Igen...mellé ütöttem a Péter levelet..bocsánat....1.Pt.1,7....pedig az 1-es messze van a 7-től...
Hmmm...! Te ilyen gyarló vagy?!
III. A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely
1030 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.
1031 Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [622] és a Trienti Zsinaton [623] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [624] tisztító tűzről beszél:
"Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ťsem ebben, sem az eljövendő világbanŤ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." [625]
1032 Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [626] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért.
"Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: [627] miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." [628] [/color][/color]
Szóval: az 1Pt1,7 a "megpróbált hitet" hasonlítja a "tűzben kipróbált arany"-hoz. Sejtésem szerint az aranyat a tűzbe teszik, hogy a szennyező anyagoktól megtisztítsák. Egy hasonlatról szól ez a vers, ami a mostani életünkre vonatkozik. Szó sincs a fizikai halál utáni állapotról.
A fenti katekizmusból idézett szakasz Jób 1,5-re is hivatkozik, mint a halottakért imádkozás alapjára, de elolvasva az igét - egyértelmű, hogy élő emberekért imádkozott Jób.
Alapvető hibája a fenti hitvallásnak, hogy az ember üdvösségét "a menny örömébe lépést" lehetségesnek látja mások közbenjáró imádsága által, még ha az illető esetleg már fizikai értelemben meghalt is. - A döntés felelősségét nem vette le az ember válláról Isten: aki hisz (Jézus Krisztusban) az üdvözül, aki nem hisz elkárhozik. Az ember az üdvösséget egyedül a személyes hit által kaphatja. Az 1Kor 3-ban hiba lenne kiragadni külön a 13. verset. Összefüggésében a 6-23 versek azt mondják, hogy ne viszálykodjunk (+1-5 versek), a "világ" az emberekhez, különböző csoportokhoz tartozás, az anyagiak nem sokat számítanak. A lényeg az Istenhez, Jézus Krisztushoz tartozás és az, hogy rá nézve, tőle indíttatva, "benne" éltünk-e a földön. Itt a tűz azt jelenti, hogy az ehhez a világhoz kötődő dolgok nem juthatnak Isten országába, de semmiképpen nem vonatkozik a halál utáni megtisztulás lehetőségére.
A Mt 12,32-ben "nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben" - jelenti a "világi" és a "mennyei"szerinti időszakot. A hívő embernél jelen van együtt mindkettő már itt a földi, anyagi életben - pl. Isten megbocsátotta a bűnt , de az emberek nem.
"
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." Ef 2,8-9
Az Úr áldjon benneteket!