Mindennek ellenére!
(Egy sokat szenvedett testvéremmel való beszélgetés ösztönzött a következők leírására.)
Hányszor hallottuk már, hogy ne az érzelmeink vezessenek, hanem a hit! Bizony, így kell(ene) lennie mindig!
Ábrahám vajon mit érzett, amikor Isten arra kérte, hogy áldozza fel egyetlen fiát, Izsákot? Mégis megtette. Hitt. Döntött. Felemelte a kést. (Ám látva Ábrahám feltételek nélküli hitét, megakadályozta Izsák halálát.)
Mit érezhetett Illés, amikor 450 Baál próféta megölése után az életéért futott Jézabel elől? Hitt. Döntött. Elindult engedelmesen 40 napos útjára a Hórebre, hogy megtegye Isten prancsát.
Gedeon is furcsán érezhette magát, amikor magára nézett, mint legkisebbre, de az Angyal azt mondta neki: Menj, ezzel a te erőddel győzd le az ellenséget! Szabadítsd meg Izráelt Midián kezéből! Gedeon döntött. Kitette a gyapjút és hitt. Ment, és fényes győzelmet aratott.
Mit érezhetett István, az első újszövetségi vértanú, szeretett népének gyűlölettől átitatott gyűrűjében? Ő már régen eldöntötte… Utolsó leheletéig, véres kövekkel borítva is hűségesen hitt.
S vajon Pál hogy érezte magát, amikor korbácsütések, megkövezések, hajótörések és egyéb testi-lelki bántalmazások között szenvedett? Döntött, hogy folytatja azt a munkát, amit Jézus bízott rá. Hitt és kitartott a vértanúságig.
Mit érezhettek a mártírok, akik ebben a földi életben nem tapasztalhatták meg reménységük beteljesedését, sőt egyre rosszabb, szorultabb, elnyomottabb helyzetekbe kerültek, menekülve üldözőik elől? Döntöttek a legelején, amikor megismerték az Urat. Aztán ismét eldöntötték, majd újra és újra, minden egyes próba során. Mindvégig hittek, és az ígéreteket elnyerték egy más dimenzióban, az örökkévalóságban.
Mit érezhetett John Wesley Angliában, Sundar Sing Indiában, Hudson Taylor Kínában, Jim Elliot Ecuadorban, és még sorolhatnám, Paul Washer Peruban, s napjaink névtelen hithősei…
Mit érzel te vagy én?
Le kell győznünk minden szorongást, gúnyt, csüggedést, kilátástalanságot, elvetettséget, rágalmazást, sőt a saját fizikai gyengeségeinket, alkalmatlanság érzetünket, a másokban és önmagunkban való csalódás miatti frusztrációt, olykor megkísértő kétségeskedésünket és fojtó elkeseredésünket, közben foglyul ejtve minden kínzó gondolatot, hogy engedelmeskedjen Jézus Krisztusnak. (Lásd Pál tanácsát! II. Kor. 10:5.)
Te nem voltál még ilyen formában megpróbálva? Mert én igen!
Egy szempillantás ez a földi lét! De mi vár ránk Krisztusban?
Örök öröm, el nem múló békesség, leírhatatlan boldogság, megdicsőült test, gyászmentes, kimondhatatlanul csodálatos közösség Jézus Krisztussal és mennyei Atyánkkal, mert az újjászületéskor a Szent Lélek már e földi vándorlásunk során elpecsételt.
Döntöttünk. Hittünk. Hiszünk most is. Nincs visszaút!
"De mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett." Róma 8:37.
Bátorodjatok és bátorítsatok, szenvedő Testvéreim!
Testvéri szeretettel: Guti Tünde