Téma: Életjelek

[Guti Tünde]

Jézus alázatosan, csendesen jött e földi létbe. A tömegek nem ismerték fel, hogy elérkezett az idő. Azok a kevesek viszont, akik tiszta szívvel várták Isten ígéreteinek beteljesülését, felismerték a jeleket, s így a Messiást is.

Az Antikrisztus nem írja a homlokára, hogy "én vagyok a főgonosz". A legtöbb ember a világosság angyalaként fogja tisztelni, minden probléma megoldójaként dicsőíteni. A rá vonatkozó jeleket most is csak az Úrra figyelő, az Igét szívében forgató, e világgal alkut nem kötő igazak ismerik majd fel. Azért lesznek rengetegen megtévesztve, mert "nem fogadták be az Igazság szeretetét az ő üdvösségükre, és azért bocsátja rájuk az Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak." II. Thess. 2:10-11.

A becsapott, elvilágiasodott keresztyének nem veszik észre, hogy lelki szemeik meghomályosodtak. Vakon bólogatva fogadják el a legfelsőbb körből érkező intézkedéseket, észre sem véve az egyre sűrűsödő szövevényt, amivel az antikrisztusi rendszer behálózza, majd gúzsba köti őket. A fenevad jelét is ilyen naivan, tudatlanul veszik majd fel, megbotránkozva az őket figyelmeztetőkön, hogy "EZ AZ!".

Aki ma még mindig meggondolatlanul élvezni akarja az életet, ragaszkodva vágyaihoz, utazáshoz és nyárspolgári szokásaihoz, egyszer csak visszafordíthatatlan veszedelemben találja magát.

Ezért muszáj hirdetni, még ha többeknek unalmas is:

"Aki azért a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz." Jakab 4:4.

Minden dolog ebbe a barátságba tartozik, amit Jézus Krisztus isteni szentsége nem tűr meg maga körül. Az IGAZI Jézus! Nem az a hamis Krisztus, akit a viszkető fülűek mutogatnak.



Guti Tünde – 2025. január 22.

[Guti Tünde]

Isten nem a jólétben, kényelemben készít fel az Ő szolgálatára, hanem a nehézségekben vizsgálja meg hűségünket. Elhívást kaptunk? Miért csodálkozunk a nem várt akadályokon, kellemetlenségeken? Radikálisan elköteleztük magunkat az Úrnak? Miért csüggedünk a próbák miatt?

Illés, Keresztelő János, Jézus és Saul (Pál apostol) mind a pusztából indultak gigantikus küldetésük betöltésére. (Hol vagyunk mi hozzájuk képest!?! Nekünk is szükségünk van rá, hogy kiüresedjünk és felmérjük a "költségeket" a szolgálat előtt.)

Ne könnyebb életért imádkozzunk, hanem új erőért, friss reménységért, az Igazságért kiálló bátorságért!

"Mert aki mindvégig kitart, az üdvözül."

Máté 24:13.



Guti Tünde – 2025. január 31.

[Guti Tünde]

Krisztusért!




Kárnak ítéltem és veszni hagytam életemben mindent, ami régi.

Elengedtem mindazt, ami kecsegtető hiú ábránd.

Lemondtam elismerésről, hírnévről, ami nem ér semmit Jézus szemében.

Elutasítottam a "tömjénfüstös" hízelgést és tapsot, mert nem fér össze bennem az istenfélelemmel.

Veszni hagytam baráti, testvéri kapcsolatokat, elengedtem közösségeket, lemondtam együttműködésekről és hangzatos projektekről, szívemnek így van nyugalma, lelkemnek békéje.

Semmi sem fontosabb számomra, mint Jézus Krisztus Igazsága!

Az Ige, ami által élek. Az Ige, AKI maga az Élet.


Guti Tünde – 2025. február 8.

[Guti Tünde]

"Mi szeressük őt, mert Ő előbb szeretett minket!" I. János 4:19.


Mai világunk szeretetben szegény, szikkadtra keményedett száraz göröngyein sebes lesz a vándorok lába. Nincs éltető eső, földet áztató, szívet puhító zuhogás, csak az önzés és kevély hatalomvágy fűti a kéreg alatti magmát. Izzó gyűlölet forrósítja elviselhetetlenné a talajt.

Azt gondolhatnánk, ezekben a velejéig romlott társadalmakban lehetetlen megmaradni a mennyei értékrend alapján…


Hogyan tudtak krisztusi módon járni-kelni az első keresztyének? Sokan rabszolgaként voltak kiszolgáltatva gazdag uraságok kénye-kedvének, szeszélyeinek. Másokat üldöztek, kínoztak, vagy mártírként fejezték be az arénában.

Hogy tudtak tűrni? Elhordozni, megbocsátani? Ellenségeiket szeretni!?! Még imádkozni is értük, mint a megkövezett István! Úgy, hogy VALAKI kimondhatatlan szeretettel szerette őket. A teremtő Isten emberi mértékkel megmérhetetlen szerelme töltetett ki a szívükbe, ami olyan, mint az óceán:

"Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára…" Zsoltárok 42:8.


Példaképük Jézus volt, aki elviselt minden gúnyt, gyűlöletet, irigy képmutatást, rágalmazást és fizikai bántalmazást. Az Atya végtelen szeretetében pihent meg magányos imádkozásai során. Engedelmessége szította fel újra és újra Isten jótetszését, aki pedig gyönyörködött a Fiúban.

Mi is gyakran tapasztalunk elutasítást, ellenszenvet, olykor árulást… Hogyan szeressük azokat, akiknek a szeméből süt a taszítás, a közöny vagy a felháborodás? Akik felrúgnak testvéri, baráti kapcsolatokat, semmibe véve az Úr véleményét… Akiknek csak nyűg vagyunk a másságunkkal, elegük van a "szent beszédből" és a folytonos Igére hivatkozásból…

Emlékezzünk Jézus szavaira:

"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik gyűlölnek titeket!" Máté 5:44.


Ez a hozzáállás kizárólag Isten szeretetéből fakad. Nélküle képtelenek vagyunk a bántásokat szelídséggel tűrni és jóval viszonozni. Ha mint a szőlővessző, folyamatosan a szőlőtőkéből táplálkozunk, akkor semmilyen helyzetben nem dobjuk be a törölközőt. Akkor kitartunk és alázatban hordozzuk a mindennapok terheit.

A szeretet hiánya beteggé tesz. Traumatizál. De nekünk itt van Jézus, aki mindennél többet ér! Isten irgalmas szeretete és kegyelme jobb, mint az élet! Kárpótol mindenért, amiben nélkülöz a szívünk, lelkünk! Csak az Ő szeretete, áldott Lelkének vezetése tesz képessé arra, hogy a végnapok szentjeiként ne omoljunk össze jelenünk idegtépő, őrült zajában, fullasztó hazugságáradatában és a gonoszság fékevesztett cunamijában! Kősziklánkon állva egyenes, igaz jellemmel fogunk kitartani szentségben és tisztaságban az utolsó leheletünkig.



Guti Tünde – 2025. február 18.

[Guti Tünde]

Különös álmot látott a férjem kb két hete. Egyszerre volt felkavaró és elgondolkodtató.


Tanácstalanul tébláboló hívők verődtek kisebb csoportokba egy domboldalon, körülöttük rendetlenség, szemét. Kis buckák, halmok mellett álldogáltak kérdő tekintettel, mint akik valamire vagy valakire várnak. De nem jöttek vezetők, hogy utat mutassanak.

Nem volt tömeg, szétszóródtak. Akik maradtak, mintha nem akarták volna elhagyni a szürkés színű kupacokat. Aztán talicskát toló emberek jöttek, tele száraz, romlott süteményekkel…

Az álom magyarázata lesújtó, Béla így foglalta össze az üzenetét:


"A mai, egyházi ceremónia az ébredés tüzének a hamuja, annak őrzése!"



Guti Tünde – 2025. február 22.

[Árvai Emil]

"A mai, egyházi ceremónia az ébredés tüzének a hamuja, annak őrzése!"

*

Komoly mondat.

Parázs szeretnék lenni.

[Guti Tünde]

Sűrű köd telepedett ma hajnalban a tájra. Nehéz a levegő. A távoli zajok kísértetiesen szüremlenek át ezen a fátyolszerű, fehér sötétségen. Csak a néhány száz méterre magasodó adótorony piros fénye mutat irányt. Elönt egy furcsa érzés… Így vagyunk mi is…
Jézus szerint hegyen épített város, só és fény a hívő ember élete. Ahogy Ő, úgy mi is a világ világossága vagyunk. Ha valamikor, úgy napjaink szellemi sötétsége, zűrzavara felülmúl minden eddigit. Elérkeztünk arra a pontra, amikor sajnos, már legtöbbször hiábavalónak tűnnek a megtérésre intő szavak. Ebben a szétválasztási folyamatban mintha bent maradna az intő szózat, és csak a bennünk élő Ige fénye ad irányt a sűrű ködben közömbösen tévelygőknek. Ha figyelnek egyáltalán…
A kegyelmi korszak végén az Ige is elvétetik, hiába keresik majd. Világítsunk, adjunk fényjelzéseket, amíg lehet, mert Noé napjaiban a SZÓ mintha süket fülekre találna! A fény viszont még látható az éjszakában…

Guti Tünde – 2025. március 12.

[Guti Tünde]

Az már régen rossz, ha Isten népe a világi szólamok alapján rendezkedik be jövőjét tekintve, és még pásztorok is az aktuális események hatása alá kerülnek. A Szentlélek nem a mindenkori politikusok "nagyokat mondó szája" íze szerint jelenti ki a bekövetkezőket! Sőt! Amikor Akháb emberei az udvari prófétákkal együtt bátorították a királyt, egyedül Mikeás volt, aki Isten kijózanító szavait tolmácsolta. Meg is kapta érte az arculcsapást.

Félelmetes, amikor az Úr hazug lelket küld, hogy hamisan prófétáljanak a próféták! Győzelmet ott, ahol kudarc, vereség és ítélet közeleg.

"Béke és biztonság!" Ezt hirdetik ma is fennen, megtűzdelve a most beköszöntő "aranykor" ígéretével, és döbbenten látom, amint tömegek dőlnek be ennek a füleket csiklandozó hírnek. Persze, mert az emberek már belefáradtak a világ gonoszságába, a háborúk kegyetlenségébe, a politikusok hazugságaiba és az egyházi vezetők, sőt testvérek képmutatásába. Valami jobbat, szebbet, megnyugtatóbbat várnak.

De emberek! Noé és Lót napjaiban aranykor!?!

Olyan időket élünk, amikor mindent meghalad a béke iránti vágy, de Isten Igéjéből láthatjuk, hogy ezt kizárólag Jézus Krisztus hozza el. Addig pedig minden, a globális békére való törekvés, a sodomista perverziók tiltása, a gyilkos vakcinák erőltetésének leállítása és az általános jólét ígérete szemfényvesztés. Azért, hogy még jobban ragaszkodjunk ahhoz a világhoz, amellyel való barátkozás a Szentírás szerint ellenségeskedés Istennel. (Lásd: Jakab 4:4.!)

Való igaz, hatalmas győzelem az amerikai baloldal elsöprése! Ám ne feledjük: "Isten emel és dönt királyokat" – az Ő terve szerint. Ő pedig nem jobb- vagy baloldali, hanem felett áll mindennek, Ő ISTEN, minden jó és az Élet forrása. Az óhajtott társadalmi felemelkedés ígéreteivel együtt, ideig-óráig tart, a mennyek országa viszont örökké tart és rendíthetetlen.

Ne ájuljunk el tehát az amerikai vagy itthoni ígéretektől, még ha üdvözlendők is a rendelkezések, hanem adjunk hálát érte Istennek,  egyedül az Úrban bízzunk, és óvakodjunk a trón és oltár veszélyes szövetségétől!

Guti Tünde – 2025. március 3.

[Guti Tünde]

A kipróbáltság állhatatossá tesz, melynek során erősödik a hitünk. Jellemfejlődésünk mozzanatai egyenes leképeződései annak a bölcsességnek, amire eljutottunk Krisztus-követésünk során. Génjeinkbe kódolt személyiségjegyünk megváltoztathatatlan, de jellemünket, viselkedési kultúránkat javíthatjuk, csiszolhatjuk, ahogy engedünk Tanítónknak. Ő pedig arra kér, legyünk alázatosak és szelídek, mint Ő.

A Szent Lélek közösségében gyakorolva a felebaráti szeretetet és irgalmasságot, jobban megértjük a magunkban és a másokban zajló folyamatokat.

Ám ezzel együtt, az Igazság radikális szeretete csontjainkba rekesztett tűz. Az alázat nem pipogyaság, kipróbáltságunk teszi hitelessé véleményünket. Ez különösen fontos napjaink megtévesztéseiben.

Guti Tünde - 2025. március 21.

[Guti Tünde]

Kérdések

Már semmi sem olyan, mint régen. Minden megváltozott. Vajon én is?
Tudok-e a pusztában is önfeledten imádkozni, közösségi háttér nélkül? Dicsőítem-e Istent magányomban, tömegek és zene érzelmi hatása nélkül?
Tudom-e őszinte szívvel dicsérni Uramat vallásos díszletek és egyházi szertartások nélkül?
Vajon Énók hogyan imádkozott?
Vajon Noé hogyan kommunikált Istennel?
Képes vagyok-e szembe úszni az árral? Igazságban járni a hazugság földjén?

Képes lennék-e Pálhoz és Siláshoz hasonlóan, lelkem mélyéből, őszintén hálákat adni, örvendezve énekelni egy cellában, ahova igazságtalanul zártak be? Egyáltalán hogy viselném a jogtalan eljárást, rágalmat, meghurcolást, netán fizikai bántalmazást?
Mit érezhettek az első keresztyének az arénában, és mit a Zsidókhoz írt levél 11. részében felsorolt hithősök, akik nem láthatták meg testi szemeikkel a reménységüket, mégis kitartottak, mindvégig rendíthetetlenül.
Milyen erős az én reménységem? Tudok-e erőt meríteni belőle, hogy felfelé nézzek a nehézségek idején, és minden akadály ellenére fussak célegyenest hitem célja, üdvösségem felé?
A régi színpadot lebontották. Új épült. Trón és oltár szövetsége, állam és egyház frigye, ideológiákat összemosó ökumené harsogja a bekövetkező aranykort. A bekövetkezendőkről nekem Pál apostol szavai jutnak eszembe:
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be.” (II. Tim. 3:1.) A folytatást kívülről tudjuk, hiszen benne élünk. Lesznek nagy csalódások…
Jézus kérdése mai követőihez is szól:
„Vajon ti is el akartok-e menni?”

Guti Tünde – 2025. március 22.

[Guti Tünde]

Buzdítás csüggedő testvéreimnek és önmagamnak!

Iskolás éveimben aktívan sportoltam. Kézilabdáztam és négytusáztam. Tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor pl futás végén, a célba érve leroskadtam a fűbe erőtlenül. Tüdőm zihált, arcom lázrózsákban égett, és zsibbadtak a lábaim.
Pál apostol versenypályán futáshoz hasonlítja Krisztus-követő életünket. Ráadásul figyelmeztet, hogy „nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerűen küzd.” II. Tim. 2:5.

Szerintetek egy kisminkelt, magát semmivel össze nem maszatoló menyasszonyt vár Jézus? Egy tip-top, tökéletes frizurájú, dezodorált jegyest? Szerintem nem. Sokan hivatkoznak Derek Princere, aki azt mondta, hogy Jézus olyan dicsőséges egyházért jön vissza, amilyet itt hagyott.
Ám némelyek ezt félreértik, és elfelejtik, hogy az első gyülekezetek dicsősége nem pénzben, elismerésben és hatalomban nyilvánult meg, hanem szentségben, tiszta erőben és az Úr nevéért elszenvedett üldöztetésben.

Jézus Krisztus a bensőnket nézi, szívünk szentségét, lelkünk odaszánását. Márpedig pályánk során elesünk, érnek atrocitások, térdeink rogyadoznak az iramtól, karjaink remegnek a terhek cipelésétől, szemünket csípi az erős napfénytől összeráncolt homlokunkról csepegő izzadtság… Bár kitartunk, de égeti lelkünket az Igazság jogtalan elferdítése, az elmaradozott testvérek hiánya, a kegyetlen gúnyolódók fennhéjázó kacaja, az áruló bajtársaktól kapott hátba szúrás fájdalma, és ha ez nem lenne elég, még a saját lerongyolódott külsőnk és csüggedező lelkiállapotunk is bánt. Már csak egyetlen vágy fűt az út végső szakaszában: CÉLBA ÉRNI, és hallani: „Jól van, jó és hű szolgám…”!
Majd Jézus letörli a könnyeinket, elsimítja a homlokunkba ragadt, kócos hajszálakat, egyetlen érintésétől eltűnnek ráncaink, meggyógyul a lelkünk, és megdicsőült testünkben már semmi sem bánt, semmi sem fáj. Az Ő jelenléte maga az ÉLET.
Bátorodjatok, drága bajtárs Testvéreim! Közeledik az Úr érkezése!

Guti Tünde – 2025. március 15.