Szerző Téma: Életjelek  (Megtekintve 54419 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #705 Dátum: 2018 Február 13, 14:02:10 »
                          Isten igaz értékeket keres

"Isten bennem annyi értéket lát, amennyi bennem Jézusra emlékezteti, mert számára bennem Jézus az érték."
(Szikszai Szabolcs)

Isten szeretetét senki nem vonhatja kétségbe, hiszen Ő mindent megtett, amikor még a bűneinkben sínylődtünk: a Golgotán keresztre feszített Fiában mindent odaadott a bukott emberiség megmentéséért. Bennünk, a kereszt hívására válaszolókban azonban már azokat az értékeket keresi, melyek alapján Jézus megismer majd minket ama napon.
Melyek ezek az értékek? Nem az önelégült Uram, Uramozás, hiszen ezeket a – magukat keresztyénnek valló – embereket gonosztevőknek nevezi.
Isten a saját Fia „azonosító jelét” fürkészi, meglátja-e a szívünkben. Mert ha eggyé váltunk Vele, és valóban meghaltunk önmagunknak és a világnak, akkor az Ő személyiségjegyeit hordozzuk magunkban. Ez elsősorban a bűn iránti radikális gyűlöletben, az Atya iránti szenvedélyes, szeretetteljes tiszteletben, hitbeli engedelmességben és a felebarátaink felé megnyilvánuló önzetlen szeretetben jut kifejezésre.
Gondoljunk a Máté 25. részében bemutatott képre, amikor az ember Fia beül dicsőséges trónjába, és elé gyűjtetnek a népek. Egyenként választja szét őket, mint a juhokat a kecskéktől. A jobb keze felé állítottakat igazaknak, a bal keze felé állítottakat átkozottaknak nevezi. Az igazakban meglátta a szent ismertetőjegyeket, az átkozottakban nem.

Jézus így szólt, amikor tanítványait bátorította a Vigasztaló Szentlélek ígéretével:
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije.” János 14:30.

Ha az Ő tanítványai vagyunk, úgy kell élnünk, járnunk, ahogy Ő járt. Ha valljuk, hogy Ő bennünk él, akkor bennünk sem lehet a Sátánnak semmije. Nem találhat kapaszkodót sem a gonosz, sem a világ. Még az egónk sem, mert újjászületésünkkor meghaltunk a régi értékrendnek, és teljesen új emberré váltunk. Ezért nincs, és nem is lehet semmi kárhoztatása azoknak, akik Krisztusban vannak. De csak addig, amíg valóban Őbenne maradunk! Ez olyan, mint amikor Péter a vízen járt. Minden idegszálával az őt hívó, szeretett Mesterre fókuszált. Csak amikor a tajtékzó hullámokra és egyszerű ember voltára nézett, akkor kezdett süllyedni.

Isten igaz értékeket keres.

Megtalálja-e bennünk az Úr azokat az isteni géneket (továbbá az ezekből származó maradandó gyümölcsöket, kincseket), amiket az Ő változhatatlan lényéből kaptunk örökségbe? Meglátja-e bennünk szent arcát, amikor a nyomorúságokban izzásig hevíti életünket, kiégetve a salakot? Megismer-e Jézus, s vajon trónjának jobb oldalára állít-e majd, látva a tiszta hitünket és szeretetünket követő igaz cselekedeteinket?

2018. február 13.                                              Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #706 Dátum: 2018 Március 31, 19:52:54 »
Húsvéti ünnepkör, azaz Peszach – 2018.

 

Krisztus feltámadt! Bizonnyal feltámadt! Ő lett üdvösségünk reménységének erős horgonya. Ámen! Ezzel a jó hírrel emelkedünk felül minden e világi szokáson, kultikus rítuson, vallásos tévelygésen.
 
„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek és régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!”
Jeremiás 6:16-17.
 
Mindenekelőtt hadd osszak meg egy idézetet:
 
 
„A Páska szó a héber pészách szóból származik, ami elkerülést jelent, ugyanis a kivonulás éjszakáján a fő kérdés az volt, hogyan kerüli el az elsőszülötteket a pusztító és öldöklő…
Isten adott egy útmutatást Izrael népének: egy fiatal (egyéves), hím, ép bárányt kellett házanként levágni, és annak vérét felkenni a ház ajtófélfáira.
Azon a bizonyos éjszakán az öldöklő, pusztító angyalt Isten nem engedte be a vérrel megjelölt házba, így az ott tartózkodó elsőszülöttek megmenekültek a haláltól. Ehhez hinniük és engedelmeskedniük kellett Mózesnek, illetve Istennek: a bárányt be kellett szerezni, le kellett vágni, a vérét fel kellett kenni az ajtóra, tűzön sütött húsát meg kellett enniük, mégpedig kovásztalan kenyérrel, keserű fűvel, sietve, indulásra készen, felöltözve. A szabadulás nem volt „automatikus”, együtt kellett működni Isten beszédével…
A keresztények húsvétkor Jézus Krisztus halálát és feltámadását ünneplik, amely nem más, mint a Páska ünnepének igazi beteljesedése… Tehát az ószövetségi kivonulás eseménye, az a bizonyos éjszaka, Jézus Krisztus megváltására mutatott előre… Dávid fia, Jézus Krisztus (Isten Báránya) tényleg, pontosan a zsidó húsvét ünnepén lett engesztelő áldozat az egész világért, hogy aki hisz Benne, az megmeneküljön! (Egyébként, hogy még világosabb legyen a párhuzam: Jézus és tanítványai utolsó vacsorája egy hamisítatlan széderest volt, vagyis a zsidó húsvéti szertartás hagyományát követte.)”
Nasinszky Péter
 
Peszach nélkül értelmezhetetlen a harmadnapi üres sír, mint ahogy ítélethirdetés nélkül értelmezhetetlen a kegyelem.
 
Jézus Krisztus élete, kereszthalála és feltámadása nyitott ajtót az Atyához. Jézus ez az ajtó, a szoros kapu, melyet szerinte kevesen találnak meg. Ő maga a keskeny út is, melyen véleménye szerint kevesen járnak. (Lásd: Máté 7:14.) Miért? Mert a testi ember számára nem vonzó sem az igazság, sem a jogosság, sem az ítélet. A zsoltáros ezt írja:
„Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te arcod előtt.”
Zsoltárok 89:14.
Aki összetört, bűnbánó szívvel leborul az igazság és jogosság trónja előtt, az a Szentlélek által felismeri, hogy Jézus az Ige: Isten kinyilatkoztatott akarata, vagyis maga az Élő Törvény, mely változhatatlan és örökkévaló. Befogadva az Igét, kilép a sötétségből a világosságra, meghal minden réginek, és részesül Isten kegyelmében. Új ember lesz. Feltámad a bűn halálából az életre. Így lesz Krisztusban VALÓBAN SZABAD!
„Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által.” Ésaiás 1:27.
 
Amikor hitéletünk során azt érezzük, hogy sürgetően „valami új” szükséges, mindig a régit, ezt a csodálatos eredetit, az IGÉT kell keresnünk! Főleg a peszachi (húsvéti) ünnepkörben:
 
„Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok, mert hiszen a mi húsvéti (páska) bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott értünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.” I. Kor. 5:7-8.
 
Áldott, bensőséges húsvéti ünneplést, szívbeli megújulást kívánok minden kedves Olvasómnak!
 
 
2018. március 31.                                                       Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #707 Dátum: 2018 Április 01, 12:21:00 »
"A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen."

Zsidók 13:2o-21.

„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #708 Dátum: 2018 Április 13, 20:20:49 »
Kipróbáltság a saját hitvallásunk alapján
 

Nem stílusom az össze-vissza irkálás, nem szoktam kapkodva dobálózni a szavakkal. Azt sem gondoltam magamról soha, hogy nálam van a „bölcsek köve”. Ha azonban az Igazságról van szó, abból nem engedek. A szóharcokat viszont inkább elkerülöm. Ami megérett bennem és kikívánkozik, azt megosztom, talán épülhet belőle más is.
Mindennek egyenes következménye, természetes velejárója, hogy üzenetem keményen megmérettetik.
 

„Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.” I. Kor. 11:31-32.
Az Úr mindenben megpróbál, amit mondok vagy írok. Hitvallásomat a gyakorlatban is valóra kell váltanom. Isten neve ne csúfoltasson miattam így: „Bort iszik és vizet prédikál.”
Volt már részem kellemetlen helyzetekben. Isten nevelő célzatú dorgálásában, fenyítésében. Testi-lelki nyomorúságokban, melyek elcsendesítettek, és az állhatatosságomat acélosították. Alázatra tanítottak, formáltak jellememben, és az Ige iránti odaszántságomban.
„Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” Zsidók 12:11.
 

Nagy felelősség terhel mindnyájunkat – tovább kell adni azt, ami ránk bízatott! De mindig olyan szívvel, ami radikális mivoltában nem provokáló, hanem engedelmes. Szókimondásában nem fennhéjázó, hanem alázatos. Pártatlanságában nem hivalkodó, hanem szelíden az Igazsághoz ragaszkodó.
Megfigyeltem, hogy mindenben megpróbáltatunk, amire másokat tanítunk, amit tanácsolunk, vagy amit számon kérünk. Istenfélelemből, türelemből, hűségből, szelídségből, tisztaságból, becsületességből „vizsgázunk”, és hasznunkra válik.
 

„De kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja. És ül mint ötvös vagy ezüst tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt.”
Malakiás 3:2-3.
 

2018. április 12.                                              Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #709 Dátum: 2018 Április 21, 21:07:06 »
                                            KITÜNTETÉS

 

„Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!” Sofóniás 2:3.

 

Mai posztmodern világunkban, ha az Igéhez ragaszkodsz, az életed könnyen gúny tárgyává válhat, hitelveidért megvethetnek. Többnyire a hátad mögött, de akár szemtől szembe is. Még keresztyén berkeken belül is. Peregjen le rólad a gyász, mert MINDENT MEGÉR Jézusnak majd hozzád intézett elismerése:

 

„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.” Máté 25:23.

 

Ha azt teszed, amit helyesnek és jónak lát az Úr, akkor ne félj, életed kedves Isten előtt!

Az emberek bántó elutasítása pedig… kitüntetés.

 

2018. április 21.                                             Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #710 Dátum: 2018 Április 29, 19:58:27 »
Atyai hagyományok – kontra Isten törvénye

Veszélyes tanokkal nézünk szembe manapság. Többféle eretnekség kering, melyek megvizsgálatlanul itatják át és vezetik félre azokat, akik nem ismerik kellőképpen az Írásokat. Részben a pásztorok és tanítók hibájából, részben az egyes emberek saját mulasztása az oka. Minden hívő keresztyénnek olyannak kellene lennie, mint a béreai gyülekezet tagjai, akik napról-napra utána néztek Pál apostol tanításainak, kutatva a Törvényt és a prófétákat, hogy úgy van-e minden, ahogy a prédikációkban hallották.

Amikor tizenhárom évesen konfirmáltam, szóról-szóra megtanultam a Bibliából és a Kátéból a hitelvi alapigazságokat. Ezek között volt a Tízparancsolat is, benne a szombat törvényével, mint nyugalomnap megszentelésével: Isten számára elkülönítve a többi naptól. Minden mással együtt ezt is tudtam, mégsem kérdeztem meg, hogy az olvasottak ellenére miért vasárnap járunk templomba.
Komolyan hittem Istenben, de csak egy év múlva tértem meg. Bemerítkeztem, és elpecsételve életemet Megváltómnak, kijöttem a sötétségből a világosságra. Fényt gyújtott lelkemben, hogy megkülönböztessem a jót és a rosszat, sőt szakadjak el a bűneimtől. Teljes irányváltás történt a gondolkodásomban, őszintén szerettem az Urat. Ennek ellenére még mindig garázdálkodott a bűn az életemben. Olvastam a Bibliát és imádkoztam. Akkor már egy baptista gyülekezetben éltem meg a hívők közösségét, sok kérdés azonban fel sem merült bennem, annyira naivan követtem a vezetők útmutatásait, a gyülekezeti szokásokat, és a szüleim által belém nevelt erkölcsi irányelveket.

Egy évvel később kaptam egy rendkívül erőteljes érintést Istentől. Olyan ellenállhatatlanul vonzott magához, mint mágnes a vasat. Kifordította a szívemet, szembesített a fonákjával. Belenéztem abba a tükörbe, amit így hívnak: a szabadság tökéletes törvénye. Teljes összetörettetésben és bűnbánatban ragadtam meg Jézust, mint tökéletes Krisztust (pontosabban Ő ragadott meg engem), és átélhettem szabadítását: újjászülettem. Szerelemre gyúltam az Úr és az Ő Igéje iránt, amit egyszerű szavakkal lehetetlen leírni.
Ma már tudom: ez volt az a pillanat, amikor Isten a jeremiási és ezékieli próféciák szerint bensőmbe helyezte parancsolatait, szívembe írta törvényét, és betöltött Szent Lelkével, hogy az Ő rendeléseiben járjak. (Lásd Jeremiás 31:33. Ezékiel 36:27.)
Olthatatlan tűz lobbant fel bennem, hogy elmélyedjek szavaiban, és megismerjem a Bibliában húzódó párhuzamokat. Meggyűlöltem a bűnt, és csillapíthatatlan szomjúság, éhség töltött be az IGE iránt.

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert ők megelégíttetnek.” Máté 5:6.

Attól kezdve senki és semmi nem tudott megelégíteni, csak az Igazság. Minél jobban elmélyedtem benne, annál jobban elszakadtam a gyerekkoromban berögződött vallásos és a korábban kedvelt népi hagyományoktól. Ez a radikális változás még engem is meglepett, de tisztában voltam vele, hogy a Világosság fiaként kell élnem.
Ekkor értettem meg Pál apostolt:
„És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.” Gal.1:14.
„De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.”       Filippi 3:7.

Ezek alatt nem Isten törvényét, hanem az ősök hagyományait értette. Nem a Tórára mondta azt, hogy „kár és szemét”, hanem a vének kötelező érvényű elvárásaira, melyek a zsidó kultúra eleven részét képezték, de nem az Isten által lefektetett parancsolatok voltak. Az írástudók és a farizeusok olyan szabályrendszerrel terhelték meg az embereket, amit Isten soha nem kért. Jézus ezért feddte meg a vezetőket, mert kemény dogmáikkal megnyomorították a népet. Isten törvénye gyönyörűség, az emberi parancsolatok pedig megbéklyóznak.
Jézus igazán tanította az Atya útmutatásait, mert Ő maga volt az élő törvény: a testté lett Ige.

Nem Isten Törvényével van tehát a gond, hanem velünk. Az emberi gondolkodásmóddal. Nem a Szent Írásokkal, hanem az emberi okoskodás gyártotta szokásokkal, vallásos mázzal, szélsőséges megnyilvánulásokkal. S bizony, még napjaink keresztyénsége is szorgalmasan gyártja az újabbnál újabb, a megszokottnál mindig hangzatosabb, a viszkető fülűeknek kellemesebb kicsengésű karizmatikus „parancsolatokat”. Pedig János apostol ezt írja:

„És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.” I. János 2:20.

Hogy is van ez? Valóban mindent tudhatunk? Ez a kijelentés azokra vonatkozik, akiknek szívébe maga Isten írta be a Törvényét. Ha alázatban maradunk és Lélek szerint járunk, akkor Ő mindenre megtanít. Jézus mondja:
„Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek,a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”         János 14:26.
„De mikor eljön amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra.”      János 16:13.

Amikor a világ Világossága fényt gyújt a szívünkben, akkor többé már nem emberi bölcseletek, vallásos eszmék, családi vagy gyülekezeti szokások, őseinktől örökölt nemzeti hagyományok vezetik az életünket, hanem az Örökkévaló Isten örök Igazsága. Szívünkben tűz, kezünkben fáklya. Bőrszíntől, kortól, nemtől függetlenül.

„És az a kenet, amelyet ti kaptatok Tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket: hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne.” I. János 2:27.

2018. április 29.                                             Guti Tünde
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3810
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Életjelek
« Válasz #711 Dátum: 2018 Május 20, 13:10:28 »
                                             Shavuot és a kezdetek
 
„És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”
Ezékiel 36:27.
 
Isten minden tervét csodálatos módon valóra váltja, szolgáinak tett ígéreteit hűségesen megtartja.
Izrael népe a Sinai hegy lábánál vált igazán nemzetté, amikor az Egyiptomból való kiszabadulás után Isten elválasztotta, elszentelte őket magának a Törvény adása által.
Addig csak vándoroltak a pusztában, ám Isten minden egyes izraelitára egységesen vonatkozó parancsolatai, illetve azok megtartása egységbe tömörítette, minden más néptől különbözővé tette őket. Az Istennel való kapcsolat és a Neki való engedelmesség közösségi létformát teremtett.
 
Ma sincs ez másként. Jeruzsálemben, Shavuot ünnepén beteljesedett Jóel próféciája. Az Úr kitöltötte Lelkét a Neki engedelmes tanítványokra. Szívükbe helyezte törvényét, hogy az Úr rendeléseiben és parancsolataiban járjanak szeretettel és örömmel, Jézus Krisztushoz hasonlóan, a Lélek által betöltve az élő törvényt, képessé válva a bűn feletti győzelemre:
 
„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké lesznek, ők pedig népemmé lesznek.”
Jeremiás 31:33.
 
Shavout – az aratáshoz hasonlóan – az engedelmességünk felajánlása első zsengeként, hogy Isten Szentlelke további gyümölcsöket teremjen bennünk és általunk. Mind egyénileg, mind közösségi szinten. Továbbá a törvényadás (mint Isten „jegyességi ajándékának”) ünnepe is, mert kőtáblák helyett a szívünk hústábláin lángolnak szerelmesen az Úr parancsai. Akik szeretik ez Igéket és Isten törvénye szerint élnek, azokat Ő Lelke által szent nemzetté, királyi papsággá egyesíti:
 
„És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk.”
Jeremiás 32:39.
 
Csakis ezen a módon valósulhat meg Isten népének krisztusi egysége. Minden más jellegű törekvés – legyen az bármennyire „keresztyéni” – nem Isten és az Ő testté lett Igéjének dicsőségét szolgálja.
 
2018. május 20.                                   Guti Tünde

„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.