Kedves Sándor!
Csakhogy a helyzet az életben nem ilyen fehér és fekete, ahogy te leírod. Nem arról van szó, hogy egy hitetlen köré csoportosulnak más hitetlenek és kiválnak. Itt testvérekről van szó, akik valamilyen módon egy vagy több dologban másként látnak. Néha nem is olyan nagy a különbség, inkább nagyobb a komunikáció hiánya, mert mások meg meg vannak győzödve, hogy nekik aztán igazuk van. És máris kész a szakadás. És ez fáj. Nekem biztosan.
"....Miért baj az, ha valaki szomjas marad és éhes - és azt érzi, hogy az aszfalton terelgetik a nyájat, nincs éltető ige - és elmegy dús legelőt keresni? Miért nem természetes? ..."
Azért nem, mert ez sokszor nagyon is csak a saját maguk érdekeit nézőkről szól. A gyülekezet pedig nem önmegvalósító kör, hanem Krisztus teste, és azok akik szellemileg oly nagyon elől vannak, hogy kritizálni tudnak, lehet, hogy inkább szolgálniuk kellene azokat, akik most vannak mélységekben. Lehet egy pásztor és tanító ilyen helyzetben, és akkor az a megoldás, hogy azok akik eddig rajtuk keresztül hallgatták a hitről szóló beszédet, most szépe átsétálnak egy másik gyülekezetbe, mert -- ahogy az Ige mondja : viszket a fülük. Néha bizony az ima és a böjt ideje van és aztán Isten újból megnyithatja az egek csatornáit, mert megújulhat a pásztor és a tanító is, ha nem széled széjjel a nyáj, kizárólag a maguk jólétével törődve.
Bocsánat, ez nagyon kikivánkozott, de természetesen tiszteletben tartom minden ember szuverén döntését, és ha valaki úgy érzi, hogy számára az a megoldás ha mindíg továbblép ha gondok vannak, hát.... lelke rajta.