Szerző Téma: Életjelek  (Megtekintve 124147 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #690 Dátum: 2017 Június 18, 19:22:50 »
"Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket!" Filippi 2:12.

ERŐHATÁSOK
 
Jézus mondja:
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.”
János 14:21.
 
Sokkal nagyobb a fiúság feletti örömünk az Atyában, mint hogy nehéznek találjuk az Ő akaratában való járást. Mérhetetlenül erősebb az Úr Jézus iránti szeretetünk, mint a tiszta életre való törekvés fáradalma. Kimondhatatlanul szenvedélyesebb az Ige utáni vágyakozásunk, mint az annak tanulmányozására és a Vele töltött időnk szervezésének feszültsége.
 
„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait, az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” I. János 5:3.
 
2017. június 17.                                                 Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #691 Dátum: 2017 Július 12, 12:15:22 »
                        AMI ÉPPEN FOGLALKOZTAT…

 

„Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” Galata 1:10.

E világról és az életről alkotott véleményem politikától mentes. Független vagyok minden jobb- és baloldali párttól, ide-oda sodródó ideológiától, téveszmékkel fűszerezett vallási irányzatoktól. Ezért mélyen megsebez, amikor nap mint nap látom, hogyan zilálja szét a hívők egységét a média által harsogott, rengeteg agymosó kampány. Elkeserítő ez az erőteljes szétdobálás. Tudjuk, honnan ered.

Hitvallásom az Örökkévaló Isten Szava. Az Ige, mely Jézus Krisztusban testté lett, s Szentlelkével a szívembe írta az Ő királyságának, a Vele kötött szövetségnek törvényét. Persze, sajnos ezt sokan sokféleképpen értelmezik. De a világ Világossága mindenre fényt derít.

 

Nyilván nem vagyok tévedhetetlen, sőt bevallom, esendő emberként küzdök én is. Hol jól, hol rosszul. De minden igyekezetemmel arra törekszem, hogy kis és nagy kérdésekben, hétköznapi vagy más egyéb események kapcsán a Szentírás alapján formáljam meg véleményemet, és ne befolyásoljon a társadalmi trend. Sem párkapcsolati, sem gyermeknevelési, sem erkölcsi vagy egész földünket érintő kérdésekben.

Nem hagynak érintetlenül az aktuális hírek – örülök a jóknak, és bánkódom a hallott tragédiák felett, háborgok a tapasztalt igazságtalanságok láttán –, de nem tántoríthatnak el szívbeli meggyőződésemtől és végső célomtól. Nagyra értékelem a kortárs keresztyén írók, költők fáradhatatlan munkásságát, akik nem szűnnek meg hangot adni legmélyebb gondolataiknak, lírai formába öntve féltő aggályaikat vagy tiszta boldogságukat. Áldja meg az Úr őket, s mindazon tanítót, pásztort, akik szembe mennek az árral, felvállalva a színtiszta evangélium hirdetését. S legyen áldott mindazon szolgáló testvér, aki nem szégyelli végezni a „hegyen épül város” világító feladatát.

Gyakran eszembe jut Pál apostol intelme, amit elsősorban magamra vonatkoztatok, leginkább olyankor, amikor az előző, fenti sorokhoz hasonlókat írok.

„Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” I. Kor. 10:12. (Új fordítás szerint: „vigyázzon, hogy el ne essen.”)

 

Vigyáznom kell, szüntelenül megmaradva az Úrral való szoros közösségben, mert közeledik a nap, amikor számot kell adnom Krisztus ítélőszéke előtt mindarról, amiben hittem, és amit tettem (vagy nem tettem meg). Istenfélelemmel írom ezeket, de azzal a jó reménységgel, hogy aki elkezdte bennem a munkát, be is fejezi azt Krisztus napjáig. Mert Ő szüntelenül dolgozik, és féltőn szeretve munkálja bennem az akarást, hogy rendíthetetlenül helytálljak.

 

Maradjunk meg mennyei Atyánk jóságos kezei alatt, hogy kifinomult mesterművé válhassunk Krisztus képére elváltozva, s ne hagyjuk, hogy idegen, sötét erők kontárkodjanak bele ebbe a folyamatba!

 

2017. június 5.                                       Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #692 Dátum: 2017 Július 29, 14:56:03 »
                                   KITŐL KÉRDEZZÉK MEG?

   „Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok…
És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.”
5. Mózes 5:32-33, 5. Mózes 6:7-9.

   Nemcsak most, 57 évesen, négy felnőtt férfi édesanyjaként és kétszeres nagymamaként foglalkoztat ez a téma. Régóta érdeklődéssel figyelem a nevelési tanácsadó trendek változásait. Hol jó, hol rossz irányba mennek a dolgok.
Itt van például a fenyítés kérdése. Vagy a tinédzserek túlzott szabadon engedése, önmegvalósítás céljából. Aztán sokat cikkeznek az autizmusról és a családon belüli erőszakról. Sajnos okkal, hiszen a létező összes hibát megtalálhatjuk a társadalmakban.
Keresztyén asszony vagyok, aki tanultam az engem ért rossz tapasztalatokból, sőt a saját hibáimból is. De nem egyszerű leckét adtak a felmenőim elrontott dolgai is.
Nálam sokkal bölcsebbek és tanultabbak írtak már ezekről hosszas tudományos értekezéseket, mégis összegzem a gondolataimat. Talán csak önmagamra nézve fontos. Elválik.

   Ejtsünk tehát pár szót a figyelemhiányos gyerekekről. (Figyelemhiány alatt nem azt értem, hogy egy tanuló képtelen koncentrálni 45 percig. Erről külön lehetne vitázni, mivel és mennyi ideig kellene foglalkoztatni őket.) A szakember és a vérbeli pedagógus hamar felismeri ezt a fajta magatartászavart. Visszahúzódás vagy hiperaktív viselkedés, mindkettő megjelenhet. Ha egy szülő érzelmileg sérült, akkor részben képtelen lesz saját gyermekei részére kialakítani azt a „biztonsági zónát”, ami fontos és elengedhetetlen az egészséges psziché fejlődésében. Olykor örökölt gének is szerepet játszanak, de az adott környezet helyes vagy helytelen hozzáállása rengeteget jelent.
   Vannak kiskorúak, akik pont a saját családjukban sérülnek meg lelkileg. Mert a hozott torzulások beláthatatlan következményeivel nem tudja felvenni a küzdelmet a korábban bántalmazott felnőtt szülő. Így mind párkapcsolatában, mind apaként vagy anyaként éretlen marad a saját, már a házasságába magával hozott érzelmi zűrzavarából fakadóan. Aki ezt a bomlasztó folyamatot időben felismeri, megállítja és visszafordítja, annak tudatosan meg kell tennie mindent, hogy személyisége meggyógyuljon. Így lesz esélye saját gyermeknevelési hibáinak a korrekciójára.

   Nagy veszélynek vannak kitéve azok a kisfiúk és kislányok, akik első éveikben nem kapják meg a koruknak megfelelő odafigyelést. Ezt az űrt nem lehet később sem túlzott dicsérgetéssel, sem felelőtlen anyagi támogatással egyensúlyba hozni.
Idegen hangokat követhetnek már az óvodában, de az iskolai évek alatt még erőteljesebben nőhet a távolság szülő és gyermeke között. Aki nem látja be, mit rontott el, egy pattanásig feszült indulatos helyzetben, hirtelen felindulásból rossz döntést is hozhat. Mennyien válhatnak így áldozattá! S mennyien lesznek keserűek vagy gyógyszerfüggők, ami elkerülhető lenne. Ugyanis a pirulák nem irtják ki a feszültségek gyökerét, melyet viszont életmódváltással, hittel és valóságos szeretettel hatástalanítani lehet.

De nézzük meg a szerepeket az Ige alapján.
 Az édesapa és az édesanya már nem a „saját” életét éli. Más a felelőssége. Több, ami gyakran lemondásokkal jár.
A jó szülő olyan, mint egy pásztor. Nevezhetjük akár a mennyei Atya vagy a Jó Pásztor előképének a gyermek szemében.
A helyesen működő családi kapcsolatokban betöltésre kerülnek mind a fizikai, mind a lelki szükségek. Van idő beszélgetésre, együtt tanulásra, játékra, kirándulásra, és a kérdések megválaszolására. Meg kell ragadni a közös élmény adta pillanatokat, mert az őszinte bizalmi kapcsolat ezekből táplálkozik. Ha a szürke hétköznapok nem ássák alá a hitelességét.
Kérdések jönnek, egyre több és több. S ha apa és anya rendszeresen nem ér rá sem buksi cirógatásra, sem egy esti mesélést lezáró „jó éjt puszis” ölelésre, együtt imádkozásra, jó szóra vagy egyéb minőségi időre, a kicsiből kiskamasszá, majd konok tinédzserré cseperedő fiúk, lányok máshol keresik válaszaikat, és máshol elégítik ki betöltetlen érzelmi szükségeiket.
Minden felől ömlik rájuk a szenny, zúdul feléjük a züllött világ megannyi sötét megoldása, és mindig kéznél van a hirtelen ajánlkozó „barátok” kificamodott jótanácsa is.

Figyeljünk oda rájuk! Szoktassuk rá magunkat már az elején, hogy az otthon az egy fészek! Bár itt senki sem tökéletes, de a szeretet és gondoskodás működik. Intelligenciától és pénzügyi háttértől függetlenül. Az otthon, a család legyen Isten valóságos jelenléte a gyermekek számára is! Legyen őszinte terep a nyílt kommunikációra! Sok bajt megelőzhetünk vele.
A kisebb-nagyobb viharokat, változásokat így sem kerülhetjük el, de mindig lesz egy biztos pont, ahova vissza lehet térniük.
Ezért (is) járjunk hitben, legyünk hitelesek, még stabilabbak, az Igéhez szabva gondolatainkat, így az Úr bölcsessége tölti be szívünket és szánkat! (Lásd Példabeszédek 8. részét!)
Ennek folytán, az Úr kegyelméből, gyermekeink remélhetőleg megfontolják mondandónkat.

   „Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. Az én parancsolataimat tartsd meg, és élsz, és az én tanításomat mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.”

Példabeszédek 7:1-3.

2017. július 29.                                                                                    Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Életjelek
« Válasz #693 Dátum: 2017 Augusztus 08, 08:05:46 »
Kedves Tünde, örömmel olvastam nagyszerű irásod, abszolut egyetértek veled a témában, és ha már fiatal anyukaként ezzel az igei látásmóddal rendelkeztem volna, sok nevelési hibát elkerülhettem volna.  :afro:  :314:  :311:  :2smitten:
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #694 Dátum: 2017 Augusztus 15, 11:58:27 »
Köszönöm, kedves Zsuzsám!  :2smitten: Minden dicsőség az Úré! Amíg élünk, mindig tanulunk.  :314:

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük."
V. Mózes 29:29.

„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #695 Dátum: 2017 Szeptember 02, 13:25:29 »
                                Isten szeretetnyelve

Mi emberek, olyan sokat foglalkozunk önmagunkkal. Hogyan tegyük szebbé, jobbá az életünket, könnyebbé mindennapjainkat, meghittebbé kapcsolatainkat. A már annyiszor emlegetett, humanista gondolkodásmód sejlik fel előttem ismét azokban a törekvésekben, melyek az emberközpontúságot célozzák meg. Mintha a puszta pszichológiával bármit is meg lehetne oldani.

Isten útja ezzel szemben annyira egyszerű! Fehéren-feketén mutatja az irányt. Nem mesél, nem szédít. Bár a Teremtő végtelen irgalommal tekint teremtményeire, akik megmentéséért mindent megtett, igazsággal és jogossággal fogja lezárni ezt a korszakot, amit az elveszettek visszatérésére adott.
S ebben az idő intervallumban az emberiség általában önmaga körül forgott. Nem térek ki most a háborúkra, a politikára vagy a gazdasági válságokra. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy már nem az elegyítetlen evangélium a keresztyének hadüzenete a sötétség erőivel szemben. Tömény pszichológiával kevert, érzelmeket manipuláló prédikációk hangzanak a szószékekről, és ezzel vannak tele a tanító könyvek.
Semmi bajom azzal, hogy bátorítani kell egymást. Sőt, törődni a másikkal. Engedve kicsinyes önigazunkból.  Táplálni kell házasságunkat, nevelni gyermekeinket, és folytonos megbocsátásban kell járnunk. Ezzel együtt mégis túlhangsúlyozzuk a szeretet öt nyelvét, ami önmagában ugyan igaz, de csupán az emberre fókuszál. S ugyan melyikünk az, aki emberi erőforrásból képes ezeket megvalósítani? Keresztyénként sose lehet az ember a végcél. Elvégre is azt valljuk, hogy Jézus Krisztus az Alfa és az Omega.


Kinek jut eszébe, hogy mi az Úr szeretetnyelve?!

Míg tömjénezve hódolunk a szeretetnyelveket gyakorolva, vajon ki törődik az Atya igényeivel? Ó, hát ő atya (sőt némelyeknek apuci!), aki alig várja, hogy gyermekei felé forduljanak! Igen, Ő „ABBA” lett nekünk Jézusért, ő maga a szeretet! De nem úgy van szüksége figyelmünkre, mint ahogy azt mi képzeljük! Ő ISTEN! És nem koldus.

Az Ő szeretetnyelve messze más, mint a földi dimenziókba behatárolt, testies emberé. Évezredekkel ezelőtt kinyilvánította már vágyait, és tudomására hozta a Vele együtt járni akaróknak, mi az Ő szeretetnyelve. Három szóban összegezni lehet: szeretetteljes szívbeli engedelmesség. Nézzünk néhány igeverset:

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok… Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.” János 14:15, 21.

„Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok…” Jer. 22:3.

 „Íme, te az igazságban gyönyörködsz…” Zsoltárok 51:8.

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” Márk 12:30.

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.” Hóseás 6:6.


Ébresztő! Ki törődik azzal, hogy Istennek mi fáj, minek örül?!?


Az Őt ismerők teljes igyekezettel gyakorolják a felsorolt szeretetnyelveket. Mert az Ige szent Magjából születettek. Amikor mindnyájan Istentől tanítottak leszünk és engedelmességben járunk, nem lesz szükség pszichológiával áthatott, érzelmeinket és idegeinket megrezegtető prédikációkra, mert a kiküldött és bennünk munkálkodó Ige elvégzi, amit rábízott az Atya, s nem tér vissza üresen, gyümölcstelenül.

2017. szeptember 2.                                         Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #696 Dátum: 2017 Szeptember 21, 16:03:21 »
                            Válságok és felismerések


„Mutasd meg nekem a Te utadat, hogy járhassak a Te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” Zsoltárok  86:11.

A válságok az emberi lét velejárói. Kinek-kinek egy-egy lelki „El-Caminot” eredményez. Mind jellempróbáló időszak, mert a végén nem maradunk ugyanazok, mint akik voltunk.
Vannak jó és rossz válságok. Olyan tekintetben, hogy mi az eredőjük, és hova vezetnek. A „jó” válságok előbbre visznek. Személyiségünket érlelik és hitünket szilárdítják. Élesítik bibliai látásunkat mind a jövőre, mint a múltra nézve. Velem sokszor történt már ilyen, és minden kritikus „lélekrengésben” megtapasztaltam Isten gondviselését, helyreállító jóságát.

Legutóbb nem kis lelkiismereti válságba jutottam, ahogy Mózes könyvét többször elolvasva, újabb igazságokat értettem meg. Itt van például a páskavacsora. Évente egyszer meg kellett emlékeznie minden izraelitának arról, hogy az Úr megmentette őket az öldöklő angyaltól, és kivezette őket Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Örök rendtartás ez. Tudjuk, hogy a Názáreti Jézus a világ bűneiért feláldoztatott Bárány, aki engesztelő áldozat lett és szabadító Krisztus. Nekünk nemzetekbelieknek éppúgy, mint ahogy Ő Izrael Messiása.

De mi van az Úr ünnepeivel? Amikről maga Isten mondta, hogy „az Úr ünnepei” ezek, s melyekre vonatkozóan szintén örök rendtartást parancsolt. Ezekkel szemben sehol nem látok utalást, kérést, felszólítást azokra a megemlékezésekre, amiket a mai keresztyén világ gyakorol.  Kivéve az úrvacsorát. Erősen szembe kerültem önmagammal, aki református gyökereimmel, majd baptista évtizedeimmel komoly protestáns nevelést kaptam.
Mert azt is látom az Igében (Pál egyértelműen tanít erről), hogy a pogányokból lett hívők beoltattak a szelíd olajfába. Tehát úgy identitásuk, mint életük vérkeringése és termőképessége MÁS LETT. Azaz akár tetszik, akár nem, Izrael részévé váltak. Viszont ha Istennek egyetlen Izraele van, akkor egyetlen törvény vonatkozik minden tagjára. Az Úr törvénye. Egyetlen ünnepkört kell megtartanunk, ezek pedig az Úr ünnepei. S mi van a többivel?
 
Bár húsvét Jézus feltámadásának ünnepe, Ő mégsem kérte tanítványait, hogy emlékezzenek meg róla. Hangsúlyozom, elmélkedésemmel elsősorban a saját gondolataimban kívánok rendet tenni. Mert neveltetés ide vagy oda, kizárólag az élő Ige az, ami a Szentlélek közösségében elvezet minden igazságra.

Most épp egy ilyen igazságot véltem felfedezni, ami ismét áthúzott egy terjedelmes részt eddigi nézeteimben. Az egy dolog, hogy évek óta nem tudtam már azonosulni több keresztyén szokással, ceremóniával, amiket a Bibliára hivatkozva, széles körben gyakorolnak a legkülönbözőbb felekezetek.

Íme, arra jutottam, hogy szét kell választani a kultúrát a hitvallástól. Az emberi hagyományokat (még ha jók és szépek is) Isten kifejezett utasításaitól. Többször áttanulmányozva a Jelenések könyvét, az abban megjelenített prófétai utalásokat, megdöbbenve ismertem fel a párhuzamokat, de ezeket most nem sorolom fel.
A végidőkre vonatkozók többnyire (s ezzel egybecsengenek az apostoli levelek is) az Úr ünnepeivel hozható összefüggésbe. Ezért aki nem ismeri azokat, mert nem kíváncsi az Ószövetségre, vagy azt hiszi, hogy az csak a zsidóknak íródott, hatalmasat téved, és észrevétlenül esik ugyanabba a hibába, amibe sok hívő, velem együtt.
Az igazság felismerése gyakran fáj. Azonban legalább akkora – ha nem nagyobb – a felette való örömteli gyönyörűség.
Érinti ezt a témát egy kérdés, ami már régóta foglalkoztat, s végre szószékről hallottam rá a választ, Folk Iván „Isten összegyűjt” c. prédikációjából
&app=desktop:

„Istent teljesen hidegen hagyja a Gergely-naptár. Ő a zsidó időszámításban gondolkodik a mai napig.”

Elmélkedésem talán bántja némelyek felfogását. Egyik nap le is zsidóztak érte, pedig ez nem a zsidóságról szól, hanem az Atya iránti tiszteletről:
„A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem?” Malakiás 1:6.
 Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az enyémet is bántotta volna. Viszont ahogy egyre jobban megértem az Igét, úgy kell belátnom vélt tudásom hiányait. S micsoda kegyelem, hogy „a tudatlanság idejét azért elnézte Isten”. Azonban van ennek az idézetnek folytatása is: „… de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenhol, hogy térjenek meg.” Ap. Csel.  17:30.
Az Atyához és Szavához való visszatérést választottam. Még csak kapiskálom, hogy ez mivel jár. De abban biztos vagyok, hogy az évszázadokkal ezelőtti nézeteltérések, kirekesztések, általában egy hitbeli fordulópont után következtek be.

Bár a keresztyénség lételeme a szeretet, mégis komoly harci helyzeteket eredményez, amikor egy-egy embert lángra gyújt Isten Igazsága. Vajon nem az ősi úttól való elfordulás az oka ennek? Az egyetlen igaz útról lelépés a kényelmesen szélesebbre, ami a halálba vezet? A válasz elrettentő, mert számos bibliai példa mutatja, mi lett az engedetlenek sorsa.
Pál emlékeztet, hogy Izrael történetei a mi tanulságunkra írattak meg. Okulunk a leckékből, vagy fülünk botját sem mozdítjuk az intésre? Leszűrjük a lényeget, megértjük a konklúziót, vagy saját elképzelésünk boldog párafelhőjében haladunk tovább egy ál-világban, ami a lezáruló korszak végén kártyavárként omlik össze?

Részemről megint annak az ideje jött el, hogy számot vessek keresztyénségemmel. Hitemmel, annak termékenységével vagy gyümölcstelenségével. Bátorít és lelkesít az a bibliavers, hogy „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” János 6:45.                      Ha Ő tanít, az nem lesz hiányos, zavaros. Ha Ő vezet, akkor a keskeny úton maradok és célba érek.
Nos, elég messzire jutottam a kezdő gondolattól. Vagy mégsem?
Ha Isten tanít, akkor minden testit, minden emberit félresöpör. Legyen az nemzeti kultusz, vasárnapi liturgia, felekezeti dogmatika vagy helytelenül fordított apostoli levelek. Jézus beszédei lélek és élet. Ezt szeretem. Ezt keresem. Ehhez ragaszkodom, s boldoggá tesz. Esetleg sajnálat tárgya leszek, netán a hátam mögött eretneknek bélyegeznek, nem baj, maradok szívbeli szeretettel azok felé, akik nem értenek egyet velem.
A válságok az emberi lét velejárói. Kinek-kinek egy-egy lelki „El-Caminot” eredményez. Mind jellempróbáló időszak, mert a végén nem maradunk ugyanazok, mint akik voltunk.

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket, világoltasd a Te arcodat, hogy megszabaduljunk!” Zsoltárok 80:20.

2017. szeptember 17.                                           Guti Tünde


„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #697 Dátum: 2017 November 27, 15:04:47 »
                                          Több, mint egy fa

   Egy fának sohasem kell szégyellnie, ha viharvert ágaival, derékba törve áll a puszta közepén.
Távolabbi társait kivágták, s elvitték a száraz rönköket. Ő csak áll a szétszakadt, szélfútta felhőkben, s tanúja az ég és a föld, hogy a néhány megmaradttal együtt kitartott mindvégig.
Nincs szépséges koronája, nem díszítik dús levelek. Különösen most, amikor a hűvös köd áztatta lombok már puha avarként takarják a deres talajt. Ám az élet jelei megmutatkoznak!
Mélyen húzódó, erősen kapaszkodó gyökereivel, szemek elől elrejtett táplálékhoz s friss vízhez jut. Keményre barázdált, megkérgesedett törzsén jól látható a megtelepedett, zöld moha, mely az útkeresőknek irányt jelez. A hasadás következtében lefelé lógó, kopár, megritkult gallyai közt pedig, nicsak! Ott piroslik pironkodva két-három kicsi, beérett gyümölcs.
   Egy fának sohasem kell szégyellnie, ha viharvert ágaival, derékba törve áll a puszta közepén, ha gyökereiben és évgyűrűiben ott lüktet az élet. Teremhet még kései gyümölcsöket. S a Teremtő Atya hozzáértő tekintete megelégedéssel nyugtázza: icipici sarjadások előhírnökei mutatják a majdani, kikeleti új hajtások helyét. Épen maradt ágain megpihenhetnek, sőt fészket építhetnek a békés madarak, tövének nekidőlhet a juhokat hazafelé terelgető pásztor, s a messziről érkező vándoroknak bátorítást nyújt, mégiscsak van tovább, nem vesztek el ebben a végeláthatatlan pusztaságban, ahol annyira számkivetettnek érezték magukat.
Ez a fa akár én is lehetek.

„Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át engem a halálnak.”

Zsoltárok 118:17-18.


2017. november 24.                                     Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #698 Dátum: 2017 December 30, 14:27:04 »
                                       Zakariás és Erzsébet

 

Történetük szorosan kapcsolódik Jézus születéséhez, hiszen Erzsébet azt a Jánost hordozta méhében, aki útkészítőül, kiáltó hangként küldetett Illés lelkével a Messiás érkezése előtt. Zakariásnak Gábriel, az Úr angyala jelentette ki a „megbízást”, amikor papi szolgálatát végezte a templomban. Kedves számomra ez a lévita házaspár. Ezt olvashatjuk róluk:

 

„És mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.” Lukács 1:6.

 

Minősítésük  homlokegyenest szembe megy azok véleményével, akik szerint lehetetlen eljutni a tökéletességre. Igazak és feddhetetlenek. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor 400 évig nem adatott prófécia, mert Isten hallgatott. Hű szolgái azonban ennek ellenére ragaszkodtak az Írásokhoz.

 

Természetesen nem ők állították ki magukról a bizonyítványt, hiszen nincs egyetlen hibátlan ember sem.

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk.” I. János 1:8.

Isten nevezte őket feddhetetlennek, mert mindenben az Úr parancsolatai szerint éltek.

 

 

Hogy is van ez velünk, akiknek mind a testté lett, mind a leírt és a hirdetett Ige is megadatott, sőt még a Szentlélek is, aki elvezet minden igazságra? Megemlíthetnénk még Énókot, Noét, Jóbot, de szükségtelen, mert az Úr soha nem kért lehetetlent az övéitől. Ez a kérés pedig így szól:

„Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” III. Mózes 11:44.

Ezt az elévülhetetlen parancsot idézi Péter apostol az első levelében, mert Isten terve ugyanaz maradt a Vele szövetségben élni akarók számára.

Pál is kihangsúlyozza:

„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek.” I. Thess. 1:3.

Jakab szintén ír erről:

„A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” Jakab 1:4.

De ha mindez „csupán” apostoli felszólítás lenne, szívleljük meg azt, amit Jézus mondott:

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Máté 4:47.

 

Nem lehetünk hanyagok, felületesek, ha az Urat követjük! Nem hivatkozhatunk arra, hogy mi csak gyarló, esendő emberek vagyunk!

„Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott.” II. Péter 1:3.

„Annak megismerése” pedig lehetetlen az Ige megismerése nélkül. Ha megismertük és eggyé váltunk vele, akkor Krisztusban vagyunk. De ne felejtsük el, Ő semmiféle bűnnel nem vállal közösséget. Még a hamisságnak látszatával sem. Mert amint „kiléptünk” Krisztusból, a sötétségben vagyunk. Ezért szükséges „félelemmel és rettegéssel véghezvinni az üdvösségünket” –  azaz teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből szeretni az Urat, ezzel szemben megtagadni magunkat, felvéve a keresztet, bizonyítva az Úr iránti hűségünket.

Lehetséges?

Hogyan lehetséges a lehetetlen? A hűséges, meg-megújuló, odaadó, szeretetben és engedelmességben megnyilvánuló törekvésben! Amennyiben mi is éljük az első és legfontosabb parancsolatot. Minden további lépésünk, sőt mennyei örökségünk elnyerése is ennek függvénye:

 

„Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztus örök országába való bemenetel.” II. Péter 1:11.

 

Most joggal lehet nekem szegezni a kérdést. Te talán tökéletes vagy?

Nem. Nem vagyok tökéletes. De a rengeteg hiányosságom ellenére is törekszem rá. Arra, hogy kedves legyek Isten előtt, amiért nekem, halálra méltó bűnösnek megkegyelmezett.

Messze vagyok még Pál hitbeli érettségétől is, de igyekszem Krisztusban maradni. Nincs senki, aki ne vétkezne, ám tiszta szívvel fordulhatunk a kegyelem királyi székéhez, mert nagy és csodálatos az Úr irgalmassága!

Ezért ugyanazt vallom, amit az apostol:

„… egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest  igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Filippi 3:14.

 

2017. december 29.                                          Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Életjelek
« Válasz #699 Dátum: 2017 December 30, 18:24:49 »
Ahogy olvastam írásodat egy Íge jutott eszembe:

Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, 13. és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. 14. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.
Zsid 12,12-15


Shalom!
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #700 Dátum: 2017 December 31, 15:52:28 »
 :2smitten:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #701 Dátum: 2017 December 31, 15:53:10 »
Betlehem, avagy a kenyér háza

Elhagyva mennyei dicsőségét, Isten Fia e földre jött: az élet kenyere elérhetővé vált az Igazságra éhezőknek. Jézus születése és az evangélium szorosan összekapcsolódnak.
Az idők teljességében, a testté lett Ige kihirdette, hogy a bűneit megbánó és az Atyához visszatérő ember új teremtéssé lehet az őt újjászülő Ige által. Kőszív helyett hússzívet kaphat, amiben maga Isten helyezi el törvényét. Jézus azért született, hogy a bukott emberiséget kibékítse Istennel. Ezért ítéletet és kegyelmet hirdetett egyszerre. Márpedig Ő „…a törvényt igazán jelenti meg.” Ésaiás 42:3. Aki átment ezen az ítéleten és irgalmat nyert, az átment a halálból az életre. Emberi ésszel fel nem fogható, szavakkal le nem írható az a kegyelem és irgalom, ahogy Isten a töredelmes szívűek felé fordul, és élő kenyérrel táplálja őket.

A humanizmus fészkelte bele a keresztyének elméjébe a „jézuskázást”. Nem véletlenül nincsenek bibliai információink a gyermek Jézusról! A Fiú születése nem valami szentimentális, túlfűtött érzelmektől dagadó ünnep vitorla, hanem az evangélium megmentő bárkája indult el Vele, kaotikus bolygónk tengerén. E bárkába belépni vagy azt elkerülni élet és halál kérdése.
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk e jelenvaló világon…” Titusz 2:11-12.
Ez az evangélium alapja. Semmi köze a karácsonyi díszekhez, fenyőfához és fényfüzérekhez. A mai „karácsonyozás” és „betlehemezés” már rég kulturális ünnep, vallásos mázzal borítva: üresek a kenyérpolcok.

Ha Jézus születése nem a bűnt elítélő, az abból megtérésre hívó és megszabadító Krisztus érkezését hirdeti, aki felemeli és meggyógyítja az összetört lelkeket, akkor kicsorbítottuk az evangélium élét. Ez pedig komoly bűnrészesség az Igazságtól való elhajlásban.
Betlehemben, a kenyér házában a mennyből alászállott kenyér adatott az emberiségnek mannaként. Isten Igéje öltött testet a Fiúban: igazsága és szeretete, ítélete és kegyelme, mely valóságos eledellel eljuthatunk Isten ismeretére.

2017. karácsonyán                                                Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #702 Dátum: 2018 Január 25, 14:05:59 »
Gondolatok a Zsidókhoz írt levél 11. része alapján

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy. Hit által vándorolt az ígéret földjén, mint idegenben, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek tervezője és építője Isten.”
Zsidók 11:8-10.

Ábrahám hitt, tehát engedelmesen elindult korának civilizált kultúrájából, gyakorolta az Úr akaratában való megmaradást, még ha kényelmetlenséggel is járt. Így állandóan Isten ígéretének valósága vette körül, Isten Szava volt a biztosítéka.

Ahol nincs engedelmes követés, ott nem alakul ki meggyőződés sem. Csak szél ingatta nádszál élet – akiket Pál szavaival élve – „ide-oda sodor a tanításnak akármi szele”. Ahol pedig nincs meggyőződés, nincs valóság sem. Csupán az emberi képzelet szentimentális játéka.
A feltétel nélküli engedelmesség az Isten megismerésének útja, akaratának életvitelszerű gyakorlása kikristályosítja a megingathatatlan meggyőződést. Ez a hitbeli valóság alapja. Minden más csak ábránd, szemfényvesztés.
Az Úr iránti szeretetteljes hitből fakadó engedelmesség, meggyőződés és a valóság elválaszthatatlanok. Alapja és kútforrása Isten Igéje, aki Jézus Krisztus.

Miénk a valóság? Várjuk az „alapokkal bíró várost”?

2018. január 25.                                                       Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #703 Dátum: 2018 Január 29, 17:15:46 »
Alkonyatból hajnalhasadás – az emmausi úton

„És íme azok közül ketten mentek ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, melynek neve Emmaus. És beszélgettek magok közt mindazokról, amik történtek. És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk ment, velük együtt ment az úton. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. Mondta pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?” Lukács 24:13-17.

Egyik kedvenc részem a Bibliából az emmausi tanítványok története. No, nem a csalódott, kiégett, frusztrált Krisztus-követők lelkiállapota miatt. Hanem azért, mert lenyűgöz Jézus csodálatos kedvessége, ahogy az összezavarodott, Jeruzsálemnek hátat fordító, három eseménydús évet kiábrándultan maga mögött hagyó, lehangoltan beszélgető férfiakhoz csatlakozik.
Ahogy társai voltak egymásnak a galileai tájakon, most ő szegődik melléjük, és azzal az egyedülálló, türelmesen bölcs szelídségével elmagyarázza nekik, miért és hogyan kellett szenvedni, sőt meghalni az Istentől küldött Krisztusnak, majd harmadnapra feltámadni.

Már önmagában ez a jelenet lebilincsel, ahogy magam előtt látom a három bandukoló alakot. Szinte érzem, ahogy a Jézust hallgatók szíve gerjedezni kezd, míg végül mindent megértenek.
S az is csodálattal tölt el, hogy – napjaink elvilágiasodott keresztyéneinek az Ószövetséget inkább elutasító hozzáállásával ellentétben – „Mózestől a prófétákig” MINDEN benne van az Írásokban! Mózestől a prófétákig ott vannak az ígéretek, az áldás és átok közötti választás lehetősége: feltárul az evangélium. S az Emmaus felé haladók megállnak, amikor ezt felismerik.
Vége a csüggedésnek, elpárolog a csontjukig ható búskomorság gyilkos mérge. Vége a „Pedig mi azt hittük…” elképzelésnek. Vége a félreértésnek, a ködbe vesző tévútnak is, és a fordulópont után Emmaus helyett megint Jeruzsálembe tartanak. Jeruzsálembe, mely „Istennel való megbékélésünk városa”.

S bár Jézus szemére hányta Kleopás és társa hitetlenségét, az Úr gyógyító jelenlétében felnyílnak szemeik. Meghalnak a háborgó, csalódott gondolatoknak, a keserű érzéseknek és a langyos önsajnálatnak. Még a bosszankodásnak is, amiért ennyire vakok voltak. Feladják az önmagukkal való meghasonlás labirintusát, s bevetésre készen állnak, hogy jó magokként hulljanak a Magvető kezéből a földbe. A nekik mindent elmagyarázó idegenben felismerik Mesterüket, és az Igazság, ami szabaddá tesz, elementáris erővel fordítja vissza őket a tettek mezejére, végleg meghalva önmaguknak, felvéve a tanítványság keresztjét.


2018. január 29.                                                 Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4320
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #704 Dátum: 2018 Február 06, 13:29:09 »
Út a törvénytiprás előtt

 

Hívő életem első éveiben még azt hittem, hogy a végidők antikrisztusi birodalma egy félelmetes, diktatórikus kormány által elnyomott, az egész bolygónkra kiterjedő globális társadalom lesz, ami drasztikusan kiválik az addig megszokott „normális” világból. Ezt erősen alátámasztották a különböző keresztyén filmek, könyvek, melyek az elragadtatásról szóltak.

Ma már másképp látom ezt a témát, az Úr olyan felismerésekre vezetett el, amiket korábban el sem tudtam volna képzelni.

 

János apostol ezt írja:

„Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, eljön, így most sok antikrisztus támadt; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók…” I. János 2:18-19.

 

.Pál pedig ezt vetíti elénk, hogy megértsük e sötét korszak mibenlétét:

„… de annak, aki azt még visszatartja, félre kell az útból tolatnia.” II. Thess 2:7.

 

Az általános keresztyén felfogás szerint, az elragadtatáskor a gyülekezet lesz „kivonva a forgalomból”. Elvétetik a Szentlélek, és szabad utat kap a gonoszság. Azonban egy visszafordíthatatlan, félelmetes folyamat már régen elkezdődött Isten népe között, függetlenül az elragadtatástól: mellőzik a szent Írásokat. Pedig a Szent Lélek egyik szolgálata köztünk, hogy Jézus tanítására emlékeztet, ugyanis Ő az Igazság Lelke. Az Ige elutasítása javában zajlik. Legtöbbeknél passzív módon, de egyre többen és egyre nyíltabban fordulnak szembe vele. S azt ugye tudjuk, hogy Jézus Krisztus a testté lett IGE, aki főpapi imájában kijelentette:

„A Te Igéd: Igazság.” János 17:17.

 

Az Ige széleskörű és drámai elutasításával megnyílt az út a törvénytiprás előtt.

 

A „félre kell az útból tolatnia” egy külső, szinte erőszakos beavatkozást sejtet. Korunk égbekiáltó jelensége, hogy félresöprik az Igazságot. Napjaink embere oly annyira vak, hogy a jót rossznak mondja, és a rosszat jónak. Ez pedig ítéletet von maga után:

„Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak, akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek…” Ésaiás 5:20.

 

Azt is láthatjuk, hogy egyre több, magát keresztyénnek valló hirdet egy „más Jézust”, hátat fordítva az igazinak. A saját elképzelésük által megformált „Jézust” néznek, félre tolva az igazit. A saját ízlésük szerint kiválogatott bibliai részekhez szabják prédikációikat, gondolkodásukat és életvitelüket, félre tolva a hamisítatlan IGÉT, amely Isten szájából származik.

 

Ébresztő, testvérek! Az antikrisztus szelleme, aki HELYETTESÍTI a színtiszta Igét, sőt ellenáll Neki, már köztünk garázdálkodik, és nincs a homlokára írva, hogy „én vagyok a megtévesztés”. Alattomosan végzi aknamunkáját azok között, akik nem ismerik a szent ÍRÁSOKAT, és túl könnyelműek, túl elfoglaltak ahhoz, hogy valóságosan megismerjék azt a Jézus Krisztust, azt az Igét, aki az Atya Istenből származik. Félreteszik.

„Figyeljetek, vigyázzatok, imádkozzatok” – szólítja fel Jézus a tanítványait, mert szinte kézzel tapintható a szellemi sötétség. Körülöttünk zajlik az utolsó napok végzetes megtévesztése. Aki az Igazságból született, az csak az Igazságra hallgat. Elfut az idegen hangoktól.

Az igazság folyamatos elutasítása után már az Úr dönt úgy, hogy elvétetik az Igazság:

„Íme, napok jönnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.” Ámós 8:11-12.

 

Ne válogassunk finnyásan a Biblia üzenetei közül! Ne idézzük hiányosan azokat! A keskeny útról azok taszítják le az elegyítetlen Igét, akiket már behálózott az antikrisztusi szellemiség a kiforgatott és erejétől megfosztott evangélium által. Nem ismerik fel a törvénytiprást (sem később majd a fenevad-törvénytiprót) azok, akik a „viszkető fülűek” által elcsűrt-csavart tanításokon nőnek fel, és az Úr beszédei helyett emberi álmodozásokra figyelnek.

Derek Prince ezzel szembesíti Isten népét: „Csak annyira szeretjük Istent, mint amennyire az Igéjét szeretjük."

 

2018. január 31.                                           Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.