Szerző Téma: Üzenetek az utolsó idők egyházának  (Megtekintve 9020 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #30 Dátum: 2010 December 17, 15:10:48 »
folyt.
- Mi az, ti nem jöttök? - kérdeztem követelőzve.

- Ahova most mész, oda egyedül kell menned. Mi a túloldalon várunk majd rád.

Válasz nélkül megfordultam, és elindultam, mielőtt még meggondolhattam volna magam. Valahogyan tudtam, hogy ez így van rendjén: nem az angyalok kíséretében kell bíznom. Miközben a sötétben mentem, még hallottam a sas hangját:

- Ha ezen keresztüljutsz, akkor már senki másban nem fogsz bízni, még magadban sem, egyedül az Úrban.

A legrémisztőbb sötétségen haladtam keresztül, amit valaha átéltem. Minden lépés szörnyű küzdelmet jelentett a félelemmel. Kezdtem azt gondolni, hogy magába a pokolba kerültem. Végül elhatároztam, hogy visszamegyek, de mikor megfordultam, nem láttam semmit. Az ajtó bezárult, és még azt sem láttam, merre van. Úgy éreztem, hogy minden, ami eddig történt velem, és minden, amit az angyalok és a sasok mondtak: csupán trükk volt, hogy becsaljanak ebbe a pokolba. Becsaptak!

Az Úrhoz kiáltottam, hogy bocsásson meg és segítsen rajtam. Abban a pillanatban megláttam Őt, amint a kereszten függött, pontosan úgy, mint az előző teremben, amikor kezemet a piros kőre tettem. Újra láttam lelkében a sötétséget, ahogyan egyedül hordozta a világ bűneit. Akkor borzasztóan sötétnek láttam, de most ugyanaz világosságnak tűnt. Elhatároztam, hogy továbbmegyek, és közben Őrá összpontosítom a gondolataimat. Amint elindultam, minden lépéssel növekedett szívemben a békesség, és percről percre jobban éreztem magam. Egy idő múlva már nem is vettem észre, hogy sötét van, és nem is fáztam. Majd halvány fényt pillantottam meg a távolban, mely fokozatosan dicsőséges világossággá erősödött. Olyan csodálatos volt, hogy úgy éreztem, magába a mennybe kerültem. Minden lépéssel egyre nőtt a dicsőség, s én azon csodálkoztam, hogyan lehet egy ilyen csodálatos helynek ennyire sötét, és rossz előérzetet keltő bejárata. Most már minden lépést élveztem.

Az ösvény egy olyan hatalmas terembe vezetett, amelyet - azt gondoltam - maga a Föld sem tudna befogadni. Szépségét össze sem lehet hasonlítani földi építészeti alkotásokkal. Szebb volt, mint bármi, amit valaha láttam, beleértve a Kertet, és az üdvösség kincseit tartalmazó termet is. Most ugyanúgy elárasztott az öröm és a gyönyörűség, mint ahogyan percekkel ezelőtt a sötétség és a félelem.
Akkor értettem meg, hogy valahányszor nagy lelki fájdalmat vagy sötétséget éltem át, azt mindig Isten dicsőségének és békességének nagyobb kijelentése és megtapasztalása követte.

Messze, a csarnok túlsó végében volt a Forrása ennek a mindenről tükröződő dicsőségnek. Tudtam, hogy ez maga az Úr, és noha már sokszor találkoztam Vele, kissé mégis féltem, amint közeledtem Hozzá. Ez azonban szent félelem volt, amely még jobban megnövelte bennem az örömöt és békességet. Tudtam, hogy Krisztus Ítélőszékéből minden eddiginél nagyobb biztonság, de ugyanakkor erősebb és tisztább félelem is származik. Nem is érzékeltem, milyen messze vagyok a trónszéktől.

Olyan csodálatos volt itt járni, hogy nem bántam, ha ezer évbe telik is, amíg odaérek. Földi idővel mérve nagyon sokáig tartott. Egyszer úgy éreztem, napokba telik, máskor azt gondoltam, hogy évekbe. De valahogyan a földi időnek itt nem volt jelentősége.

Az Úr dicsősége annyira rabul ejtett, hogy már jó ideje mentem, mire észrevettem, hogy nagy sokaság mellett haladok, akik bal felől sorokban álltak. (Jobbról is legalább annyian voltak, de olyan messze, hogy nem is láttam őket addig, amíg a trónt el nem értem.) Amint rájuk néztem, meg kellett állnom. Királyi megjelenésük teljesen elkápráztatott: soha nem láttam ehhez foghatót. Arckifejezésük lenyűgöző volt. Még soha nem láttam ilyen békességet és magabiztosságot emberi arcon. Mindannyian olyan csodálatosan szépek voltak, hogy ahhoz fogható nincs a Földön. Ahogyan odafordultam a hozzám legközelebb állókhoz, üdvözlésképpen meghajoltak, mintha ismernének.

- Honnan ismertek engem? - kérdeztem, miközben meglepődtem saját bátorságomon, hogy egyáltalán meg mertem őket szólítani.

- Te azok közé a szentek közé tartozol, akik az utolsó csatában harcolnak - felelte az egyik. - Itt mindenki ismer téged és mindazokat, akik most a Földön harcolnak. Mi azok a szentek vagyunk, akik az előtted lévő, nemzedékekben szolgálták az Urat. Nekünk megengedte az Úr, hogy végignézzük az utolsó csatát, mi vagyunk a tanúk nagy fellege.

folyt.köv.

Mindnyájatokat ismerünk, és mindent látunk, amit csak tesztek.

A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #31 Dátum: 2010 December 17, 15:28:03 »
"- Ha ezen keresztüljutsz, akkor már senki másban nem fogsz bízni, még magadban sem, egyedül az Úrban...

   Akkor értettem meg, hogy valahányszor nagy lelki fájdalmat vagy sötétséget éltem át, azt mindig Isten   dicsőségének és békességének nagyobb kijelentése és megtapasztalása követte...

Te azok közé a szentek közé tartozol, akik az utolsó csatában harcolnak..."

Önmagáért beszél. Nekem sokat jelent. Szüntelen az Úr nyomában akarok haladni!
Tünde

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ámen!
 Nekem is nagyon sokat jelentenek ezek a kijelentések, a szivembe hatolnak.
Zsuzsa
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #32 Dátum: 2010 December 18, 07:51:47 »
folyt.
Meglepetéssel vettem észre egyik földi ismerősömet.
Hűséges hívő volt, de nem hittem, hogy valaha is bármi jelentőset tett volna.
Földi életében nem volt vonzó megjelenésű, s ez szégyenlőssé tette.
Itt ugyanazokat az arcvonásokat viselte, mégis valahogy sokkal inkább jóképű volt, mint bárki, akit a Földön ismertem. Olyan magabiztossággal és méltósággal lépett hozzám, amilyet azelőtt soha nem láttam sem rajta, sem senki máson.

- A menny sokkal nagyobb, mint amilyenről valaha is álmodtunk földi életünkben - kezdte. - Ez a csarnok csupán küszöbe azoknak a dicsőséges tartományoknak, amelyek messze túl vannak felfogóképességünk határain. Viszont az is igaz, hogy a második halál sokkal borzalmasabb, mint ahogy gondoltuk.
Sem a menny, sem a pokol nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Ha tudtam volna a Földön azt, amit most tudok, akkor másképp éltem volna le az életemet. Te hatalmas áldásban részesültél, hogy idelátogathattál - mondta, végignézve az öltözetemen.
Akkor én is végignéztem magamon. Még mindig az alázatosság kopott köpenyét viseltem, és alatta a páncélt.
Szennyesnek és durvának éreztem magam ezek előtt a dicsőséges szentek előtt. Arra gondoltam, hogy komoly bajban leszek, ha így akarok majd megjelenni az Úr előtt. A sashoz hasonlóan régi ismerősöm is értette a gondolataimat, és válaszolt is rájuk.

- Azoknak, akik ebben a köpenyben jönnek ide, nincs mitől félniük. Ez a köpeny a legmagasabb rang ezen a helyen, ezért hajoltak meg előtted mindazok, akik mellett elhaladtál.
- Nem is vettem észre, hogy bárki meghajolt volna előttem - feleltem kissé zavartan. - Valójában egészen addig senkit sem vettem észre, amíg ide nem értem.
- Ez nem baj - folytatta ő. - Itt mindannyian kifejezzük a másiknak járó tiszteletet. Még az angyalok is szolgálnak nekünk, de egyedül az Atyát és az Ő Krisztusát imádja mindenki.

Egyértelmű különbség van a szeretetből fakadó egymás iránti tisztelet és az imádat között. Ha ezt már a Földön megértettük volna, akkor egészen másképp bántunk volna egymással. Csak itt, az Isten dicsőségének a fényében látjuk és értjük meg egymást teljesen, és ezért csak itt tudunk helyesen viszonyulni egymáshoz.
Még mindig szégyelltem magam. Alig tudtam megállni, hogy le ne boruljak előttük, ugyanakkor szerettem volna elrejtőzni, mert annyira közönségesnek éreztem magam.
Azután azon siránkoztam, hogy gondolataim itt is éppen olyan ostobák, mint a Földön, s ráadásul mindenki előtt nyilvánvalóak! Szennyesnek és ostobának éreztem magam e hatalmas és tiszta szentek előtt. Régi ismerősöm megint válaszolt gondolataimra.

- Nekünk most már romolhatatlan testünk van, neked pedig még nincs. A mi értelmünket már nem akadályozza a bűn. Ezért többet vagyunk képesek felfogni, mint a legragyogóbb földi elme, és az örökkévalóságban még csak nőni fog a felfogóképességünk. Ez azért van így, hogy megismerhessük az Atyát és az Ő teremtésének dicsőségét. A Földön még csak el sem kezdheted megérteni azt, amit itt a legutolsó is tud, és mi itt a legutolsók között is a legkisebbek vagyunk.

- Hogyan lehetnél te az egyik legutolsó? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Itt egyfajta rangsor van. Földi életünk jutalmaként kapjuk itteni örökkévaló pozíciónkat. Ez a nagy sokaság, akiket itt látsz, azok, akiket az Úr "bolond szüzeknek" nevezett. Ismertük az Urat, és bíztunk, az Ő keresztjében az üdvösségünkre nézve, de nem igazán Érte éltünk, hanem magunknak. Nem tartottuk telve edényeinket a Szent Szellem olajával. Örök életünk van ugyan, de földi életünket eltékozoltuk.
Ezen nagyon megdöbbentem, de tudtam, hogy ezen a helyen senki nem hazudhat.

- De hiszen a bolond szüzek a külső sötétségben csikorgatták a fogukat - tiltakoztam.
- Úgy is történt. Az a fölött érzett mély szomorúságunk, hogy a Földön elvesztegettük életünket, minden lehetséges földi szomorúságot meghaladott. Ennek a fájdalomnak a sötétségét csak azok tudják megérteni, akik átélték. És ez a sötétség még nagyobb annak a dicsősége mellett, Aki előtt kudarcot vallottunk. Te most a mennyben a legalacsonyabb rangúak között állsz. Nincs annál nagyobb ostobaság, mintha megismered Isten örök üdvösségét, azután továbbra is saját magadnak élsz. Amikor ide kerülsz és rádöbbensz erre, az olyan fájdalmat és szomorúságot jelent, amit földi lélek nem is tudna elviselni. Mi vagyunk azok, akik emiatt a legnagyobb bolondságunk miatt átéltük a külső sötétséget.

folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #33 Dátum: 2010 December 19, 08:48:59 »
Még mindig hitetlenkedtem.

- De hiszen ti olyan dicsőségesek vagytok, és úgy telve vagytok békességgel és örömmel, hogy azt soha nem tudtam volna elképzelni, még itt a mennyben sem. Nem érzek benned semmi bűntudatot, de azt is tudom, hogy itt lehetetlen hazudni. Nem értem az egészet. Egyenesen a szemembe nézett és így folytatta:

- Mindezek ellenére az Úr sokkal jobban szeret bennünket, mint amennyire most megértheted.
Az Ő Ítélőszéke előtt megízleltem a lélek legnagyobb sötétségét, és a lehető legmélyebb bűnbánatot. Bár itt nem úgy mérjük az időt, mint a Földön, mégis úgy tűnt, ez a szörnyű fájdalom olyan hosszú ideig tartott, mint a földi életem. Minden bűnöm és ostobaságom, amelyet nem bántam meg, elvonult előttem és mindazok előtt, akik itt vannak. Nem értheted meg ennek a fájdalmát, amíg te magad meg nem tapasztalod ugyanezt: úgy éreztem, mintha a pokol legmélyebb bugyrában lennék, holott az Úr dicsősége előtt álltam. Ő mindaddig rendíthetetlen volt, amíg az egész életem teljesen le nem pergett előttem. Amikor kértem, hogy bocsásson meg, és keresztjének irgalmáért könyörögtem, akkor letörölte a könnyeimet, és elvette a sötétséget. Most már nem érzem azt a keserűséget, amelyet trónja előtt állva megismertem, de emlékszem rá.

Csak itt emlékezhetsz ilyen élményekre anélkül, hogy még mindig éreznéd annak fájdalmát.

Egyetlen pillanat a menny legalacsonyabb részén is sokkal jobb, mint ezer év a legelőkelőbb földi életben. Most már az ostobaságom feletti gyászom örömre fordult, és tudom, hogy örökké örülni fogok, még ha a menny legutolsó helyén is.

Hirtelen az üdvösség kincsei jutottak megint eszembe. Valamiképpen tudtam, hogy mindaz, amit ez az ember elmondott, már kijelentetett nekem az üdvösség kincsei által.
Minden egyes lépés felfelé a hegyre vagy befelé a hegy belsejében azt mutatta, hogy az Úr útjai sokkal félelmetesebbek és csodálatosabbak, mint azelőtt valaha is képes voltam  felfogni.

Régi ismerősöm egyenesen a szemembe nézve folytatta:

- Nem azért vagy itt, hogy csupán ismereteket szerezz, hanem azért, hogy bizonyos dolgokat átélj, amelyek megváltoztatják az életedet. A közvetlenül fölöttünk álló mennyei rang sokkal nagyobb a miénknél. És minden utána következő még sokkal
magasabb az előzőnél. Nemcsak azért, mert a szentek szellemi teste minden szinttel egyre dicsőségesebb, hanem azért is, mert minden újabb szint egyre közelebb van a trónhoz, melyből minden dicsőség árad. Mégsem szomorkodom a kudarcom miatt.
Hiszen valójában semmit sem érdemlek. Kizárólag kegyelemből lehetek itt, és nagyon hálás vagyok mindazért, amit kaptam. Ő annyira méltó a szeretetünkre! Sok csodálatos dolgot csinálhatnék a menny különböző részein, de inkább maradok itt, hogy szemlélhessem az Ő dicsőségét, még ha csak a legtávolabbi sarokból is.

Azután a távolba nézve hozzátette:

- Most a menny minden lakosa ebben a teremben van, hogy láthassa, hogyan bontakozik ki Isten nagy titka, és hogy láthasson benneteket, akik az utolsó nagy csatát fogjátok megvívni.

- Látod Őt innen? - kérdeztem. - Én ugyan látom az Ő dicsőségét a távolban, de Őt magát nem!

- Igen, látom Őt, és mindent, amit tesz - még innen is, mert én sokkal jobban látok, mint te - válaszolt. - Hallom is Őt. Látom a Földet is. Mindezt a hatalmat Ő adta nekünk. Mi vagyunk a tanúk nagy fellege, akik figyelnek titeket - ismételte.

Meghajolt, majd visszatért a helyére. Újra elindultam, s közben próbáltam mindazt feldolgozni, amit az imént hallottam. Elnéztem ezt a hatalmas tömeget, a "bolond szüzek"-et, akik szellemileg átaludták földi életüket: ha most bármelyikük megjelenne a Földön, az emberek istenként imádnák. Itt mégis ők a legkisebbek!

Akkor eszembe jutottak azok az idők, amiket én vesztegettem el a saját életemből. Olyan erővel ragadott meg ez a gondolat, hogy meg kellett állnom. Életem bizonyos részei kezdtek leperegni előttem. Kimondhatatlan szomorúságot éreztem emiatt az egyetlen bűnöm miatt. Hiszen én is az egyik legnagyobb bolond voltam!

Talán több olajat tartottam a lámpásomban, mint mások, de mennyire ostoba voltam, amikor mások cselekedeteihez mértem azokat a cselekedeteket, amiket tőlem kért az Úr. Én is bolond szűz voltam!

folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #34 Dátum: 2010 December 19, 10:33:09 »
"Minden egyes lépés felfelé a hegyre vagy befelé a hegy belsejében azt mutatta, hogy az Úr útjai sokkal félelmetesebbek és csodálatosabbak, mint azelőtt valaha is képes voltam  felfogni."

Igen!  :2smitten: De ezt is csak akkor ismerjük fel, ha előbb eljutunk erre a szívszintre:

"Talán több olajat tartottam a lámpásomban, mint mások, de mennyire ostoba voltam, amikor mások cselekedeteihez mértem azokat a cselekedeteket, amiket tőlem kért az Úr. Én is bolond szűz voltam!"

Ez Úr iránti, szeretetteljes, elkötelezett engedelmesség alázatossá tesz.  :05:

„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #35 Dátum: 2010 December 20, 07:34:47 »
Amikor már azt hittem, hogy teljesen összeroskadok e szörnyű felfedezés súlya alatt, odalépett hozzám egy férfi, hogy megtámogasson.

Őt már ismertem, és Isten nagy emberének tartottam.

Az érintésétől valamiképpen föléledtem, s ekkor melegen üdvözölt. Valaha nagyon szerettem volna, ha tanítványává fogad. Találkoztam vele, de nem jöttünk ki egymással. Mint sokan mások, én is megpróbáltam közel kerülni hozzá, hogy tanulhassak tőle, de valahogy idegesítettem, és végül megkért, hogy menjek el. Utána évekig bűntudatot éreztem emiatt, mivel azt gondoltam, hogy nehéz természetem miatt elszalasztottam ezt a nagyszerű lehetőséget. Bár igyekeztem nem gondolni rá, még mindig hordoztam ennek a kudarcnak a terhét. Amikor megláttam őt, mindezek az érzések felkavarodtak bennem. Nagyon rossz érzés volt. Most olyan fejedelmi volt, hogy még nagyobb undort és szégyent éreztem szegényes külsőm miatt. El akartam rejtőzni, de sehogy sem tudtam kitérni előle. Meglepetésemre irántam való kedvessége annyira őszinte volt, hogy hamarosan én is feloldódtam. Úgy tűnt, semmilyen fal nincs már közöttünk.

A belőle áradó szeretet miatt szinte teljesen elfeledkeztem a vele kapcsolatos problémáimról.
- Alig vártam már, hogy találkozhassak veled - mondta.
- Tényleg vártál rám? - kérdeztem. - Miért?
- Te csak az egyike vagy azoknak, akikre várok. Egészen a megítéltetésemig nem értettem, hogy te is azok közé tartozol, akiknek a segítésére és tanítvánnyá nevelésére elhívást kaptam, de velük együtt elutasítottalak téged is.

- De uram - tiltakoztam. - Igaz ugyan, hogy nagy megtiszteltetés lett volna, ha a tanítványod lehetek, és nagyon hálás vagyok a veled töltött időszakért, de annyira arrogáns voltam, hogy megérdemeltem az elutasításodat. Tudom, hogy a lázadásom és a büszkeségem miatt nem lehetett igazi szellemi apám. Nem a te hibád volt, hanem az enyém.
- Igaz, hogy felfuvalkodott voltál, de nem ezért sértődtem meg és fordultam ellened, hanem azért, mert belső bizonytalanságom miatt mindenkin uralkodni akartam.
Megsértődtem, mert nem fogadtál el mindent fenntartás nélkül, amit mondtam. Ezért kezdtem hibát keresni benned, hogy igazoljam az elutasítást. Azt gondoltam, hogy ha nem tudok rajtad is uralkodni, akkor egy napon majd a fejemre nősz, és megszégyenítesz engem is, a szolgálatomat is.

Többre becsültem a szolgálatomat az embereknél, akikért kaptam, és ezért utasítottalak el téged és még sok más embert is magamtól- mondta.

- Be kell vallanom, néhányszor azt gondoltam, olyan lettél, mint egy ... - de zavarba jöttem attól, amit mondani akartam.
- És igazad is volt - mondta olyan őszinteséggel, amely ismeretlen a Földön. - Kegyelmet kaptam rá, hogy szellemi apa legyek, de nagyon rossz apa voltam. Minden gyerek lázadó. Mindannyian énközpontúak, és azt gondolják, hogy körülöttük forog a világ. Ezért van szükségük szülőkre, akik felnevelik őket. Szinte minden gyerek szégyent hoz a családjára néha, de attól még családtag marad.

Isten gyermekei közül sokaktól elfordultam, akiket pedig Ő bízott rám, hogy biztonságban felneveljem őket. Sokakat cserbenhagytam azok közül is, akik velem maradtak. Legtöbben szörnyű sebeket kaptak és kudarcokat szenvedtek, amiket elkerülhettek volna, ha segítek nekik. Sokan közülük most az ellenség fogságában vannak. Fölépítettem egy hatalmas szervezetet, és jelentős hatással voltam az Eklézsiára, de a legnagyobb ajándékok azok az emberek voltak, akiket az Úr rám bízott, hogy tanítvánnyá neveljem őket - és én sokukat elutasítottam. Ha nem lettem volna annyira önző, és nem a saját jó híremmel törődök, akkor most király lehetnék itt. Az egyik legmagasabb trónra kaptam elhívást. Mindaz, amit te eddig véghezvittél, vagy még ezután fogsz cselekedni, az én mennyei számlámat is gyarapította volna. Ehelyett olyan dolgokra fordítottam nagy figyelmet, amelyeknek igen csekély a valódi és örökkévaló jelentősége.

- Mindennek ellenére ámulatba ejtő, amit véghezvittél- vetettem közbe.

- Ami a Földön jónak tűnik, az innen nézve egészen másképp látszik. Ami a Földön  királlyá tesz, itt gyakran éppen az gátol meg abban, hogy király lehess. Ami pedig itt királlyá tesz, azt a Földön nem becsülik sokra. Sok nagy próbát és lehetőséget kaptam, amelyekben kudarcot vallottam, és az egyik te voltál. Megbocsátasz nekem?

- Természetesen - mondtam zavartan. - De nekem is szükségem van a megbocsátásodra.

Még ezek után is úgy gondolom, hogy kellemetlenkedésem és lázadásom megnehezítette a dolgodat. Valójában én is elkövettem azt a bűnt, hogy nem engedtem magamhoz másokat, ugyanazért, amiért te nem engedtél magadhoz engem.

- Az igaz, hogy nem voltál tökéletes, és néhány hibádat jól láttam, de ez soha nem lehet ok arra, hogy valakit elutasítsunk - felelte. - Az Úr sem utasította el az embereket, amikor átta kudarcaikat. Nem utasított el engem sem, amikor látta a bűnömet, hanem az életét adta értünk.
Mindig a nagyobb tartozik odaadni az életét a kisebbért.  Én voltam kettőnk közül az érettebb. Nekem volt nagyobb hatalmam, de olyan lettem, mint a kecskebak a példázatban. Azzal, hogy elutasítottalak téged, és másokat is, akiket az Úr küldött hozzám, Őt magát utasítottam el.

folyt.köv.

A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #36 Dátum: 2010 December 21, 06:08:05 »
Ahogy beszélt, szavai szíven ütöttek. Én is vétkes voltam mindabban, amit mondott.
Sorra elvonultak előttem azok a fiatalok, akiket elhessegettem magamtól, mert nem tartottam őket érdemesnek arra, hogy az időmet rájuk pazaroljam. Most már kétségbeesetten mentem volna, hogy újra összegyűjtsem őket! Az a szomorúság, amelyet éreztem, még az elvesztegetett időm feletti szomorúságnál is nagyobb volt. Hiszen embereket vesztegettem el! Most sokan közülük az ellenség foglyai. Azok között vannak, akik megsebesültek és foglyul estek a legutóbbi csatában. Ez az egész csata emberekért folyt, és mégis gyakran velük törődtünk a legkevésbé.

Inkább harcolunk különböző igazságokért, mint emberekért, holott értük adattak az igazságok. Missziós szervezetekért és szolgálatokért harcolunk, miközben kíméletlenül keresztülgázolunk azokon az embereken, akikből e szervezetek állnak.

- És még engem tartanak sokan szellemi vezetőnek, holott valójában én vagyok a szentek között a legkisebb! - mondtam hangosan.

- Tudom, hogy mit érzel - jegyezte meg egy másik ember, akit felismertem. Róla mindig azt gondoltam, hogy minden idők egyik legnagyobb keresztény vezetője.

- Pál apostol, életének végéhez közeledve azt mondta magáról, hogy ő a szentek közül a legkisebb. Azután halála előtt a „legnagyobb bűnösnek” nevezte magát. Ha ezt nem tanulta volna meg földi életében, akkor őt is az a veszély fenyegette volna, hogy a szentek között az egyik legutolsó lesz a mennyben. Mivel azonban megtanulta, ezért most egyike azoknak, akik a legközelebb vannak az Úrhoz, és akik a legmagasabb rangot kapják majd az örökkévalóságban - mondta.

Az, hogy   e zt  a z   e m b e r t   i s   a     „bolond szüzek” között láttam, a legnagyobb meglepetés volt, ami eddig ért.

- Nem tudom elhinni, hogy te is azok közé a bolond szüzek közé tartozol, akik átaludták földi életüket. Te miért vagy itt?

- Azért, mert az egyik legsúlyosabb hibát követtem el azok között, akikre Megváltónk dicsőséges evangéliumát bízták. Pál apostollal ellentétben - aki onnan indult, hogy nem  tartotta magát alábbvalónak a legnagyobb apostoloknál, majd egészen odáig ment, hogy ő a bűnösök között az első - én éppen fordítva jártam be ezt az utat:
mikor elindultam, tudtam, hogy én vagyok az egyik legnagyobb bűnös, aki kegyelmet nyert, de életem végére már a legnagyobb apostolok közé soroltam magam. Ellentétben a barátunkkal, aki bizonytalanságból támadta a körülötte lévőket, én a mérhetetlen büszkeségem miatt támadtam mindenkit, aki nem pontosan úgy látta a dolgokat, ahogy én. Azokat, akik követtek, megfosztottam a saját elhívásuktól, sőt még a személyiségüktől is, és kényszeríttettem őket, hogy hozzám hasonlók legyenek.
Körülöttem senki sem lehetett önmaga. Senki sem mert kérdőre vonni, mert ha megpróbálta volna, porrá zúzom. Azt gondoltam, ha másokat elnyomok, magamat felemelem. Azt hittem, hogy nekem kell a Szent Szellem szerepét betöltenem mindenki számára. Kívülről a szolgálatom olajozottan működő gépezetnek látszott, ahol mindenki egységben van és tökéletes a rend, de valójában ez a koncentrációs tábor rendje, volt. Az Úr gyermekeit az én saját képemre formáltam az Ő képe helyett, s robotokat csináltam belőlük. A végén már nem is az Urat, hanem a saját magamnak épített bálványt szolgáltam. Életem végére tulajdonképpen az igazi evangélium ellenségévé váltam - legalábbis a gyakorlatban még akkor is, ha tanításaim és írásaim maradéktalanul biblikusnak tűntek.

 Mindez éppen tőle annyira megdöbbentett, hogy úgy éreztem, minden újabb találkozás még nagyobb megdöbbenést hoz számomra, mint az előző.
- Ha valóban az evangélium ellenségévé lettél, akkor hogy lehet az, hogy mégis itt vagy? - kérdeztem.
- Isten kegyelméből bíztam a keresztben a saját üdvösségemre nézve, még akkor is, ha másokat visszatartottam tőle azzal, hogy az Úr helyett magamhoz vezettem őket. Áldott Megváltónk azonban hűséges marad még akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk.
Az is az Úr kegyelme volt, hogy hamarabb elhívott a Földről, mint eredetileg tervezte, hogy az emberek, akik a  hatalmam alatt voltak, megtalálhassák és megismerhessék Őt.

Ennél jobban nem is lehettem volna megdöbbenve. Mindez igaz lehet? Hiszen a történelem merőben más képet festett erről az emberről. Gondolataimban olvasva folytatta:
- Istennek egészen más krónikáskönyvei vannak, mint nektek a Földön.
Most bepillantást nyerhettél ebbe, de még mindig nem látod át teljesen, hogy mennyire is különbözőek valójában.

A földi történelem elmúlik, de azok a könyvek, amelyeket itt írnak, örökké megmaradnak.

Ha tudsz örvendezni annak, amit a menny följegyez az életedről, akkor valóban áldott vagy. Az ember mindig tükör által homályosan lát, és ezért mind a történelem, mind a saját élettörténete homályos marad számára, sőt néha teljesen tévesen értékeli.

- Hogy lehet az, hogy sok más vezető olyan nagyra becsült téged? - kérdeztem, mivel még mindig nehezemre esett befogadni, amit hallottam.
- Még a keresztények közül is csak nagyon-nagyon keveseknek adatik meg az igazi megítélés ajándéka. Enélkül lehetetlen pontosan felismerni az igazságot a jelen vagy a múlt embereivel kapcsolatban. Még ezzel az ajándékkal sem könnyű.
Addig, amíg ide nem kerülsz, ahol mindenki teljesen lelepleződik, mindig torz előítéletek alapján fogsz megítélni másokat, és jobbnak vagy rosszabbnak gondolod őket, mint amilyenek a valóságban.
Ezért kaptuk azt a figyelmeztetést, hogy senkit ne ítéljünk idő előtt. Addig, amíg ide nem kerülünk, nem tudhatjuk igazán, hogy mi van mások szívében, akár jók, akár gonoszak a tetteik. Még a legrosszabb embernek is vannak jó szándékai, és még a legjobb embernek is vannak gonosz szándékai. Csakis itt lehet megítélni az embert mind cselekedetei, mind szándékai alapján.

- Miután visszatérek a Földre, képes leszek majd helyesen értékelni a történelmet azért, mert itt jártam? - kérdeztem.
- Te azért vagy itt, mert kérted az Urat, hogy keményen ítéljen meg és  kíméletlenül igazítson ki, hogy tökéletesebben szolgálhasd Őt.
Ez volt életed egyik legbölcsebb kérése.
A bölcs megítéli magát, mielőtt más ítélné meg. Aki még bölcsebb, az Urat kéri, hogy ítélje meg, mert felismeri, hogy az ember még önmagát sem tudja helyesen megítélni.

Azáltal, hogy itt jártál, sokkal nagyobb bölcsességre és tisztánlátásra tettél szert, de a Földön sosem láthatsz teljesen tisztán. Amit itt átéltél, az segíteni fog abban, hogy jobban megismerd az embert, de teljesen csak akkor ismerheted meg, amikor már végleg itt leszel. Amikor majd elhagyod ezt a helyet, akkor inkább azon fogsz megdöbbenni, hogy milyen kevéssé ismered az embereket"mint azon, hogy mennyivel jobban ismered őket, mint eddig. És ez ugyanúgy igaz a történelemre is. Azért beszélhettem most veled, mert bizonyos értelemben a tanítványom lettél az írásaim által, és ha megtudod az igazságot velem kapcsolatban, az hasznodra lesz - fejezte be a híres Reformátor.

folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Kamilla

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1727
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #37 Dátum: 2010 December 21, 08:02:38 »

 " - Te azért vagy itt, mert kérted az Urat, hogy keményen ítéljen meg és  kíméletlenül igazítson ki, hogy tökéletesebben szolgálhasd Őt.
Ez volt életed egyik legbölcsebb kérése.

A bölcs megítéli magát, mielőtt más ítélné meg. Aki még bölcsebb, az Urat kéri, hogy ítélje meg, mert felismeri, hogy az ember még önmagát sem tudja helyesen megítélni. "


  ÁMEN!!!!  :2smitten:

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #38 Dátum: 2010 December 21, 09:53:30 »

 " - Te azért vagy itt, mert kérted az Urat, hogy keményen ítéljen meg és  kíméletlenül igazítson ki, hogy tökéletesebben szolgálhasd Őt.
Ez volt életed egyik legbölcsebb kérése.

A bölcs megítéli magát, mielőtt más ítélné meg. Aki még bölcsebb, az Urat kéri, hogy ítélje meg, mert felismeri, hogy az ember még önmagát sem tudja helyesen megítélni. "


  ÁMEN!!!!  :2smitten:

Ámen! Ezután semmi csodálkozni valóm nincs, ha fájdalmas eszközök faragják a szívemet!
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #39 Dátum: 2010 December 23, 06:21:07 »
folyt: a nagy reformátor

Akkor egy számomra ismeretlen hölgy lépett előre. Lélegzetelállítóan szép és bájos volt, de ez a szépség semmiképpen sem volt érzéki vagy csábító.

- Én voltam a felesége a földön - kezdte. - Sok minden, amit a férjemtől tudsz, valójában tőlem származik, ezért amit mondani fogok, mindkettőnkről szól. Megreformálhatod az Egyházat úgy, hogy a saját lelkedet nem engedted átformálni. Irányíthatod a történelem menetét, anélkül hogy az Atya akaratát cselekednéd, s dicsőítenéd az Ő Fiát. Ha arra szánod magad, hogy az emberi történelmet formáld, sikerülhet ugyan, de végül mégis elmúlik és elillan, mint a füstgomolyag.

- De hiszen a férjed munkája vagy a tiéd nagy hatást gyakorolt az utánatok jövő nemzedékekre egyszer s mindenkorra. Nehéz volna elképzelni, hogy milyen sötét lett volna a világ e nélkül - tiltakoztam.

- Ez igaz. Azonban megnyerheted az egész világot, miközben saját lelkedet elveszíted.
Csak akkor lehetsz olyan hatással a világra, amely Isten valódi, örökkévaló céljait szolgálja, ha a saját lelkedet tisztán tartod.

A férjem értem szánta oda az életét, és csak élete végén nyerte vissza újra, amikor engem elhívott Isten a Földről, hogy ő megtalálhassa az Urat. Sok mindent inkább értem tett, mint az Úrért. Én pedig ösztökéltem, sarkalltam őt, sőt sok tanítást tőlem kapott, amit továbbadott Saját magam megvalósítására használtam, mivel abban az időben nő létemre biztosan nem fogadtak volna el szellemi vezetőnek. Ezért átvettem a vezetést a férjem életében, hogy én élhessek rajta keresztül. Hamarosan rávettem, hogy mindent azért csináljon, hogy nekem  bizonyítson.
- Biztosan nagyon szeretted a feleségedet - fordultam a férjhez.
- Nem. Egyáltalán nem szerettem, és ő sem szeretett engem. Pár évi házasság után már nem is kedveltük egymást. De szükségünk volt egymásra, így megtaláltuk a módját annak, hogy együttműködjünk. A házasságunk nem a szeretet, hanem a rabszolgaság igája volt. Minél sikeresebbek voltunk, annál boldogtalanabbak lettünk, és annál jobban félrevezettük a követőinket. Életünk végére üres és nyomorúságos lett az életünk.

Minél nagyobb befolyáshoz juttatnak az ambícióid, annál többet kell küzdened, hogy megtartsd a befolyásodat, és annál sötétebb és kegyetlenebb lesz az életed.
Királyok féltek tőlünk, de mi mindenkitől féltünk a királyoktól a parasztokig. Senkiben sem bíztunk, hiszen mi  magunk is hazugságban éltünk. Sőt még egymásban sem bíztunk.
Szeretetről és bizalomról prédikáltunk, hogy szeressenek bennünket és bízzanak bennünk, de mi magunk féltünk mindenkitől, és titokban mindenkit megvetettünk.
Ha a legnagyobb igazságokat hirdeted, de nem azok szerint élsz, akkor te vagy a legnagyobb képmutató, miközben a legnagyobb lelki kínokat szenveded.

Ez szíven ütött, mint a pörölycsapás. Most láttam csak, hogy az én életem is ugyanebbe az irányba fordult. Mennyire magamat állítottam előtérbe Krisztus helyett! Mennyi mindent tettem csak azért, hogy igazoljam magam, különösen azok előtt, akik nem szerettek, elutasítottak, vagy akiket vetélytársaimnak tartottam. Most láttam, hogy életem mennyire aszerint épült, ahogyan magamat elképzeltem és kivetítettem. De itt nem  ehetett elrejtőzni. A tanúknak ez a nagy tömege mind tudta, hogy képmutató szándékaim fátyla mögött elbújva ki vagyok valójában.
Ekkor újra ránéztem erre a párra. Olyan őszinték, nemesek és ragyogóak voltak, hogy nem lehetett kétségbe vonni szándékaikat. Boldogan tárták fel az én kedvemért a legkörmönfontabb bűneiket, és őszintén örültek, hogy lehetőséget kaptak erre.

- Lehet, hogy rosszul ítéltelek meg benneteket a történelem és az írásaitok fényében, de most még sokkal többre becsüllek titeket. Imádkozom, hogy magammal tudjam vinni azt az egyenességet és szabadságot, ami most bennetek van. Belefáradtam már, hogy a magamról felépített kép szerint próbáljak élni! Mennyire vágyom erre a szabadságra! -fakadtam ki, miközben teljes erőmmel azon igyekeztem, hogy ennek a találkozásnak minden részletét emlékezetembe véssem.

Akkor a híres Reformátor még egy utolsó figyelmeztetést adott:
- Ne taníts másokat arra, amit te magad sem teszel! A reformáció nem csupán tanítás.
Igazi reformáció csakis a Megváltóval való egységből származhat.
Amikor közös igában jársz Krisztussal, és azokat a terheket hordozod, amelyeket Ő rakott rád, akkor veled lesz és Ő fogja vinni ezeket a terheket. Csak akkor, végezheted az Ő munkáját, ha azt vele együtt és nemcsak Érte teszed. Csak a Szellemtől születhet az, ami Szellem.

Ha Vele vagy egy járomba fogva, akkor semmit nem teszel a politika vagy a történelem kedvéért.
Minden, amit politikai kényszer hatására vagy kedvezőbb esélyek megszerzéséért teszel, az végső soron mindig az igazi szolgálatodat teszi tönkre. Azok a tettek, amelyeket az emberek a történelem formálásáért visznek véghez, legjobb esetben is csak a történelemre hatnak, de semmiképpen sem az örökkévalóságra. Ha nem élsz aszerint, amit prédikálsz, akkor alkalmatlanná válsz arra, hogy egészen betöltsd, amire Isten elhívott,
-  ahogyan  velünk is ez történt.

- Nem hiszem, hogy egyáltalán számíthatok valami nagy elhívásra - vágtam közbe. - Arra sem vagyok méltó, hogy erre a helyre kerüljek, amit ti a menny legutolsó helyének mondotok. Hogyan gondolhatnék valami nagy elhívásra?
- A nagy elhívás mindenki számára elérhető, akit az Úr kiválasztott.
Megmondom, mi tarthat téged az élet ösvényén: szeresd a Megváltót, és egyedül az Ő dicsőségét keresd.

Minden, amit azért teszel, hogy magadat felmagasztald, egy napon majd a legszörnyűbb megaláztatást hozza neked. De minden, amit a Megváltó iránti igaz szeretetből teszel, neve dicsőségére, kiterjeszti az Ő örökkévaló királyságának határait, és végül sokkal dicsőségesebb helyet szerez neked a mennyben.

Az életed célja az legyen, amit itt a mennyben érdemesnek tartanak feljegyezni, és ne az, amit a Földön jegyeznek fel.

Ezzel a pár örömteli öleléssel elbúcsúzott, bár én mindent éreztem, csak örömöt nem.

folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #40 Dátum: 2010 December 25, 08:52:29 »

Amint eltávolodtak, megint nagy súllyal nehezedtek rám a saját bűneim. Megrohantak azok az emlékek, amikor az embereket saját céljaimra használtam. Sőt még Jézus nevével is visszaéltem, hogy saját ambícióimat megvalósítsam, és hogy magamat jobbnak tüntessem fel. Itt, ahol megláttam Annak a dicsőségét és hatalmát, akit én ilyen módon kihasználtam, elviselhetetlenül visszataszítónak tűnt, amit tettem. Soha nem éreztem még ilyen kétségbeesést.

Arcomra estem, s úgy éreztem, egy örökkévalóság telt el, mialatt ezek az emberek és esetek elvonultak előttem. Ekkor a reformátor felesége felemelt és talpra állított.
Tisztasága teljesen lenyűgözött, különösen most, hogy olyan gonosznak és romlottnak éreztem magam. Erős vágy fogott el, hogy imádjam őt, annyira tiszta volt.

- Fordulj a Fiú felé! - mondta nyomatékosan.  - Az a vágyad, hogy engem vagy bárki mást imádj, csak kísérlet arra, hogy eltereld magadról a figyelmet" és azzal igazold magad, hogy imádod, ami belőled hiányzik. Én csak azért vagyok most tiszta, mert Hozzá  fordultam. Meg kell hogy lásd a saját lelked romlottságát, de azután ne foglalkozz tovább magaddal, és ne próbáld halott cselekedetekkel igazolni magad, hanem fordulj te is Hozzá. -  Mindezeket olyan őszinte szeretettel mondta, hogy lehetetlen volt megsértődni vagy megbántódni rajta. Amikor látta, hogy értem, folytatta:

- Azt a tisztaságot, amit láttál bennem, látta a férjem is, amikor először találkoztunk fiatalkorunkban. Akkor még aránylag tiszták voltak az indítékaim, de azzal, hogy elfogadtam a férjem imádatát, megrontottam szeretetét, és a saját tisztaságomat is. Soha nem válhatsz tisztává pusztán azáltal, hogy egy magadnál tisztább személyt imádsz. Túl kell nézned rajta, hogy meglásd Azt, Aki megtisztította őt, az Egyedülit, Akiben nincsen bűn. Ahogy dicsőítettek bennünket az emberek, és ahogy elfogadtuk a dicséretüket, egyre messzebbre sodródtunk az élet ösvényétől. Azután elkezdtünk az emberek dicséretének élni, és megpróbáltunk uralkodni azokon, akik nem dicsőítettek bennünket. Ez okozta a halálunkat és még sokakét, akikkel együtt most az utolsó helyekre kerültünk. -   Csak hogy megnyújtsam beszélgetésünket, feltettem az első kérdést, ami eszembejutott:

- Nehéz most itt együtt lennetek a férjeddel?

- Egyáltalán nem. Minden földi kapcsolat tovább folytatódik itt a mennyben, megtisztítva az ítélet által és azáltal, hogy ezek már szellemi kapcsolatok, mint ahogy mi is szellemi lények vagyunk. Minél többet bocsátottak meg neked, annál jobban szeretsz. Miután megbocsátottunk egymásnak, jobban szerettük egymást. Most a kapcsolatunk sokkal mélyebben és gazdagabban folytatódik, mert közösen örököljük ezt az üdvösséget.

Amilyen mélyre hatottak a sebek, amelyeket egymásnak okoztunk, olyan mélyre hatolt a szeretet is, amikor meggyógyultunk. Mindezt átélhettük volna már a Földön is, de nem tanultunk meg idejében megbocsátani. Ha megtanultunk volna, akkor a versengés - amely tönkretette a kapcsolatunkat és rossz irányba terelte az életünket - nem tudott volna gyökeret verni bennünk. Ha igazán szeretsz, akkor képes vagy maradéktalanul megbocsátani. Minél nehezebbnek találod a megbocsátást, annál messzebb jársz az igazi szeretettől. A megbocsátás nélkül megbotránkozol, és letérsz a számodra kijelölt útról.

Ez a hölgy, aki szembesített romlottságom minden fájdalmával, a legvonzóbb személy volt, akivel emlékezetem szerint valaha találkoztam. Nem romantikus vonzalom volt ez, de egyszerűen nem akartam elválni tőle. Ahogy észrevette gondolataimat hátralépett, jelezve, hogy menni készül, de még utoljára hozzátette:

- A színtiszta igazság tiszta szeretettel mondva mindig vonzó. Emlékezni fogsz minderre a fájdalomra, amit itt érzel, és ez segítségedre lesz életed hátralévő részében. A fájdalom jó: megmutatja, hol van a baj. Ne próbáld csillapítani a fájdalmat, amíg meg nem találtad a forrását. Isten igazsága gyakran fájdalmat okoz, amikor rávilágít a problémánkra, de egyúttal mindig megmutatja a szabadságra vezető utat. Ha ezt megérted, akkor még örülni is fogsz a próbáidban, amelyeket azért engedett meg Isten, hogy segítsenek az élet ösvényén maradnod.

- Ugyanakkor az irántam érzett vonzalmad nem helytelen.
Ez a férfi és a nő közötti vonzódás, amely kezdetben adatott, és amely eredeti formájában mindig tiszta. Amikor a tiszta igazság tiszta szeretettel párosul, akkor a férfi olyan lehet, amilyennek teremttetett, s nem fogja belső bizonytalansága uralkodásra késztetni. Ez nem más, mint bűnös kívánság, amellyé a szeretet lealacsonyodott a bűn miatt. Igazi szeretet hatására a férfiak igazi férfiak lehetnek, és a nők is igazi nők, amilyenné Isten teremtette őket, mert a szeretet kiűzi a félelmet. A szeretet soha nem uralkodik a másik fölött, sem nem manipulál, mert mindez belső bizonytalanságból fakad, a szeretet pedig minden félelmet kiűz.
A megváltás hatására a kapcsolatok azon a területen válhatnak a leginkább örömtelivé, ahol leginkább elromlottak. Az igazi szeretet ízelítőt ad a mennyből, míg a bűnös kívánság a menny dicsőségének teljes kiforgatása, mely az ellenség végső eszköze. Amennyire szabad vagy a bűnös kívánságtól a Földön, annyira kezded megtapasztalni a mennyet.

- De hiszen én itt nem éreztem semmiféle testi vágyat irántad - próbáltam mentegetőzni. - Éppen ellenkezőleg: azon csodálkoztam, hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű lény látványára, mint te, nem fogott el testi kívánság.

- Ez azért lehetséges, mert itt vagy. Az Ő dicsőségének a fénye ezen a helyen minden sötétséget kiűz. De ha nem itt lennél, akkor a testi vágy már a hatalmába kerített volna - mondta.

- Biztos vagyok benne, hogy igazad van. Szabaddá válhatunk e valaha is ettől a szörnyű romlottságtói a Földön? - kérdeztem kétségbeesve.

- Igen. Amikor a gondolkodásodat megújítja az Igazság Szelleme, akkor a kapcsolataidat nem a szerzés, hanem az adás lehetőségeinek fogod tekinteni. Adni - a legnagyobb beteljesedés, amit valaha megismerhetünk. A legcsodálatosabb emberi kapcsolatban is csupán múló pillanatokra villan fel valami abból az örömből, amit akkor élünk át, amikor tiszta imádatban átadjuk magunkat az Úrnak. Azt, amit ilyenkor átélünk, a te gyenge, meg nem dicsőült tested nem tudná elviselni. Isten igazi imádata tisztítja meg a lelket az igazi kapcsolatok dicsőségére. Ezért ne a kapcsolatokra törekedj, hanem igazi imádatra. Csak akkor válnak a kapcsolatok olyanná, amilyennek lenniük kellene.
Az igazi szeretet soha nem önző, sem nem akar uralkodni, hanem szolgálni.
Ha a férjem és én így éltünk volna a házasságunkban, akkor most közvetlenül a Király mellett ülnénk, és ezt a csarnokot sokkal több lélek népesítené be.
Ezzel újra eltűnt a megdicsőült szentek sorai között.

 folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #41 Dátum: 2010 December 26, 09:05:23 »
Ismét a trón felé néztem, és meghökkentem azon, hogy most sokkal dicsőségesebb, mint azelőtt. Egy ember, aki közel állt hozzám, megmagyarázta:

- Minden ilyen találkozással egy fátyol vétetik el a szemed elől, ezért tisztábban láthatod őt. Nem attól változol, ha csak szemléled az Ő dicsőségét, hanem attól, ha fedetlen arccal szemléled. Mindenkinek, aki Isten igaz ítéletéért jön ide, ezen az úton kell végigmennie. Itt találkozhat olyan emberekkel, akik segítenek elvenni azokat a fátylakat a szeme elől, amelyek eltorzítják az Úrról alkotott képüket.

Úgy éreztem, máris több ismeretet szívtam magamba, mint sokévi földi szolgálatom alatt. Úgy tűnt, minden tanulásom és keresésem a földön csupán csigalassú tempóban vitt előre.

Hogyan is készíthet fel az ítéletre bármilyen hosszú élet? Már eddigi életem is alkalmatlanná tett, sokkal inkább, mint azokat az embereket, akikkel találkoztam - és ők is alig jutottak ide!

- Hogy lehet egyáltalán reményük azoknak, akik nem kapták meg ezt a kegyelmet, hogy átélhessék mindazt, amit én? - kérdeztem.
Egy ismeretlen hangot hallottam:

- Amit itt a mennyben átélsz, azt már a Földön megkaptad. Minden kapcsolat, minden találkozás egy másik emberrel, megtaníthatja neked mindezt, de ehhez az alázatosság köpenyét kell hordanod, és meg kell tanulnod, hogy mindig az Úr dicsőségére szegezd a tekinteted. Azért adatott neked ez az élmény, mert le fogod írni. Akik elolvassák, meg fogják érteni, és sokan fogják hordozni azt a dicsőséget és erőt, amire szükség lesz az utolsó csatában.

Csodálkozva ismertem fel ezt az embert, aki kortársam volt, és nem tudtam, hogy meghalt. Soha nem találkoztunk a Földön, de híres szolgálata volt, amit nagyra becsültem. Krisztus sok szolgáját készítette fel, akik ezreket vezettek üdvösségre, és sok nagy gyülekezetet alapított, melyek szinte mind odaszánták magukat az evangélizációra.

Megkérdezte, hogy egy pillanatra átölelhet-e. Beleegyeztem, de elég kínosan éreztem magam. Amikor megölelt, olyan hatalmas szeretet áradt belőle, hogy hatására egy mély fájdalom szűnt meg bennem. Annyira megszoktam már ezt a fájdalmat, hogy észre sem vettem, amíg meg nem szűnt. Miután eleresztett, elmondtam neki, hogy az ölelése valamiből meggyógyított.
Ennek szívből megörült. Majd belefogott, hogy elmondja, miért van itt a menny legutolsó helyén.

- Életem vége felé, annyira büszke lettem, hogy el sem tudtam képzelni, hogy az Úr bármi jelentőset tehetne nélkülem.

Az Úr felkentjeit és prófétáit bántottam.

Önző büszkeség töltött el, ha az Úr használta valamelyik tanítványomat, és féltékenykedtem,

amikor nem az én embereim közül használt valakit. Hibákat kerestem bennük, hogy aztán kiteregethessem azokat.

Nem tudtam, hogy minden alkalommal, amikor ezt teszem, saját magamat fokozom le.


- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmit tettél - mondtam meglepve.
- Nem személyesen tettem, hanem felbujtottam az embereimet, hogy nyomozzanak mások után, és végezzék el helyettem a piszkos munkát. Arra biztattam őket, hogy akár a Földet is kutassák át, hogy valami hibát vagy bűnt találjanak mások életében, amit leleplezhetünk.

A legrosszabbá váltam, amivé ember válhat a földön: botránykővé, amely további botrányköveket szül.

A félelem és a viszály mérgét hintettünk el az Eklézsiában, mindezt az igazság megvédésének nevében.

Önigazságomban már a kárhozat felé sodródtam. Akkor az Úr, nagy irgalmából megengedte, hogy egy súlyos betegség támadjon meg, ami később lassú és megalázó halállal végződött. Nem sokkal halálom előtt ráébredtem, hogy milyen állapotban vagyok, és megtértem. Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán itt lehetek. Bár itt a legutolsók között vagyok, de már ez is sokkal több, mint amit megérdemlek. Nem tudtam elhagyni ezt a termet, amíg nem kaptam lehetőséget, hogy bocsánatot kérjek azoktól, akiket megkárosítottam.

- De hiszen te soha nem károsítottál meg engem - mondtam.

- Ó, dehogynem - válaszolt. - Sok ellened irányuló támadás azoktól származott, akiket én bujtottam fel és bátorítottam, hogy másokat támadjanak. Jóllehet, nem személyesen támadtalak, az Úr mindezért engem éppúgy felelősségre von, mint azokat, akik ténylegesen tették.

- Ó már értem. Természetesen megbocsátok.

folyt.köv.

A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #42 Dátum: 2010 December 26, 19:09:22 »
Máris kezdtek eszembe jutni olyan helyzetek, amikor én ugyanezt tettem, bár kisebb mértékben. Visszaemlékeztem, hogyan engedtem meg egy gyülekezet volt tagjainak, hogy szétfröcsköljék mérgüket, s rossz hírt keltsenek arról a bizonyos gyülekezetről anélkül, hogy megállítottam volna őket.

Azzal, hogy ezt megengedtem, s nem igazítottam ki őket, valójában bátorítottam tetteiket. Emlékszem, hogy mindezt azzal igazoltam magamban, hogy az a másik gyülekezet hibákat követett el. Azután eszembe jutott, hogy még meg is ismételtem a róluk szóló történeteket, s igazoltam magam azzal a látszattal, hogy imádkozunk értük.

Hamarosan más, hasonló emlékek kezdtek elárasztani, s újra elöntött a saját szívem sötétsége és gonoszsága.


- Én is botránykővé váltam! - jajgattam. Megérdemlem a halált és a legrosszabb poklot.

Soha nem láttam még akkora könyörtelenséget és kegyetlenséget, mint most a saját szívemben!

- És közben azzal vigasztaltuk magunkat, hogy valójában Istennek teszünk szívességet, amikor gyermekeit támadjuk! - 
hallottam a férfi megértő hangját.
- Jó, hogy mindezeket már most megláthatod, mert te még visszamehetsz.

Kérlek, figyelmeztesd a tanítványaimat, hogy milyen ítélet vár rájuk, ha nem térnek meg.
Sokan közülük királynak hívattak el, de ha nem térnek meg, a legsúlyosabb ítélettel találják magukat szembe: a botránykövek ítéletével.
Az én meg alázó betegségem Isten kegyelme volt. Amikor a trón előtt álltam, kértem az Urat, hogy adjon hasonló kegyelmet a
tanítványaimnak is. Én már nem mehetek vissza hozzájuk, de az Úr megengedte, hogy találkozzam veled. Kérlek, bocsáss meg nekik, és engedd szabadon, akik támadtak téged.

Nekik fogalmuk sincs róla, hogy a Vádló munkáját végzik.

Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem, de kérlek, nekik is bocsáss meg. Hatalmadban áll megtartani vagy szeretettel elfedezni mások bűnét. Könyörgök neked, hogy szeresd azokat, akik most az ellenségeid.

Annyira elborítottak a saját bűneim, hogy alig hallottam a hangját. Ez az ember annyira dicsőséges és tiszta volt, és nyilvánvalóan olyan hatalommal rendelkezett, mely a Földön ismeretlen, mégis mély alázattal beszélt velem. Olyan szeretet áradt belőle, hogy lehetetlen volt visszautasítani. De szeretete ellenére is sokkal bűnösebbnek éreztem magam, mint bárki, aki engem támadott.

- Kétségkívül mindent megérdemlek, amit tettek velem, sőt még sokkal többet is - válaszoltam.

- Igaz, de itt nem ez számít - felelte.
A Földön mindenki megérdemli a második halált, de a Megváltó kegyelmet és igazságot hozott nekünk. Ha az Ő munkáját akarjuk végezni, akkor mindent kegyelemben és igazságban kell tennünk. Az igazság kegyelem nélkül az, amit az ellenség hoz nekünk, amikor a „világosság angyalaként” jelenik meg.

- Ha majd én magam megszabadulok ettől, akkor talán képes leszek segíteni rajtuk - válaszoltam. - De nem veszed észre, hogy én sokkal bűnösebb vagyok, mint ők?

- Tudom, hogy most sötét gondolatok borítottak el- válaszolt mélységes szeretettel és kegyelemmel. Ereztem, hogy most már legalább annyira törődött velem és jelenlegi állapotommal, mint a saját tanítványaival.

- Ez valóban a menny - tört ki belőlem. - Ez tényleg világosság és igazság. Mi, akik olyan sötétségben élünk, hogyan lehetünk annyira büszkék, hogy azt gondoljuk, már tökéletesen ismerjük Istent? Uram! - kiáltottam a trón irányába. - Kérlek, hadd vigyem vissza ezt a fényt a Földre.

folyt.köv.
A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Zsuzsa2

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 1336
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #43 Dátum: 2010 December 27, 06:40:01 »
Abban a pillanatban az egész mennyei sereg felállt és rám figyeltek. Még egyetlen ilyen dicsőséges teremtmény előtt is annyira jelentéktelennek éreztem magam, de most, amikor   mindenki rám figyelt, szinte szökőárként tört rám a félelem. Úgy éreztem, a legszörnyűbb ítélet lesz osztályrészem. Úgy tűnt, mintha én lennék a termet betöltő dicsőség és igazság legnagyobb ellensége.
Azután az előbbi kérésemre gondoltam. Túlságosan romlott voltam: soha nem tudnék ekkora dicsőséget és igazságot megfelelően képviselni. Lehetetlen, hogy egy ilyen romlott ember, mint én, közvetítse ennek a dicsőséges helynek és Jelenlétnek a valóságát. Úgy éreztem, hogy még maga a Sátán sem esett olyan mélyre, mint én.

- Ez maga a pokol - gondoltam. Nincs annál kínzóbb fájdalom, mint olyan gonosznak lenni, mint én vagyok, miután megismertem ezt a dicsőséget. Ha kitiltanának erről a helyről, az nagyobb szenvedést jelentene számomra, mint amilyet valaha is el tudtam volna képzelni.
- Nem csoda, hogy a démonok olyan iszonyúan dühösek mormoltam magamban.
Amikor már úgy éreztem, hogy most már hamarosan a pokol legmélyére száműznek, fölkiáltottam: JÉZUS!

Azonnal békesség vett körül. Tudtam, hogy újra el kell indulnom a dicsőség felé, és valamiképpen megvolt ehhez a bátorságom is.

Továbbmentem és találkoztam valakivel, akit minden idők legnagyobb tanítójának tartottam. Ő látott bele legmélyebben az igazságba azok közül, akikkel tanulmányaim során találkoztam.

- Uram, már nagyon régóta várok erre a találkozásra - tört ki belőlem.
- Én is - válaszolt mély őszinteséggel.
Ez  nagyon meglepett, de lelkesedésemben folytattam:

- Úgy érzem, ismerlek téged, és hogy az írásaidon keresztül mintha valamiképpen te is ismernél engem. Azt hiszem, a Biblia szerzői után neked köszönhetek a legtöbbet - folytattam.

- Igazán kedves tőled - felelte. - De sajnálom, hogy nem szolgáltalak jobban. Nagyon felületes ember voltam, és az írásaim is ezt a felszínességet tükrözték. Sokkal inkább földi bölcselkedésekkel, mintsem isteni igazsággal voltak átitatva.

- Amióta itt vagyok, sok mindent megtanultam, és tudom, hogy amit mondasz, igaz kell hogy legyen, mert itt csak igazat lehet mondani. Ezt mégis nehezen tudom elfogadni. Szerintem az írásaid a legjobbak közé tartoznak a Földön - válaszoltam.

- Igen, igazad van - ismerte el őszintén. - És ez annyira szomorú. Itt mindenki, még a Királyhoz legközelebb lévő szentek is máshogy élnék az életüket, ha még egyszer újrakezdhetnék.
De én talán még inkább.

A Földön királyok tiszteltek, de a Királyok Királyánál kudarcot vallottam. Azokat az értékes ajándékokat és bölcsességet, amit kaptam, arra használtam, hogy magamhoz és a saját bölcsességemhez vonjam az embereket, ahelyett, hogy az Úrhoz vezettem volna őket. Emellett én magam is csak hallomásból ismertem Istent, és akik engem követtek, azok is így ismerték meg Őt

Magamhoz és a hozzám hasonlókhoz láncoltam az embereket.

Érvelések és üres okfejtések felé fordítottam őket a Szent Szellem helyett, Akit magam is alig ismertem.
Nem Jézusra mutattam, hanem saját magamra és másokra, akik szintén csak színlelték, hogy ismerik Őt.

Amikor itt szembetalálkoztam Jézussal, szerettem volna az összes írásomat porrá zúzni, mint ahogy Mózes tette az aranyborjúval.


A saját elmém volt a bálványom, és azt akartam, hogy mindenki azt imádja velem együtt.

Nagyrabecsülésed nem okoz nekem örömet.

Ha annyi időt töltöttem volna azzal, hogy       m e g i s m e r j em     Ő T   a h e l y e t t ,     h o g y    c s u p á n       R ó l a      s z e r e z z e k     i s m e r e t e t  , csak azért, hogy tudásommal másoknak imponáljak, akkor sokan, akik a legutolsó helyeken vannak, most a nekik készített trónon ülnének, és azonkívül sokkal több lélek töltené meg ezt a termet.

folyt.köv.

A TE RUHÁID MINDENKOR LEGYENEK FEHÉREK, ÉS AZ OLAJ A TE FEJEDRŐL EL NE FOGYATKOZZÉK. -  Préd.9.10.

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4037
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Üzenetek az utolsó idők egyházának
« Válasz #44 Dátum: 2010 December 27, 12:25:49 »
 :(

Mintha napjainkról írna, nem?  :062:


„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.