Szerző Téma: Húsvét  (Megtekintve 12149 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Húsvét
« Válasz #30 Dátum: 2010 Március 10, 17:29:41 »
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #31 Dátum: 2010 Március 13, 16:59:52 »
Kárász Izabella:
MEGMÉRHETETLEN ÁLDOZATOD, JÉZUS!


Becsukott szívem kinyitja, hogy éljek..
Becsukja, hogyha én nyitnám ki, s némán
Magamra hagy a végtelen, a csendes
Arénán...

Elveszi tőlem, kik nem is enyéim,
Mert az övéi, és engem szerettek...
Szívem virágát tépni hagyja galád
Kezeknek...

Megsebesített kezemmel ha vertem
Drága kezébe vas-szöget, kitárta,
Szögem kihúzta, megtérő lelkemet
Várta...

S hogy ne csak akkor legyen övé lelkem,
Mikor az élet kegyetlen kifosztott,
Leveszi rólam mázsányi nagy terhem,
A gondot...

Sokszor kidob az élet színpadára,
Hogy megfigyelje, áll-e fogadásom,
Az ő képében az ő akaratját
Játszom?...

Sokszor hiába kerestem. Az esti
Végtelen árnyak elrabolják tőlem,
Hogy visszaadják a nehéz, a fájó
Időkben...

Megmérhetetlen áldozatod, Jézus,
Rám adja Péntek fekete palástját,
Hogy Húsvét jöttén majd megossza vélem
A pálmát...

S mert valamikor vérét adta értem
Önnönmagának feláldoztatásán,
Ezért életem nem kímélve, várom
A vártán.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #32 Dátum: 2010 Március 14, 07:37:15 »
Lukátsi Vilma: ÖRÖK VIRÁGVASÁRNAP

Jövök, Uram! Most virágos ággal
ujjongva kiáltom: Hozsánna, hozsánna!
Megyek Veled nagy vágyakozással
Jeruzsálembe - vagy fel a Golgotára!
Halló fülekbe belekiáltom:
"Imhol jő nékem az én Királyom!"

Jövök Uram, ma még diadalra,
virágdísszel fogad Jeruzsálem Téged,
s megyek Veled, ha majd leroskadva
kereszted alatt hull, hull a verejtéked,
halló fülekbe belekiáltom:
"Imhol jő nékem az én Királyom!"

Jövök, Uram, nézd, mit hozok Eléd:
legázolt, széttépett, összetiport tavaszt,
üres szívet - de kitárul Feléd,
benne megváltásod új életet fakaszt:
halló fülekbe belekiáltom:
"Imhol jő nékem az én Királyom!"

S jövök, Uram, ha egyszer hív szavad,
ha égi fényben, dicsőségben látlak,
s megnyílt kapun, tündöklő ív alatt
testvéreim újra hozsánnát kiáltanak,
halló fülekbe én belezengem:
- Az én Királyom íme vár engem!
______________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp. 1990)

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3821
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Húsvét
« Válasz #33 Dátum: 2010 Március 14, 11:53:05 »
Köszönjük a verseket!  :063:

Legyen így valóban, bizonyságtételünket  "halló fülekbe én belezengem:"
 :2smitten:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #34 Dátum: 2010 Március 15, 09:03:49 »
Lukátsi Vilma: VIRÁGVASÁRNAP

Valami szikra pattanhatott széjjel,
annak fényében izzik a messzeség,
égig ér a föld?
                Földig ér az ég!
Mintha meg lehetne fogni kézben...
"Áldott, Aki jő az Úr nevében!"

A kertekből édes illat árad,
a virágokból kicsordult a méz,
a szamárcsikó köntösökre lép,
útra hullnak vagdalt pálmaágak...
"Hosianna a Dávid Fiának!"
___________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #35 Dátum: 2010 Március 15, 10:01:40 »
Lukátsi Vilma: TERÍTSD ELÉBE!

Pompázó kertek illata árad,
- hagyd magadon még felsőruhádat,
jöjj ki az útra velem!
Szél bujdokol a pálmafák között,
a város éled: fénybe öltözött.
Válaszúton van az értelem...

Zörren a zárja ősi tekercsnek,
ki hitte volna: el mégse vesztek
próféták szavai régen:
"Örvendj, örvendezz Sion leánya!"
Közeleg hozzád élted királya,
jön, jön az Úr nevében!

Paripák patkós zaja nem csattog,
vezénylő szavak éle nem pattog,
- egy szamár kocog szépen.
Aki rajta ül, fény Abból árad,
- terítsd Elébe felsőruhádat!
Ő jön az Úr nevében!
____________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #36 Dátum: 2010 Március 16, 19:42:27 »
Lukátsi Vilma: AGNUS DEI

"Utált és az emberektől elhagyott volt"
- hogy engem meg ne utáljon
és el ne hagyjon az Isten!
"fájdalmak férfia, betegség ismerője"
 - hogy én meggyógyuljak nyavalyámból,
és fájdalmaimba bele ne haljak!
"kínoztatott, pedig alázatos volt,
és száját nem nyitotta meg,
mint bárány,
mely mészárszékre vitetik..."

*

"Íme Istennek ama Báránya,
Aki elveszi a világ bűneit!"
- A bűnöst pedig
tökéletesen el tudja rejteni
mindentől megoltalmazó
Önmagába!
___________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #37 Dátum: 2010 Március 20, 16:16:29 »
Lukátsi Vilma:  A VÉGRENDELET

Moraj, földindulás, nappal sötét:
tudomásul vette a föld és az ég
az Ember Fia végrendeletét.
Halála tett volt: Ő volt az Ige,
Övé volt minden - s nem volt semmije.

R u h á i  a katonáké lettek,
szőtt köntösére sorsot vetettek,
aki elnyerte, örült? jajgatott?
sejtette vajon, hogy "megíratott"?
P é n z é t  Júdás kapta. Ennyiért
világ végéig hangzik a "miért"?
rabszolga ára volt harminc ezüst...
- átkos terhével leszakadt a nyüst.
I g a z s á g á t  Pilátusra hagyta,
"Íme az ember!" - hát fölíratta
korcs önérzettel keresztfájára:
Názáreti Jézus a zsidók királya.
A n y j a  is volt az Ember Fiának,
- odaadta hű tanítványának,
s fia helyett fiút adott neki,
aki gondozza, félti, szereti.

És a tiszta áldozati Bárány
meghalt a nap harmadik óráján.
L e l k é t  mennyei Atyjának adta;
t e s t é t  a föld három napra kapta,
az enyészet nem lett úrrá rajta,
sem az idő.
            Már kétezer éve
emlékezünk végrendeletére,
amely, mint akkor, érvényes ma is:
az örökösök közt vagy te magad is!
Halálodat Általa túléled:
Krisztus  v é r e  a te örökséged!
___________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp. 1990.)

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #38 Dátum: 2010 Március 21, 14:51:39 »
Lukátsi Vilma: AZ UTOLSÓ VACSORA

Alkony borult az Olajfák hegyére,
a hajnalcsillag fönt volt már az égen,
- a be nem tartott és sokszor megszegett
Szövetségre emlékezésképpen
Jeruzsálem házfalain belül
asztal mellett ültek a családok,
együtt ették meg a páska-bárányt,
amíg az éj teljesen leszállott...

Tizenhárman voltak a teremben,
tizenkettő lábát az Úr mosta:
"amit teszek, azt most még nem érted..."
A mécs lángja gyöngéd fénybe vonta
körülkötött, görnyedő alakját,
amelyből még nárdusillat áradt...

Övéivel az asztalhoz ült le,
mert behozták a vacsora-tálat.
Ő a megtört kenyeret szétosztva
azt mondta: "Vegyétek, egyétek,
ez az én testem - tiértetek..."
- így kötötte az Új Szövetséget;
Isten Báránya kész volt a halálra,
de a régi oltárkő szétmállott!
- Tiszta új bort öntött a pohárba,
(a kereszt valahol készen állott).
Ő a kelyhet kézről-kézre adta:
"az én vérem Új Szövetség vére!"

Azután dicséretet énekelve
elindultak az Olajfák hegyére.
____________________________________
(forrás: Egy csipet só - Bp.1990.)

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Húsvét
« Válasz #39 Dátum: 2010 Március 25, 06:49:50 »
Jézus Krisztus feltámadása a halálból a Keresztény hit központi igazsága.
--
-- Ahogy Pál is írta: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok." (1Korinthus 15,17).

--A kereszténység egész felépítése és az örök életbe - s ez által az élet értelmébe - vetett minden remény Krisztus feltámadásán áll vagy bukik.

A halál az ember legnagyobb ellensége. Egyszer minden ember meghal, még a legnagyobbak is. Az egész fizikai, biológiai és társadalmi élet a halál uralma alatt van, Isten átka miatt, amit az ember érdemelt ki, amikor első alkalommal nem engedelmeskedett Isten szavának és ezzel bűnt hozott a világba (1Mózes 3,17).
-- Jézus Krisztus, az örökkévaló Isten Fia és a világ megígért megváltója, legyőzte a halált, magára véve az átkot
(Gal. 3,13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: ).
 Ezzel megnyitotta az Istenhez és az örök élethez vezető utat.


Feltámadása a történelem legfontosabb eseménye és a legjobban bizonyított tény. Több bizonyíték és tanúvallomás támasztja alá, mint a világ kezdete óta történt minden más történelmi eseményt. Ezért feltétlenül szükséges, hogy mindenki szembenézzen Krisztus követeléseivel a saját életére nézve.

A kereszténység létezése már önmagában is bizonyíték. Az apostolok prédikációinak középpontjában mindig a feltámadás állt (lsd. ApCsel 2,22-36; 3,14-15; 4,10-12; 10,36-43; 13,26-39; 17,31; 26,22-23 stb.)

--"Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon." (ApCsel 4,33), és emiatt az üzenet miatt hittek sokan Krisztusban, és - ahogy az ellenségeik is elismerték - "az egész világot felforgatták" (ApCsel 17,6).
--Az első keresztények hithű zsidók voltak, akik a hetedik napon (szombaton) imádták Istent, de ezután a hét első napján, a feltámadás napján (vasárnap), kezdtek találkozni. Ezelőtt az Egyiptomból való szabadulás ünnepe volt a legnagyobb számukra, most viszont a Húsvét lett az, mivel felismerték, hogy Krisztus beteljesítette a próféciákat, mikor meghalt az Isten Bárányaként és feltámadt. A vasárnap és a Húsvét megünneplése, az Úrvacsora és maga a keresztény egyház is mind visszavezethetők az apostolok idejébe, s mindezek csak a feltámadás tényével magyarázhatóak.

--Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy az apostolok és a korai keresztények, több tízezres számban, hittek a feltámadásban és hirdették azt.
-- Vajon elképzelhető az, hogy tévedtek és a hitük valamilyen gonosz hazugságon vagy fanatikus csaláson alapult?

Minden okuk meg lett volna rá, hogy ilyesmit gondoljanak, hiszen sokukra nagy szenvedést hozott a hite. Elvesztették vagyonukat, gyakran életüket is, az első század zsidó és római üldözéseiben. Biztos, hogy nem álltak volna ki amellett, hogy Megváltójuk legyőzte a halált, ha nem lettek volna szilárdan meggyőződve róla, a tények alapos mérlegelése után.

Hallották az apostolok és az ötszáz ember (1Korinthus 15,6) vallomását, akik mind látták az Úr Jézus feltámadását, s ez meggyőzte őket.

Néhányan azt mondták, hogy Krisztus megjelenése a feltámadása után csak látomás és hallucináció volt, vagy az illető kilétének eltévesztése. A látomás és hallucináció viszont nem ismétlődhet többször, egyénekkel és csoportokkal, ahogy azt itt láttuk. A tanítványok, pedig biztosan felismerték Jézust, hiszen több mint három évig minden nap együtt voltak Vele.


Egyébként, amikor meglátták Őt a felső szobában, először maguk is "azt hitték, hogy valami szellemet látnak."
(Lukács 24,37). Jézus viszont biztatta őket, hogy érintsék meg, különösen a szögek nyomait a lábán és a kezén. Mikor, pedig mindezek után együtt vacsorázott velük, minden kétségük elszállt, hogy Jézust magát látják, ugyanabban a testben, amiben eddig is volt.

Mások szerint sohasem halt meg, csak elájult. Ez az állítás is csak azt mutatja, mi mindent képes kitalálni az ember, hogy ne kelljen szembenéznie a tényekkel. A római katonák halottnak mondták, víz és vér keveréke ömlött ki megsebzett oldalából, nehéz halotti lepelbe tekerték és három napra egy sírba zárták. Egy halálosan megsebzett, legyengült, csaknem halott Jézus soha nem ösztönözte volna tanítványait olyan bátorságra és erőfeszítésre, amiről hamarosan tanúbizonyságot tettek. De, még ha elájult is volna, hamarosan meghalt volna, mint egy legyőzött és tehetetlen vezető.

A több mint tíz megjelenésen túl ott van még az üres sír ténye is. Római pecséttel volt lezárva, halálos ítélet terhe mellett őrizte egy római katonai osztag, a bejárata elé, pedig egy nagykövet gördítettek. Ennek ellenére, amikor az első húsvét reggelén egy dicsőséges angyal elgörgette a követ, a katonák félelmükben elfutottak, a halott, pedig eltűnt, miközben a halotti lepel ott maradt a sírban.

Az üres sírt sosem tudták mással magyarázni, mint a feltámadással. Ha a test még mindig meg lett volna a sírban vagy máshol, a rómaiak és a zsidók minden bizonnyal felmutatták volna, hogy ezzel kioltsák a futótűzként terjedő keresztény hitet. Ha viszont az apostolok vagy Jézus más barátai vitték volna el, és tudták volna, hogy halott, sosem hirdették volna a feltámadást, amivel esetlegesen halálbüntetést vontak volna magukra. Egy ember sem áldozza szándékosan az életét olyan valamiért, amiről tudja, hogy hazugság.

Az üres sír és Krisztus feltűnései feltámadása után mind bizonyítékok. Ezt csak alátámasztja a Biblia következetes tanítása, a korai keresztények irodalmában található számtalan utalás erre a témára, az egyház intézménye, a vasárnap és a húsvét és az Ótestamentum ígéretei, valamint annak a szüksége, hogy az életnek igazi értelme legyen. Ezek mind Krisztus feltámadását bizonyítják.

Nincs más olyan tény a történelemben, amit a bizonyítékok ilyen sora támasztana alá. Végül, pedig a megváltás és az örök élet tapasztalata tanúskodik mellette, amiben mindenki részesült, aki hitét az élő Krisztusba helyezte.


"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz." (Róma 10,9).

Csíkországi Hun Mogul
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3821
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re: Húsvét
« Válasz #40 Dátum: 2010 Március 25, 09:40:46 »
 :169:
Halleluja!!!
 :169:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Árvai Emil

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 908
Re: Húsvét
« Válasz #41 Dátum: 2010 Április 04, 18:50:49 »
Wilhelm Busch: A SZABADÍTÓ

Harlem! New York négernegyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.
Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...
A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!
Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.
Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
Ki lehet ez a személy?
Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: "Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk." Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.
Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.
Egy ének szavai jutnak eszembe: "Engem is, engem is megváltott Ő..."
S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!
Az éjszakai utcán gyalog mentem vissza a hotelbe. New York nyugtalan forgalma lármásan hullámzott körülöttem. Senki nem vette észre, ahogy csendesen, boldogan dúdoltam:
"Ha a keresztre néz szemem,
melyen a menny Királya halt,
legdrágább kincsem megvetem,
és gőgöm is, könnyezve rajt..."

___________________________________________                                               
(Wilhelm Busch: Variációk egy témára c. könyvből)

Nem elérhető Harang

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 242
    • Isten szeret
Re: Húsvét
« Válasz #42 Dátum: 2010 Április 04, 22:05:38 »

"Jézus az út, az igazság és az élet." János 14:6.

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Húsvét
« Válasz #43 Dátum: 2010 Április 05, 06:28:44 »
Máté 28, 1-7.
    
A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.    
A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó..    
Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.    
Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.    
Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.    
És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/

Nem elérhető ermaha

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 2797
Re: Húsvét
« Válasz #44 Dátum: 2010 Április 05, 09:29:31 »
HÚSVÉT

"Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt hanem feltámadt.Emlékezzetek vissza,hogyan beszélt nektek,amikor
még Galileában volt" (Lk 24,5-6)

A hétnek első napja emlékeztet Krisztus feltámadására,így ez az apostolok példája szerint lett a nyugalom napja.Vagy
nem támasztja ez bennünk azt a gondolatot,hogy lelkünk nyugalma Üdvözítőnk feltámadásában lelte alapját?Vagy nem
igaz-e,hogy Urunk feltámadásának tiszta megértése a Szent Szellem ereje által biztosítja számunkra a békességet? Mi,akik hiszünk Krisztus feltámadásában bemegyünk a nyugalomba,ahogy Ő is nyugszik az Atya jobbján. Benne nyugszunk,mert műve be van fejezve:feltámadása a pecsét,hogy Ő már mindent elvégzett,ami az övéi megmentésére szükséges.Ha most lélek-ben együtt elzarándokolunk az arimathiai József sírjához,és megtekintjük a helyet,ahol az Úr feküdt,legyen biztos reménységünk.Komoly kívánságom,hogy ti,akik üdvötöket eddig az ellenkezőirányba kerestétek, felhagynátok reménytelen fáradozásotokkal és felfognátok,hogy Krisztus közel van hozzátok.Ha pedig szívvel hisztek benne és szájjal megvalljátok,üdvözülni fogtok."Rám figyeljetek a föld legvégéről is,és megszabadultok,mert én vagyok az Isten,nincs más"(Ézs 45,22)."A hit tehát hallásból van,a hallás pedig a Krisztus beszéde által"(Róm 10,17)."Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz"(Csel 16,31).Jézus él,tehát üdvözíthet mindenkor.összes tenni valótok abban áll,hogy hitetek szemét ráirányítsátok: Ő tulajdonotokká lesz és megment:de ne keressétek a holtak
között az élőt,mert Ő feltámadt!

C.H.Spurgeon- Isten igéreteinek tárháza
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk
az Isten,hanem az erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét/Tim:1,7/