A KÖZÉPSŐ BOKOR Satnya bokor áll az udvarunkon. Nem is áll, hanem kétrét görnyedve nyújtózik a fény felé. Mintha kéregetne… Derékban meghajolva tárja szét gallyait a napsugaraknak, hogy végig simítsák, fürdessék, öltöztessék.
Valamikor régen, gömbölyű formájú kis cserje volt, ígéretes jövővel. Mára már inkább vén fára hasonlít. Ágán gyerekeke hintáztak rendszeresen, és úgy tűnik, megszokta ezt a testtartást, ha van teher, ha nincs. (Máskor focikapunak is használták a fiúcskák. Ráadásul az udvar közepe táján él, ahol lenézik…)
Szánalmas látvány, pedig emlékszem arra a napra, amikor ültették. Jókedv, összefogás, közösségi munka kísérte. De akármilyen is a külseje, bármennyire is eltűnt életerős koronája, a töredezett, hibás ágacskák mégis az elsők között leveleznek!
A tavasz első, langyosabb sugaraival apró levélkék kezdtek kizöldülni rajta mindenfelé. Micsoda ellentét!
Mást mutat, amit a szemünk eddig látott, és mást az az erő, ami belül, a szürke kéreg alatt, a növényi rostokban és az igencsak rövid törzs évgyűrűiben dolgozik.
Nézzünk csak egymásra! A bűn következtében mi is mindannyian hibásak vagyunk az isteni tökéletességhez képest. Egyikünk ilyen, másikunk olyan.
Egy a fontos! Munkálkodik-e bennünk az erő, ami képes új hajtásokat növeszteni, leveleket hajtani és termést érlelni?
Ne ítéljünk soha pusztán a külső dolgok alapján! Nézzünk, lássunk Jézus szemeivel!
Ajánlom, hogy feltétlenül nézzétek meg Kulka Arni prédikációját! (2011. febr. 26. 16.30)
http://agapenet.hu/2011. febr. 27. Guti Tünde