Nincs rosszabb annál,mikor megtetszik neked egy fiú/lány és az az érzésed,hogy az Istentől van,pedig rengeteg dolog ott van,ami árulkodik róla,hogy nem.De te ezt már elkönyvelted magadban,hogy az a bizonyos lány/fiú lesz a párod.Amikor kiderül,hogy nem,akkor iszonyat fájdalmas lesz neked.Ha meg már benne voltál a bajban ill.a másik nem tudott erről az esetedről és nem úgy történtek,ahogy Isten szerette volna,mert nem vártál,akkor mindkettőtöknek fájdalmas lesz.Nekem egyszer volt egy ilyen esetem és rettenetesen sokat szenvedtem és kinlódtam vele.Éjjel-nappal sírtam miatta,mert fájt,hogy ennyire kihagytam az egészből Istent,annak ellenére,hogy Ő nem egyszer figyelmeztetett.Most ott tartok,hogy megjelent a gondolataiban egy fiú,de csodálatos érzés az,hogy Isten megnyugtat,hogy nekem nem kell mást tennem csak várni rá.És ha tőle jönnek ezek a gondolatok a fiúval kapcsolatban,akkor sem nekem kell keresni az alkalmat,hogy találkozzak vele,hanem Isten ad alkalmakat.Nekem csak egy dolgom van imádkozni érte.Amikor megláttam azt a dolgot ebben a fiúban,ami miatt a gondolataim jöttek róla,azonnal Istenhez mentem,szószerint letérdeltem és elkezdtem imádkozni.Isten megnyugtatott.Csak ennyit mondott türelem.Szeretlek és neked csak várnod kell.Teljesen fölösleges ezen görcsölni.Én csak egyet tudok,hogy most az a dolgom,hogy egyedül állóként megtanuljak olyan dolgokat,amiket akkor már tálentumként alkalmazhatok,mire megismerem a leendő férjemet.Most azon kívül,hogy szerelmes lettem én nem sokat tudok tenni,Isten viszont igen,ezért tanulva az előző kudarcaimból,ezt most Isten kezébe helyezem.Mert én ennyi vagyok.Most csak egyet tudok tenni,hogy imádkozni azért a fiúért,akibe szerelmes lettem.Nem azt imádkozva,hogy ő legyen a férjem,mert nem tudok mást elképzelni,hanem,hogy Isten a legjobb feleséget adja neki,még akkor is,ha nem én vagyok és én tévedek.Ez a legobb,amit kívánhatok,annak,akibe szerelmes lettem.Isten számomra is kiválasztott egy fiút,akit még ugyan nem tudom,hogy ki,de egyet tudok,hogy soha nem fogok jobbat kapni nála és mindig hálás leszek érte.Bocsánat a bőbeszédűség miatt,de ez volt most a szívemen és ezt el kellett mondanom.Remélem nem botránkoztattam meg senkit.