Téma: Szakadások

[paloma]

hát, köszönöm.
lehet, h ki is merítettük a témát...?

azért szívesen vennék személyes élményeitekből, e témában

 

[tothg]

Nem nagyon olvastam végig ezt a topicot, de milyen élményekre gondolsz kedves Paloma?

[paloma]

átélt eseményekre, okokra, tanulságokra, tapasztalatokra gondoltam

[tothg]

Gondolkoztam, hogy milyen tapasztalatokról, tanulságokról érdemes beszélni, de nem könnyű. A szakadásra nem készül az ember, vagy nem tudja azt mondani: "Ezt jó tudni, mert ha legközelebb lesz, akkor..."
A szakadás nem jó. Kerüljük, ha lehet.  Mi sem szakadni akartunk eredetileg, csak a "gazda gyüli" nem volt hajlandó beszélni, alapvető dolgokról, amikben kérdéseink voltak, hanem csúnyán lehúztak, erre elköszöntünk, mire lázadóknak bélyegeztek. A kapcsolati dolgok sokszor kiszámíthatatlanná válnak, és sajnos nem tudunk sokszor urai lenni, vagy helyesbíteni, mert nincs lehetőség. Tehát mi sem szakadtunk, mégis ez terjedt el.
Én azt mondom, hogy, ha valaki el akar jönni egy gyülekezetből, akkor legyen olyan tiszta és öszinte, hogy keresse meg a vezetőjét és a lehető legszelidebben beszélje meg, hogy el akar menni, még akkor is, ha úgy érzi, hogy igazságtalanság érte.
Az igazság az, hogy Istent általában nem érdekli, hogy vitás ügyben igazunk van-e, vagy nincs, csak az, hogy el tudjuk-e engedni ezt az igazságérzetünket, és túl tudunk-e lépni a sértettségünkön, nem adva helyet az indulatainknak.

[Irma]

Nem tudom milyen tapasztalatokra vagy kíváncsi drága Paloma, de igaza van Tothg tesónak, a szakadás mindíg fáj. Mint írtam én részese voltam ilyennek, hogy közülünk szakadtak ki testvérek, máig emlékszem a fájdalomra, amikor elmentek és ma is éppúgy szeretném ha erre nem került volna sor mint akkor. De néha nincs más. Menni kell. Ilyenkor tényleg a legjobb a tiszta, egyenes beszéd és a rendezett viszony. Bevágott ajtóval sehonnan nem jó elmenni, és Isten nem is felejti el. Időbe eszébe juttatja annak, aki így megy el, hiszen Isten királysága nem egy-egy kis csoport külön hanem a Benne hívők együtt és ezt nem szabad elfelejteni. Mi ragaszthatunk magunkra különböző cimkéket. De mennyben nem lesz karizmatikus szektor, vagy baptista páholy, vagy Hit-gyülis galéria. Ott mi mind az Úr Jézus mennyasszonya leszünk így együtt.

[Antee]

Igen Irma, ahogyan írod: "Ott mi mind az Úr Jézus mennyasszonya leszünk így együtt."

[paloma]

"A kapcsolati dolgok sokszor kiszámíthatatlanná válnak, és sajnos nem tudunk sokszor urai lenni, vagy helyesbíteni, mert nincs lehetőség. "

mit értesz ezek alatt?

nem tudom, ezt az érzést ismeritek-e? :
vagy egy gyüliben, szerelemmel, jó barátságokkal, azt gondolod, tartós kapcsolatokkal. aztán fordul a világ, és Istenre hivatkozva mész vagy mennek.
de a könnyebbik eset, ha érzitek a cinikus felhangomat, hogy csak hivatkoznak az Úrra. azt gondolom, sokszor valóban Isten vezet másfele.
számomra megrendítő, h a kapcsolatok ilyen , hogy is fogalmazzam, nem tudom, olyan nem igaziak, mert legközelebb már  úgy állok hozzá én is, hogy nem teszek bele mindent, mert  lehet, hogy vége lesz.
hogy az anyukám soha nem hagy el, a gyüliben pedig könnyedén túl lépünk egymáson ha már nincs egy látás.
pedig addig mindenünk volt az éppen aktuális testvérség.

hm?
kicsit zavaros ez az egész, ahogy megfogalmazom, talán értitek

lehet, h ez így van jól. túl sokat gondoltam eredetileg a gyülis, testvéri viszonyokról?
de most vagy szeretek, vagy nem...

[Irma]

Kedves Paloma!

Az év kérdését tetted fel. Nem tudom hány éves vagy, milyen háttérből érkezel, csak azt tudom, hogy a testvérem vagy, és mégis előfordulhat, hogy egyszer csak másfelé vezet az utunk. Egy ideig lehet egymás mellé ad Isten, aztán tovább visz. Lehet megerösödve kerülünk ki az együtt töltött időben, és egymás hasznára szolgáltunk, de lehet csak az egyikünk tudott igazán adni, mert a másik valamit éppen hordozott. De áldott az idő amit együtt tölthetünk. Az idő, az alkalom, a lehetőség pedig egyszer tovább száll, és ilyenkor sóhajtozhatunk : hát ilyen a szeretet? Ilyen /is/. Ez az a helyzet, amikor Isten meg akar tanítani, hogy ne függj egyetlen embertől, testvértől sem. Mi emberek kiszámíthatatlanok vagyunk, de Isten mozdíthatatlan éd az Ő szeretete nem futó homok. Az Ige azt mondja : Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni. De fogalmaz keményebben is : Átkozott az aki emberekben bizik.

Visszatérve amit felvetettél, igen néha nem értjük mi történik, de ilyenkor nem reményt kell elveszteni hanem bizalommal Isten felé fordulni, és ő ad majd erőt, hogy legközelebb is megbízz azokban, akik a testvéreid. Tudván, hogy emberek vagyunk tévedhetünk, esendőek vagyunk mi mindnyájan.
Bátorodj fel, ilyen helyzetben is Isten tovább tud téged vinni.

 

[Guti Tünde]

"Isten királysága nem egy-egy kis csoport külön hanem a Benne hívők együtt és ezt nem szabad elfelejteni."

Igen, Irma! Ámen! 

[tothg]

"A kapcsolati dolgok sokszor kiszámíthatatlanná válnak, és sajnos nem tudunk sokszor urai lenni, vagy helyesbíteni, mert nincs lehetőség. "

mit értesz ezek alatt?

Annyit, hogy nagyon szelíden kell viselkednünk ilyen helyzetben, mert könnyen félreérthetik, hogy miért akarsz elmenni, vagy rosszabb esetben nem félreértik, hanem egyszerűen rossz színben tüntetnek fel, ha elmész. Tehát nem vagy ura ezeknek a kapcsolatoknak, utólag a szóbeszédek pedig fantasztikusan gyorsan szárnyra kapnak, ahol nehéz helyesbíteni, helyreigazítani.

[Magda]

Egy kicsit menjünk még beljebb - ebbe a kérdésbe. Ha szükséges a szakadás - akkor törvényszerű. Persze, hogy nem jó - mert az lenne jó, ha az egyház megmaradna szeplőtelennek, tisztának - egészen világosan mutatna Jézusra. Sajnos nem igy van, ezért a tisztulás, szeparálódás szakadással jár. Nem lehet például a katólikus egyházat biblikussá tenni - ezért vált ki belőle az ébredés népe. Luther, később Kálvin - vissza az Igéhez - egy tisztulás lépései.
A sötétségnek nincs közössége a világossággal. Persze, nem a világosság haragszik a sötétre, hanem a sötét a világosságra.  Isten nem azt mondta, hogy maradjunk akkor is a sötétben - hanem mondjuk el egyszer, kétszer - utána poroljuk le a lábunkat is és menjünk tovább. Nem ottmaradva kell akkoris harcolni.
A lelki fegyverzet listája jutott eszembe az Efezusi levélből. Mi felöltözünk reggel és igy indulunk. Üdvösség sisakja, békesség saruja, igazság mellvasa és kezdjük a küldetésünket minden nap. Akinek nincs ilyen, mégha nem is tudja megfogalmazni, hogy mi is a baja - de nincs neki valamilye azt érzi - nos, ne csodálkozzunk, ha gyülöl minket a világ. Nem is tudja miért, de nagyon vicsorog. De azt is tudjuk, hogy nem test és vér ellen van tusakodásunk - viszont a szeparálódás, elkülönülés Isteni parancs.
szeretettel Sándor

 

viszont a szeparálódás, elkülönülés Isteni parancs.

Szakadjatok el tőlük!

Ez nekünk mit jelent?

Mert ez is ott van:

Főpapi imából:
. . . .Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból!. . .

Hogy éljük  meg mind a kettőt a gyülekezetben - az utolsó idők közösségében

A 7 példázat utolsó próféciájában vagyunk!

[Antee]

Mit gondoltok, a szakadás lehet Istentől?

[Harang]

 

Nem gondolom,de nem csodálkozom  az Igének be kell teljesedni,pedig ez még nem itt a vég.

Jézus azt kérte a főpapi imájában az Atyánktól,hogy akiket Néki adott azok egyek legyünk.

"Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. "(Préd 3:7)

  http://oldaseskotes.blogspot.hu/2012/12/szakadas.html

[Antee]

A szakadásban fájdalom lakozik, mégis olykor szükséges hogy megtörténjen. Van amikor az Isten igéjétől szakítják el magukat és emberi dolgok után mennek, ez a szakadás borzasztó. De amikor valaki kiszakad egy emberi törvénykezések közül és Isten útjára lép rá, az a szakadás szükséges. Mert vannak a mai napig sokan, akik nem mernek lépni az emberek miatt és ez az Istennel való kapcsolatukba kerülhet.

Én úgy hiszem hogy van amikor ki kell szakadni egy adott közösségből, mert nem követik az Úr útját.
De az is lehet, hogy világítani tart meg ott az Úr és nem az elhagyására. Ezért kell érzékenyek lennünk az Ő beszédére, hogy megismerjük akaratát az életünkben.

[bacsipista]

Isten vezethet minket szakadásra, szakításra. Elsősorban gondoljunk arra, hogy újjászületésünk után elszakadunk régi életünktől, régi barátainktól, a világtól.
Megtértként is lehet szakadás, amikor felismerem, hogy az a közösség amelyhez tartozom már nem az én közösségem. Vagy mert Isten új helyet, területet, szolgálatot rendelt ki számomra, vagy pedig felismerem, hogy nem járnak helyes úton és nem akarok tovább menni velük.