folyt.
Ha azonban életünket egy másik nyelvtan szerint írjuk, akkor Isten szemszögéből rosszul van megírva.
Ha a diák nem tartja be a nyelvtani szabályokat, a végén egy „elégtelen” lesz alatta. Így van ez Istennél is. Megtörténhet velünk, hogy a végén nem megfelelő osztályzatot kapunk az életünkre. „Megméretett, és könnyűnek találtatott!” (Dán 5,27).
A Biblia ezt mondja: „Elveszel!”
Hogy ez ne történjen meg, szükségünk van a megfelelő „helyesírási szabályokra” az életünk számára. Az Úr Jézus megnevezte ezeket számunkra a H E G Y I B E S Z É D -ben.
A keresztények között is vannak olyanok, akik hamis nyelvtan szerint élnek. Németországban a népesség nagy százaléka kereszténynek vallaná magát.
De valóban azok a bibliai mérce szerint? A H e g y i b e s z é d - ben Jézus leírja az emberek egy olyan csoportját, akik odatartozónak számítják magukat, mégsem jutnak be a mennyországba: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Micsoda tragédia annak, aki ezt Jézus szájából hallja majd!
Nem egy bizonyos egyházhoz való tartozás visz minket a mennybe, még ha az a legnagyobbnak, a legrégibbnek és legelterjedtebbnek nevezi is magát, hanem az Atya akarata szerinti cselekvés.
Az Atya akaratát a Bibliából ismerhetjük meg. János 6,28-29-ben a tanítványok éppen ezt a kérdést teszik fel Jézusnak: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus azt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban (Jézusban), akit ő (Isten) küldött.”
Ez a vers olyan életre utal, melyben Jézus Krisztus a személyes Urunk.
Az ilyen élet a Hozzá való megtéréssel kezdődik.
Sokan gondolják, hogy keresztyének, de egyáltalán nem vagy alig törődnek Istennel, Jézus Krisztussal és a Bibliával.
Talán még nem is hallottak a megtérésről, vagyis az Isten Fiához való tudatos és személyes odafordulásról.
Amikor nemrég egy fiatal házaspárral beszélgetésbe elegyedtem, a férj ezt mondta nekem: „Keresztyének vagyunk!” – Kérésemre, hogy „járnak-e KERESZTÉNY KÖZÖSSÉGBE?”, ezt válaszolta: „Nem, az semmit sem mond nekem; akkor inkább hangversenyre megyek, az többet nyújt nekem.” Sajnos még igaza is van, hiszen sok templomban már alig hirdetik a biblikus evangéliumot. De vannak biblikus gyülekezetek; ezeket kell keresnünk, hozzájuk csatlakozhatunk és hallgathatjuk az egyetlen jó üzenetet.
Hamis nyelvtannal, hamis időszintaxissal örökre elveszünk !!!
Nem érjük el az Isten által kitűzött örök célt. Az idő szintaxisához hozzátartozik a dolgok következetes lefolyása életünkben.
Egy földműves nem arat télen, és egy házat nem lehet felépíteni, míg el nem készül a tervrajza.
A dolgoknak megvan a maguk sorrendje, ezért mondja a Prédikátor 3,1: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje mindennek az ég alatt.” Isten nekünk szóló hívásának is megvan a maga ideje. Ha nem hallanánk meg, annak végzetes következményei lennének. Aki nem határozza el magát, az örökkévalóságot mulasztja el. A filippi börtönőr egyetlen éjszaka alatt felfogta, amikor meghallotta, miről van szó, és abban a pillanatban megmenekült!
Egy ritka születésnap: Egy faluban valaki 100 éves lett. A falubeliek gondolkodtak, hogyan ünnepelhetnék meg a legméltóbban a születésnapját. A polgármester, a dalárda vezetője és más csoportok elnökei összejöttek, hogy előzetesen eltervezzék ennek a ritka ünnepnek a lebonyolítását. Megkérdezték az ünnepeltet, hogy mit szeretne hallani az ünnepi beszédben és milyen dalokat énekeljenek. Az öreg a következő utasítást adta: „Azt mondotok és azt énekeltek, amit akartok; nincs kikötésem egyet kivéve, amit viszont feltétlenül be kell tartanotok: A halálról egy szót sem szeretnék hallani.” Itt valaki 100 éves lett, de semmivel sem lett bölcsebb...! Az örökkévalóság küszöbén áll, és semmit sem tervezett el...
A 2Királyok 20,1-ben ez áll: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben”.
A Zsoltár 90,12-ben megkapjuk az útbaigazítást: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Ez Ige szerint akkor leszünk bölcsek, ha tudomásul vesszük, hogy életünk véges, és ha ezzel a szemlélettel megtanuljuk megítélni, mi az életben a fontos és mi a mellékes.
Harmadik bibliai szabály az idő szintaxisával kapcsolatban:
Egyszer valaki kiszámította, hogy Párizsban évente 100 millió óra megy veszendőbe a forgalmi dugókban töltött idő miatt. A mi életünkben is előfordulhatnak bénító „dugók”. A családban, a munkahelyen, a szomszédságban felmerülő nehézségek miatt keletkeznek. Előfordulhat stressz, gond, csüggedés és csalódás. Ezáltal értékes idő megy veszendőbe, amely visszahozhatatlan.
A Biblia itt is segít a hatékony időkezelésben: „Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet” (Zsid 12,1). Megbocsátás által megszabadulunk a ballaszttól, mely gondolatilag, és így időben is gúzsba köt. Egy másik fontos tanácsot ad nekünk a Zsoltár 1,1: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére.” Ennek az igének a betartása megóv minket egy rosszul választott házastárstól vagy az olyan emberektől, akikkel nem szabad szoros kapcsolatba kerülnünk. Útmutatásaival Isten meg akar óvni minket a szükségtelen szívfájdalomtól és az elkerülhető problémáktól, és ezzel hozzásegíteni egy jó időszintaxishoz.
folyt.köv.
