Szerző Téma: Életjelek  (Megtekintve 50582 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #660 Dátum: 2016 Augusztus 11, 08:22:31 »
                              HULLÓCSILLAGOK

 

   Mind szép és különleges. Péntek hajnalra ígérik a Perseidák különösen látványos bemutatóját. Ritka pillanatok ajándéka, amikor tucatjával láthatjuk őket az éjszaka fekete bársony horizontján. Igazából nem is csillagok, hanem kövek, porszemek, apró részecskék: meteorok. Nem adnak saját fényt utunkra, hanem nagy ívükkel száguldanak át a szférákon, majd a Föld légkörébe érve felizzanak, és csupán néhány másodpercig gyönyörködhetünk bennük. Gyorsan letűnnek az égbolt sötétségében… Nem várják be társaikat, nem tagozódnak csillagképekbe, hogy valamiféle egységet alkossanak.

   Hány és hány ilyen „csillag” sziporkázik rivaldafényben, e világ hiúságának kérkedésében, vagy éppen a vallás cifrán szőtt palástjába burkolózva! Ám gyorsan lefoszlik róluk. Hamar kihunynak a fények. Aztán marad az üres, kiégett élet néma éjszakája. Értéktelenül. Boldogtalanul. Haszontalanul. Megkopott hírnévvel. Feledésbe merülve. Magányosan rettegve a végítélet órájától.

 

   Millió számra ragyognak viszont azok, melyek látványos alakzataikkal segítenek a tájékozódásban. Különösen a viharos tengeren bajba jutottaknak nyújtanak reménységet, mert fényüknél behatárolhatják a helyes irányt. Így nem sodródnak veszélyesebb vizek felé. De akár egy ismeretlen földön eltévedt, elcsigázott vándort is megvigasztalhatnak.

   Ilyen biztos pontok azok a keresztyének, akik nem sajnálnak időt, energiát, pénzt vagy egzisztenciát, hogy hirdessék az igazságot. Hogy bölcsek legyenek a balgatagok között. Igazak a hazugok között. Önzetlenek az irigyek között. Alázatosak a kevélyek között. Hogy hitre vezessék a hitetlenkedőt. Tanácsolják a bizonytalankodót. Bátorítsák a vigasztalant. Befogadják az üldözöttet. Megintsék és útba igazítsák a tévelygőt.

Az ilyen emberek „alakzatokat” formálnak, és messziről fel lehet ismerni őket. Fényük az éjszaka legsötétebb óráiban a legjelentősebb. Egységüket hegyen épített városnak nevezi Jézus. Ez az elhívásuk. Ez az életcéljuk. Jutalmuk pedig messze túlmutat az éjszakában betöltött szolgálatuknál. Örök élet a világosságok Atyjának házában. Ahol Jézus, a dicsőséges Hajnalcsillag ragyogja be a mindenséget.

   „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, mint a csillagok, örökkön-örökké.” Dániel 12:3.

 

   Vajon én világítok? S veled mi a helyzet?

 

2016. augusztus 10.
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #661 Dátum: 2016 Augusztus 16, 11:58:30 »
                            MÓZES JÉZUSRÓL ÍRT

 

Jézus mondja:

„Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek, mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?”

János 5:46-47.

 

Aki hisz Mózesnek, Jézusnak is hisz. S ez fordítva is igaz!

Aki hisz Jézusnak (Jézusban), az nem vetheti el Mózest, és az általa leírt kinyilatkoztatásokat. Isten Igéje változhatatlan, örökkévaló, tehát Jézus beszédei és Mózes írásai elválaszthatatlanok! Az Ó- és Újszövetség így alkot egy tökéletes egységet – Krisztusban.

 

Igei hivatkozások:

„Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

V. Mózes 18:18-19.

 

„Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szól néktek.

Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.”

Ap. csel. 3:22-24.

 

2016. augusztus 10.                                        Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #662 Dátum: 2016 Augusztus 16, 12:32:40 »
                                    JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

 

   Ha a keresztyének még a magánéletükben sem képviselik Isten törvényét (sőt le akarják rázni magukról, mint valami kellemetlen, idegen jármot!), akkor hogyan várhatják, hogy Isten királysága megvalósuljon?! Hiszen Jézus azt mondta:

 

„Az Isten országa tibennetek van.” Lukács 17:21.

 

   Ha csakugyan bennünk van… Ha csakugyan a szívünkbe írhatta törvényét, amint megígérte Jeremiás és Ezékiel által... Mert ha igen, akkor lenne kellő istenfélelem, bölcsesség és értelem ahhoz, hogy az Úr királyságát az Úr törvényei szerint éljük meg. A Jakab által megemlített „szabadság tökéletes törvénye” szerint:

 

„Mert ha valaki hallgatója az Igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:

Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Jakab 1:23-25.

 

   Amíg egyre többen hátat fordítanak Istennek, és a szövetség Igéiben foglalt feltételeinek (vagy öncélúan módosítják azokat, amiket Krisztusban bemutatott), hogyan épülhetne fel a mennyei királyság?!

Kénytelen lesz megrázni és megtisztítani népét, hogy elválassza egymástól a búzát és a pelyvát. Keresztelő János szavai is ezt támasztják alá, amikor a Messiásról ír:

 

„…akinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét olthatatlan tűzzel…”          Lukács 3:17.

 

   Ha Isten királysága pont azokban nem nyilvánul meg a "királyi törvény által", akikben kellene, nem várhatjuk, hogy az Ő országa kiterjeszkedjen a földön! Amíg az evangéliumi gyülekezetek „láthatatlan híroldalán” is olyan vezetőkről és szolgálókról hallunk, akik fittyet hánynak az Úr örökkévaló kijelentéseire, ne csodálkozzunk, ha a világ megbotránkozik, és a csecsemőkorú hívők szétszélednek!

 

„Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.” Róma 2:24.

 

2016. augusztus 7.                                    Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #663 Dátum: 2016 Szeptember 27, 10:50:24 »
                                         LÁZADÓ LENNÉK?

 

   Sosem voltam egy lázadó típus a szó azon értelmében, hogy valaki képtelen elviselni a felette állók (pl. szülő, tanár, lelkipásztor) tekintélyét. Inkább vezethető vagyok (ha érdemes követni valakit), mintsem vezető.

Azonban észrevettem magamon, hogy igenis felháborodom minden olyan dolog ellen, ami az igazságot akarja csorbítani. Pimasz, hazug módon. Megtévesztve, zsákutcába csalva, tőrbe ejtve másokat. S mindezt akár hízelegve.

 

   Ahogy sokasodó éveim alatt felnőtté értem a hitben (is), úgy zaklatja fel lelkemet egyre jobban az a sok hiábavaló fecsegés, locsogás, vallásoskodás és humanista érzelgősség, amit rá akarnak aggatni cifra palástként az Örökkévaló Isten egész világot tartó vállaira. Ócska rongyokat! Foszladozó szöveteket! E világ kérkedésével telehímzett, s bibliai idézetekkel teleaggatott, emberi elképzelés által készített, mulandó köntöst!

   Igenis nemet mondok, ha – elsősorban – magamban vagy másban valami olyat ismerek fel, ami szégyent hoz arra a csodálatos névre és az evangéliumra, amiről neveztetünk! Ami hamisan mutatja be az igaz és szeretett Megváltó Jézus Krisztust! Ami a változás lehetőségének árnyékát veti a világosságok változhatatlan Atyjára! Ami testi és pszichikai megnyilvánulások forrásaként jelöli meg Isten SZENT Lelkét!

   Egyre inkább elhatárolom magam azoktól az egyháziaskodó dogmáktól, melyeknek alapját és igazolását sehol nem találom Isten útmutatásaiban, legyen az évszázadokra, vagy csupán évekre visszatekintő. Sőt nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni a keskeny út egyértelmű határait illetően sem.

   Lázadó lennék? Nem. Csak élni akarok. Mégpedig örökké. A Magasságos Isten és a megöletett Bárány Jézus szent jelenlétében.

 

2016. szept. 18.                                 Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #664 Dátum: 2016 November 11, 11:26:00 »
                                    A MEGPRÓBÁLTATÁSOK TÜZE

 

   Fel lehet-e készülni az elkövetkező próbákra, nehézségekre? S ha igen, hogyan?

Néha megadatik, hogy előre figyelmeztet az Úr. Sokszor viszont nem. Általában váratlanul érnek a nyomorúságok, és igencsak fonákjára fordítják a szívünket.

Másrészt tudjuk, hogy „a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot.”

Róma 5:3. ÚF

Jézus így figyelmeztette a tanítványokat:

„E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

János 16:33.

Pál is megerősíti ezt az igazságot, amit nekünk is szem előtt kell tartanunk:

„Sok háborúságon át kell nekünk az Isten országába bejutnunk.” Ap. csel. 14:22.

 

   Nem mindennapi, nem szokványos nehézségek vannak mögöttünk ez évben, amiket családunkkal átéltünk. Kezdve a tavaszi gondokkal, júniusban a csőtörés okozta riadalommal és komoly károkkal, majd az azt követő felfordulással. (Csomagolás, zsákolás, dobozolás, hogy az üres szekrények mozdíthatóak legyenek az elázott padlószőnyegek és parketták felszedéséhez.) Szinte kiűzettünk az otthonunkból, aminek kapcsán egy költözésbe és lakásváltásba léptünk.

   A végtelennek tűnő testi-lelki fáradozás, tömérdek megválaszolatlan kérdés és szorongató bizonytalankodás után, végre elcsigázottan megállapodtunk egy kedvező ingatlannál. A hosszas, kimerítő keresgélés közben sorban megtapasztaltuk a kínálkozó lehetőségek ajtainak bezáródását, mely helyzetek a családunkat együtt is és külön-külön is közelebb szorítottak az Úrhoz. Sőt egymáshoz is!

   Szükségünkben kifulladva kiáltoztunk Istenhez, hogy segítsen rajtunk, és Ő megmutatta irgalmát. Hisszük, hogy végig velünk volt, megőrzött és terelgetett utunkon.

 

A nyomasztó gondfellegek alatti kiszolgáltatottság érzetünkben, üdítő volt átélni annak a néhány testvérnek az önzetlenségét, akik nem sajnálva időt és energiát, komoly kétkezi segítséget nyújtottak a szükség idején. Kimondhatatlanul hálás vagyok értük az Úrnak! Köszönjük áldozatkészségüket!

 

   Gondoltuk, végre nyugalmasabb időszak köszönt ránk, ám – ahogy a csőtörés előtti egyik éjjel is – egy álomban újabb markáns támadást érzékeltem.

Épp csak szusszanunk, és máris jön a következő? – gondoltam.
 

   Vissza is kanyarodtunk a kezdő kérdéshez. A próbákra való felkészülés egyetlen módja az Igével való folyamatos táplálkozás, és a szüntelen közösség az Úrral. Elengedhetetlen, hogy teljes igyekezettel és becsületesen álljunk meg Atyánk előtt: teljes lelkünkből és erőnkből szeretve, keresve Őt, szentül élve és irgalmasságot gyakorolva embertársainkkal. Elrejtve a Kőszikla oltalmában, gyönyörködve tanácsaiban.

   A próbák fontosak. Szükségesek, bár kellemetlenek. Tisztítanak, edzenek, salaktalanítanak. Javukra válnak mindazoknak, akik szeretik Istent.

 

   „Ül, mint ötvös, és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt, és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.”

Malakiás 3:3.

 

Ez a tüzes folyamat életünk végéig tart, és ha mindvégig hűségesnek bizonyulunk, bemehetünk az Atya örök nyugodalmába, amit megígért Jézus az Őt követőknek.

 

2016. november 9.                                       Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #665 Dátum: 2016 November 11, 21:01:22 »
Bár most tele van a média az amerikai elnökválasztás híreivel, jó, ha körülnézünk a saját házunk táján is...
...

„Az Úré a föld, s annak teljessége, a föld kereksége s annak lakosai.” Zsoltárok 24:1.                   

 

                                   KIÉ EURÓPA?

 

      Európa megrendült. Rogyadoznak a vén kontinens hitbeli alapjai. Gazdasági stabilitása is régóta ingadozik. Erkölcsi színvonala és politikai színjátéka pedig olyan mértékben lesüllyedt, hogy a megrázattatás elkerülhetetlen.

Ne gondoljuk, hogy sajnálatos véletlenek és sorscsapások sorozatának vált áldozatává ez a sokat megélt földrész! Szeretett Európánk végvárai már akkor elestek, amikor teret engedtek a sötétség hitetésének. Amikor a Római Birodalom még hatalma csúcspontján kikezdhetetlennek és legyőzhetetlennek tűnt, a belső erjedés már rohamosan emésztette. Mint szú a fát. Kitartóan és ellenállhatatlanul. Végül kiüresedik, kiszárad, és kidől.

 

   Kié Európa?

Azé, aki „tele szüli”? Dehogy! Bár van benne némi igazság, de Isten ereje nem a tömegekben van. Hanem az Ő számára elkülönített, Őt szenvedélyesen szerető, neki radikálisan engedelmeskedő és önmagukat feladó (az egójuknak meghalt) emberekben. Akiknek szíve az örökkévaló Atya temploma. S ahogy látjuk, ők vannak kevesebben. Hangzatos próféciák ellenére is, csak egy maradék népe szolgál itt az Úrnak teljes, tiszta szívből. Bűnbánattal írom.

   Kié Európa?

Mi motiválta, ki indította el a civilizáció bölcsőjéből, és vitte végbe a népmozgásokat, tömegek vándorlását Észak és Dél, Kelet és Nyugat között? Évezredekre visszatekintve, és megértve az akkori viszonyokat, nem kellene-e átértékelnünk napjaink kaotikus, szinte anarchiát provokáló bevándorlási hullámait?

Vajon milyen felsőbb erőviszonyok rendeződnek át a világ színterén, és mi, illetve ki a mozgatórugója mindennek? Mi a célja, és mi lesz a következménye? Egyáltalán miért engedi meg Isten?

Nem hiszek a véletlenekben. Sem a sorsban. Azt vallom, hogy alapvetően két erő csap össze a teremtett világ minden területén. A jó és a gonosz. De nem úgy, mint a mesékben vagy a sci-fikben. A Mindenható Isten és a Sátán közötti háború ez, a kezdetek előtti időktől. A föld teremtése előtti korszakoktól. A világosság és sötétség frontvonala ez az emberek által lakott bolygó, s annak szférái.

 

    Minden terv szerint halad a világmindenségben. Ezen belül, mint csepp a tengerben, mint harmat a fűszálon, olyan az emberi lét. Az Örökkévaló Atya mégis gondoskodik teremtményeiről. Csodálatos, kiérdemelhetetlen jósága folytán, kegyelméből.

Isten e földre vonatkozó üdvtörténeti korszaka lezárulni készül. Szemünk előtt zajlik ez a globális átrendeződés, aminek a végén ítélet hirdettetik a törvénytiprás, képmutatás, bálványimádás, irgalmatlanság és más egyéb gonoszság felett. Tudjuk, hogy minden meg fog égni.

   Kié Európa?

A láthatatlan szálakkal irányított, s az ezt észrevenni nem akaró, nemzeti önrendelkezésükben bizakodó népeké? Vagy a gazdasági, politikai és hadászati erőfölényüket fitogtató, gazdag államoké? Netán az Unióé? Mert ha „valakiké”, akkor ne csak az idegenektől védjék, hanem őrizzék meg az itt születők részére! De képes erre akár egyetlen kormány is? Vagy csak jól esik sütkérezni a legendás, ősi dicsfényben… Miközben porba hanyatlanak az értékek… az emberi méltósággal együtt…

 

   Kié tehát Európa?

Őshonos lakóival és a háború sújtotta övezetből menekülőkkel együtt is a világmindenséget fenntartó Atya Istené. Kaptuk a hazánkat, kaptuk az otthonunkat. Mire vagyunk annyira büszkék? A templomtornyok árnyékában padlóig züllött vallásosságra? Az állatiassá torzult szexualitásra? A minden korok becstelenségét felülmúló korrupcióra? A Sodoma és Gomora bűneit büszkén gyakorlókra? Vagy arra, hogy Ádám és Éva vagányul evett a tiltott fa gyümölcséből? S az emberiség tudása, későbbi civilizációja elindult „felfelé” ívelő útjára?!

   Mert ugyan ki vagy mi engedte, hagyta jóvá, hogy az európai „keresztyén kultúra” elterjedhessen? Hát nem a mennyből elküldött Messiás örömhíre és a később meghirdetett evangélium az, ami megalapozta Európa mai, jóléti társadalmainak pilléreit?!

Csakhogy ez már a múlté. Már rég elszakadtak a „fák” a gyökérzettől! Már rég összeelegyedett világosságukkal a sötétség! Mélységeiben más ez a mai kultúra, mint amit Jézus apostolai elterjesztettek. Nem lenne már itt az ideje végre, hogy az emberi elme zsenialitása helyett a minden tudás és bölcsesség forrását, magát a Mindenható Istent dicsőítenénk?!

Akkor talán jobban megértenénk, hogy igazából nem a testi, elkényelmesedett komfortzónánk van nagy veszélyben, hanem a lelkünk! S építhetünk kerítéseket, fellegvárakat és bástyákat, rendelkezhetünk a legjobban kiképzett és felszerelt hadsereggel, ha a lelkünket védelem nélkül hagyjuk a sötétség erői előtt!

 

Kié Európa?

Azé, aki mellett elkötelezte magát. Lakóinak legnagyobb része hitehagyott. Megtartatása vagy kárhozata állampolgárain múlik. Akárcsak Sodoma és Gomora esetében. De így igaz ez Amerikára, Ázsiára, Ausztráliára vagy Afrikára nézve is. Az a kevés "maradék" pedig, aki újjászületett hívő, tisztában van vele, hogy nem ez a világ az otthona. Törvénye felülről való. Maga az Igazság. Értékrendje, gondolkodása nem e földi zsinórmértéket követ. Célja, vágya az örök élet, a Felséges Isten és a Bárány Jézus Krisztus jelenlétében.

Ezért – bár szívét erősen megszorongathatja – nem borítja fel belső, hitbeli egyensúlyát semmilyen katasztrófa, háború vagy akár elnökválasztás híre. Földünkön minden átmeneti. Változnak a „színek”. A fizikai léttől kezdve a művészetekig és a kormányokig.

 

Az igazán lényeges kérdés nem politikai jellegű. Nem gazdasági, nem történelmi, sőt még csak nem is demográfiai. Hanem a következő:

Kihez tartozik az egyes ember? Kié a lelke és a szíve? Tisztában van-e vele, hogy életének végén nem hivatkozhat a mindennapok eseményeire, nem mutogathat a tömegek által megválasztott elnökökre, pártokra, a rivaldafényben istenített sztárokra, sem kedves családtagokra vagy gyűlölt ellenségre, hanem saját magáért tartozik majd elszámolással!?!

 

„A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek!” Ap. csel. 17:30.

„Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, akár jót, akár gonoszt.” II. Kor. 5:10. 

 

2016.                                                            Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #666 Dátum: 2016 December 08, 13:30:30 »
                                   ADVENTI KONTRASZT

 

   Ibolyaszín alkonypír borul fölém, a lehanyatló nap búcsúzó sugarai még aranyra festik a távoli horizontot. Mai utolsó dalaikat trillázzák a kis énekesmadarak, miközben puha lepelként terül rám az est.

Csendesen toporgó neszek térnek nyugovóra az éjfekete égen felragyogó csillagok fényénél. Még megzörren egy-egy száraz falevél, s apró árnyékok surrannak gyorsan a bozót alá. Karcsú hold fényénél emlékezem gyerekkorom advent estéire. Kavicsok roppannak lábam alatt, s döbbenet zökkent ki az idillből…

   Mennyire közel van az a várva várt nap, és mennyire nem övezi majd sem ünnepi liturgia, díszes öltözék pompásan terített asztallal, sem semmiféle vallásos ceremónia!

   Hanem vakító villámlásként hasít bele a Világosság a sötétségbe! Pont, mint a teremtés hajnalán. Apokaliptikus pillanatok. Élet és halál ütközése. Megrendül a föld, s ebben a rettegett, gigantikus kozmikus káoszban, egyedüli szépség: Krisztus. Benne bízó lelkünknek erős horgonya, reménységünk beteljesülése a felhőkön megjelenő királyok Királya és uraknak Ura.

   Nincs szentimentális, gyerekkori mesejáték, nincs színes, képes Biblia vagy meghitt, kellemes zene. Félelmetes riadókürt harsan. Ám az övéit elrejti az Úr, mint a kőszikla hasadékában Mózest. Csak az lehet igazán felkészült erre az eseményre, aki folyamatosan várt, s szívét tisztán tartva egész életét feltette erre a találkozásra.

Jézus idejében figyelmeztetett:

 

   „Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”

Márk 8:35-36.

 

   Ezért most az Úrral együtt, csak ugyanezt tudom mondani elsősorban magamnak, de másoknak is: Figyeljetek, vigyázzatok, imádkozzatok!

 

2016. Advent                                                         Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #667 Dátum: 2017 Január 09, 20:50:19 »
                     „Az Úr az én osztályos részem és poharam.”
                                          Zsoltárok 16:5.             
                 
 
    Nincs most szükség irodalmi felvezetésre. Sem zenei ráhangolódásra. Hallunk annyi hírt, hogy szinte zsong a fejünk tőle!
Akkora hitetésben él ez a világ, hogy bizony, a sötét középkor évszázadait is felülmúlja! Azt gondolja az ember, hogy a felvilágosulás és „istenné válás” csúcspontján áll, de nagyon téved.
A legsötétebb korszakba léptünk. Ahol már szinte tapintható ez a sűrű homály. Ahol már a hazugság az „igazság”, és törvényszintre emelik a törvénytiprást. A jót rossznak mondják, és a rosszat jónak. A média is hazudik. Lassú agymosást végez. El-elhangzik némi valós hír, de bábként irányítják a tudatlanokat.
 
   Testvéreim! Már rég nem hihetünk senkinek és semminek, csak az Igének! Kizárólag. Mert az Ige az Igazság. Jézus Krisztus az Igazság, a testté lett Ige. Az Ige a pásztorunk. Jézus Krisztus a hívő lelkek nagy Pásztora.
 
A történelemhamisítás is oly méreteket öltött, mint talán még soha. Ne legyünk megvezetettek! Egyes egyedül Isten kinyilatkoztatása és útmutatása által érthetjük meg az e világban évezredek óta zajló folyamatokat, tehát elengedhetetlen, hogy a szent Írásokban nézzünk utána a dolgoknak.
Gyerekkoromban sokféle dolgot hallottam otthon. Az iskolában is nagy óvatossággal tanítottak minket. Attól függően, milyen „szín” volt az elfogadott. Magyarázták jobbról-balról az évszázadok nyomorúságait, nemzetek egymás elleni gyűlölködését, végzetes háborúit. De akinek csak a színigaz Szóra van nyitva a füle és az elméje, azt nem befolyásolhatja emberi vélemény. Isten Igazságához van beállítva szívében a mérleg, nem hagyja becsapni magát.
   Minden megmérettetés középpontja Jézus, aki a Krisztus. Mindent, ami történt és történik ezen a földön, muszáj az Ő szemszögéből értelmezni! Ezt az egész nagyvilágot más szemmel látom már én is, mint régen. Történelmével, politikájával, fejlődésével és morális süllyedésével együtt. Ünnepeivel, hadseregeivel, művészeivel és tudósaival. Kelettel és Nyugattal, Északkal és Déllel, Izraellel és a magyarsággal együtt. Mások rettegtető jövőképével – s ezzel szemben – nem evilági hovatartozásommal együtt.
 
Nincs nálam a mesékből ismert „bölcsek köve”. De megismertem a Bölcsességet. Az Igazságot, ami szabaddá tesz. Már rég kiábrándultam ebből a világból, ami nem is baj, különben túlzottan ragaszkodnék hozzá. Sokat csalódtam, és gyötrelem szemlélni a romlást.
Nem szabad bedőlni semmilyen színű politikai ámításnak! Még ha vallásos köntösben áll is elénk. Sokszor pont azok ejtenek tőrbe, akik azt hangoztatják, hogy a túlbonyolított történelmi csalások, elhíresedett buktatók helyett majd ők felfedik a valóságot. Ostobaság bízni a magamutogató emberekben.

 
   Azonban a keskeny úton járás is „veszélyes” vállalkozás. Akár magunkra is maradhatunk, elhagyhatnak barátaink. Mintha pengeélen próbálnánk lépkedni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy jobbra-balra tekintgessünk, vagy fejet hajtsunk zsaroló csúfolódásra, tömjénfüstös hízelgésre, ilyen-olyan tanácsokra. Kétoldalt mélységes szakadék tátong, amit megtévesztő hazugságlepel takar. Életveszélyes félrelépni!
 
     „Lábam előtt mécses a Te Igéd, és ösvényem világossága” – írja a zsoltáros, s én osztom megvallását. Öröm és hála gerjed fel a szívemben az Úr iránt, ha erre gondolok: „Az Úr az én világosságom.” Mert Isten jósága, hűsége és kegyelme tart meg, nem az én ügyességem. Az én dolgom az, hogy szeretetben, hitben és tökéletes engedelmességben járjak Istenemmel, és tanúskodjak az evangélium üzenete mellett.
Ez pedig nem függ kortól, nemtől, fajtól, sem földrajzi helytől, sem vagyoni besorolástól. De még a napi pártpolitikától sem, ami viszont egyre ízléstelenebb. Főleg, amikor a magukat keresztyénnek vallók is belekeverednek, elragadtatva indulataiktól.

    Szeretem Magyarországot! Eredményeivel és kudarcaival, heves szabadságharcaival együtt. Olimpiai aranyaktól, futball győzelmektől és vereségektől függetlenül.  Jobb- és baloldaltól elvonatkoztatva.
„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” – írja költőnk. Itt születtem és itt nőttem fel. Itt élnek a rokonaim, barátaim, itt vagyok otthon. Szép, különleges anyanyelvemet és a hungaricumokat is nagyra értékelem. Szeretem az egyedülállóan gyönyörű, kedves magyar tájakat, a barátságos vagy néha morcos embereket is. Fontos számomra az itt élők sorsa. Leginkább a családomé.
Lehet, sőt kell is munkálkodni városunk, országunk, népünk jólétén, boldogulásán (bár Jeremiás erre vonatkozó intelme kifejezetten a fogságba hurcolt, speciális helyzetbe került Izraelnek szólt), de soha nem az Ige általi származás, az ígéretek és a mennyei végcél háttérbe szorításával, elfelejtésével! Főleg nem megalkuvó módon, a korrupt és Isten ellen lázadó környezethez idomulva!
Itt csak "zsellérek" vagyunk e földi életünkben, ahol keresztyénként az Úr országának törvényei a mérvadók számunkra. Ezért nem politizálok. Hiszem és vallom, hogy Isten felette áll minden politizálásnak, és nem erre hívta el gyermekeit. Hanem arra, hogy szentségben járjanak és irgalmasságot gyakoroljanak a szenvedőkkel.
Ezt figyelembe véve, semmilyen vallásos, egyházi elvárást – kapcsolódjon akár a Szent Koronához, Nagyboldogasszonyhoz vagy szélsőséges karizmatikus szokásokhoz –, pszichikai nyomást vagy egyéb megfélemlítő intézkedést nem veszek magamra, ami hitbeli meggyőződésemmel ellenkezik. Jöjjön az bármelyik irányból. Kivételt képeznek természetesen azon polgári törvények, amelyek normális korlátokat képeznek a becsületes, kulturált mindennapi megélhetéshez.
 
     Lehet, hogy botránkoztató, de ahogy nem hiszek az emberek által építgetett globális békében, egyáltalán nem vagyok biztos például nagy Magyarország feltámadásában sem. Sőt abban sem, hogy a jelenleg működő kormányok tartósan rendbe tudnák tenni a világszerte tomboló, több szintű káoszt. (Hacsak meg nem térnek, és nem tekintik Isten Szavát az alkotmányozás alapjának!)
Ahogy Isten Izrael száműzését, a népesség fogságba hurcolását elvégezte és véghez is vitte – Nabukodonozort használva ebben szolgájaként –, úgy a mi évszázadaink eseményei, történelmi fordulatai is mind-mind az Úr vigyázó szemei előtt vonultak, vonulnak el. Terv szerint! Legyen az honfoglalás, népvándorlás, vagy határátrendeződés. S ez a munka ma is tart még. Sajnos, e bolygón, nem emberi indulatoktól, önző törekvések által befolyásolt politikától mentesen. (Sőt inkább úgy tűnik, mintha ezek lennének a mozgatórugók.) Azonban az Úr emeli fel a királyokat és a népeket, és Ő dönti le őket trónjukról.
 
     Persze, hogy fáj a mohácsi vész és a 150 éves török uralom! Természetes, hogy fáj, éget, sajog a nemzetet megnyomorító Trianon és az összes velejáró, a Don-kanyar és sok más véres tragédia a Kárpátok ölelésében, főleg az emlékező hozzátartozók miatt! S rettenettel gondolok a zsidó holokausztra, majd a fékevesztett kommunizmus több tízmillió áldozatára, a mögöttünk sötétlő 20. század könyörtelen népirtásaira, és napjaink fékevesztett terrorizmusára! Mindezekből is látszik, hogy az Istentől elszakadt ember nemcsak esendő, hanem a gonoszság bugyraiból táplálkozó, lázadó, kevély és gyilkos is. Akárcsak Sátán, a hazugság atyja. Akitől minden rossz származik.
Azonban a bűn és bűnözés poharának be kell telnie, hogy az annak megfelelő, jogos ítélet megszülessen. Közel az a nap! Isten trónjának alapja az igazság és jogosság, s haragpohara már pezseg.
 
       „Nem lakik az emberben semmi jó” állítja a zsoltáros, és igaza van. Van véleményem nekem is (fontos, hogy legyen) az aktuális eseményekkel kapcsolatban, de tudom, hogy csak az egyedüli igaz Bíró tarthat ítéletet a nemzetek és azok vezetői felett. S míg más népek hamis istenségeknek adják imádatukat, a mi országunkat Máriának és a Szent Koronának  ajánlják fel, teret engedve ősi, okkult praktikáknak és a különféle keleti miszticizmusnak. Bálványimádó ceremóniákkal hódolnak pogány kultuszoknak, Isten Igéjét elvetve. Mégis, mit várunk?!
 
     Talán árulónak is tarthatnak ezekért a sorokért. Elveszthetek barátot és rokont. Mégsem tudom, és nem is akarom már soha többé más szemszögből nézni e hanyatló világ – s benne „lángoktól ölelt” kis hazánk vagy akár a „nagy” Amerika – sorsának alakulását, mint annak a szemszögéből, Aki megteremtette, és egyedül jogosult mind az ítélettételre, mind a megkegyelmezésre. Ezek a döntések Jézus Krisztus kezében vannak, Ő a kezdet és a vég.

   Drága, sokat szenvedett, balsorstól régen tépett, mégis széthúzó, de szabadságáért rengeteg vért hullatott magyar nemzetem! Bárcsak felismernéd Üdvösségedet! Mert felemelkedés és ébredés csak az egyes emberek megtört szívének bűnbánatával lehetséges. Akkor majd kiáltani fog a nép a Szabadítóért.

   Az Ő megismerése felülmúl mindent! Maga az élet. Mint ahogy beszédei is lélek és élet. Táplálék. Élő víz. Az Ige az élet. Ha éhezem és szomjazom igazságát, megelégít. Nincs más Isten, nincs más valóság és nincs más megtartó. Őhozzá tartozom. Eljegyzett magának, és én is elköteleztem magam az Ő oldalán.
Újjászületésemmel új identitást kaptam. Más ember lettem. Más életcéllal, más tervekkel és gondolatokkal. Új, mennyei értékrenddel. Minden más egyéb hátrébb került a rangsorban. Mennyei elhívás részese lettem. Ez nem eszme, nem politika. Ez hitvallás:
    Jézus Krisztus az identitásom (aki keresztje által megszüntette a gyűlölködést, ledöntötte a válaszfalat, egybe- és összeszerkesztve Izrael szelíd olajfájában a két „nemzetséget”, zsidót és nemzetbelit), Akit úgy mutathatok be, mint Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét, a világosságok Atyját, aki az örök Vagyok.
 „Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, minden Ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő…
 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson. Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én! Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.”
V. Mózes 32:2-4, 39-41.
 
   Az Ő oltalmában, szemeinek tanácsolása által, az Igazság ismeretében felülemelkedhetünk mindazon a sötét agymosáson, hazug hízelgéseivel beszippantani akaró, gonosz és önző manipulálásával nyomorba döntő, helyi és külföldi társadalmi befolyásoláson, amit a média és a globális közvélemény sugall. Amivel az erkölcsileg kiüresedett sajtó nyomul. Amit a kificamodott oktatási rendszer tanít.
Mert ha újjászülettünk, nem e világból származunk. Nem e világhoz tartozunk. A kormányváltó színfalak és a cirádás betűk mögé látunk. Nem vakítanak el a színpadi fények. Sem hazaiak, sem a tengerentúliak. Nem vagyunk tökéletesek, ám életcélunk és értékrendszerünk, így a látott dolgok magyarázata is messze magasabb, mint e röghöz kötött, düledező világ szivárványszínű, szertefoszló kínálata.
 
Nyilván nem futhatunk le "sértődötten" a planétáról. Dolgozni kell, gyerekeket, unokákat nevelni, virágokat ültetni és énekelni az esőben. Átsegíteni a vakot az úton, jó szót szólni a megalázotthoz. Természetes módon élni a mindennapjainkat, szorgalmasan sáfárkodva a ránk bízott talentumokkal. Szolgálni két kézzel. Hegyen épített városként világítva a sötétben.
 
2016. szeptember - 2017. január                                           Guti Tünde

 
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #668 Dátum: 2017 Január 30, 15:48:31 »
                            HAMIS ÍTÉLET      

 

   „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” János 7:24.

 

Isten népének egyik fő bűne, hogy a hívők magyarázkodnak, viccelődnek, sőt hízelegnek ott, ahol inteni és keményen megfeddeni kellene, ezért sokan megmaradnak bűneikben. Viszont gyakran kárhoztatnak, leuralással megnyomorítva Krisztusban testvéreiket, amikor épp vigasztalásra és építésre lenne szükség.

Jézus így figyelmeztet:

   „Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” Máté 12:36.

Érthetjük itt hivalkodás alatt, akár a helyesnek vélt, ám mégis hamis, az igazsággal ellentétes, szeretetlen vádaskodást is.

Ha az Igazság bennünk lakik, akkor igazságban járunk és igazságot szólunk. Csak így állhatunk meg tiszta szívvel az Úr előtt, Jóbbal együtt vallva alázatosan:

   „Az én ajkaim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!”

Jób 27:4.

 

2017. január 25.                                       Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #669 Dátum: 2017 Február 07, 13:24:36 »
                                Amit ma Bölcsességtől tanultam

 

    „Avagy a bölcsesség nem kiált-e, és az értelem nem bocsátja ki az ő szavát? A magas helyeknek tetején az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg. A kapuk mellett a városnak bemenetelén, az ajtók bemenetelénél zeng.”

Példabeszédek 8:1-3.

Annyiféle elgondolás, annyiféle elképzelés létezik! Megannyi út… S ezeknek a találkozásánál áll a bölcsesség, és „zeng”. Kiált, figyelmeztet, szívünkre beszél. Van, aki hallgat rá, de sajnos, olykor-olykor süket fülekre talál. Így tanítgatott ma engem, amiből a következőket értettem meg.

Szeretet nélkül semmi vagyok. A szeretet viszont nem szeretet igazság és jogosság nélkül. A boldogság sem az érzelmek függvénye, bár azok is nagyon fontosak. Isten áldása ad bölcsességet, tartást, erőt és nyugalmat az életemben. Hiszen Jézus Krisztus jelenléte nélkül gyümölcstelen, terméketlen száraz fa vagyok. Ő maga a szeretet, az igazság, és az élet. Igazsága, bölcsessége és szeretete híján értelmét veszti létezésem.

 

    „Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjen: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik!”

Ésaiás 56:1-2/a.

Az Igazságért elveszthetem mások szeretetét, de az Igazságot soha nem áldozhatom fel az emberek elismeréséért!

Istenfélelem által ismerhetem meg az Úr Bölcsességét, Igéjét, s válhatok eggyé Vele, mint szőlővessző a szőlőtőkével. Kiapadhatatlan vággyal, szenvedéllyel. Jézus a Bölcsesség, s ezt a kinyilatkoztatást adja önmagáról:

   „Boldog ember, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztva minden nap, az én ajtóim félfáit őrizve. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén, minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!”

Példabeszédek 8:34-36.

Erre tanít Isten üdvözítő kegyeleme!

Nem elegendő tehát az érzelem, egy-egy Szentlélek általi érintés, hogy kimondjuk: szeretem az Urat! Istenfélelem nélkül nincs sem igazi szeretet, sem igazi bölcsesség.

   „Az embernek pedig mondta: Íme az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” Jób 28:28.

 

Mennyire igaz, hogy aki gyűlöli a bölcsességet, az szereti a halált! Hiszen az Igéből taníttatunk bölcsességre, amit a Szentlélek nyilatkoztat ki! Aki ellöki magától az Igét, az eltaszítja a bölcsességet is. Aki ezzel a magatartással megveti a bölcsességet (Isten útmutató törvényét, Krisztust, magát az életet), az bizony szereti a halált. Még, ha nem is így gondolja.

Mert Isten Igéje, Bölcsessége és Jézus: egy és ugyanaz.

 

2017. január 27.                                                          Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #670 Dátum: 2017 Február 08, 21:34:38 »
                                  Naponta felvenni a keresztet…

 

      Néha talán könnyedén beszélünk a keresztről. Megszoktuk. Mintha magától értetődő lenne, hogy természetes módon meghalunk önmagunknak, felszegezzük óemberünket a fára. Olyan sokszor hallottuk már a szószékről…

Valóban ennyire egyszerű, tényleg ilyen könnyen megtesszük?       

Tudjuk, hogy ez az egyetlen módja a Krisztus-követésnek. Véres, gyötrelmesen fárasztó út egy radikális döntés után. Engem ma (is) megpirongatott az Úr. Újra mélyen megérintette a lelkemet az a kijelentése, amit tanítványainak mondott a Vele járás feltételeiről. Mert igen, Jézus bizony feltételeket szabott. Pont olyan fehéren-feketén, megfellebbezhetetlenül, ahogy annak idején Isten is Izrael elé tárta a szövetség kritériumait. (Lásd: V. Mózes 6:17-18, 20-21, 24-25. és 26:16-18.)

 

    „És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:27.

Láthatjuk, lehet menni Jézus után, hallgatják is őt sokan, de aki ezt nem eltökélt kereszthordozással, mintegy halálra szántan teszi, az nem lehet tanítvány.

 

Kálvária. Ismerjük ezt a szót. Emlékeztet arra a hosszú, keserves útra, ami a Golgotára vezetett. Emberek gúnyos tekintetével, szidalmaival kísérve. Megvető pillantásaik, hazug, becsmérlő megjegyzéseik perzselésében. Át a városon, a kíváncsi tömeg szeme láttára…     Ott vagyunk mi is?

Ahol nem lehet megmagyarázni a dolgokat. Senki nem kel védelmünkre. S a durva kereszt szálkás gerendája felsebzi szakadt ruhánk alatt a vállunkat. Görnyedünk, sóhajtozunk roppant súlya alatt. Néha nem is tudjuk már, hogy a testünk vagy a lelkünk gyötrődik jobban. Aztán lerogyunk a teher alatt. Igen, leroskadunk. Még ha oly fennen is hirdetik mások, hogy meg kell tagadni a gyengeséget. Pál nem szégyellte leírni:

    „Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.” II. Kor. 12:10.

Mert sem ő, sem mi, nem a magunk erejéből állunk fel és megyünk tovább. Döntöttünk, hogy ezt az utat választjuk. Megbocsátunk ellenségeinknek is. Mindenáron. S az Atya jobbján vár a Fiú! Szentlelke lüktet szívünkben! Lobogó lánggal mutat a bensőnkbe írt törvényre! S az Ige emésztő tűz! Az Ige erő! Az Ige élet! Így megtesszük a következő lépést, aztán újra egyet, szemünket végig a célra függesztve.

    „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül”  (Máté 24:13.) – ígéri Messiásunk, aki az Alfa és Omega.

Miért lenne a mi utunk könnyebb, mint Mesterünké volt? Miért lenne simább, egyszerűbb? Nem mintha bárki vágyná a szenvedést. Nem mintha nem töltene el néha kétség és félelem. Ám az Úr Jézus előre megmondta:

      „E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot!”  János 16:33.

 

Az a bizakodó belső öröm, a megtört lélek sírva ujjongása, a bűntől megszabadult szív reményteli szárnyalása messze felülmúlja a széles út megtévesztő, rózsaszín ködös nyugalmát. E földi idő csak átmeneti. Boldog, áldott pillanataival és nehézségeivel együtt. A keskeny úton vándorlásunk célja – és ha kitartunk, jutalma – az örökkévaló együttlét. Ha naponta felvettük a keresztet, és kimentünk a táboron kívülre Isten népével együtt, akkor részünk lesz a minden könnyet letörlő, irgalmas, igaz, hűséges Isten és a megöletett Bárány örök szerelmében.

Legyen így, ámen!

 

2017. január 29.                                              Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #671 Dátum: 2017 Február 09, 19:30:29 »
Az idő múlásával…

 

Egyre kevesebb lett a kimondott szó. Az a kevés is halkabb.

Több az elmélyült, az Istent megérteni akaró odafigyelés.

Szemem a távolba néz. Jóval messzebb az épp megtett lépésnél.

Nem számít már a múlt, és nem kizárólagosan fontos a jelen.

Bár oly drágák az értékes, meghitt, ajándék örömök!

Egyetlen vágy húz, vonz, hogy az Igazság foglya legyek.

Általa szabad! Általa bölcsebb. Általa megújuló.

Mint aki azért született e világra, hogy az Igazságból és

az Igazságért éljen, mind ünnepei, mind hétköznapjai közt.

Ezért lesz kevesebb a szó, s nem néz már mulandókra a szem.

Minden kapott perc kegyelem – az örökkévalóság függvénye.

Szívemnek horgonya az a Reménység, ami felülről tart.

Belekapaszkodva szerethetek, építhetek, s lerombolhatom

a buzgó kérkedéssel felnövekedni akaró hamis magaslatokat.

Nem a sok szóban van tehát az Igazság ereje, nem a láthatók,

nem a külsőségek alkotják, mutatják meg a valóságot.

Mert a valóság Krisztus. Felette térnek és időnek, felette

a minden korszakban bábeli tornyot építő emberi filozófiának.

Az idő múlásával csendesebb a lélek, kevesebb a beszéd.

Kikristályosodnak az ásványként összetömörülő gondolatok.

Ez egy elkerülhetetlen, intenzív belső átrendeződés.

Jézus Krisztus megismerése új dimenziók hitkapuját tárja fel.

Igazsággal megszentelő Igéje: létezésem kizárólagos értelme.

 

2017. január 28.                                           Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #672 Dátum: 2017 Február 14, 11:32:23 »
                                   A SZÖVETSÉG IGÉI

Jézus az Atya szavait ismétli:
   „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Máté 22:37-39.

A törvény megtartása nem egy üres szabályrendszerről szól. Hanem az élő Isten megismeréséről, az iránta izzó, buzgó szeretetünkről, és a mellette való szövetségbeli elkötelezettségünkről.
Szívünk radikális döntését, miszerint elhagytuk a régit és újjá lettünk, az életvitelünkkel hitelesítjük. Mivel kegyelmet nyertünk, az Úr iránti mélységes hálánkat úgy fejezzük ki, hogy teljes lelkünkből, minden erőnkből, egész valónkból keressük az Ő tetszését és akaratát. Ehhez viszont ismernünk kell égi Jegyesünk gondolatait, vágyát, tervét önmagunkra és a Vele való kapcsolatunkra nézve.

Isten utasítása:
   „Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.” I. Mózes 17:1.
Jézus utasítása:
   „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” Máté 5:48.

A törvény a testté lett Igében, Jézus Krisztusban beteljesült. Az ÚJ szövetségben, a Krisztus követőknek Isten a bensőjébe helyezte ezeket a parancsolatokat, melyekre a Szentlélek folyamatosan emlékeztet. Ösztönöz arra a szívbeli engedelmességre, ami belső igényként jelentkezik az újjászületett ember szívében.

Lényegében tehát minden törvény a szeretetről szól. Hitvesi szövetségről a királyok Királyával. Ezért „királyi törvény” a szeretet törvénye. Tökéletes, szenvedélyes szeretet az Úr iránt, ennek folytán tökéletes szeretet felebarátaink iránt. Aki valóban megismerte Istent, az megismeri törvényét – ami az Ige –, és gyönyörűségét leli benne, mert Isten lényét, jellemét nyilatkoztatja ki benne, ahogy testileg a Fiúban.

   „A Te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim… Vezérelj a Te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban… És gyönyörködöm a Te parancsolataidban, amelyeket szeretek.” Zsoltárok 119:24, 35, 47.
 
2017. február 13.                                              Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #673 Dátum: 2017 Február 18, 11:44:55 »
                             HITHARCUNK CÉLJA

 

      „… a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot.” Róma 5:3.

A próbák, nehézségek, kísértések idején tudjuk megmutatni hitünk mértékét, az Úr iránti szeretetünk mélységét, és az iránta tanúsított elkötelezettségünk valódiságát. Ezért:

   „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez, A kísértésekben pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” Jakab 1:2-4.

 

S írom ezt úgy, mint akinek az elmúlt években nem mindennapi küzdelmekben volt része. Néha még elfog a kétség, levertség, szorongás, de tudom, mi a harc tétje: üdvösségem. Soha nem állhatok meg, soha nem adhatom fel.

   „…elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.” I. Péter 1:9.

 

2017. február 18.                                                           Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3782
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #674 Dátum: 2017 Március 05, 20:49:43 »
Emlékeztesd magadat!

 

„A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra!”

Zsoltárok 130:1.

 

A legfélelmetesebb, sötét órákban is tudnod kell:

Bármi is történjen veled, benned, körülötted, Isten ura a helyzetnek. Amíg Belé kapaszkodsz hittel, ragaszkodó hűséggel, amíg Rá nézel elszántan, addig biztonságban vagy. Ő a te Megtartód! Akkor is, ha minden ellentmondani igyekszik ennek.

Kivisz a mélységekből, és kősziklára állít. Bízz benne! Soha ne add fel, és tudd: nem vagy egyedül a bajban! Megígérte, hogy nem hagy el. Mondd a saját lelkednek:

„Zászló felettem szerelme.” Énekek Éneke 2:4.

 

2017. február 18.                                   Guti Tünde

 
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.