Téma: Életjelek

[Guti Tünde]

Megszólal a kürt
 

Az idő elközelgett. Jézus Krisztus hamarosan elragadja menyasszonyát, az Eklézsiát az Ő menyegzőjére!

MOST MEGFÚJOM A KÜRTÖT!
Nem sereggyűjtésre, nem is harcra, vagy ünnepre, hanem sírásra, bűnbánatra, megalázkodásra. Meg kell alázni magunkat böjtben, hogy Isten meglátogathasson minket!
Túl sok emberi rakódott már ránk, amit le kell vetkőznünk! Meg kell tisztulnunk a kereszt tövében az Úr hatalmas keze által!

Semmink sincs. Mindenünk, amink van, az Úré. Szegények vagyunk és kegyelemre van szükségünk!
Tudom, hogy a legbűnösebb én vagyok. Ezért megalázom magam, átérezve teljesen kicsiségemet, semmi voltomat, és sírok és

kiáltok az Úrhoz, hogy ÁLLÍTSA AZ Ő NÉPÉT ÚJRA
A KERESZTRE, mint pallóra, mint a keskeny útra az Atya felé!

AZ IDŐ ANNYIRA KEVÉS, HOGY FEL SEM TUDJUK FOGNI EMBERI ÉRTELEMMEL!
De Isten órája másképp jár, mint a miénk. Éppen ezért törekedjünk a szentségre, és ne engedjük az életünkbe belekeveredni a világot és  a világ eszközeit, módszereit mindennapjainkban!

 AZ ÚR KÖZEL! Jövel, Uram Jézus!

 2009.                                          G. T.
 

[Guti Tünde]

Megállapítások

 

A karácsony békesség nélkül mit sem ér!

A szilveszter alázat nélkül csak bohózat!

Az Újév reménység nélkül célt tévesztett hajó!

A mai nap Jézus Krisztus nélkül a világűrben hánykolódó, kapitány nélküli űrhajó!

A jövő az egyetlen élő Istenbe vetett hit nélkül csak homályos balsejtelem!

Életem alapja Jézus Krisztus!

Vezetőm az úton a Szentlélek!

Isten jósága és kegyelme ad éltető teret mindennapjaimban.

Életem célja a mennyország és az örök élet!

Ez ragyogja be pályámat kezdettől a befejezésig.

Vágyam, hogy akik ismernek, olyannak lássák az életem, mint a viharos tengeren a világítótorony, és kövessék példámat a keskeny úton járva!

                                                                                                                                                                                    2009.                                                             Guti Tünde
 

[Guti Tünde]

Pünkösd a szívemben

2009. 06. 01.

A Szent Szellemmel való betöltekezés olyan élmény volt számomra, mint az elhaló, ritmuszavaros szív újraélesztése. Dinamikus lüktetést hozott megfáradt, vergődő, vallásos hétköznapjaimba. Új életerő áradt szét bennem, és a lelkem mélyéig, szinte a csontokig ható vágy a Jézussal való bensőséges kapcsolatra. Ez felpezsdítette és erőteljessé tette az imaéletemet.

Csordultig töltött az Úr öröme, és feszített a felelősségérzet mások megmentésére. Mivel a FIÚSÁG tudatát erősítette meg bennem, folyamatosan Isten akaratának a keresésére buzdított. Addig ismeretlen bátorságot kaptam a bizonyságtételre, s arra, hogy az evangéliumot megosszam másokkal.

Erre a betöltekezésre újra és újra szükségem van!  Tűz, erő, élet, amit  csak Jézus adhat!

"Szükség néktek újonnan születnetek!" Ján. 3:7.  "Teljesedjetek be Szent Szellemmel!" Ef. 5:18. "Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé!" Róma 8:9.

2009. 06. 01.                        Guti Tünde

[Guti Tünde]

A  SÓ

 


A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett,

mindenhol  egyforma  kristályok tündököltek.  Csak  úgy szikráztak a  beszüremlő

fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!  De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van!

   Épp,  hogy megszáradtak,  azonnal  bevetésre  vitték őket.  Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen,  mondhatni  rossz  érzés volt  két ujj közé morzsolódva szorongani a só

kristályoknak.  Mert bizony  a feladat  teljesítése előtt  nagy a  rájuk nehezedő  nyomás.

Aztán  az  ijesztő zuhanás!  Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek!  A szóródásban

mindenki  átérezte  a  magányosság  gyötrelmét,  s az  egyre  közeledő  ismeretlen hely

okozta nyugtalanságot…

   Igen, már el is érték a munkaterepet.  Feladat: oldódás, ízesítés.  Egyik  csipetnek

túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

 De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket.  Az általuk ízesített közeg MÁS LETT!  A bevetés sikerrel járt!

 

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok

a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

-        türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

-        rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

-        káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

-        hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

-        gazdasági, politikai káoszban, válságban a saját országunkban.

 

Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!

 

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”  Róma 8:19.

 

     Guti Tünde

[Zsuzsa2]

Pünkösd a szívemben

2009. 06. 01.

A Szent Szellemmel való betöltekezés olyan élmény volt számomra, mint az elhaló, ritmuszavaros szív újraélesztése. Dinamikus lüktetést hozott megfáradt, vergődő, vallásos hétköznapjaimba. Új életerő áradt szét bennem, és a lelkem mélyéig, szinte a csontokig ható vágy a Jézussal való bensőséges kapcsolatra. Ez felpezsdítette és erőteljessé tette az imaéletemet.

Csordultig töltött az Úr öröme, és feszített a felelősségérzet mások megmentésére. Mivel a FIÚSÁG tudatát erősítette meg bennem, folyamatosan Isten akaratának a keresésére buzdított. Addig ismeretlen bátorságot kaptam a bizonyságtételre, s arra, hogy az evangéliumot megosszam másokkal.

Erre a betöltekezésre újra és újra szükségem van!  Tűz, erő, élet, amit  csak Jézus adhat!

"Szükség néktek újonnan születnetek!" Ján. 3:7.  "Teljesedjetek be Szent Szellemmel!" Ef. 5:18. "Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé!" Róma 8:9.

2009. 06. 01.                        Guti Tünde

Ámen ! 
Zsuzsa

[Zsuzsa2]

A  SÓ

 Guti Tünde

Ez nagyon Jó, Tünde! Kösz! 
Zsuzsa

[irene]

Tünde köszönöm a biztatást  - gondolataid mélyen átjárták szívem és megerősítést adnak ..igen  ......

"Erre a betöltekezésre újra és újra szükségem van!  Tűz, erő, élet, amit  csak Jézus adhat!

"Szükség néktek újonnan születnetek!" Ján. 3:7. 
"Teljesedjetek be Szent Szellemmel!" Ef. 5:18.
"Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé! Róma 8:9."

Só akarok lenni ....mert elhangzott a felhívás újra Tőled is....

"Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok
a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz."


 amen

[Zsuzsa2]

Ámen!
Zsuzsa

[Guti Tünde]

  Dicsőség az Úrnak! 
 

[Guti Tünde]

Kiszáradt?

2009. 06. 10.

Szokásomhoz híven gyalogoltam tegnap hazafelé, és mindent alaposan szemügyre vettem, ami elém tárult. A fák sűrű, zöld lombja életerőt sugárzott. A dús fű emlékeztetett az előző napi kiadós esőre. A fákkal körbe vett kis réten állt egy magányos, fehér törzsű nyárfa.

Kérge öregesen összeszáradva, repedezetten arról árulkodott, hogy valami nincs rendjén.

Vékonyabb ágai és egykor zsenge gallyai most erőtlenül lógtak. Talán kiszáradt? Első látásra igen. Érthetetlen, hogyan történhet mindez ebben az idilli környezetben! Alaposabban megnézve láttam, hogy a gyökérről új ágacskák zsendülnek! Micsoda felfedezés!

   Azonnal eszembe jutott a citromfánk, amit nagyon szerettünk. Évekig virágzott, csodálatos leveleket hajtott, és sok citromot szüreteltünk róla. Ám egyszer csak azt vettük észre, hogy beteg. Hullatta a leveleit, száraz, kemény lett a törzse. Nem virágzott többé. Megállapítottuk, hogy kiszáradt.

  De annyira sajnáltam, hogy nem tudtam beletörődni! Bár félretettük, én azért csak öntöztem, öntöztem. Kerek egy évig úgy tűnt, értelmetlen, sőt nevetséges  minden fáradozásom. Aztán egyszer csak újra zsenge hajtások jelentek meg az ágvégeken, és idővel a korábbiaknál sokkal nagyobb és zöldebb leveleket növesztett. Óriási tanulság volt számomra!

Soha ne adjuk fel!

Soha ne "írjunk le" senkit, ha  úgy  tűnik, hogy kiszáradt, gyümölcstelen!

Legyünk irgalmasok, türelmesek! Öntözzünk, gyomláljunk, tápláljunk! De legfőképpen higgyünk és reménykedjünk!  ISTENNEK  SEMMI  SEM LEHETETLEN!

"Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk!"   Róma 15:1.

2009. 06. 10.                                G. T.

[Guti Tünde]

Jó kis lecke

2009. 06. 18.

Lakótelepünk zöldövezetben épült. Egyik szélén ott az erdő, másik határa a széles, füves sáv ( a mi "prérink"), ahol az elmúlt évek során rengeteget sétálhattam. Tegnap is arra jártam, s mit láttak szemeim?!

Napraforgót egy szemetes földkupac közepén! Környezetének érdekes színfoltja... Áradt  belőle az élni akarás! Szemet gyönyörködtető, élénksárga szirma vidámságot áraszt, szemben élettere sivárságával. Jó kis lecke!

Vajon én tudok-e üde színt, jókedvet vinni mindennapjaimba? Tudok-e, akarok-e szárba szökkenni, virágozni s később termést érlelni a számomra néha mostohának tűnő körülmények ellenére?

A sittes törmelékkel elcsúfított földkupacot felelőtlen emberek borították a szép, zöld fűre. De az élni akarást még mások hibás viselkedése sem akadályozhatja meg!

Ez az egyszerű napraforgó azt bizonyítja nekem, hogy mindez megvalósítható! Egyéni hozzáállásom, belső döntésem függvénye.
 

2009. 06. 18.                                          G. T.

[Guti Tünde]

Már megint esik az eső

2009. 06. 23.

Borongós reggelre ébredtünk ma is.  Az égen vastag, ólomszürke felhőtakaró, és csak esik, esik az eső. A távolból sziréna hallatszik. Ázott tollú madarak húzódnak fázósan az eresz alá, vagy a lombok sűrűjébe. A lepkék nem táncolnak önfeledten a virágokon, a méhek sem zsonganak vidáman. Szomorú az idő.

- Már megint esik! - jegyezte meg munkába induló fiam, és felötlött bennem, mennyi baleset történik ilyen időben a vizes utakon.

- Ha látnád, milyen száraz lejjebb a talaj, másképp vélekednél. - válaszoltam. S magamban hálát adtam az esőért, hiszen ezért imádkoztunk, könyörögtünk hetekkel ezelőtt. S az Úr válaszolt. Érdekes, hogy ami az egyik embernek hálát ébreszt a szívében, a másiknak bosszúságot okoz. Az egyik azért imádkozik, hogy jöjjenek frissítő záporok a földekre, terményekre, gyümölcsösre, a másik jó időért fohászkodik, mert éppen kirándulni, vagy nyaralni indul.

Milyen jó, hogy szerető, bölcs Urunk, aki a mi mennyei édesatyánk, számunkra a legjobbat eltervezve válaszol imádságainkra, bár ezt mi néha nem értjük...

Esik az eső, sőt inkább szakad. Hagyjuk, hogy Isten békessége eláradjon a szívünkben! Gondoljunk a mezőgazdaságból élő testvéreinkre!


2009. 06. 23.
 

[Guti Tünde]

Karók a fűben

2009. 06. 27.

Átgázoltam a prérin az esőtől felfrissült, dús fűben. Szöcskék ugrabugráltak vidáman lépteim nyomán. Újra kivirágzott minden, tarka ruhát öltött magára a rét. Felidéztem emlékeimben, mennyit labdáztam itt Gergővel, amikor még kicsi volt. Hányszor bogarásztunk itt a mezőt fürkészve, s élmény volt mindig valami újat, érdekeset felfedezni!

Mindig úgy éreztem, miénk a rét! Azoké, akik szeretik úgy, ahogy van, a maga érintetlenségében. Ma, arra járva, elszorult a szívem. Több helyen is feltúrták, munkagép ejtett rajta sebeket. Szabadságot szerető lelkem hevesen tiltakozott, amikor megláttam a levert cövekeket. De hát ez a terület a miénk!... Ó, dehogy a miénk...Jogilag legalábbis nem. Egyre szűkül az élettér. S mi marad annak, aki sasként szárnyalna a szélben, aki önfeledten nyargalna át a vég néküli prérin, ismerősként üdvözölve az apró növényeket, tarka pillangókat, trillázó kismadarakat, fürge gyíkokat?! Velük szomorkodva az aszály idején és velük örvendezve hálás szívvel a frissítő záporokért!

Nagyon szeretem a természetet! De legjobban a hegyeket! A dús erdőkkel borított domboldalakat! Ha ilyen helyeken járok, szívem az égig emelkedik, lobogó zászlóként mutatok ARRA, aki a tökéletes, a mindenható, az irgalmas, a szerető Isten, az én drága, mennyei édesatyám!

Ő megérti érzéseimet, hiszen Ő teremtette mindezt a szépséget, amiről most írtam...

2009. 06. 27.

[Antee]

Erről egy igevers jutott eszembe:

Jelenések 11,18
Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet."

[Guti Tünde]

Gondolatok a magyarságról



Nemrég elbeszélgettem a Szent Kereszt Magazin főszerkesztő asszonyával, aki megkérdezte véleményemet a magyarságról. Ha neki örömmel és őszintén válaszoltam, elmondom nektek is.

Hiszem, hogy nem véletlenül születtem Magyarországon! Magyarnak lenni jó, szeretem a hazámat, kedves tájait, csodálatos történelmét, szabadságvágyát! Magyar érzelműnek neveltek a szüleim, és a tágabb rokonságom is így gondolkodik. Gyermekeimmel sokat beszélgetünk, miért fontos a magyar identitás tudat.

Aki magyar, az felelős a nemzetéért! Egész életformájával az igazságot  kell képviselnie, azaz példa értéket kell hordoznia!  Jézus azt mondja magáról, hogy "Én vagyok az IGAZSÁG." János 14:6.  Más helyen: "Az igazság szabadokká tesz."  János 8:32.

Hívő emberként feladatomnak tartom elmondani, hogy szeretett országunk felemelkedése a szívekben és lelkekben kezdődik. A keresztyén értékeknek újra a helyükre kell kerülniük ebben a szex- és üzletközpontú világban!  De ehhez úgy kell beszélnünk, élnünk, járnunk, ahogy Jézus élt és járt!

"Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését."  Róma 1:19.

2009. 06. 27.