Régebben, mikor este imádkoztam, akkor kértem Istent, hogy vegye le rólam azt a koszos ruhát, melyet azon az úton koszoltam össze, amelyen nem szabad járni. Foltos volt és szakadt. A lelkem pedig sebes azoktól a tövisektől, melyeket utam során szereztem.
Éreztem, hogy Isten leveszi lelekemről a koszos, szakadt ruhát, Krisztus vérével megmossa a lelkem, és illatos hófehér ruhába bujtat. Nagyon jó érzés volt, az ó ember elmult, és megszületett az újember. Krisztus által, Isten keze által.
Ha kérdezné valaki, hogy most miért nem imádkozok így, a feleletet nem tudom, de érzem, hogy Isten állandóan símogat, szeret... állandóan.
És ha fájdalmak érnek az életben, ez az Ige vigaszt nyujt
. Jób 5,18 Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
