egy nagyon tanulságos oldal róla.
http://testverek.gportal.hu/gindex.php?pg=22391478Részlet.
Döntés után szenvedés
2007.09.29. 19:37
„Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben.”
„Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben.”
1983-ban, a terhességem második harmadában volt egy sóoldatos abortuszom. Eredetileg úgy terveztem, megszülöm a gyermeket. Szingli voltam, épp csak befejeztem a főiskolát, egyedül voltam, és meg voltam ijedve.
Egy nap a félelem egészen elborított. Másnap reggel bejelentkeztem egy abortuszra a helyi kórházban. Az orvos, aki a nőgyógyászom volt, egyben a fiam gyilkosává is vált. Egyetlen kérdést sem tettek fel a nyilvánvaló határozatlanságom ellenére, nem ajánlottak fel semmiféle alternatívát az abortuszon kívül. Sem az abortusz estleges orvosi, sem pedig a pszichológiai kockázatokról nem tájékoztattak.
Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben. Ez a szenvedés 10 éven keresztül tartott az életemben.
Érzelmileg annyira gyenge voltam, hogy képtelen voltam koncentrálni a feladataim elvégzésére, vagy a céljaim teljesítésére. A motivációm annyira lecsökkent, hogy elvesztettem a vállalkozásomat, és majdnem minden tulajdonomat is. Egyedül maradtam a fájdalmammal és szégyenemmel, és nem tudtam, hogy amit átélek, azt sok olyan nő szintén átéli, aki abortálta a gyermekét. Az a határozott érzésem volt, hogy elvesztem a józan eszem. Olyan komolyan depressziós voltam, hogy az végül két öngyilkossági kísérlethez vezetett. Az, hogy ma élek, nem más, mint csoda. Hiszem, hogy egy célért maradtam életben: hogy más nők előtt állhassak, és elmondhassam nekik: „az abortusz fájdalmat okoz a nőknek.”
Voltak olyan tényezők az életemben, amik fogékonnyá tettek a pszichológiai traumára. Ezek a tényezők akkor még ismeretlenek volta, de ma már jól ismertek, és egyben dokumentáltak is a tudományos irodalomban.
Az engem befolyásoló tényezők például ezek voltak:
* korábban volt abortuszom
* ez egy második negyedbeli abortusz volt
* bizonytalan voltam az abortusszal kapcsolatban
* sem a szüleimtől, sem a társamtól nem kaptam támogatást
* számos más, megoldatlan és fájdalmas probléma volt az életemben
Ha tudtam volna, hogy az életem és a körülményeim miatt ilyen nagy traumába kerülök, biztos, hogy nem az abortusz mellett döntök. Igazán akartam azt a babát, mindössze arra lett volna szükségem, hogy segítséget kapjak elkezdeni az életemet anyaként.
Ma már eredményes, felelősségtudó polgár vagyok, de 10 évet töltöttem az életemből azzal, hogy drogokkal, alkohollal, és egészségtelen kapcsolatokkal próbáljam elfojtani magamban az abortusz okozta fájdalmat. Mindez befolyásolta a képességemet, hogy bízzak valakiben, hatással volt a jövőbeli házasságomra, és befolyásolta a későbbi házasságom ideje alatt született három lányom nevelését is. 1990-ben egy szellemi ébredést éltem át, és rájöttem, valójában mit is jelent az abortusz. Jézus áttört az engem körülvevő sötétségen. Rádöbbentem, hogy Ő élő és valóságos személy. Ő volt az én gyógyítóm. Ő lett az én szabadításom az abortusz okozta pokoltól.
Az, hogy 1973 óta Amerikában a legfelsőbb bíróság törvényessé tette az abortuszt rengeteg szenvedést okoz a nőknek, és egész Amerikának is.
Szeretném látni az abortusz betiltását Amerikában!
