Amikor már a 3. interjún voltam túl 2 nap alatt és mindenhol azt kérdezték, hogy van-e gyerekem, tervezek-e családot, hogy és hol képzelem el magam 5 év múlva, kissé felment bennem a pumpa.
A köv. interjún kérdezi a kis hölgy(erkölcstelenül felöltözött 23 éves csitri) van-e családom.
-Persze, 3 nagyszülő, 2 szülő, 2 húg.
- De saját van-e?
-Ők is azok, vérszerinti, nem béreltem őket. (
)
-Úgy értettem, hogy neked van-e gyereked, párod? (egyszerre van kínban és néz totál hülyének)
-Nincs.
-És tervezel a közeljövőben?
-Tervezek, de senkinek se kellek, ráadásul meddő vagyok, úgyhogy ideális munkaerő vagyok, nem vár otthon senki, robotolni fogok, csakhogy ne kelljen az üres lakásba hazamennem. Ja, és barátaim sincsenek, mert antiszociális vagyok. (
)
-ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ, részvétem, de meg kellett kérdeznem. (totál kínban van)
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Tőled is megkérdezték, amikor idejöttél ezeket? Nem gondolod, hogy ez elég megalázó? Végtére is emberek vagyunk és nők. Mi mást szeretnénk, mint családot, gyereket?
-Erre nem szeretnék válaszolni, nekem ezt utasításba adták. (látszik, hogy legszívesebben kidobna)
-Akkor viszlát, én ilyen helyen nem akarok dolgozni, ahol így lenézik női mivoltomat és a biorobotot látják bennem.
-Sziaaa! (fel se áll, hogy kikísérjen)
Engem teljesen felháborít, hogy a nő nem lehet nő egy munkahelyen. És csodálkoznak, hogy évről-évre egyre kevesebb gyerek születik. Nem az adópolitikát kell megváltoztatni, hanem alapvető gondolkodásmódot. A munkát adó cégek mit gondolnak, 20-30 év múlva ki fog nekik dolgozni, ha nem születnek meg most a gyerekek hozzá? És nekik nincs gyerekük? Vagy nem érdekli őket a jövő? Láthatóan nem.