Kedves Erdei testvér!
Nem értem azt hogy miért írod azt hogy Isten szemében bűnösek vagyunk mindnyájan,egyrészt igazat adok mert nem vagyunk tökéletesek,és követünk el hibákat,de kerestem egy idézetet Zimányi József írásaiból,úgy gondolom ez érdekes!
A bűnvallás igei alapjai
Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Róm 4,6-8
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Zsolt 31,11
Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.
Megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam.
Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és Te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.
Zsoltárok 32. 1-5.
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Jak 5,16.
Istennek egy nagy ajándékára figyelmeztet bennünket ez az Ige. Olyan ajándékra, amit nem szoktunk eléggé megbecsülni, és amivel nem szoktunk eléggé élni: a gyülekezeti közösségre. Egyik legnagyobb kiváltsága a hívő embernek, hogy nincs egyedül. Jakab itt most csak kettőt említ , két olyan gyakorlatot, amivel a testvérek kölcsönösen segítségére lehetnek egymásnak a Krisztus követésében: a bűnvallást és az egymásért való imádkozást. Azt mondja: Testvérek vagytok, ne felejtsetek el élni a testvéri közösségnek ezekkel a nagyszerű ajándékaival és lehetőségeivel! Vajon élhetünk-e vele mi is?
Egyik tehát a bűnvallás. Így szól a tanács: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak!" (5,16a. v.) Nem Jakab találta ki ezt, már az Ótestamentum is úgy beszél róla, mint ami nagy segítségére van az embernek a bűntől való megtisztulásban. Mózes törvénye egyenesen elrendeli a magányos és a közös bűnvallást: "Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bűnt követ el, a mely által hűtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz. Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett..." (4 Móz 5,6-7.)
Keresztelő János azokat merítette be, akik előbb megvallották bűneiket nyilvánosan. János apostol levelében szinte a bűnbocsánat megnyerésének a feltételéül jelöli meg a bűnvallást: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." 1 Ján 1,9.) Miért? Azért mert Isten Jézus Krisztusban egészen valóságos gyógyulást akar adni. Az orvos sem nagy általánosságban gyógyítja a beteget, hanem ott kezdi el a kezelést és a gyógyítást, ahol kiderült, hogy baj van. A megváltás ereje is akkor lesz valóság a számunkra, ha életünknek a konkrét tényeiben, bajaiban érvényesülhet. A bűn nemcsak általános nyomorúságunk, hanem gyakorlati megnyilvánulásaiban annyira konkrét valami, hogy néven lehet nevezni, meg lehet határozni történésének a helyét meg az idejét, például így: tegnapelőtt este az édesanyámat megbántottam. A néven nevezett bűn válik számunkra igazán felismert bűnné. Elméletben mindnyájan beleegyezünk abba, hogy hibát követtünk el, hogy tökéletlenek vagyunk, de a gyakorlatban szívesen játsszuk tovább a tökéletest, a tisztát, a feddhetetlent önmagunk előtt és mások előtt.
Nagyon-nagyon nehezen tud összetörni bennünk a magunk igazsága.
A bűnvallásnak éppen az a jelentősége, hogy kiderüljön végre, ki vagyok én, – hogy őszintén, leplezetlenül állhassak ott végre Isten előtt a magam konkrét nyomorúságával, hogy Isten Jézus Krisztusban a Maga gyógyító kezét odahelyezze, ahol éppen a baj van: hogy a kegyelem és a bűnbocsánat a Krisztus vére árán konkrét, valóságos kegyelem és bűnbocsánat lehessen a számomra!
Ezért nincs konkrét bűnvallás nélkül valóságos bűnbocsánat sem! Erről beszél Dávid király is: "Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedett kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Vétkemet bevallottam Néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. " (32. Zsoltár 3-5.)
A bűnvallásban az történik, hogy a bűnöm nem az én titkom többé, lelepleztem valamit, ami addig bujkált bennem, ami semmitől sem irtózik jobban, mint a leleplezéstől, kész vagyok arra, hogy Krisztus gyógyító vére odahulljon a halálos sebemre, hogy Isten megszabadítson tőle! A bűnvallás szabaddá teszi az utat Isten megváltó és megtisztító segítsége előtt le egészen az életemnek abba a mélységébe, ahol a baj van. Nem úgy áll a dolog, mintha Isten nem akarna megbocsátani, vagy mintha meg nem bocsátott volna már régen, hanem ez a bűnbocsátó kegyelem azáltal hatol belénk és működik bennünk, hogy a bűnvallás által megnyitjuk magunkat Előtte.
De már most – azt mondhatná valaki, Jakab nem azt mondja, hogy valljátok meg bűneiteket Istennek, hanem azt, hogy egymásnak! Ez más valami, mint az előbbi? – Nem! Ugyanarról van itt is szó. Az egymásnak való bűnvallás segítő eszköz, ami hozzásegít bennünket az Isten előtt való őszinte bűnvalláshoz! Tulajdonképpen egyedül Istenre tartozik a bűnvallásom. De hogy ez valóban megtörténhessen, föl kell fednem a bűneimet,
napfényre kell huzigálnom őket a rejtekből. Ez ellen pedig ösztönösen tiltakozik minden porcikám. Hiszen a bűn lényegét tekintve nem egyéb, mint elrejtőzés Isten elől, menekülés az Ő jelenlétéből.
A bűnvallásban odarakom bűneimet Isten elé.
Hogy ezt megtehessem, valóban ki kell szedegetnem őket a rejtekükből, láthatóvá kell tennem ők
