Veszélyes idők és egy álom
„És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” Máté 24:10.
Volt egy rémisztő álmom, amit később fogok részletezni. Bevezetésként néhány szót arról, amit fájó szívvel tapasztalunk.
Egyre többen félreértelmezik Pál apostol leveleit, elcsűrik-csavarják a kegyelem lényegét, és a szoros kaput meg sem említve, „könnyű” megtérésre hívogatnak a pódiumról, elhallgatva a teljes Igazságot. Azt az Igazságot, ami megmásíthatatlan és megfellebbezhetetlen. Aminek útja igen-igen keskeny. Ugyanis a megmentő kegyelem csak az ítélet egyidejű hirdetése mellett értelmezhető. Némelyek mégis veszik a bátorságot, hogy szembe állítsák Isten szentséges jellemvonásait. Szeretetét és ítéletét ellentmondásként kezelik, tévelygésbe sodorva az Írásokban kevésbé jártas híveket és a kívülállókat, akiknek Istenről alkotott képük így hamis lesz.
Pál apostol soha nem állította rossznak a törvényt:
„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” Róma 7:12.
Hiszen maga Jézus is ezt mondta az Őt kérdező gazdag ifjúnak:
„Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Máté 19:17.
Tömören összegezve a Tízparancsolatról van szó, az Úr Igéi pedig soha el nem múlnak. Sokan mondják, hogy Jézus MÁS parancsolatot adott. Ez így nem igaz. ÚJ parancsot adott, mondhatni MEGÚJULT parancsolatot. Mert a Fiú soha nem mondott és hirdetett mást, mint az Atya a korábbi próféták szája által. Ő és az Atya EGY. Üzenetük is egy. A Lélek pedig ebből merít, ez által vezet, int, tanít és vigasztal.
„Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.” János 12:49.
Úgy tapasztalom, hogy Jézus eme félreértelmezett szavai és Pál levelei miatt két táborra szakadnak a hívők. Kapcsolatok romlanak meg, barátságok szakadnak szét, mert egyre nagyobb a hézag a kétféle látásmód között. Vannak, akik hallgatnak, vannak, akik vitatkoznak. Mindkét oldal szenved ettől, a világ pedig megrökönyödik, mi ez a színjáték!? Nem hívő ismerőseink panaszolják, hogy az úgynevezett keresztyének mennyire képmutatók. Mert az életük szinte ugyanolyan, mint a világé. (!) S ha már a világ megbotránkozik a magukat keresztyénnek nevező, de jellemben és életvitelben a nevével ellentétesen viselkedő emberekben, akkor vajon hogy vélekedik a mennyei szféra?! Pedig az angyalok vágyva-vágynak betekinteni a megváltás csodájába, amiért Jézus Krisztus e földre jött:
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:” Titusz 2:11-12.
Bizony, olyan időket élünk, amikor az Igét háttérbe szorítók, a Bibliából csak a kedveltebb részeket idézgető „viszkető fülűek”, a kereszt naponkénti felvételével az ego halálát elutasítók szembe helyezkednek azokkal, akik a zsoltárossal együtt gyönyörködnek Isten törvényében. Veszélyes napok érkeztek el, de Jézus előre figyelmeztetett. A szeretet kihűlt a világban. De ez a fájó jelenség már az Egyházban is tapasztalható. Megjelent a színtiszta Ige bibliai köntösbe mázolt frázisokkal, megvallásokkal való helyettesítése, Isten örökérvényű parancsolatainak burkolt és nyílt megvetése, törvénykezőnek kikiáltva az egyedüli fundamentumhoz ragaszkodókat.
Mint az elején írtam, volt egy félelmetes álmom. Tömören összefoglalom:
Fogvatartottként álltam többekkel egy csoportban, s velünk szemben vadállatok vicsorítottak ránk, amiket – még – pórázon tartottak hóhéraink. Tudtam, mi vár rám. (Emlékezzetek Néró arénájára!) Hirtelen kiléptem a sorból, és 8-10 méterrel arrébb futottam, szemeimmel keresve valakit, hogy ráhagyjam a cipőimet. Mintegy örökségként. Aztán visszafutottam a helyemre kivégzőim elé.
Amikor felébredtem, nem értettem a cipős jelenetet. Később azonban világossá vált előttem, hogy hitbeli látásomat, radikális engedelmességemet át kell örökítenem az utánam következőknek. (Az Efézus 6:15. szerint az Istennel való megbékélés evangéliumát hirdetők saruja is a lelki fegyverzetünk része.)
Eszembe jutottak Jézus szavai:
„Ekkor sokan elvesztik a hitüket, elárulják és gyűlölni kezdik egymást. Sok hamis próféta is jön, és sok embert félrevezetnek majd. Mivel a gonoszság megnövekszik, sok emberben kihűl a szeretet. Aki azonban mindvégig kitart, az megmenekül.” Máté 24:10-13. (Figyelem! A hitüket elvesztett, egykori hívők árulják el testvéreiket!!!)
Ugyanezt erősítik meg a 10. részben olvasható szavai is:
„Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik.” Máté 10:21-22.
Mi ellen kell megállniuk a Krisztus-követőknek? A gyűlölködés, hamis prófétálás, a hitetés és üldözés ellenére. A „könnyű evangélium” ellenére, amitől a gyülekezet „könnyűvérűvé”, azaz paráznává válik. Mindez a báránybőrbe bújt farkasok között.
Olvassuk el Jézus további szavait is:
„Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Máté 24:24.
Ha lehet! Akik viszont ismerik az igazi Krisztust, az Ő igazi prófétáinak igazi üzenetét, az igazi Jézust, aki az igaz Atya igaz evangéliumát hirdette, azokat nem lehet becsapni manipuláló pszichológiai színjátékkal és sikerevangéliummal. Ha nyomorúságban megpróbálva is, de megállnak. Nem véletlenül figyelmezteti Pál apostol a hívőket:
„… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket” Filippi 2:12.
Végezetül fogadjuk meg a Biblia intelmeit, melyeknek hosszú sorából most csak egyet emelnék ki:
„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az Istennek házán, ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hova lesz az istentelen és bűnös?” I. Péter 4:17-18.
2018. július 28. Guti Tünde