, hogy nem az a zsidó, aki testileg van körülmetélve, hanem az, akinek a szíve van körülmetélve.

Sok idő telt el, amíg megértettem, hogy nem kell megértenem, hanem meg kell tennem. Jézust körülmetélték, bemutatták a templomban és be is merítkezett. A bemerítkezésem után semmi olyan nem történt, amely által közelebb kerültem volna Istenhez.
Megnyugodott a lelkem a bemerítkezést követően. Nem kerültem közelebb Istenhez, de Isten tartogatott nekem egy ajándékot, ez pedig a feleségem volt!

A bemerítkezésem alatt többen a párkapcsolatról szóltak nekem, a lelkipásztorok is azért imádkoztak, hogy Isten adjon nekem egy társat. Tóth Gábor (Tothg) és a családja is ott volt a bemerítésemen, akiktől kaptam egy becsomagolt könyvet. Mikor felém nyújtották tudtam, hogy a Joshua Harris-tól a társtaláló könyv az, pedig teljesen be volt csomagolva. Meg is kérdeztem tőlük, hogy ugye ez az a könyv? Meg is lepődtek, hogy kitaláltam.

Rá másfél hónapra a feleségemmel megismerkedtem a 3. fórumtalálkozón! Dicsőség Istennek!!! :2smitten:
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető tothg

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3053
Re:Úrvacsora
« Válasz #133 Dátum: 2010 Augusztus 09, 14:43:03 »
 :afro: Nagyon jó Antee! Szinte mindennel így van, amit Isten nekünk mond. Valamit megértünk, valamit nem, de megértés nélkül is hitből mindent meg tudunk csinálni, sőt jó ha mindent megcsinálunk, legyen az vízkeresztség, bűnvallás, vagy Szent Szellem keresztség...
"Ha nem elégít meg ez a világ, akkor valószínű, hogy nem e világ számára lettél teremtve."
(C. S. Lewis)

Nem elérhető Dr Dee

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 276
Re:Úrvacsora
« Válasz #134 Dátum: 2010 Augusztus 09, 15:07:51 »
Egyre többször fordul meg a fejemben a gondolat,hogy én még nem vagyok alámerítve.Tehát úrvacsorát sem engednek venni  a gyülekezetben nekem.Pedig én szeretnék,egyre azt érzem,hogy ugyanott állok mint 21ével ezelőtt mikor megismertem Jézust!
Gondolkodásom közepette találtam erre a pár sorra id Zimányi Józseftől:
"Egy szabolcsi kis faluban történt,hogy az iskolában tarotuk az istentiszteletett,és ott prédikáltam.Úrvacsorai tiszteletet tartotunk.
Nagyon keményen hírdettem az igét:"Aki a szívét nem adja az Úrnak,az ne jöjjön úrvacsorázni,csak az,aki komolyan elhatározza,hogy Krisztus követi"-Amikor vége lett az igehirdetésnek és elkezdödőt volna az úrvacsora.Mindenki kiment.Kemény szívvel mentek el.Én pedig magamra maradtam,a megterített úrasztalával és győtrödéseimmel.Mindenki hazament.Azóta is sokkat vívódtam rajta,hogy helyesen prédikáltam-e akkor?-Eltaszítottam az embereket,ahelyet,hogy bíztattam,hívtam volna őket Jézushoz.Bizonyára az itélet és a kemény szavak helyesek voltak,de hiányzott mögülük a mentő szeretet szava,a hívó biztatás.Akkor ismerve a jelenlevőket,úgy gondoltam,fel kell tenni a kérdést.Mivel mindenki hazament,ezzel azt fejezték ki,hogy nem akarják feltétlenül követni Krisztust,nekik elég,hogy valásosak és templomba járnak."

Köszönöm,hogy lehetőségem van elolvasni e sorokat.
Tehát az Úrvacsora igen  is fontos lenne számomra és már szükségét érzem mint az alámerítést!!
.

21 éve keresztyén vagy és még nem keresztelkedtél meg? Miért nem?
Ez egy hosszú történet.De a bemutatkozásomnál választ kapsz mindenre!:)