A tökéletesség és az örök fejlődés
Isten tökéletes, és azt parancsolta gyermekeinek, hogy ők is tökéletesek legyenek (Mt 5:48), hogy teljesen szentté váljanak (1Pt 1:15-16), hogy végül felmagasztosuljanak istenné (2Pt 1:4). Isten nem parancsolta volna meg a tökéletességet, ha erre az ember nem lenne képes. A hívőnek mindenre méltóvá kell válni, teljesíteni kell az Istennel kötött kétoldalú szövetség feltételeit: Krisztus megtette a magáét, tehát a hívőnek is meg kell tennie a magáét.A megtérés folyamata, és a megszentelődés feltétele: hit, bűnbánat, keresztség, a Szentlélek ajándékának elnyerése, becsületesség, hithűség, rendszeres bizonyságtétel, tizedfizetés, a bölcsesség szavának megtartása és a templomi szertartások végzése. Az ember nem bűnös eredendően, csak ha és amikor bűnt követ el. A bűnbánatnak hét lépése van: beismerés, megbánás, bűnvallás, jóvátétel, másoknak való megbocsátás, parancsok betartása, és hogy ugyanazt a bűnt nem szabad újra elkövetni. A kegyelem csak akkor lép életbe, ha a hívő már mindent megtett, ami tőle telt a parancsok betartásáért. Az így megkapott kegyelem által jogosulttá válik a halandó és az örök élet áldásaira.
Válasz
2Pt 1:4 A szöveg és környezete szerint (3. és 5. vers) Krisztus isteni ereje a hívőt mindennel megajándékozta, ami az istenfélő élethez kell (itt a földön), azáltal, hogy megismertette vele Önmagát saját dicsősége és erkölcsi kiválósága [görög areté] révén, sőt, eleve ezekkel hívta el magához, és ezek alapján ígérte meg neki, hogy ezek által isteni természet részesévé válik, és megmenekül az erkölcstelenség okozta pusztulástól. Nem "istenné" válik, hanem olyasminek válik a részesévé, ami csak Istennek természetes tulajdonsága, adottsága (görög füszisz), ti. az erkölcsi kiválóság. Mt 5:48 Nem azt mondja: "váljatok lassan tökéletessé", hanem itt és most legyetek azok, mert Isten az. 1Pt 1:16 Nem azt mondja: "váljatok olyan szentté, mint én", hanem itt és most legyetek azok, mert Isten az. Csak Isten szent (Jel 15:4), és senki se olyan szent, mint Isten (2Sám 2:2, 6:20), de a hívőnek Krisztus szent és igaz volta tulajdoníttatik (Róm 3:24-26, 4:3-5, 1Kor 1:30), így minden megszentelt (Isten számára elkülönített) ember egyszer s mindenkorra tökéletes (Zsid 10:14). Megszentelődése mint folyamat csak arról szól, hogy ezt egyre jobban megéli.Az ember nem akkor bűnös, ha vétkezik, hanem azért vétkezik, mert eleve bűnre hajlik (Lk 5:8, Kol 2:13, Ef 2:1-3, Róm 3:23, 5:10-21, 8:3). Mindenki sokat vétkezik (Jak 2:10, 3:2), és mindenki sokszor elköveti ugyanazt a vétket, mégis bocsánatot kap (Lk 17:3-4). A hívő élete mindvégig ki nem érdemelhető, meg nem szolgálható kegyelem; ez nem olcsó, nem drága, hanem megfizethetetlen, ezért ingyen ajándék (Ef 2:1-10, Tit 3:5). A szent élet és a szolgálat nem a célok elérésének az eszköze, hanem a hálás viszontszeretet jele (1Pt 1:5-9, Ef 5:1) az ajándékba már megkapott áldásokért (Ef 1:3-14). A Bibliában a bűnös hívő kegyelmet kap, azaz felmenést az ítélet alól, és nem kegyeltté (kegyenccé) válik az érdemei alapján, mint a mormon vallásban.
A halottakért végzett munka Az egyház a szellemvilágban is megvan, és ott is munkálkodik. A halottak szelleme a túlvilágon vagy a paradicsomba vagy a szellemek börtönébe kerül, amelyeknek több szintje is van. A szellemeket ui. tetteik szerint osztályozzák, de ha megtanulják az evangéliumi szabályokat és azok szerint élnek, magasabb szintre emelkedhetnek. És ha helyettük egy földi templomban egy rokon elvégzi a szertartásokat (1Kor 15:29), átjuthatnak a paradicsomba (1Pt 3:18-20, 4:6). Ha bűneiket nem bánják meg, Krisztuséhoz hasonló szenvedéssel kell megszenvedniük bűneikért, a feltámadás után pedig a dicsőség legalacsonyabb (telesztiális) szintjére juthatnak. Ezért minden mormon felkutatja az őseit, hogy a helyettes szertartások révén a halottainak lehetőséget adjon az üdvözülésre. A családfakutatásban az egyház nemzetközi genealógiai osztályának adatgyűjtése segíti őket. A Templomokban az élő és a halott családtagokat külön szertartásokkal kötik össze. Smith szerint "Őseink nem lehetnek nélkülünk tökéletesek, ahogy mi sem lehetnénk nélkülük azok". A naplóírás is a családok minél teljesebb összekötését szolgálja, mert a mai Szentek naplói ugyanolyanok, mint a prófétáké: az utódok később sokat tanulhatnak a bizonyságtételükből.
Válasz
A Biblia szerint, a sorsunk itt a földön dől el (Zsid 9:27, Lk 16:19-31, Róm 2:14-16), a lélek végső sorsa pedig örök élet vagy örök halál, menny vagy gyehenna (Dán 12:2, Jel 20-21. fej.). Aki nem ismerhette Mózes törvényét vagy Krisztus evangéliumát, annak Isten elnézi a tudatlanságát (Csel 14:16, 17:30), és a saját lelkiismerete alapján ítéltetik meg (Róm 2:14-16). Aki dönthetett az evangélium (1Kor 15:1-11) mellett, annak hite vagy hitetlensége számít (Jn 3:18,36). Ha nem hisz, Mózes és Krisztus szavai ítélik el (5Móz 18:19, Jn 5:45-47, 12:48).1Kor 15:29 Értelmezése nehéz, de az biztos, hogy a halottak helyett végzendő szertartások szükségességének vagy lehetőségének semmi nyoma a Biblia többi részében és a keresztény egyház történelmében a 19. sz. előtt, tehát nem lehet szó helyreállításról, csak új tanról. 1Pt 3:18-20, 4:6 Krisztus nem minden halottnak prédikált, hanem csak a Noé idejében élt emberek lelkeinek, akik még Mózes törvénye és Krisztus evangéliuma előtt éltek. Másrészt csak Krisztusról van szó, nem arról, hogy az elhunyt hívők lelkei is más lelkeknek prédikálnának. A mormonok nem "társmegváltók", halottakért végzett szertartásaik egyszerűen hiábavalók.
http://www.apologia.hu/religion/lds-intro.html
