Szerző Téma: Keresztyén gyermeknevelés  (Megtekintve 23557 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #15 Dátum: 2009 November 29, 23:40:19 »
Köszönöm a topiknyitást! Azt gondolom, hogy a keresztyén gyermeknevelés, mint minden más az életben, nem kezdődhet máshol mint az ISten Igéjével. Az, hogy errl tengernyi könyvet lehet olvasni, venni; meg hogy rengeteg konferenciát szerveznek köré sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy ezen a területen gondok vannak. Ehhez a topikhoz nem túl nagy tapasztalattal tudok hozzászólni, mert nekem a legidősebb gyermekem holnap csak 5 éves lesz. Az Ige, ami engem a leginkább foglalkoztat az utóbbi időben az a Példabeszédek könyvében van: "Péld 22,6 - Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. "  Vagyis úgy tűnik, hogy ahogy neveljük a agyermeket, olyan lesz. Azt gondolom, hogy hihetetlenül fontos a gyermekeinket már csecsemőkoruktól fogva Isten törvénye alapján nevelni és fegyelmezni. Az én alapelvem az, hogy a gyermeket a kezdete kezdetén kell "keményebben" fogni és fokozatosan elengedni és egyre többet megengedni neki. Mit gondoltok erről?
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető Csaba

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3527
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #16 Dátum: 2009 November 30, 00:11:00 »
Kedves Athanasius!
Örülök, hogy 'bevállaltad' ezt a topicot!
Hát gyermeknevelés terűletén akkora gyakorlati tapasztalatom van, hogy az szinte bátran mondhatom NAGY ZÉRÓ!
Viszont abban is biztos vagyok,hogy aki úgy vállal gyermeket, hogy semmiféle alapelvvel nem rendelkezik a nevelését illetően az elbukik!
Isten igéje valóban a legjobb alap, ebben egyet értünk!
Kérdésedre válaszolva azt tudom mondani, hogy teljesen logikusan hangzik az álláspontod, mert ha a kezdetekben 'szorosabbra fogod a gyeplőt' és ha cseperedvén a gyermek a bibliai mércét tekinti etalonnak, akkor a bizalom jeléűl valóban helyes a
gyeplőn lazítani olyannyira, amely megfelel a gyermek 'érettségi színtjének'.
Így majd remélhetőleg a későbbiekben is könnyebben hoz az igén alapuló önálló döntéseket!
:044:
'A szeretet nem keresi a maga hasznát...' 1Kor13

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #17 Dátum: 2009 November 30, 03:27:27 »
Tesókáim,nem tudom,hogy ezt az oldalt ismeritek-e akiknek gyerekeik vannak?
http://www.kisbarany.sokoldal.hu/ :fel:
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Antee

  • Admin
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 22847
    • Alfa-Omega (keresztyén közösség)
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #18 Dátum: 2009 November 30, 09:30:18 »
A példabeszédekben olvashatunk arról, hogy igenis meg kell fenyíteni testileg is a gyermeket.
Ezzel én is egyet értek, mert a gyerekkel együtt születik a bolondság és a merészség.

Itt Angliában egyetlen egy szülőt se láttam (4 év alatt), hogy megütötte volna a gyerekét. Pedig keményen hisztiznek.
Az itt felépülő erkölcs szerint: "nem szabad megütni a gyereket, mert akkor nem fejlődik ki a személyisége"!

Mekkora marhaság! Eljött az a kor, mikor a pár éves gyerek irányítja kedve szerint a szüleit.
"Halljátok az Úrnak beszédét, akik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek." (Ézsaiás 66,5)

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #19 Dátum: 2009 November 30, 11:06:40 »
Antikám itt sincsen másként.Régen se volt.Erre van egy jó kis sztorim,amikor a kisebbik fiam még kicsi volt,a hiszti volt az erőssége,de nem nálam.Sajnos kettős nevelést kapott,amit én nem engedtem meg,azt az apja csak azért is megengedte,sőt a gyerek előtt mocskolt engemet meg felelőségre volt,miért ugy csinálom.Amikor vécézni kellett neki és tartogatta,hisztizett vc helyett bilibe csinált a tv előtt,pedig már nem volt kicsi.Piszkos kéznél,minek a gyereknek állandóan kezet mosni,minek fogat mosni állandóan,minek mindennap fürdeni,fejmosásnál,minden nap minek fejet mosni//a homokot vödörrel szórta a fejére az óvodában//vacsora volt,vigyem be a Tv elé neki,ha vc-én volt hagy vigye ki a játékot,hagy játsszon.Ódákat lehetne róla írni,ha boltban voltunk,mindent meg kell venni neki amit akar//de nem velem//Iskolában az ebéd közben rászóltak,késsel meg akarta szurkálni az igazgató helyettest.Behívatták,kinevette őket a gyerek előtt//ez volt az utolsó húzása//

Szóval egyszer fenn voltunk a városban,bementem egy boltba bevásárolni,a drágám elkezdte a műsorát,én szépen elmagyaráztam neki,fejezze be,játékért és csokiért ment a műsor.Végig üvöltötte a boltot,mondtam neki ha nem hagyja abban eltángálom,ha kimentünk,//azt hitte nem merem//A város kellős közepén voltunk és sokan is jártak az utcán,annál jobban csinálta a cirkuszt,én nyugodtan kifizettem a pénztárnál a cuccot,sőt még volt olyan is,hogy rászóltak,miért hagyom sírni,miért nem veszem meg neki.Akkor amikor kimentünk a bolt elé,megmondtam neki,többé ilyent ne csináljon,mert nagyon megverem érte és hagyja abba az utcán a hisztijét.Erre még jobban csinálta,sőt földhöz vágta magát,én pedig jól elfenekeltem.Jőtt egy nő és elkezdett cirkuszolni velem,én pedig kiosztottam,jobb ha eltakarodik,mert ő is kap.

Másodikos volt amikor elváltunk,de a hatása amit az apja tett rá addig sajnos,egy egész életre elintézte.Mindig azt sulykolta bele,ne tegye azt amit mondok neki,az engedetlenségre biztatta.Sajnos ennek meg is lett a következménye
egy életre tönkre tette vele a gyerekét.Sőt amikor találkoztak akkor is ellenem uszította,azzal,hogy semmi közöm ahhoz mit csinál.Szóval ennyit a fenyítésről.Egy gyereket addig amig kicsi addig kell nevelni,az első perctől fogva,ha nem akkor súlyos következményekkel jár.És nem csak az egyiknek,hanem egyetértésben mind kettőnek.Ha ez nicsen meg akkor maga a szülő teszi tönkre a gyereke életét.

Külföldön,Angliában Amerikában,sajnos nem igy van,ott még törvényileg is tiltják a fenyítést,sőt van rá szervezet is akik elveszik a gyerekeket,ha bejelentik nekik,hogy fizikailag bántják őket.Sajnos ez kezd itt is kialakulni,az iskolában azért viselkednek ugy a gyerekek.Meg az utcán is.
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #20 Dátum: 2009 November 30, 15:58:03 »
Antikám itt sincsen másként.Régen se volt.Erre van egy jó kis sztorim,amikor a kisebbik fiam még kicsi volt,a hiszti volt az erőssége,de nem nálam.Sajnos kettős nevelést kapott,amit én nem engedtem meg,azt az apja csak azért is megengedte,sőt a gyerek előtt mocskolt engemet meg felelőségre volt,miért ugy csinálom.Amikor vécézni kellett neki és tartogatta,hisztizett vc helyett bilibe csinált a tv előtt,pedig már nem volt kicsi.Piszkos kéznél,minek a gyereknek állandóan kezet mosni,minek fogat mosni állandóan,minek mindennap fürdeni,fejmosásnál,minden nap minek fejet mosni//a homokot vödörrel szórta a fejére az óvodában//vacsora volt,vigyem be a Tv elé neki,ha vc-én volt hagy vigye ki a játékot,hagy játsszon.Ódákat lehetne róla írni,ha boltban voltunk,mindent meg kell venni neki amit akar//de nem velem//Iskolában az ebéd közben rászóltak,késsel meg akarta szurkálni az igazgató helyettest.Behívatták,kinevette őket a gyerek előtt//ez volt az utolsó húzása//

Szóval egyszer fenn voltunk a városban,bementem egy boltba bevásárolni,a drágám elkezdte a műsorát,én szépen elmagyaráztam neki,fejezze be,játékért és csokiért ment a műsor.Végig üvöltötte a boltot,mondtam neki ha nem hagyja abban eltángálom,ha kimentünk,//azt hitte nem merem//A város kellős közepén voltunk és sokan is jártak az utcán,annál jobban csinálta a cirkuszt,én nyugodtan kifizettem a pénztárnál a cuccot,sőt még volt olyan is,hogy rászóltak,miért hagyom sírni,miért nem veszem meg neki.Akkor amikor kimentünk a bolt elé,megmondtam neki,többé ilyent ne csináljon,mert nagyon megverem érte és hagyja abba az utcán a hisztijét.Erre még jobban csinálta,sőt földhöz vágta magát,én pedig jól elfenekeltem.Jőtt egy nő és elkezdett cirkuszolni velem,én pedig kiosztottam,jobb ha eltakarodik,mert ő is kap.

Másodikos volt amikor elváltunk,de a hatása amit az apja tett rá addig sajnos,egy egész életre elintézte.Mindig azt sulykolta bele,ne tegye azt amit mondok neki,az engedetlenségre biztatta.Sajnos ennek meg is lett a következménye
egy életre tönkre tette vele a gyerekét.Sőt amikor találkoztak akkor is ellenem uszította,azzal,hogy semmi közöm ahhoz mit csinál.Szóval ennyit a fenyítésről.Egy gyereket addig amig kicsi addig kell nevelni,az első perctől fogva,ha nem akkor súlyos következményekkel jár.És nem csak az egyiknek,hanem egyetértésben mind kettőnek.Ha ez nicsen meg akkor maga a szülő teszi tönkre a gyereke életét.

Külföldön,Angliában Amerikában,sajnos nem igy van,ott még törvényileg is tiltják a fenyítést,sőt van rá szervezet is akik elveszik a gyerekeket,ha bejelentik nekik,hogy fizikailag bántják őket.Sajnos ez kezd itt is kialakulni,az iskolában azért viselkednek ugy a gyerekek.Meg az utcán is.

A gyermeket mindenféle tanítás szele ide-oda fúj. Emiat kulcsfontosságú, hogy a gyermeket a lehető legkisebben - szintjének megfelelően - neveljünk, fenyítsük. Örülök, hogy ezzel egyet értünk. A nagy probléma az, ugyanakkor, hogy sok keresztyén inkább olvas világi pszichológiai nevelési tanácsadó könyveket, mnt Isten Igéjét és az azt interpretáló írókat. Sok gyülekezetben voltam már, de sokban vagy nkiviszik a kicsiket gyermekistentiszteletre vagy pedig el se hozzák, mert nem tudnak viselkedni. Pedig meg lehet nekik tanítani már egészen kicsi kortól. Ezzel azonban nem ítélkezni akarok, csak elmondani, hogy igen is van alternatíva. Ezt én magam sem tudtam, amíg az egyik testvértől láttam, hogy a kicsi gyermeke (i) milyen szépen végig tudták ülni az egész istentiszteletet. Nekem segített példát látni erre.
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #21 Dátum: 2009 November 30, 19:34:36 »
Nekem 4 fiam van. Dávid most lesz 30, Barnabás 28 volt tavasszal, Levente 22 és fél, Gergőm pont 17.
Sokszor gondolok arra, mit kellett volna másképp tennem. Vajon mennyi mulasztás terhel? De annyira jó, hogy van kegyelem! S az Úr kezébe tetem őket! Mind a négyen bemerítkezett hívők, bár Levikém mostanában ritkán jár... Kicsit becsapta a szerelem és a politika... De hiszem hogy visszafordítja őt is Isten szeretete!

Legyen áldott az Úr neve!!!  :2smitten:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

maria

  • Vendég
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #22 Dátum: 2009 November 30, 23:09:35 »
Drága Tünde! Nekem mindig az jut az eszembe, hogy gyakorló anyuka voltam amikor kicsik voltak a gyerekek. Ez azzal járt, hogy előtte nem volt úgynevezett Minta. Így biztosan az unokát másképpen neveljük. Velük már okosabbak vagyunk. Ezért mondják, hogy az unokát másképpen szeretjük és ez igaz. Az enyém februárba lesz 15 éves.

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #23 Dátum: 2009 December 01, 09:39:02 »
Nekem 4 fiam van. Dávid most lesz 30, Barnabás 28 volt tavasszal, Levente 22 és fél, Gergőm pont 17.
Sokszor gondolok arra, mit kellett volna másképp tennem. Vajon mennyi mulasztás terhel? De annyira jó, hogy van kegyelem! S az Úr kezébe tetem őket! Mind a négyen bemerítkezett hívők, bár Levikém mostanában ritkán jár... Kicsit becsapta a szerelem és a politika... De hiszem hogy visszafordítja őt is Isten szeretete!

Legyen áldott az Úr neve!!!  :2smitten:

Valóban! Az Úr ott vesz fel ahol vagyunk és nem azt nézi, hogy hol kellene már lennünk.
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető gyermek

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 212
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #24 Dátum: 2009 December 01, 10:42:10 »
Kedves Testvérek!

A gyermek nevelés valóban nagyon nehéz dolog. Persze ez is akkor lehetetlen, ha  az ember nem Istennel akarja megoldani a problémáit, hanem a világhoz fordul és különböző tanulmányok irányítják az életét.
Fontos, hogy bölcsességet kérjünk az Istentől. Mert a saját elgondolásunk nem biztos, hogy helyes. Egy keresztény tanítások és imádságok c. könyvben egy lelkész azt írja, ha gyermeki gyengeség miatt tesz olyat egy gyermek, mely nem jó, pl. hangoskodás, váza véletlen összetörése, ruha bepiszkitása, hunyjunk szemet felette. De ha a szülőnek engedetlen, káromkodó, hazudozó, ne türjük el, hanem testi fenyítéssel illessük. De azt is úgy, hogy nézzünk fel az égre, és kérjük Isten segítségét, hogy a gyermek hasznára válljon. De soha ne üssük bosszuból, vagy idegességből. Mert hogyan is tetszhetne az Istennek a kegyetlen, szülő, aki saját gondjait a gyermekén éli ki?
Isten adjon nekünk bölcs elmét ahhoz, hogy az Ő dicsőségere, gyermekeink hasznára, a mi örömünkre, gyermekeink üdvösségére nevelhessük őket.
Boldog az az ember, akinek a lelkében Isten hangját nem harsogja túl a világ hangja

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #25 Dátum: 2009 December 08, 13:30:00 »
A gyermek szemében a szülő az első, amit Istenből lát. Azt gondolom, hogy a szülőknek való engedelmességre nevelés képez az alapját az Istennek való engedelmességnek. Valamelyik nap kicsit bosszantott, hogy a mjdnem 3 éves fiam sokszor áll elő olyan kérésekkel, amelyek nem 'hasznosak' vagy nagyon nem tűnnek relevánsnak "pl. ne az ágy végébe rakjuk az egyik játékát, hanem kb. 10 centivel arrébb". Aztán elgondolkodtam azon, hogy a világ dolgainak a legnagyobbika is olyan Isten szemében, mint a fiam kérése a játékát illetően. Azt ondolom, hogy ahogy mi meghallgajuk a reán bízottak kéréseit Isten is oly módon hallgatja meg a mi kéréseinket, melyeket felé idézünk.

Nem tudom, hogy gondolkodtatok-e már azon, hogy a szülők tulajdonképpen egyfajta bírák, akiknek Isten törvényét igen jól kell ismerniük, hogy igaz ítéleteket hozhssank az eléjük vitt ügyekben.

szeretettel,
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető Sándor

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1214
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #26 Dátum: 2009 December 08, 14:12:26 »
Én sokkal több dolgot szúrtam el, mint amennyit jól csináltam. Sajnos ezt így utólag látom. Három lányom és 2 fiam van - 17 év különbséggel (legnagyobb-legkisebb).
Az, hogy apák - ne ejtsétek kétségbe a gyermekeiteket - nálam túl jól sikerült, szóval rosszul csináltam. Nem fenyítettem, csak kilátásba helyeztem mindíg - nem is volt előnyére senkinek.
Ma azt látom, hogy meg kell tanítani a gyermeket, hogy világosan lássa, hogy következménye van ha rosszat tesz, vagy ha nem teszi amit kell. Következetesen, szeretettel, szigorúan. Még ha felnő is pozitívan fog visszaemlékezni - mondja az ige. A legnagyobb baj, hogy egyre felelőtlenebb az ember, nem veszi komolyan a korlátokat és egyre mélyebbre csúszik, elértéktelenedik az élete, egyre méltatlanabb életet él.
Mikor gyerekekkel táborba mentünk (40-50 gyermek) - az első napon olyan anarchia akart kibontakozni, hogy mindíg szabályokkal kellett kezdeni, hogy jól érezhesse magát mindenki. A szabályok adtak biztonságot és élhető tábort. Anarchiában még játszani sem lehetett - csak indulatok szabadultak fel. (ezért van bíró a fociban is, különben nem lehetne végigjátszani a meccset). Szükségünk van szabályokra, következményekre. Azt is tudom, hogy nem az óembert kell megmenteni és nem vagyok perfekcionista, mivel lehetetlen, csak kétségbeesést szülne. Egy egészséges mércét kell felállítani - nem magasabbat.
szeretettel Sándor
Bizony hittel jegyeztelek el téged magamnak, és megismered az Urat.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #27 Dátum: 2009 December 08, 14:48:48 »
Drága Tünde! Nekem mindig az jut az eszembe, hogy gyakorló anyuka voltam amikor kicsik voltak a gyerekek. Ez azzal járt, hogy előtte nem volt úgynevezett Minta. Így biztosan az unokát másképpen neveljük. Velük már okosabbak vagyunk. Ezért mondják, hogy az unokát másképpen szeretjük és ez igaz. Az enyém februárba lesz 15 éves.

Úgy gondolom, kedves Mária, hogy talán a FELELŐSSÉG az, ami a nagyszülőket már nem úgy terheli, mint a szülőket! Talán ezért is "könnyebb" az unokákkal bánni.  :03:

Viszont valóban sok dolgot elszúrtam is, Sándor szavaival élve. Többször BOCSÁNATOT IS KÉRTEM gyermekeimtől, hogy visszatekintve felszabaduljanak az esetleges igazságtalan fenyítésektől, indulatos fegyelmezések alól. Mert bármennyire is a legjobbat akarjuk, emberek vagyunk és bele- belecsúszik időnként az óemberünk... :118:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető athanasius

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 204
    • Reformált Evangéliumi Egyház
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #28 Dátum: 2009 December 08, 15:54:13 »
Köszönöm az őszinte hozzászólásodat. Az a jó, hogy ha elismerjük hibáinkat bűneinket, ekkor Isten kegyelmes és hűséges és képes jóra azt, amit mi elrontottunk.
Christus Vincit, Christus Regnat, Christus Imperat

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Keresztyén gyermeknevelés
« Válasz #29 Dátum: 2010 Március 02, 16:59:24 »
Ezt a familyben olvastam:

Nincsennekineve kisfiú, Zöldboci és az égig érő palacsintatorony

Oviból hazahozni a gyereket felér egy virtuális kalandtúrával. A kicsiből ömlik a szó, az óvodából másodpercek alatt mesepalota vagy ogremocsár válik, az óvó néni vagy a dadus (típustól függően) lehet tündér-királykisasszony vagy Szörnyella de Frász, s a napi menü a gyémátpuszedlitől a békalencséig terjedhet.

Sokan, sokszor átéltünk már hasonlót. Magam élesen emlékszem a belém hasító aggodalomra, amikor egy védőoltás után alig hároméves lányom közölte velem, hogy ma megküzdött a vérengző fenevaddal, azért nem tudja emelni a karját. Mert ugye én ‒ jól képzett anyuka lévén ‒ tisztában voltam azzal, hogy a fantáziahazugság életkori sajátosság, s hogy egy kisgyermek fejében a mese és a valóság könnyen összekeveredik. De arról is olvastam, hogy a rendszeres „mesélés” egyfajta kompenzáció: nem más, mint a rideg valóság mesévé szelídítése. Egyrészt lehet az akadozó kommunikáció jelzése, amikor a gyerek úgy érzi, hogy félelmeiről nem beszélhet őszintén és szabadon a szülő előtt, másrészt pedig a vágyainak, komplexusainak adhat így hangot.

Szárnyra kel a fantázia
Nem csoda hát, hogy igen megrettentem, amikor rendszeressé váltak nálunk a fantáziahazugságok. Darabokra tört az énképem, bukott szülőnek éreztem magam, akivel a gyereke a legalapvetőbb dolgokat sem képes megbeszélni, akinek esélye nincs, hogy mély és őszinte kapcsolatot alakítson ki vele. Anna lányunk fantáziája azonban határtalanul áradt, szárnyaltak a történetek fel a magas égbe, fittyet hányva az én aggodalmaimra. Mert mindentől függetlenül kiegyensúlyozottnak látszott. Sőt ‒ úgy tűnt ‒ jól érzi magát a bőrében, s kiválóan elnavigál a maga alkotta világban, ahol minden és mindenki a helyén van.

Teljesen tanácstalan voltam. Ám ahogy az lenni szokott, maga a gyerek rakta helyre bennem a dolgot. A szobában játszott elmélyülten, miközben félhangosan egy gyermekdalt dúdolgatott:

„Kerek világ, körbejárja
Istenünknek gondossága,
éjjel-nappal, télben, nyárban
bízom az Úr oltalmában.”

Ott és akkor értettem meg, hogy az ovis gyerek ilyen. Számára kerek a világ, Isten gondossága teszi kerekké, s ő teljesen rá tudja bízni magát erre. Télen, nyáron, éjjel és nappal is. Ám a hétköznapok a legritkább esetben ilyen gömbölyűek. Az élethez hozzátartozik a halál, elkerülhetetlenek a különböző traumák, s mi akárhogy is szeretnénk, nem tudjuk kipárnázni körülöttük a világot, képtelenek vagyunk megvédeni őket a konfliktusoktól.
A gyermekpszichológusoknak tökéletesen igazuk van abban, hogy a fantázia- vagy vágyhazugságok lehetnek jelzésértékű felkiáltójelek a gyermek részéről. Egy olyan családban azonban, ahol egyébként jól működnek a dolgok, ahol nyílt a kommunikáció, és a gyereknek jócskán van lehetősége kifejezni az érzelmeit és a gondolatait, nem kell attól tartanunk, hogy a fantáziahazugság az őszinteség hiányára vagy a nehezen működő szülő-gyerek kapcsolatra utal. Sokkal inkább egy nyelv, amelyen keresztül a kisgyermek érzékletesebben tudja kifejezni az érzelmeit, mint a felnőttek által egzaktnak ítélt fogalmakkal.

Mert a gyerek a mese nyelvét anyanyelvi szinten beszéli. Sőt megkockáztatom: még jobban. A szókincse azonban még nem elég differenciált ahhoz, hogy az őt ért traumákat kibeszélhesse magából. A mese jelképrendszerében viszont tökéletesen mozog, így számára evidens, hogy ezen a csatornán keresztül közli velünk gondolatait.

 

Fejtsük meg az üzenetet!
Amikor ezt megértettem, elkezdtem másként figyelni és elemezni a gyerekeim fantáziahazugságait. Sztorijaikat olyan jelzésekként értelmeztem, amelyek tudósítanak a lelkiállapotukról s a világban betöltött helyükről, helyzetükről. Innentől a férjem és közöttem megindult a versengés, hogy melyikünk menjen az oviba az éppen aktuális apróságért. A nap fénypontja ugyanis ez a félórás séta lett. Mire mind az öt gyerekkel végigéltük az ovis korszakot, jól képzett „jelfejtők” lettünk.

Bár nem tagadom, voltak néha meleg helyzetek. Egy napon például aranyszívű óvodavezető nénink egy borítékot akart rám tukmálni, mondván, tudják, hogy mi nem kérünk segélyt az önkormányzattól, ők azért mégis megpróbálnának egy kicsit anyagilag is segíteni, hogy ne kelljen nekem az öt gyerek mellett kijárnom a cipőgyárba dolgozni, főleg ne három műszakban. Csak álltam, forgattam a kezemben a borítékot, és bizony elég nehezen magyaráztam meg a drága Pannika néninek, hogy nincs cipőgyár, nincs három műszak, csak a gyerek valószínűleg nehezen dolgozza fel, hogy neki nincsenek olyan „normális” szülei, akik eljárnak dolgozni napi nyolc órában, hanem otthon verik a számítógépet egész nap.

Vagy amikor egyszer csak megjelent az oviban a Zöldboci és a Nincsennekineve kisfiú, akikkel naponta többször világgá lehetett menni, világosan kiderült számomra, hogy Attila fiam finoman fogalmazva sem érzi jól magát a csoportjában. S hiába mondja az óvó néni, hogy ma is milyen jót csúszdázott Benőkével, az én gyerekem bizony menthetetlenül magányosnak érzi magát.

Akkor sem estem kétségbe, amikor kiderült, hogy Emese lányom fantáziájában vidáman él anyukám, akit ő sajnos nem ismerhetett, mert jóval a születése előtt halt meg. Tudom, hogy valójában a gyereknek van igaza: Magda mami vár bennünket, talán jobban, mint ahogy mi el tudjuk képzelni. S még az is lehet, hogy tényleg nem csinál mást, mint egész álló nap süti a palacsintát, halmozza egymásra a túrósat, lekvárosat, nutellásat, hogy mire az unokái megérkeznek, a palacsintatorony felérjen az égig.

Miklya Luzsányi Mónika

2009/1.

 

 
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.