sokáig még a keresztre feszítési részt el sem tudtam olvasni, szépen kihagytam, meg sem értettem miért, de olyan lettem mint ha összemarcangoltak volna.
A Jób könyvében van egy rész,- Elihu _ hogy az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, ha megkötözi őket, most kezdem megérteni.
Nekem nem probléma, ha a hitével baj van, csak az, ha magáról azt gondolja, hogy nincs, nekem attól borsódzik a hátam.
Nem bírom nézni, ha szenved valaki, de ha mellettem történik baleset, akkor nincsenek problémáim.
Egyszer egy villamos alá került nő fölé tartottam az ernyőt, és hangosan imádkoztam, a villamosból kiszálltak az emberek én meg ott az esőben ernyővel imádkoztam, aztán megjött a mentő én elmentem, és eltévedtem, vissza értem arra a helyre, és zsákkal letakarva ott feküdt a nő.
Azt nem tudom, hogy amikor az ernyővel ott álltam élt e még, hallotta e az imát.
Aztán haza jöttem , kinyitottam az írást, és ott nyílt ki: egyetlen járó kelőnek sincs hatalmában az ő útja.
Jeremiás 10;23Jer 10,23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
Ez most jutott eszembe újra, most kerestem meg a pontos igehelyet.