Szerintem Sofia rátapintott a megbocsáthatatlan bűn fogalmára.
A Wiki Szótár meghatározása a "szándékos" szó jelentéséről:
- nem véletlen, hanem előre megtervezett.
- (előre) megfontolt.
"Egyszerűen fogalmazva: keresztényekként előre megfontolt szándékkal, előre eltervezve nem követhetünk el bűnöket! Van különbség az előre eltervezett és a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság között is. (Tudom nem a legjobb példa, más nem jutott eszembe)" Írta Sofia.
"Az elveszíthető-e az üdvösség?" topicban épp ezzel kapcsolatban szerettem volna hozzászólni. Úgy értettem néhány hozzászólásban, hogy ha valaki tudja az adott cselekedettel kapcsolatban, hogy az bűn és elköveti, akkor az az illető a szándékos bűnt követtek el és nincs számára bocsánat. Szerintem ez így nem igaz. Más tanításban is hallottam már, hogy ha valaki bűnt követ el az csak szándékosan követheti el (azon állásponton lévők tanították akik azt hirdetik, hogy az üdvösség nem veszíthető el. Igazolva magukat, hogy mindenki követ el bűnt, /ami igaz/ és akkor senki sem juthatna a mennybe). Ez sem igaz.
A polgári bíróság is tesz különbséget például a gyilkosságok között.
Pl.: - hirtelen felindulásból (ahogy Sofia is írta).
- önvédelemből, jogos önvédelemből.
- előre megfontolt szándékból, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból...
Szóval egyáltalán nem mindegy az ok-okozat. Van súlyosbító, enyhítő és felmentő körülmény.
És ez megvan az Útnál is.
Ezek a körülmények, amelyek meghatározhatják a bűnök elbírálását.
És a Zsidó.6:4-6; 10:26-29. Igéket ezek figyelembevételével tanácsos értelmezni.
Ezeket figyelembe véve sem a mi feladatunk, hogy bárkiről megállapítsuk, hogy elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. A Zsid.10:26 erről beszél (szerintem), mármint a szándékos bűn elkövetése után nincs a bűnért való áldozat. Ki a mi bűneinkért való áldozat?
Az Úr Jézus, és aki szándékosan (előre megtervezett módon) bűnt követ el az megtapodja Őt, az Ő vérét tisztátalannak tartja és a Szent Szellemet bántalmazza.
Zsid. 10:29. "Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?"
Az ekképpen cselekvők a Zsidó.6:4-6. nem tudnak megérni.
A szándékosság nagyon fontos kijelentés ebben a témában.
Például ha tudom, hogy mást bántani, megütni bűn és tegyük fel este egy utcasarkon támadólag elém ugrik valaki és én megütöm (ne legyen soha ilyen) és elesik beüti a fejét és meghal. Mi van ilyenkor? Szándékos bűnt követtem el? Nem hiszem. Biztos megbánnám, hogy megütöttem és ez lett belőle, de nem szándékosan előre eltervezett tettem, hanem önvédelem, félelem...
De ha én leselkedem valaki után hogy leüssem (távol legyen) akkor más a helyzet. Volt időm átgondolni, tudtam hogy bűn, sőt közben az Úr is szólt, hogy ne tegyem, de én ennek ellenére véghez akarom vinni az én tervezet, akkor az szándékos bűn.
Az ilyen embereknek nincs más hátra mint az ítéletnek rettenetes várása.
Ez a polgári bíróság szerint is így van és az ember igazságérzete is ezt diktálja. De nem ez a fontos, hanem hogy az Úr is ezt mondja.
2Móz 21:12. "Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.
13. De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek neked, ahova meneküljön.
14. Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra."
"leselkedett"
vagyis várt az alkalomra, hogy mikor hajthatja végre a szándékát.
"szándékosan tör"
kiforral valamit, tervet sző ellene.
Az a jó hírem, hogy (többek között) az 1.Ján.3:9. alapján aki Istentől született az nem fog ilyet tenni.
Shalom