Szerző Téma: Életjelek  (Megtekintve 55635 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3830
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #720 Dátum: 2018 Augusztus 28, 13:56:25 »
                                          Egység

„Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 12:24.

Ahogy a gabonamag halálával egy új élet, új növény sarjad (a kalászban látható a megsokszorozódás), úgy van a gyülekezet is. Az egyéni ambíciók, elképzelések halála az ára az egységnek. Mert mi is az egység? (Gondoltok a teljesség igénye nélkül. Képzeljük magunk elé a kalászt!)

Egység=EGY-ség. Ahogy Jézus egy az Atyával, úgy lesznek eggyé a tanítványok a Fiúval és egymással. (Lásd főpapi ima: János 17. rész!) Ahol nem a Fiú, tehát az élő Ige, az élővé vált törvény tölti be a szíveket, hogy neki engedelmeskedjenek (hanem emberi rendelkezések és elegyített evangélium), ott lehetetlen megvalósítani ezt az igazi egységet a Lélek kötelékében. Ettől egyház az EGY-ház. Mert az egyetlenegy Igazságban járnak, a pengeéles keskeny úton, ahova kizárólag a szoros kapunk lehet belépni. Milyen érdekes, sőt csodálatos, hogy azonnal ráérzünk a lelkünk mélyen erre az egységre, ha olyannal találkozunk, beszélgetünk, akiben ugyanaz a Lélek munkálkodik.

Istentől jövő egység tehát kizárólag az Ige alapján jöhet létre. Jézus Krisztusban, aki maga az Ige. A Szentlélek közösségében, aki mindig Jézus szavaira emlékeztet. Minden más törekvés az igazi egységre, tévelygésbe sodor. A testvéri szeretet pedig szintén nem emberi mércével mérendő... Mivel „a szeretet nem örül a hamisságnak”, nem is támogatja azt, tehát képtelen egységre lépni vele. Ezért is veszélyes a napjainkban annyira erőltetett ökuméné. Mind a protestáns – katolikus, mind a protestáns – karizmatikus.

Ezt a meghatározást találtam ebben a témában egy iskoláknak szánt hittan anyagban:

„Ökumené fogalma görög eredetű, jelentése: lakott föld. Az egyházak olyan törekvését jelenti, amelynek célja, hogy a szétszakadozott keresztyén egyházak közötti kapcsolat erősítse…
Ökumenikusnak nevezték az ókeresztyén korban az egyetemes zsinatokat. Ezek a következők voltak: 325-ben az első niceai, 431-ben első konstantinápolyi, 451-ben az efézusi, 553-ban a kalcedoni, 680-ban a második és harmadik konstantinápolyi.”
Forrás: http://rpi.reformatus.hu/hatteranyagok/tanari_s/hittan7/2016/leckenkent/Az%20okumene%20jelentese%20es%20jelentosege.pdf

Számomra elfogadhatatlan, ami 325-ben történt…

A következő igére szoktak hivatkozni az ökumenikus mozgalom támogatói:
„…Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” János 17:21.

Csakhogy ebben a – hamis – egységben nem a Szentlélek köteléke érvényesül, mivel nem marad elegyítetlen az Ige. A Szentlélek pedig visszavonul onnan megszomorodva, ahol nem az Isten szerinti szentséges EGY-ház épül. Ami nélküle marad, az csupán látszat. Mint ahogy ma már lehet kapni műanyag salátát stb. Pont úgy néz ki, mint az igazi. Tökéletesen eleven zöld levelei vannak. Szépen mutat a tányéron. Mintha valódi lenne. Mintha tényleg a földből szedték volna ki. Az ökumenikus közösségek nem adták fel nézeteiket és liturgiáikat, elkendőznek mindent egy hamis „szeretet” jegyében. Fontosabb nekik a vallásos kötelék, az egyházak közötti szövetség, mint az, amit Jézus kért az Atyától:

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság.” János 17:17.

Az Igazságban járás az egy engedelmes életmód az Örökkévaló Atyával kötött szövetségben. A szent Isten Szent Lelke által kimunkált egység mindig összhangban van az Igazsággal. Az Igazság pedig az Ige. Ahogy a világosság nem tud keveredni a sötétséggel, úgy az Igazság is képtelen elegyedni a hazugsággal.
„Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” János 12:36.


Végezetül, az Isten szerinti egységben nincs sodródás az árral. Sőt! Radikálisan ragaszkodva mennyből kapott identitásunkhoz, szembe úszunk a világi és vallásos, tévelygő irányzatokkal.


2018. augusztus 28.                                                      Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3830
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #721 Dátum: 2018 Szeptember 08, 11:30:15 »
                              Krisztus keresztjének ellenségei?

„Legyetek én követőim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. Mert sokan járnak másképpen, kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei.”
Filippi 3:17-18.

A kereszt elutasítása egyenlő Krisztus elutasításával.

Semmilyen hívogatás, ahol nem hirdetnek halálos ítéletet a bűn felett, nem rendelkezik az újjászületéshez szükséges erővel. Minden üzenet, amely Isten kegyelmével párhuzamosan nem a szív összetöretését és az „én” halálba adását hirdeti (azaz a kereszt felvételét), hamis evangélium. Minden prédikáció, amely kellemes érzelmi jólét, bővelkedés és siker ígéretével, valamint pozitív gondolkodással helyettesíti a megtérésre és a megszentelt életre hívó felszólítást, az evangélium ellensége.
Minden, ami az Igét elutasítja vagy helyettesíti, antikrisztusi.

Egy olyan vallási mozgalmat, ami a „szeretet” jegyében, közös dicsőítésre és prófétálásokra fókuszálva félreteszi a hitelvi különbözőségeket, veszélyesnek tartok. Amely mozgalomban mindenki megmaradhat az őseitől örökölt vallásos tradíciókban, továbbra is gyakorolva a bibliai alapokhoz képest tévelygő liturgiákat. Ezzel a magával ragadó „egységgel” láthatatlanul a tömeg fölé kerekedve, és mintegy szárnyai alá vonva az immár határokat bontó egyházak ifjú híveit, hátat fordítva az Egyetlen Igazságnak, amiért életüket is kockáztatva, sőt feláldozva kiálltak az elmúlt századok bátor igehirdetői.
Sola Scriptura! Egyedül az Írás!

„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra és nézzetek szét, és kérdezősködjetek és régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok.”
Jeremiás 6:16.

Aggodalommal kísérem figyelemmel azt a folyamatot, ahogy a pár évvel ezelőtti „A protestálásnak vége!” felkiáltás szellemében, szinte a szemünk előtt valósul meg egy katolikus – protestáns – karizmatikus ökumené. Miért aggodalommal? Mert amennyiben a „keresztyén” annyit jelent, mint „krisztusi”, Krisztushoz hasonló, úgy szorongva és remegő szívvel, ítélkezés nélkül, de mindent megvizsgálva foglalom össze, amit látok.
Ebben a már-már globális méreteket öltő, jellemző módon a fiatalabb korosztályt bekebelező mozgalomban keresem, de nem találom sem Jézus, sem az apostolok radikális megtérésre hívását, sem halálosan komoly figyelmeztetéseiket arra a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Lásd Zsidók 12:14.) De még azt a szenvedélyes, szent odaszántságot sem, amit egyetlen szóval így hívunk: ISTENFÉLELEM.

Jézus világosan elmondta, melyik az az út, amely az életre vezet:
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Máté 7:13.

Keresztelő János pedig ma is ugyanazt hirdetné, amit a Jordán partján:
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.” Máté 3:8.


2018. szeptember 7.                                           Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.