Sziasztok!
Szerintem, ha az emberek egyszerűen elhinnék, hogy a kereszten egyszer s mindenkorra minden "elvégeztetett", akkor végre megszűnnének a "holt cselekedetektől". Holt cselekedet lehet bármilyen kegyes, vallásos tett, vagy szellemibbnek tűnés, amivel az ember megpróbálja önmagát igazolni akár Isten, akár mások, akár a maga szemében. Isten szeret, önmagát adta értünk, hogy végre bemehessünk a teljes elfogadottságba. Ez az a nyugalom, szeretet, identitás, amire minden ember vágyik.
Úgy látom, sok keresztény ma sem tud meghalni az önigazolásnak. Igyekeznek bizonygatni önmagukat. Az én meggyőződésem, és megélt hitem szerint viszont nincs feltámadás és isteni erő meghalás nélkül. Jézus utolsó szava ez volt: "Atyám, a Te kezedbe teszem lelkemet". És ekkor halt meg, és győzött.
Hiszem, hogy Isten nem vallásos cselekedeteket vár el tőlünk, sem szelleminek tűnést. Éppen ők voltak Jézus leghevesebb vitaparnterei. Isten azt várja el - amihez a bizalmat az Ő irgalmassága adja -, hogy "okos istentiszteletként szánjuk oda neki testünket élő és szent áldozatul." (Róma 12:1).
A Zsidók levele 3-4 elmondja, hogy Izrael éppen a kemény szív és hitetlenség miatt nem tudott bemenni az ígéret földjére, a Kánaánba. Kánaán nem a menny jelképe, hiszen voltak csaták ott, és tudjuk, hogy a mennyben már nem lesznek. Kánaán inkább a keresztény élet jelképe: a hitben való megnyugvás általi győzelemé.
A kereszténynek nem kell semmit sem tennie - ez botrányosan hangzik. Ehelyett a kereszténynek hit által meg kell halnia. Jézus ha tett volna valamit a kereszten, az az lett volna, hogy leszáll róla. De Ő nem szállt le, hanem lelkét az Atyának ajánlva meghalt. Tehát a kereszténynek meg kell halnia, és át kell adnia teljesen életét Istennek. Akkor tudja őt Isten "feltámasztani" az ő szándékai céljára.
Erről sokat tudnék beszélni. Vannak életszakaszaink, amikor Isten megengedi, hogy teljesen ki legyünk szolgáltatva a körülményeknek. Ilyenkor dől el, hogy meg tudunk-e halni Istenbe bízva, vagy küzdünk az életünkért és nem megyünk fel a keresztre. De aki kiállja a próbát, az egy életre örök nyugalmat és békét talál! Én így értettem meg, hogy életem nem az én kezemben van, így a szolgálatom sem az én kezemben van, a sikereim sem, a jövőm sem, és semmim nincs, ami ne fentről adatna. Innentől kezdve nincs miért aggódnom. Isten az Ő végtelen bölcsességében ad és elvesz, áldott legyen az Ő neve.
Teljes önátadás. Ez Jézus követésének a titka. Enélkül az ember a saját erejéből csak próbál keresztényként élni, és megfelelni szabályoknak, de mivel mint tudjuk, az önigazolás "büdös", így mindvégig képmutató marad. Nincs más út: Jézus. Jézus útja pedig a kereszt! A feltámadás csak a keresztrefeszítés után jön el életünkben.
Bátorítlak hát benneteket, ne féljünk kimondani Istennek:
"Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkem. Kérlek, legyen meg a Te akaratod, tégy velem, amit jónak látsz, és formálj olyanná, amilyenné szeretnéd, hogy legyek. Jézus nevében kértelek, ámen."
Szerintem ez az egyetlen igaz vallás (okos istentisztelet).
Szerettel:
ATTee
