Bizonyságok > Bizonyságok
Abortus - magzatemberkék
maria:
Azt gondolom, a megölt kis magzatemberkék megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk és láthassák a nők, hogy mit tesznek ha rosszul döntenek. Minket pedig még jobban sarkaljon arra, hogy lebeszéljük a felelőtlen döntésekről az embert!
Abortus -gyilkosság! Nézzük meg, mit mondana a magzatemberke, aki nem születhetett meg:
Édesanyámnak!
Miért nem engedted, hogy megszülethessek, pedig én is olyan szépen mondtam volna, hogy “Mami szeretlek?! “
Miért nem engedted, hogy azt mondhassam a testvérkéimnek, hogy “Gyertek velem játszani?!”
Miért nem engedted, hogy én is megölelhesselek?
Miért nem hagytad, hogy foghassam a kezed, ha bajban vagyok?
Azt sem hagytad, hogy megmutathassam, milyen jó vagyok!
De a legjobban az fáj, hogy nem mondhatom, “ÉDESANYÁM!”
Soha nem tudhatod meg, milyen édes kis emberke vagyok!
És most, a könnyeimet nem itathatod.
Miért? Miért? Kérdezd, meg magadtól, mert választ talán csak így kapok!
-b.m-
maria:
Óránként öt terhességet szakítanak meg itthon
Kis túlzással azt állíthatjuk: hazánk az abortuszok országa. A statisztikák szerint ugyanis minden órában ötöt végeznek el: 2007-ben összesen 43870 ilyen célú beavatkozás történt.
De ami a legaggasztóbb: ebből 5109-et (azaz több, mint tíz százalékát), a 15-19 éves korosztályon hajtottak végre, és még a 14 éves és ennél fiatalabb korosztályra is "jutott" közel kétszáz terhesség megszakítás. Ugyan a mutatók fokozatosan javulnak, de még mindig igen magas az abortuszra kényszerülő fiatalok száma, főleg nyugat-európai összehasonlításban.
Magyarországon a terhességet kiskorúaknál szülői engedéllyel szakítjuk meg, általában a 12. terhességi hétig. (Kiskorúaknál lehetőség van ennél idősebb terhesség megszakítására is, bár ilyenkor inkább művi vetélésre kényszerülünk, ami már inkább a szülésre hasonlító módszer, részletezésétől most eltekintek.)
http://www.elzakolykei.eoldal.hu/cikkek/irasok-testverek-tollabol/abortusz---modern-egoaldozat
ermaha:
A VÉR beszél! http://www.elzakolykei.eoldal.hu/cikkek/irasok-testverek-tollabol/a-ver-beszel-
A teljes Szentíráson végigvonuló elv szerint az ártatlanul kiontott vér, vagyis a gyilkosság bűne súlyos, generációról generációra továbböröklődő, mély erkölcsi, szellemi roncsolódást okoz elkövetőinek, azok leszármazottainak, sőt a velük közösséget vállalóknak, társadalmuknak az életében egyaránt. Ez az öröklődő csapás magától soha nem szűnik meg, nem enyészik el az idő előrehaladtával sem. Ha az emberek elfelejtik is, ami történt, a nemzedékek életét akkor is halálos méregként emészti tovább az ártatlanul kiontott vér bűne a világmindenségben uralkodó megváltoztathatatlan szellemi törvény miatt.
Tömegek élete telhet meg romboló, pusztító erőkkel, átkokkal, bomlással, szellemi-erkölcsi, mentális-fizikai tönkremenéssel, ha az ártatlanul, jogtalanul megölt emberek életéért nem sikerül engesztelést szerezni Isten és az emberek színe előtt. Számos család, nemzet és ország köszönheti ma is a földön nyomorúságos állapotát többek között ennek a bűnnek és sorsromboló következményeinek. Ezért fontos, hogy az emberek, családok és népek számot vessenek önmagukkal, szembenézzenek lelkiismeretükkel, és megpróbálják felszámolni a bűn örökségét.
Ma Magyarországon az abortuszok jelentik a büntetlenül kiontott ártatlan vér legnagyobb százalékát. Jóllehet sokan vitatják azt, hogy ez emberölés, a Biblia egyértelműen annak minősíti: „Ha férfiak veszekednek, és meglöknek valamely terhes asszonyt, és kijön annak gyermeke, de nem történik ártalom, bírságot fizessen aszerint, amint az aszszony férje azt rá kiveti, és bírák előtt fizessen. De ha ártalom történik, akkor életért életet adj.” (2Móz 21:22–23)
A „kijön annak gyermeke” kifejezés a héber nyelvben nem vetélést jelent, hanem szülést (lásd például 1Móz 25:25–26, 38:28–30). A „nem történik ártalom [baj, kár]” a gyermek egészséges megszületésére utal. Ha azonban a gyermek belehalt ebbe, bármilyen korai terhességről volt is szó, az asszonyt meglökő férfiak halállal bűnhődtek. Ez a törvény nem tartalmaz semmilyen időbeli korlátot, amely előtt a vetélés előidézése ne lenne halálos bűn: tehát annak első pillanatától fogva gyermeknek számítja a magzatot. Jézus hangsúlyozza, hogy a Törvény minden betűje és írásjele érvényben van, amíg az ég és a föld létezik (Mt 5:17–20).
Az abortusz tehát szándékos gyilkosságnak minősül Isten szemében. Az ezt felmentő materialista-evolucionista ideológia semmiben nem különbözik a holokausztot igazoló náci és a sztálinizmust alátámasztó kommunista ideológiától – s ahogyan ma ez utóbbiakat és művelőiket elítéljük, ugyanúgy el fogja ítélni a jövő nemzedéke az előbbit és művelőit. Az abortusz áldozatainak száma messze felülmúlja az előbbiekét.
Budapesten 1970-ben 100 élve megszületett gyermekre 220 abortusz jutott! Országosan abban az évben 152 ezer gyermek született, de 192 ezer esett művi terhességmegszakítás áldozatául. Ma már a vidék vezet ezen a területen: 2004-ben Heves megyében minden 37. nő abortáltatta magzatát. Heves után az ország keleti felében Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben, a nyugati oldalon pedig Somogyban és Baranyában számít a leginkább bevettnek a művi terhességmegszakítás. Országunkban évente egy közepes városnyi (50–90 ezer) gyermek esik abortusz áldozatául.
(Részletek Ruff Tibor A vér kiáltása c. cikkéből)
maria:
Abortuszt nagyon gyorsan akarják a nők, a férfiak, de vajon tudják, hogy mit tesznek? Tudják milyen sors vár a magzatukra a döntésük következtében? Érdemes megnézni és sírni ezen amit látni fogsz:
http://www.zarandok.hu/?m_id=45&m_op=view&id=3995&sessid=KjczNDE2NDI1MTIzNzE5MTM0OTgxNjU3MzU4
Forrás: a Harang weboldaláról vettem
"Megrendítő képek
Három felvétel arról, hogy mi történik valójában az abortusznál. A meggyilkolt, szétdarabolt kicsiny életek sokkoló látványt nyújtanak. Letölthető formában is közzétesszük az abortált magzatok keresztútjával együtt, hogy tovább küldhető legyen, lelkiismeret ébresztőként..."
ermaha:
egy nagyon tanulságos oldal róla.
http://testverek.gportal.hu/gindex.php?pg=22391478
Részlet.
Döntés után szenvedés
2007.09.29. 19:37
„Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben.”
„Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben.”
1983-ban, a terhességem második harmadában volt egy sóoldatos abortuszom. Eredetileg úgy terveztem, megszülöm a gyermeket. Szingli voltam, épp csak befejeztem a főiskolát, egyedül voltam, és meg voltam ijedve.
Egy nap a félelem egészen elborított. Másnap reggel bejelentkeztem egy abortuszra a helyi kórházban. Az orvos, aki a nőgyógyászom volt, egyben a fiam gyilkosává is vált. Egyetlen kérdést sem tettek fel a nyilvánvaló határozatlanságom ellenére, nem ajánlottak fel semmiféle alternatívát az abortuszon kívül. Sem az abortusz estleges orvosi, sem pedig a pszichológiai kockázatokról nem tájékoztattak.
Azt gondoltam, hogy egy abortusszal véget vethetek egy súlyos dilemmának. De aztán rá kellett jönnöm, hogy ezzel a döntéssel sokkal nagyobb szenvedés, depresszió, fájdalom és bűntudat vette kezdetét az életemben. Ez a szenvedés 10 éven keresztül tartott az életemben.
Érzelmileg annyira gyenge voltam, hogy képtelen voltam koncentrálni a feladataim elvégzésére, vagy a céljaim teljesítésére. A motivációm annyira lecsökkent, hogy elvesztettem a vállalkozásomat, és majdnem minden tulajdonomat is. Egyedül maradtam a fájdalmammal és szégyenemmel, és nem tudtam, hogy amit átélek, azt sok olyan nő szintén átéli, aki abortálta a gyermekét. Az a határozott érzésem volt, hogy elvesztem a józan eszem. Olyan komolyan depressziós voltam, hogy az végül két öngyilkossági kísérlethez vezetett. Az, hogy ma élek, nem más, mint csoda. Hiszem, hogy egy célért maradtam életben: hogy más nők előtt állhassak, és elmondhassam nekik: „az abortusz fájdalmat okoz a nőknek.”
Voltak olyan tényezők az életemben, amik fogékonnyá tettek a pszichológiai traumára. Ezek a tényezők akkor még ismeretlenek volta, de ma már jól ismertek, és egyben dokumentáltak is a tudományos irodalomban.
Az engem befolyásoló tényezők például ezek voltak:
* korábban volt abortuszom
* ez egy második negyedbeli abortusz volt
* bizonytalan voltam az abortusszal kapcsolatban
* sem a szüleimtől, sem a társamtól nem kaptam támogatást
* számos más, megoldatlan és fájdalmas probléma volt az életemben
Ha tudtam volna, hogy az életem és a körülményeim miatt ilyen nagy traumába kerülök, biztos, hogy nem az abortusz mellett döntök. Igazán akartam azt a babát, mindössze arra lett volna szükségem, hogy segítséget kapjak elkezdeni az életemet anyaként.
Ma már eredményes, felelősségtudó polgár vagyok, de 10 évet töltöttem az életemből azzal, hogy drogokkal, alkohollal, és egészségtelen kapcsolatokkal próbáljam elfojtani magamban az abortusz okozta fájdalmat. Mindez befolyásolta a képességemet, hogy bízzak valakiben, hatással volt a jövőbeli házasságomra, és befolyásolta a későbbi házasságom ideje alatt született három lányom nevelését is. 1990-ben egy szellemi ébredést éltem át, és rájöttem, valójában mit is jelent az abortusz. Jézus áttört az engem körülvevő sötétségen. Rádöbbentem, hogy Ő élő és valóságos személy. Ő volt az én gyógyítóm. Ő lett az én szabadításom az abortusz okozta pokoltól.
Az, hogy 1973 óta Amerikában a legfelsőbb bíróság törvényessé tette az abortuszt rengeteg szenvedést okoz a nőknek, és egész Amerikának is.
Szeretném látni az abortusz betiltását Amerikában!
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése