Szerző Téma: Evangélizáció  (Megtekintve 5233 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

maria

  • Vendég
Evangélizáció
« Dátum: 2007 Május 31, 15:00:07 »
Mit tegyek Jézussal, Akit Krisztusnak mondanak?

Menjünk vissza kétezer évet. Felröppen a hír egész Júdea tartományában, hogy elfogják kapni a názáreti Jézust és letartóztatják. - Mi a vád ellene? Tudsz valamit? - kérdezik sokan egymástól. Hát nem sokat, felelik.
- Talán annyit, hogy át lesz adva a főpapoknak. Valaki pénzt kap érte, ennyit hallottam.
- Ki az a Jézus? Ti ismeritek? - kérdezi egy markáns férfi a mellette állótól.
- Te nem hallottad? Nem régen meggyógyította egy zsidó ember vak fiát. Mekkora híre volt ennek és te nem hallottad? A papok ki is akadtak tőle. Nem tudták, hogy Istentől van, vagy a sátántól. Ott faggatták órákon át a templomban. Még a szüleit is kérdezgették. Azok meg nagyon megvoltak rémülve, mert féltek a papok haragjától. Inkább a fiúkra hárították a válaszadást.
- Arra emlékszem, mert én is ott voltam. - vágja rá a markáns férfi. Odaérkezett egy vékonyka zsidó ember is, aki köszönti őket, majd megáll mellettük.
- Miről beszélgettek? Van valami hír talán? Hallottatok valamit?
- Igen! A názáreti Jézust leakarják tartóztatni. Valaki látta, hogy az egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás a főpaptól harminc ezüstpénzt fogadott el. Annyira sajnálom ezt az ifjút, mert én ott voltam és a két szememmel láttam, amikor Jairus lányát feltámasztotta, pedig már elsiratták az asszonyok.
- Badarság! Ki tud egy halottat felébreszteni? Ti ezt elhiszitek? Inkább mennyünk a tömeggel mi is holnap. Meglátjuk mi lesz.
- Mennyünk! - vágták rá egyöntetűen a többiek.
- Szóljatok ám ha van valami. - mondta izgatottan a markáns zsidó ember mellett álló férfi.
Ezzel elindultak hazafelé.

Virradni kezdett s a reggeli fény, megvilágította a templom tornyát, ami arany fénnyel sugárzott vissza. A város közepéből valami zaj és kiabálás hallatszik mely minden percben egyre erősebbé vált. Ahogy egyre közelebb értek, hallani lehetett az átkozódások, jajveszékelések szavai. Félelmetes volt. Voltak akik sírtak, voltak akik gúnyos megjegyzéssel illették azt a fiatal férfiút, akit maguk előtt lökdöstek a templomőrség katonái. Hirtelen benépesedett Jeruzsálem utcája. Olyan volt, mint a viharzó tenger. Látható volt, hogy néhány ember homlokát, hidegveríték borította el. Mások meg telve gyűlölettel, haraggal. Gőgös tekintettel megálltak Pilátus trónja előtt. Odarángatták a fiatal férfit, aki kezeinél fogva meg volt kötözve, de hihetetlenül nyugodt volt. Nem volt rajta félelem, vagy a kétségbeesésnek egy cseppnyi jele sem. Szótlanul tűrte a megaláztatást a hazug vádakkal. Ő néma maradt! Pilátus egyetlen intésére elhallgatott a tömeg.

- Mit akartok? Miért jöttetek ide? Ki ez az ember? Mi a vétke? - kérdezi a felbolydult tömegtől.
- Heródes hozzád küldte, hogy te ítéld meg és jelentsd ki a halálát! - válaszolta az egyik farizeus.
- Mivel vádoljátok Őt? Miből áll az Ő ítélete vagy az Ő nagy bűne, mely halálra méltó volna? Ekkor a tömeg ismét elkezdett ordítozni, zúgolódni. Valami ilyen vád hallatszott a közelebb állóktól:
- Azt mondta, rontsuk le a templomot és Ő három nap alatt felépíti. Meg, hogy Ő a zsidók Királya, és Isten Fiának is mondta magát! Pilátus Jézushoz fordul és megkérdezi tőle: - Te vagy hát a zsidók Királya? - Te mondád! - feleli Jézus. - Te vagy hát a Krisztus, az Istennek Fia? Kérdezi újból Pilátus, de Jézus erre nem felel semmit. Ekkor a tömeg torkaszakadtából elkezdett üvölteni, az öklükkel is hangot adva. - Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus ismét csendet intett a népnek és azt mondja nekik: - Én nem találok semmi bűnt ez emberben, és szabadon fogom bocsátani. A nép erre haragra gerjedt még jobban.
- Nem! Nem akarjuk, hogy szabadon engedd! Feszítsd meg! Feszítsd meg! - harsogják. Ismét felmorajlik a tömeg. Ekkor belépett egy szolga és közölte Pilátussal, hogy a felesége beszélni akar vele. Amikor kiment hozzá, az asszony könyörögni kezdett a férjének.
- Kérlek, ne avatkozz bele, ne légy részese ez igaznak vérontásában! Én sokat szenvedtem miatta éjjel látásomban. Könyörgöm, ne emeld fel ellene a kezedet, mert hidd el, hogy ez igaz ember! Ezekkel a szavakkal kérleli az asszony a férjét. Ekkor kiment ismét a zúgolódó tömeghez Pilátus. Volt egy ötlete, amikor kifelé tartott. Az ősi szokások szerint minden húsvéti ünnepen egy elitélt foglyot szoktak szabadon bocsátani, megkegyelmezés és jótétemény jeléül. Talán ez majd segít ennek az ártatlan Jézusnak, gondolta magában. Pilátus felszólalt, azzal a reménnyel, hogy Jézust szabadon bocsássa. Ismét csendet intett a népnek és megkérdezte tőlük: - Kit bocsássak el nektek az ünnepre, Jézust vagy Barabást? A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
 - Emberek! Nekünk nem kell Jézus! Nekünk jó lesz a Barabás! Inkább egy gyilkos kell, mint ez a Messiás itt! - mutattak Jézus felé. - Barabást! Barabást! - hangzott a válasz. - Bocsásd el nékünk Barabást! - kiáltotta a tömeg szinte egy akarattal. Mi őt akarjuk! Nekünk ő kell! Majd ököllel arcul ütötték Jézust. Orrán, száján dölt a vér. A sokaság lelkesedése félelmetesen egyre csak nőtt. Ez a Barabás pedig egy gyilkos és lázadó volt melyet ismert az egész Jeruzsálem. Nekik ő kellett a Megváltójuk helyett. A nép arca el volt torzulva a gyűölettől a vakságtól. Ebből is látszik mire képes a gyűlölet. Milyen helytelen és rossz döntést tudunk hozni. A helytartó arcáról a kétségbeesés jött le. Olyan gondterhelt lett, amit nem tudott leplezni. Több próbálkozást tett, hogy kiszabadítsa a farizeusok kezéből Jézust, de eredménytelen volt. Azok a szemek melyek Jézusé, leírhatatlan békességgel és szeretettel tekintettek az Őt vádlóira. Ekkor Pilátus azt kérdezte:
 - Mit tegyek Jézussal, Akit Krisztusnak mondanak? Nem is gondolta volna ez a római helytartó, hogy micsoda életbevágó kérdést tesz föl. - Mit tegyek Jézussal, Akit Krisztusnak mondanak? Neked is döntened kell, hogy mit tegyél vele.

Ha most meg kellene állnod Isten Trónusa előtt, Aki megkérdezné tőled:
- Milyen jogod van ide betenni a lábad ez Én Országomba? Mit mondanál Neki?
1, Lehet, hogy nem voltam sokszor jó, de sokat segítettem az embereken amikor bajba voltak.
2, Szótlanul állnál és nem jutna eszedbe semmilyen érv.
3, Jogom nem lenne, de Jézus meghívására jöttem, mert bennem él.
Tudnod kell, minden ami testtől származik az elbukik. Csak az utolsó válasz miatt lehetsz jogosult bemenni Isten Országába! Semmilyen jó cselekedet nem vihet oda, se ima, de semmilyen bűnőd nem taszíthat ki onnan. Gyere Jézushoz, hogy megszabadítson!

Az egyedüli Út, Jézus!

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #1 Dátum: 2007 Június 01, 20:26:32 »
Miért ilyen a világ?

Miért ilyen a világ? Teszik fel oly sokan a kérdést, talán még te is. Majd felsorolják a következőket: Tele van szenvedéssel, szellemi prostituáltakkal, paráznákkal, kegyetlenséggel, katasztrófákkal, háborukkal, gyilkosságokkal, és a kegyetlen halállal. A felnőttek még a kisgyerekeket se kímélik. Kiszolgáltatják kényüknek kedvüknek. Ha Isten Mindentudó, Mindenható és Szerető, pont egy ilyen gonosszsággal teli világot teremtett volna? - Igen, valóban igazad van! Ha te lennél Isten, akkor Te milyen világot teremtenél? Erre azt feleled: - Egy szenvedés nélkülit! Egy olyant, amiben az emberek kedvesek és szeretik egymást, és különbnek tartják a másikat maguknál. Egy önzetlen, őszinte világot. Mindazoktól menteset, amit tapasztalunk. Elég meglepő, de Isten pontosan ezt a fajta világot teremtette. A szerető Istenünk egy tökéletes emberpárt teremtett egy tökéletes paradicsomban! Ott nem volt betegség, fájdalom, halál...

"És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó." 1 Móz. 1:31

 Amit Isten teremtett, abban nen volt szenvedés, és halál, mert nem fért bele. Nem volt ott más, mint egy tökéletes élet lehetősége. Mivel Isten teremtett mindent, Ő mindennek az Ura, így minden az Ővé. Isten lehetővé tette az embernek, hogy válasszon, ami abból állt, hogy vagy Neki engedelmeskedve él, vagy fellázad ellene. Az ember a lázadást választotta, az Isten iránti engedetlenséget. Isten soha nem volt kegyetlen uralkodó, és olyan valaki, Aki a trónján ülve alig várja, hogy elbukj, Ő pedig élvezettel megtorolja azt. Csupán csak egyetlen szabályt adott. Az ember még azt se tudta betartani. Az ember rossz választása a bűnbeesést eredményezte. A bűn nem más mint Isten iránti engedetlenség. Egyedül csak Neki tartozunk engedelmességgel. A bűn az Istentől való szellemi elkülönülést jelenti. Az elkülönülés azért következett be, mert Isten tökéletes és az Ő jelenlétében nem tud megállni a bűn. Éppenezért soha nem tud együtt élni a bűnnel és az igazsága nem engedi meg, hogy a bűnt büntetés nélkül hagyja! A bűn miatt a föld is átkozott lett és pusztulni kezdett. Megváltozott a paradicsomi állapot. Az embernek keményen kell dolgoznia, sokat verejtékeznie a munkában. Mindenben megérezhetjük a bűn hatását  és az ember továbbra is vétkezik. Ezért van ma tele a világ szenvedéssel. Ki ezért a felelős? Isten? Egyáltalán nem! A miénk, embereké. A bűnös volta miatt az ember nem tapasztalhatja meg, nem ismerheti meg Isten közelségét és szeretetét, bármennyire is próbálja magától elérni Istent. A jó és vallásos cselekedetek által nem kerülhet senki Isten országába! Mégis milyen sok ember ezzel van megtévesztve. Időpocsékolás. Nem a cselekedetek által kaptunk kegyelmet, hogy senki ne tudjon dicsekedni vele.

"Mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének." Róm. 3:23

Isten szerette teremtményét, így elküldte Jézust meghalni a bűneinkért! Jézus a Megváltó. Jézus a helyettesítőnk! Eljött a földre, hogy elmondja Istenről az igazságot és megfizesse az árat az ember lázadásáért.

"Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne." 2 Kor. 5:21

Jézus a mi bűneink miatt halt meg, hogy nekünk ne kelljen megfizetni az ítélet által megkövetelt árat, ami az örök halál. Jézus meghalt a bűneinkért és diadalt aratott a halál felett.

"Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek." 1 Kor. 15:22 

Ádám miatt mindenki halott, de Jézus Krisztus által nyerünk örök életet! Jézus az egyetlen Út, ami az Atyához vezet, hogy bűneink megbocsátassanak, és örökre eltöröltessenek és egy olyan kapcsolatunk legyen Istennel, ami bensőségesen örökre szól. Higgy Istenben, hogy örök életed legyen a mennyben!

"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." Róm. 5:8
 
Egy nap, Jézus visszajön értünk akik hiszünk Őbenne. A bűneid megbocsáttathatnak és egy csodálatos kapcsolatod lehet a Teremtővel.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ján. 3:16

Kiért van ez? Érted! Ez életed legfontosabb döntése előtt állsz! Ne halaszd későbbre. Fogadd el Isten ingyenes ajándékát még ma! Eljön az a nap, mikor mindannyiunknak szemtől-szembe kell állnunk Istennel. Az akkor elhangzó ítélet attól függ, hogy most miképpen döntesz. Elmehetsz, senki nem tarthat vissza, de maradhatsz is. Isten nem néz rád bűnösként ha befogadod az Ő Fiát, Jézust az életedbe. Soha többé nem fog megemlékezni a bűneidről. Az emberek még tudni fogják ki voltál, de Ő nem fog megemlékezni róla. Ez a kegyelem!

"Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme: újjá lett minden." 2 Kor. 5:17

Isten megbékélt velünk a Fia által. Pilátus megkérdezte a zsidókat: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok? Ezt mindenkinek el kell döntenie, neked is. Vagy hiszel vagy nem hiszel Jézusnak! Vagy elfogadod Őt, vagy elutasítod! Ez a döntés a te kezedbe van adva. Senki nem döntheti el helyetted, csak te. Szabadságod van ebben. Vagy megtagadod, vagy elfogadod! Nincs más választásod! Vagy a törvénytelenséget, vagy a törvényt választod. Vagy az Életet, vagy a halált. Láthatod, nincs arany középút. Vagy, vagy. Az életed és a halálod a te kezedben van, te döntesz felette. Pilátus bíró volt, mégis az embereket hagyta, hogy döntsenek helyette. Behódolt a tömeg akaratának, ugyanakkor tudta, hogy hibásan hozta meg az ítéletét. Az embereket választotta mert a világot akarta megnyerni magának. Abban a pillanatban amikor kimondtad a döntésedet, Isten tiszteletben tartja. Akár így, akár úgy hozod meg azt. Ha hiszed, ha nem, de bizonyos értelemben mindnyájan Jézus Krisztus bírái vagyunk. Elfogadjuk az Ő istenségét, vagy elutasítjuk? Elfogadjuk, hogy valóban Isten Fia volt, vagy pedig azt valljuk, hogy egy csaló volt? Elfogadjuk -e, hogy valóban a világ bűneiért jött el meghalni és valóban feltámadt a halálból, vagy az egész csak egy hazug csalás? El kell döntenünk, hogy hiteles tények, vagy hazug információk! Ezek a dolgok, nem az Ő sorsa felett dönt, hanem a mi sorsunknak a meghatározója. Jézus az Aki, Aki volt, és Aki mindig is lesz. Ő nem változik és a változásnak még csak az árnyéka sincs nála! Én vagyok saját magam felett az ítélőbíró. Ahogy döntök, az fogja meghatározni az életemet akár most itt a földön, akár az ítélet napján. A döntésed megfogja határozni, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot. Pilátus, mint mondtam, behódolt a tömeg akaratának, pedig a szívében tudta mi a helyes, tudta, hogy mit kellene cselekednie, mégis mások befolyásolták a döntéshozatalban. Nem tudott kiállni az igazsága mellett. Lehet, hogy most a te életedben is van ilyen nyomás. Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted! A szívedben tudod, hogy mi az igaz és mi a helyes, tudod, hogy mit kellene tegyél. Ne engedd, hogy a külső nyomás hatására más döntést hozzál, hanem engedj az igazságnak. A te életed, te rendelkezel vele. Ki lehet sétálni Jézus nélkül a teremből, de kimehetsz Vele együtt. Isten nem fog kevésbé szeretni mert rosszul döntesz. Ameddig itt vagy a földön, addig Ő nem adja fel! Addig van lehetősége kinyúlni érted, de tudnod kell, a szíved ajtaján csak belülről van kilincs. Te nyithatod azt ki, hogy Jézus beléphessen azon. Ő nem erőszakoskodik. Tiszteletben tartja a döntésedet.

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #2 Dátum: 2007 Június 09, 09:24:38 »
Hazugság vagy az igazság fegyvere

A sátán fegyvere a  hazugság. Jézus hazugnak és a hazugság atyjának nevezi őt.

“Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” Ján. 8:44

Miről lehet felismerni, hogy ki van az ördögtől? A viselkedéséről, beszédéről. Ha Jézus hazugnak nevezte, akkor mi sem hívhatjuk másképpen a sátánt. Már az édenkertben megmutatkozik, hogy mivel csalta tőrbe Éváékat. Olyan alaptomos a hazugság, hogy nem is lepleződik le olyan gyorsan és egy bizonyos ideig, titokban tud maradni. Bizony időnként észre sem vesszük, hogy a hazugság milyen pusztítást tud végezni bennünk és másokban is. Igyekszik távol tartani az igazságtól, elhomályosítva, elferdítve azt. A hazugság egy manipuláció, egy torz képet alkot az igazságról. Miért teszi ezt? Mert távol akar tartani a felismeréstől és akkor megkötözve tud tartani, így nem leszel szabad. Egy megkötözött ember, akit kötéllel a székéhez kötik, az nem tud mozdulni, meg van valamilyen szinten bénítva, tehát nem tud szabadon járni kelni. Miben hazudik a sátán? Abban, hogy megkérdőjelezteti veled, hogy Isten szeret és törődik veled, annak ellenére, hogy sokat hibázol, vétkezel az akarata ellen. Azért teszi ezt, hogy ne legyen üdvbizonyosságod és ne bízz Istenben. Jézus szabadságot hozott, sátán pedig megkötözöttséget. Rajtad múlik melyiket választod. Elakarja érni nálad, hogy kiábrándult, depressziós, reményvesztett legyél. A testi vágyaknak félelmeknek adjál helyet. Rabságban akar ezzel tartani. Ha elérte a célját, hazugsággal vádol meg. Olyanokat táplál a szívedbe, hogy Isten előtt most nem állhatsz meg. Elveszítetted a szeretetét és az üdvösséged is kockán forog. Jó lesz ha jó leszel és igyekszel megfelelni neki. Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal táplál. Mennyi hazugságot hittél el neki Istenről, magadról és a jövődről?

“Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Ján. 8:31-32 
 
Jézus célja, hogy felépítse benned az igazságot és az ördög a hazugságaival lerombolja azt. Ez egy harc az elméd és a szíved, szellemed között. Meg kell harcolnod a hit szép harcát.

“Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.” 1 Tim. 6:12

Nem a sátánnal kell harcolni. Ilyen nincs a Bibliába, hogy nekünk csatába kellene vonulni az ördöggel. Ellenállni neki, mondja Jakab, vagy elűzni őket, de az nem harc és nem háború. Elég erre Jézus neve! Isten célja, hogy leleplezze a sátán hazugságát az életed fölött. A gonosz, a hazugság atyja, bűn, bűntudat alá vezet. Nézzük meg, mi is a bűn. Sokak szerint a cselekedeted. Nem! Az már a bűn következménye. A bűncselekményt Isten elítéli, mert eltér az akaratától és ezt sokszor prédikátorok felhasználják az emberek ellen. Azt állítják, hogy elveszíted az üdvösségedet ha ezt és ezt teszed. Az üdvösségünket nem kellett megvásárolnunk a cselekedeteinkkel! Nem is tudjuk akkor azzal megtartani. Nem mi fizettünk érte nagy árat, hanem Isten.

“Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” Róm. 3:23

Látjátok, senki nem maradt ki. Pál azt mondja, mindenki. A bűn zsoldja pedig a halál. Ki lenen képes arra, hogy megvegye a halálát? Senki. Soha de soha senki nem képes rá. Gyorsan elbukunk, mert a bűnnel születtünk meg. A test pedig akármilyen parányi, mégis halálos bűn van benne, annak ellenére, hogy soha nem követett még el semmi gonosz dolgot. A bűn elkülönülést eredményez, amely Istentől távol tart. Ahhoz, hogy az ember közel kerülhessen Istenhez, szüksége van a Megváltóra, Aki kifizette az árat értünk. Ő nem cselekedet, hanem Jézus. Azt viszont tudjuk, hogy ha a bűnnek szolgálunk, akkor az megkötöz bennünket. Kérdés, mit akarsz hallani, te akiben még Jézus nincs benne? Azt, hogy én nem öltem, nem loptam, nem paráználkodtam... alapjában nem vagyok olyan rossz ember. Ezek az emberek reklámozzák magukról, hogy ők milyen jók, ezzel Isten előtt kijelentik, hogy ők bizony mennyire jók, vagy mennyire erkölcsösek és ezzel azt mondják, hogy betartják a törvényt. Ez egy nagyadag önelégültség! Az erőfeszítésnek ára van, el fogsz fáradni. Azt is tudnod kell, hogy a törvényből csak a bűn felismerése adódik semmi más. A törvényt nem azért kaptuk, hogy bárki is megigazulhasson általa, mert ha a megigazulás törvényen keresztüli lenne, akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. A törvény cselekedeteiből, annak betartásával nem fog megigazulni egyetlen halandó sem! Elhiszem, hogy eddig a felsoroltakat nem tetted meg. Tudod miért nem? Mert nem kerültél még olyan helyzetbe. Adj hálát Istennek érte! De mondok még valamit: Ha már a gondolatodban megtetted, olyan Jézus szemében, mintha megtetted volna. A sátán sokszor sugallta, hogy tedd meg. Volt amikor eljátszottál a gondolattal, de visszakoztál. 

“Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Máté 5:27-28

 Soha nem volt a gondolatodban? Ebben a parázna világban, ahol a szenny kiolthatatlan tüze ég mindenhol? Bekapcsolod a Tv-t, internetet, újságokban, óriásplakátokon a szebbnél szebb női testeket mutogatják, hogy te odaszegezd a figyelmedet. Elég nehéz kiállni, hogy ne nézd meg. Abban a pillanatban már a sátán be is veti a taktikáit. Nézd milyen gyönyörű és kívánatos női test. Jó lenne vele hancúrozni nemde? és ehhez hasonlókat lök az elmédbe. Isten Igéje amint látod nem hazudik. Legyünk őszinték. A következõ kérdés: Mit tesz a vallás? Bűntudatot és kárhoztatást ad. Azt mondja: Ha ezt és ezt megteszed, akkor üdvözülsz és kedves leszel Isten előtt. Ez önkínzás, sőt önbecsapás. Ez nem Igei. A cselekedeteink nem visznek közelebb Istenhez, hanem inkább eltávolít. Egy idő után rájönnek, hogy nem megy. Rájönnek, hogy nem tudnak kedvesek lenni Isten előtt és feladják. Rájössz, nem tudsz segíteni, vagy változtatni magadon. Nem vagyunk képesek sokáig jól viselkedni.

“Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által, “Róm. 3:23-24

Ingyen igazak lettünk Isten előtt az Ő kegyelmébõl. Miből? A kegyelméből. Ez csak az Ő érdeme és nem a miénk. Annyira szeret minket, hogy elküldte az Ő Fiát, és ezzel nekünk adta az Igazságát. A bűn elnyerte a büntetését. Jézus az egyetlen Út Istenhez és ezt Ő készítette el nekünk.

“Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” Róm. 3:28
“Monda néki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” Ján. 14:6


Ezek az Igék önmagukért beszélnek egyértelműen. Az önmegvalósító vallás hamis. Jézus azt mondta, szükséges, hogy újjászülessünk. Mint tudjuk anyánk méhébe már nem tudunk visszamenni. Szellemi újjászületésről beszél az Úr. Ha te már elfogadtad Jézust, akkor kedves vagy Isten előtt!  ez az újjászületés, megtérés. Semmi nem fontosabb ettől! Semmivel nem tudod megmenteni magad! Nem a vallásos jó cselekedet igaz Isten előtt. De nem is az tart meg. Egyedül ami megtart, az kizárólag a meghalt és feltámadott Jézus! Nem tudjuk ledolgozni az üdvösségünket! Jézus nagy árat fizetett érte. Ez nem egy olcsó kegyelem! Isten kifizette az árat érted és így neked már nem kell.

“Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek eltöröltettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít” Róm. 4:1-8

Ábrahám tudott volna mivel dicsekedni? Igen, ha a cselekedeteink által igazulnánk meg. - Elhagytam a családomat, vándoroltam anélkül, hogy tudtam volna, hová megyek, kész voltam feláldozni a fiamat Istennek...  Isten soha sem marad adósa senkinek. Ha meg kellene dolgozni az üdvösségünkért, akkor Ő biztosan kifizetné a megigazulásunkat, de az nem hitből lenne, hanem megérdemelnénk a munkák miatt. Ez pedig nem kegyelem. A kegyelem elengedi a tarozást. Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Az Új szövetség arra mutat rá, amit Isten tett értünk, és nem arra, amit mi tudunk, vagy amit mi kellene, hogy tegyünk Istenért. Én bármikor bátran megyek Isten elé, annak ellenére ha bármit is elrontottam, tudom, hogy meg fog áldani. Isten a kegyelem alapján áld meg és nem a tetteim alapján! Ha bárki mást mond, az nem ismeri az Atyánkat és az ígéreteit! Senki nem mehet a saját érdemei alapján Isten elé! Nem kell érte megdolgozni! A hited alapján, Jézus vére tette lehetővé és semmi más! Meg kell szabadulnunk attól, hogy a jó kisjézuska ajándékot hoz, ha jó kisgyerek vagyok, ellenben ha nem, akkor virgácsot fogok kapni. Ez mese és nem a valóság! Az ajtó mindig nyitva áll előtted Isten tróntermében. A kegyelem kapuja még nem zárult be. Hiszek abban, hogy Isten igazként tekint rám, hiszek abban az áldozatban, amelyet Jézus vérével értem hozott meg. Jézus magára vette a bűneimet és helyettem halt meg. Ez a kegyelem a számomra! Megkapom annak ellenére, hogy nem érdemlem meg! Én egy boldog ember vagyok, mert Isten igaznak tulajdonít engem és nem tekint a bűneimre. ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #3 Dátum: 2007 Június 10, 08:42:05 »
Kathryn Kuhlman evangélista: Hiszek a csodákban Vigasztalás a megpróbáltatás idején
 
Hiszek a csodákban, mert hiszek Istenben. És mivel hiszek Istenben, látok csodákat megtörténni.
Ha nem bánjátok, megosztom veletek mindazt, ami a szívemen van. Szívből szívbe.
Mielőtt ma elbúcsúznánk, hiszem, hogy megértitek, miként foglalkozik Isten velünk, emberekkel.
Soha ne felejtsétek, hogy emberként problémákkal fogtok találkozni, szívfájdalmaitok lesznek, szenvedéseket éltek át, mivel az emberiséghez tartoztok. Mindegy, hogy éppen hol vagytok, és hányan hallgatjátok ezt az üzenetet, tudom, hogy ha felteszek egy bizonyos kérdést, mindig ugyanazt a reakciót várhatom. Pl.: Kézfeltartással jelezzétek, hányan szeretnétek tudni a koromat? És kivétel nélkül minden kéz a magasba emelkedik. Azt gondoljátok, most elárulom? A legkevésbé sem szeretném, pusztán azért, mert nem rátok tartozik. Egyik nap, amikor bementem az irodámba, olyan sok feladat zúdult rám, hogy azt hittem, elsüllyedek bennük. Hétfőtől péntekig mindennap rádióműsorom van a saját rádióállomásunkon. Emellett ott van a gyülekezeti szolgálat. Mindez néha nagyon megterhelőnek tűnik. Ezen a napon százával tornyosultak a levelek az asztalomon, ezernyi megválaszolandó kérdéssel. A szakemberek vártak a stúdióban, hogy felvegyék a műsort. Ez több volt, mint amit egy ember el tud hordozni. 16-18 órát dolgoztam az ezt megelőző napokon, egész éjszakába nyúlóan.

Odaálltam az iroda közepére és anélkül, hogy gondolkodtam volna, azt mondtam:
– Drága Jézus, miért nem történhetett mindez akkor, amikor még fiatal voltam? Tinédzser koromban annyi életerőm volt, soha nem voltam fáradt vagy kimerült. Friss voltam anélkül, hogy éjszakákat végigaludtam volna. Minden olyan csodálatosan egyszerű volt. Mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna, úgy tűnt, mintha valaki megszólított volna: – Még nem voltál kész rá. Nem tudtam rád bízni a munkát, hogy elvégezhesd, nem tudtam felelősséget helyezni rád.
Aznap este, amint a Bibliámat olvastam, találtam egy Igét, ami szinte csak hozzám szólt. Ez a Jeremiás 48:11 volt. „Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.”

 Ez a vers a bor készítéséről szól, és leírja a folyamatot, ami által igen tiszta, finom és gazdag bor nyerhető. Akkoriban másfajta eljárást használtak a bor készítésére, mint manapság. A bort át kellett öntögetni egyik edényből a másikba. És minden egyes átöntés után sűrű lerakódás maradt az edény alján. Gyakran hosszú időn keresztül tárolták a bort anélkül, hogy megmozgatták volna. Néha sötétben, néha melegben, néha hidegben. Az edény néha áttetsző volt, néha nem.  Addig öntögették a bort egyre más edénybe, amíg tiszta és gazdag nem lett. Amikor elolvastam ezt az igerészt, tudtam, hogy egyenesen nekem szól. Visszaemlékeztem fiatal éveim elejére.

Elmesélek most nektek valami bizalmasat.
Tizennégy éves voltam, amikor újjászülettem és megkaptam azt a csodálatos elhívást, hogy hirdessem az evangéliumot. Ez az elhívás olyan bizonyos volt, mint az üdvösségem. Ezért nem osztom azoknak a véleményét, akik azt mondják, hogy mivel nő vagyok, nem prédikálhatok. Tudjátok, miért? Az Ő elhívása miatt, ami olyan egyértelmű volt, mint maga az üdvösségem. Ezt be kellett töltenem. Olyan fiatal, olyan tapasztalatlan voltam. Az egyetlen, amit tudtam, hogy Jézus a szívembe költözött, hogy valami fantasztikusan csodálatosat találtam. És hogy Ő megbocsátotta a bűneimet. Idahoban kezdtem, és soha nem fogom elfelejteni ezt a kis anekdotát. A nővérem Washingtonban tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a húgocskája éppen Idahoban van és prédikál. Abban az időben vajas croissant-on éltem, azt ettem reggel, délben és este. Egy nap elmentem egy nagy bevásárlóközpontba és az utolsó 15 centemen vettem egy pár cipőt. Ez volt a legolcsóbb a polcon. Akkor jött egy távirat a nővéremtől. Tudjátok mit mondott? Nem kérdezte meg: szükséged van-e valamire, nem mondta, hogy küldök neked öt dollárt, pedig az Úr tudja, mit jelentett volna nekem akkor öt dollár. Annyit mondott: légy biztos abban, hogy helyes a teológiai meggyőződésed. Isten a tanúm, még azt sem tudtam mit jelentett a „teológiai” kifejezés.

Egyszer meg pulykaólban aludtam. Nem emlékszem pontosan hol is volt, talán 12-15 km-re lehetett Coldwelltől, Idahoban. Emlékszem, hogy ennek a falucskának egy kis fűszerboltja, meg három-négy egyéb kisebb boltja volt. Volt még ott egy aprócska templom is, amit hónapok óta nem nyitottak ki, mert a falubeliek nem tudták eltartani a pásztort. Megkértem őket, hadd prédikáljak benne én, veszíteni úgy sem veszíthetnek, talán még nyernek is egy keveset. Addig könyörögtem, míg azt mondták: rendben van, de nem tudjuk önt elszállásolni. Azt válaszoltam: az nem baj, majd elindultam magam valami szállást keresni. Az egyik boltban egy hölgy azt mondta: nekünk nincs vendégszobánk, de az udvaron van egy pulykaól. Ha nem tudja, hogy ez milyen, megpróbálom elmagyarázni: pulykákat tartunk benne, amikor pulykaszezon van. Majd hozzátette: kitisztítom, teszek bele egy ágyat, egy mosdótálat meg egy füles kancsót. Így lett szállásom egy pulykaólban. Az egyetlen dolog, amiről prédikálni tudtam akkoriban, az üdvösség és az újjászületés megtapasztalása volt. Csodálatos volt.

Emlékszem arra az időre, amikor a 16. születésnapomat ünnepeltem Idahoban. Még most is megvan a fénykép róla. Csak annyit tudtam, hogy meg fogom nyerni a világot Jézusnak. Egy egyszemélyes hadsereget képviseltem azzal a céllal, hogy megnyerjem a világot Istennek. Minden csodálatos és lelkesítő volt. Soha nem fáradtam el. Aztán egy nap jött a hír: édesapámat megölték. Ez karácsony és szilveszter között történt. Csak Isten tudja, mennyire szerettem az édesapámat. Ez volt az első nagy fájdalom, amit megéltem. Az első, ami igazán belehasított a szívembe.  Az édesapám meghalt, mielőtt valaha is hallott volna engem prédikálni. Abban a kis baptista templomban, ahol eltemették, egyetlen szó és egyetlen ének sem maradt meg bennem. Csak arra emlékszem, hogy mielőtt a koporsót lezárták volna, kinyújtottam a kezem és megérintettem édesapám vállát, azt a vállat, amire gyerekkoromban oly sokszor hajtottam a fejem. Mindig gyengédséget, vigasztalást és szeretetet éreztem, amikor odahajoltam édesapám vállára. Megérintettem a vállát és hirtelen megértettem valamit. Itt éreztem át először a feltámadás igazi erejét. Valami olyat kaptam akkor, amit soha azelőtt nem tapasztaltam meg. Éreztem Jézus drága jelenlétét.

-         Akarjátok-e tudni, mennyire gyengéd és szerető a fájdalmak Férfia?

-         Valóban akarjátok tudni?

-         Akarjátok-e igazán tudni, hogy Jézus Krisztus mennyire valós; hogy Ő egy valóságos személy?

Akkor menjetek le a siralom völgyébe, menjetek át a Gecsemáné kerten. Én örömmel mentem végig ezen az úton, ahol lépten-nyomon a szenvedés kiáltott felém, hogy megtanítson mindarra, amit meg kellett tanulnom.
Miért gondoljátok, hogy vigasztalást és segítséget nyújthatok nektek a szenvedéseitekben? Egy ember nem tud addig továbbadni valamit, amíg azt ő maga meg nem élte korábban. És a Mester fogott és átöntött egy másik edénybe. És az életem gazdagabb lett. Már nem voltam az az ember, aki előtte. A szolgálatom sem volt ugyanaz. Egy gazdagabb és mélyebb életet kaptam.

Volt-e már valaha megtört a szívetek? Tudjátok-e igazán, mit jelent az: odaszánni magatokat? Tudjátok-e, miért mondom és ismétlem, hogy ez nagyon sokba kerül? De megéri az árat, bátran mondhatom nektek, mert én megéltem. A legfontosabb döntés, a legnagyobb odaszánás, amit meghoztam az életemben, a Los Angeles-i vasútállomáson történt, Californiában. A legfontosabb döntés volt, amit valaha is meghoztam. Szerettem őt, és nagyon mélyen szerettem. Istentől nagy kapacitást kaptam arra, hogy szeressek. De ember vagyok. Néha annyira emberi módon gondolkodom,… de aznap választottam… és a Mesteremet választottam. Megesküdtem, hogy Őt szolgálom, és csak Őt helyezem első helyre az életemben. Amikor Los Angelesben felszálltam a vonatra, nem volt másom, mint a ruha, amit viseltem, amit a prédikáló ruhámnak is neveztem, egy bőröndöm és a Bibliám. Nem hallottam a mozdony süvítését, a kerekek kattogását. Az egyetlen emlék, ami az útról megmaradt, az, hogy hoztam egy döntést.  És Ő fogott és átöntött egy másik edénybe. Néha az edény áttetsző és belelátunk; de a Mester újból átönti egy másik edénybe.  A vonat Franklinbe, Pennsylvániába vitt. Itt egy kis szobában szálltam meg, aminek csak egy ablaka volt. De én döntöttem, és Őt választottam. Az első összejövetelen pontosan 38-an vettek részt. Barátaim, ez volt a kezdete annak a szolgálatnak, amit ma ismertek. Ez volt a kezdete Isten természetfeletti megnyilvánulásának az életemben és a szolgálatomban. Néhány nappal az alkalom után, egy hölgy megkeresett és azt mondta: Tudod, Kathryn, amint ott ültem a helyemen, amíg te prédikáltál, Isten meggyógyított engem. Olyan biztos voltam benne, hogy elmentem az orvoshoz, és ő is megállapította a gyógyulásom.

Én ismertem a titkot. A drága Szent Szellem volt az, aki képes volt használni az edényt, amit a saját kezében tartott. Vessétek alá magatokat Neki. Ő nem arany vagy ezüst edényeket akar. Neki ti kelletek! Megfog majd és átönt egy másik edénybe. Te és én, néha könnyes szemekkel kérdezzük: Atyám, nem értem, miért engeded, hogy ez megessen velem, miért engeded meg? De ne felejtsétek el: Ő sohasem hibázik. A Mester maga végzi az átöntéseket. Mert minden kőért, ami felsértette a lábamat, és minden szívfájdalomért, amit megéltem, Neki fogok hálát adni, mert ezeknek a megélése tett engem erőssé.

Kedves barátaim, töröljétek le a könnyeiteket. Nem értitek? Nem értitek? Ő sohasem hibázik.

Amikor életem könyvének oldalait lapozgattam, megköszöntem Neki minden percet, mert nem lennék ma az az ember, aki vagyok; soha nem tisztultam volna meg, ha nem lettek volna szívfájdalmaim és szenvedéseim. Ha nem fizettem volna ki az árat, soha nem érteném meg a ti fájdalmaitokat és terheiteket. Nem értenélek titeket. És a legutolsó átöntés után Isten elragad bennünket a földről, az Ő csodálatos jelenlétébe. Ekkor az Ő saját szájából kívánom hallani:

 „JÓL VAN ÉN HŰ ÉS IGAZ SZOLGÁM…”           

 És ezt kívánom mindnyájatoknak.

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #4 Dátum: 2007 Június 15, 14:34:09 »
Összefoglaló

Eresszük el a képzeletünket, de nem megyünk el a valóságtól. Sok sok évvel ezelőtt, Isten gondolataiban megfogalmazódott valami. Abban a pillanatban, mérhetetlen szeretet gyúlt a szívében és azt mondta: - Igen ez nagyon jó és nagyszerű lesz! A szememfénye lesz és elnevezem embernek. Úgy teremtem meg őt, hogy sokasodni tudjon és mindig rajtuk fogom tartani a tekintetemet. Adok nekik szabadságot is. Készítek egy gyönyörű kertet, ahol meg lesz minden a számára. Ahogy ezen gondolkodik, egyre nagyobb vágy keríti hatalmába és azonnal elkezdi a teremtést. Nagyon jól tudta, hogy az ember számára a szabadság bukást fog hozni, de mivel nem robotokat akart magának, hanem érző lelkeket, így megadta a számunkra, hogy saját akaratuk legyen és így tudnak maguktól döntéseket hozni. Isten tudta, hogy az ember bajba kerülhet, így már előre elkészítette a tervét. Ebben a tervben benne volt a megváltói munka is. Hiszen nem beszélhetünk engedelmességről, ha nincs ott az engedetlenség lehetősége is, vagyis, választhat az ember. Az első emberpár sajnálatos módon inkább az engedetlenséget választotta, aminek következtében elbuktak. Ez elkülönülést hozott Isten és az ember között, ami a szellemi halált eredményezte. Isten átka szállt az emberre. Attól kezdve egy elátkozott világba, bűnösként születnek meg a kisbabák, függetlenül attól, hogy még nem mutatkozik meg a bűn az életükben. A bűn következménye csak később lesz látható. Sajnálatos, de ebből kifolyólag beteg, fogyatékos gyermekek is a világra jönnek. Ez nem volt Isten tervében, az ember tette azzá amivé lett. Akkor miért akarta Isten, hogy legyen az ember, ha egyszer tudta, hogy el fog bukni? Jézus válaszolt nekem erre a kérdésemre nem régen. “Te miért akartál kisbabát? Miért vágytál rá annyira?” Döbbenet volt a felismerés. Igen akartam, mert a gondját akartam viselni. Ha bajba kerül, akkor mindig számíthat rám, de már akkor annyira szerettem pedig még csak a gondolataimban volt. Nagyon vágyódtam rá, tiszta szívemből. Alig vártam, hogy láthassam és foghassam a kezemben, hogy magamhoz ölelhessem. Isten erre azt kérdezte, akkor nem gondoltam arra, hogy mennyi baj van ebben a világban és mennyi baj fogja érni? Mi is az Ő szerelméből vágyaiból lettünk. Isten elküldte az egyszülött Fiát a világba értünk, hogy megváltást nyerjünk általa. Elnyerjük a bűnünk bocsánatát és visszaálljon a kapcsolatunk Istennel. Az emberpár elbukása meghozta a bűnösségünket, de Jézus megszabadított a kereszthalála által. Amikor Jézus itt járt a földön, bemerítkezett, kiválasztotta a tizenkét apostolt és amerre ment, tanította az embereket.

"És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok. És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék Őt.” Márk. 1:17-18

Jelek és csodák követték a szolgálatát. Embereket gyógyított. Názáretben pedig csak néhányan gyógyultak meg a hitetlenségük miatt. Néhány helyen tönkre tette a temetést, mert feltámasztotta a halottat.

"Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony volt; és a városból nagy sokaság volt ővele. És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj. És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.” Luk. 7:12-15

Jézus tanítványokká tett sokakat. Kik a tanítványok? Azok, akik nem csak hallgatóság maradt, hanem átadták az életüket Istennek és Jézust követték. Megmutatta az alázatát abban is, hogy megmosta a tanítványok lábát. Ez a hatalmas Isten, ha ezt képes volt megtenni, akkor mennyivel inkább tegyük meg mi is. Alázzuk meg magunkat a büszkeséget félre téve és mossuk meg egymás lábát jelképesen.

"Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” Ján. 13:12-17  

Tudott járni a vízen ha éppen arra volt szükség. Tudott sírni, énekelni, örülni az örülőkkel. Ő mindig az Atya akaratát cselekedte. Soha nem tett olyant, ami másnak a kárára lett volna. Megmutatta amerre csak ment, hogy megbocsátó és jóságos Isten. Nem ítélkezett senki fölött. Nem tört pálcát a bűnösök fölött, hanem inkább a barátainak szólította őket. Szerette a bűnösöket, de gyűlölte a bűnt, a képmutatást. Sokan szerették, de sokkal többen gyűlölték Őt. Magára vette a világ bűneit, mert Ő volt a leöletett Bárány, Aki a vérével megváltást hozott a világ számára. Aki hajlandó megalázni magát és elfogadni, hogy Jézus nélkül halott és elkülönült Istentől, az örök életet nyer hit által. Kár erőlködni, hogy a jósággal bármit elérhetsz! Isten nem tekint arra az áldozatra. Isten a szívedre tekint, hogy ki van abban. Ha nem Jézus, akkor soha nem leszel az Ő királyságának az állampolgára ha elhagyod ezt a sivár elátkozott földi életet. Mindenkinek szüksége van Jézusra a Megváltóra. Ő felment a keresztre érted, hogy megváltson. Ő bevégezte a munkát, neked már nem kell semmit hozzátenned a megváltáshoz! Akinek még nincs Jézus az életében az olyan mint a kiszáradt tó, amiben nincs egyéb mint a halál.

"Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” 1 Kor. 3:11

Csak erre a fundamentumra építhetsz, hogy közösséged legyen Istennel. Nincs benned tûz? Sajnos de nem vagy egyedül. Pislákol benned Isten szent tüze? Csak te tudod megrakni az Igével, mert az olyan mint a tűz. Az Ige csiszol tüzet benned, semmi más. Ha a kandallóban szunnyad a parázs, tenni kell rá, hogy ne aludjon ki. Ha kiapad benned az Ige, hogyan lesz ott növekedés? Honnan lenne benned tűz, ha félreteszed a Bibliádat, Isten beszédét? Választ vársz a kérdéseidre, de akkor mimódon hallanál Tőle? Csak az engedelmes szív Jézusé. Csak az engedelmes szív hall. Nem tudod átvenni az ígéreteit. A szívünk tele van szennyel. Van aki erre azt mondja, hogy ürítsd ki. Isten tudod mit mond? Gyere elém, fordítsd a szívedet hozzám és én megtisztítalak! Csak Ő tud téged tisztán tartani, te magad soha nem vagy képes rá. A vele való bensőséges kapcsolt változtat meg. Istennek vágyódik rád, mert nagyon szeret. Szeretne megmosni, átformálni. Lehet azt mondani, hogy engem így lázadva is szeret Isten. Ez igaz, de túl nagy ára van annak.
 

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #5 Dátum: 2007 Június 22, 13:47:42 »
Te azé vagy, akinek szolgálsz!

Nem szeretik sokan a sátán dolgaira felhívni a keresztények figyelmét, mert azt hiszik, ők már mindent tudnak és ha nem beszélnek róla, akkor már nem is létezik az életükben. Természetesen nem kell túl sok idõt fordítani rá, de időnként szembe kell nézni a munkájával. Nem azért, hogy félelmet keltsen bennünk, hanem a megvilágosodás miatt. Tisztán kell látni a sátán munkáját is. Lehet, hogy most ez egy üzenet lesz valakinek, aki nem is gondolja, hogy az ördög már ott van és munkálkodik az életében, mert ő igyekszik észrevétlenül tenni a dolgát. Egyáltalán nem hívja fel a figyelmedet, hogy hé.. éppen munkálkodom benned vagy ellened... A sátán csak annyira tud távol vinni Istentõl, amennyire észrevétlenül megtudja tenni. Ez egy csapda. Sajnos de sok esetben nem is vesszük észre, de ha mégis, akkor olyan jelentéktelennek érezzük, hogy ügyet se vetünk rá. Igyekszik észrevétlen maradni, de a munkáját látjuk. Szinte észrevétlenül kapaszkodik az életedbe és falakat épít fel, hogy megkötözöttségben tartson, de mindezeket csak a veled való együttműködéssel tudja megtenni. Magától nem léphet be az életedbe, csak ha ajtót nyitsz neki. Elfogadod amit hoz, akkor beépül a mindennapjaidba és alaptomosan munkálkodik. Nekünk pedig nem kell szolgálnunk őt.

“Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” Ján. 8:34

Jézus nyomatékot ad a szavainak, bizony bizony... Ezekre mindig érdemes odafigyelni. Ha tartósan bűnben élsz, - ez a cselekedeteiden meg is látszik egy idő után - akkor te szolgálod a sátánt. Te azé vagy, akinek szolgálsz! Vegyünk egy példát. Legtöbb baj és probléma a paráznasággal, kábítószerrel és a homoszexualítással van napjainkban. Ha ebből bármelyikkel is szembesülsz, mert az életed része, akkor te szolgája vagy a bűnnek. A gonosz igyekszik meggyőzni, hogy Isten így is szeret. Beülteti az elmébe, hogy ez nem is olyan nagy baj. Elnyomja benned a bűnbánat érzését és éled a mindennapjaidat, mintha semmi nem történt volna. Elhiteti, nem is olyan nagy baj az. A gonosz dolgokra csak a sátán tud rávenni. A testünk hajlamos a rossz megtételére, mert az emlékszik a bûnös időkre amikor még nem voltunk Istené. Sokszor ki vagyunk szolgáltatva a sátán kényuralmának. Rajtunk áll, hogy a csalit bekapjuk-e vagy sem. Isten szabadságot adott ebben. Vagy Őt, vagy a sátánt szolgáljuk. Két urat együtt nem lehet szolgálni. Vagy Isten lakik benned és Ő az Urad, vagy a sátán uralma alatt vagy. Aki nem Istené az a sátáné. Ennyire egyszerű, ez akár teszik, akár nem. Isten soha nem lesz a sátán cimborája és nem is költözik vele egy fedél alá, bármennyire is akarják ezt elhitetni veled. Vagy a Szent Szellem temploma vagy a a sátán zsinagógája vagy. Kérlek, hogy soha ne engedd magad meggyőzni, hogy benned él a sátán a démonaival ha egyszer már Jézus a te Urad és Megváltód. Isten nem közösködik senkivel. Te azé vagy, akinek szolgálsz! Ez a te döntésed. A sátán nem mulaszt el egyetlen lehetőséget sem. Amikor az ember elbukott, becsempészte az ő romlott természetét örökletesen még az utódokba is. Igyekszik elaltatni a lelkiismeretedet, hogy szabadon munkálkodhasson veled és benned. Miért teszi ezt? - kérdezed. Mert annyira gyűlöli Istent és ezáltal téged is. Ha te az Övé vagy, akkor nem tud elviselni és a gyűlölete felhalmozódik ellened. Célja, hogy tönkre tegyen téged és mindent ami körülötted van, hogy lemondj Jézusról és õt kövesd. Vigyázz, ne becsüld le! Nem kell félni tőle, de ne legyél könnyelmű. Tarts magad távol tőle. Mimódon tudod ezt megtenni? Csak az Igével. Legyél többet Istennel imával és az Ő beszédével az Igével és akkor elfut tőled, mert ezeket gyűlöli. Igyekszik is meggyőzni. A legelső amit megtesz, hogy távol tartson különféle dolgokkal a gyülekezettől. Pl. Meggyőz, hogy nem jó a pásztorod, akit Isten felkent. Te sokkal jobb vagy nála. Meggyőz, hogy akik ott vannak, azok mind roszszak és te jó vagy. Meggyőz, hogy keress másik gyülekezetet és ott majd jobb lesz. Egyre kevesebbet fogsz járni közösségbe és ha ezeket végre elérte, akkor meggyőz, hogy te otthon is tudod imádni Istent és otthon is tudsz Bibliát olvasni. Igen ám, csakhogy az Úr elrendelte nekünk a gyülekezetet. Otthon pedig meggyőz, hogy nincs időd Jézussal együtt lenni. Rávesz, hogy ne imádkozz. Tudod miért?  Mert az árt neki. Egyáltalán nem leli örömét, ha te Istennel beszélgetsz. Ezzel elérte a célját és akkor szabadon munkálkodhat az életedben. Ajtót nyitottál neki és ő nem is fogja kihagyni. Fontos tudnod! Ahhoz, hogy az ember elkárhozzon, nem kell tennie semmit, mert egyszerűen beleszületett. Ha nem jön ki abból Jézussal, akkor abba is marad. Nem számít a jó cselekedete. Isten nem tekint arra az áldozatára. Ő, vagy Jézust látja benned vagy sem. Mi a sátán célja veled: - A sorsod ki legyen véve Isten kezébõl. - Távol tartson Jézustól. - Összezavar Isten akaratával kapcsolatosan. - Manipulál. - Meggyőz. - Lelkedet akarja mindenestől. Aki Jézus nélkül akar bejutni a szellemvilágba, az csak a démonokkal tudja megtenni! pl. agykontroll. Nem ússzák meg azok, akik ajtót nyitnak a sátánnak és cimboráinak. Megmagyarázhatod magadnak, miért nem kell Isten. Jó ha tudod, Ő nem leli örömét senki pusztulásában, de el kell fogadja ha mégis úgy döntesz, hogy Jézus nem kell neked. Ezt veheted mesének vagy aminek akarod, de ez attól még a valóság marad. Vigyázz, nehogy akkor szembesülj a valósággal, amikor már késő és nincs más választásod. Isten magához fogad bárkit, bármit is tettél! Megbocsát, mert szeret! Ha Őt választod Jézuson keresztül, soha nem rója fel amit tettél! Örökre elfelejti. A legnagyobb amit tesz, hogy megtisztít és új élettel ajándékoz meg. Leveszi a szennyes ruhádat és újat ad rád. Újteremtés leszel. A régi dolgaid elmúlnak és újjá lesz minden! Isten a sátánt tiltott zónába akarja tenni az életedben! A szeretetnek be kell jutnia az önzés világába, hogy megváltozz általa. Ezt Isten fogja megtenni. Te még erre se vagy képes velem együtt. Ki tehet minket szabaddá? Csakis az, Aki szabad. Ő Jézus! A szeretet pedig uralkodik a sátánon és a gonoszság felett. ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #6 Dátum: 2007 Június 26, 20:18:20 »
Szellemben járok?

Néhány keresztény azt hiszi, hogy hiszek Jézusban, hiszek Istenben és ezzel letudtam mindent. Boldogan élek, ameddig megnem halok címszóval. Hát bizony rá kell ébredni, hogy nem ez a helyzet. Ki kell ábrándítsalak, de a Biblia arról számol be, hogy lesznek nyomorúságos időszakaink, üldözésekkel egyetemben. Ezek az ördögtől származnak nagyrész, mert a démoni erők Isten országával szemben hadakoznak. Azt is eltudom képzelni, hogy sokakban az meg sem fordul, hogy ez a ellenálló erő honnan származik, hiszen Istent vádolják és ültetik a vádlottak padjába. “Mit tettem Istenem, hogy ennyire versz?” Teszik fel az ostoba kérdést. Isten soha senkit nem ver és nem kísért. A szeretet a vétket elfedezi és nem rója fel. Ha tőlünk ezt elvárja az Atyánk, akkor Ő miért tenne mást? Csak azok találnak ki ilyent és ehhez hasonlót, akik valójában egy gonosz istent ismernek. Az pedig nem a Teremtő Atyánk, hanem a hazugság atyja a sátán. A sátán egyik leghatékonyabb stratégiája, hogy tudatlanságban tart. Ahhoz, hogy megértésünk legyen Isten munkájáról, szükségünk van a Szent Szellemre. Az újjászületésünkkor beköltözik az életünkbe, - hiszen nélküle nem tudnánk Úrnak vallani Jézust - majd a Szellem keresztségkor, pedig ránk száll és tanúbizonyságot tudunk tenni az Úr munkájáról, valamit erre szükség van a szolgálatnál is. Itt jegyzem meg, hogy sokan szolgálnak, prédikálnak az Úr nevében, de a Szent Szellem ki van téve abból. Azt is jó ha tudjuk, a kicsik mindent a szájukba vesznek. Nem számít, hogy az ehető vagy sem. Legyen az homok, kulcs, mérgespók, hypó... Nem tudják, hogy az árt nekik. A kisgyerekek még tudatlanok és nem számolnak a következménnyel. Ugyanez a helyzet, szellemi értelemben is. Kérdés, mi kerül a “szellemi szánkba” Nos, ez egyáltalán nem mindegy. A kiskorú keresztények minden könyvet elolvasnak, azt hiszik, hogy amit Istenrõl írnak, az csak jó lehet. Eszükbe nem jut, hogy mekkora zűrzavart tud okozni. Ahogy megválogatod az fizikai ételt, úgy kell megválogatni a szellemi ételt is. A téves tanítás, levezet a helyes útról. Mindent vizsgáljatok meg a Bibliába. Soha nem fogadjatok el feltétel nélkül semmit, amíg a Szent írásba nem találtál rá utalást. Honnan fogod felismerni, hogy valami nem stimmel a hallottakról? A szellemed elkezd nyugtalankodni. Zavar keletkezik benned, ha Isten Szelleme benned él. Ő elvezet az igazságra.

“De mikor eljön amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.” Ján. 16:13

Láthatod, hogy nem magáról szól, hanem amit az Atya mond. Az pedig az igazságra vezet el minket, mert az Ő Igéje, beszéde, Igazság! Tehát, ha nyugtalanná tesz valami amivel táplálod magad, jobb ha kéred a vezetést Istentől. Ne térjetek le a helyes útról! Ne essetek csapdába a hamis tanítások miatt! Nagyon sok hamis tanító van már ebben a világban. Isten figyelmeztetett bennünket erre az Igéjében. Hiába úgynevezett “nagyon megáldott” szolgálóról van is szó, akkor is vizsgáld meg az Ige tükrében, mert nem tudhatod, hogy nem tért e el az igazságtól. Ne higgy mindenkinek csak azért mert közismert. Mondok egy példát. Sokan azt tanítják, hogy keresztényben van démon. Ez hamis tanítás, nem biblikus! Ha egy emberben démon van, akkor az nem szabad ember. Az Igében pedig arról olvasunk, ahol a Szellem, ott szabadság van. Ahol a sátán van, ott megkötözöttségről beszélünk. Ahol Isten ott van, ott egységnek kell lenni. Ha nincs, akkor ott Isten nincs jelen, hiába beszélnek róla. A szeretet nem idéz elő megosztottságot. Tehát vagy sátán, vagy Isten. Tehát, jól válogasd meg, mit eszel meg, mivel táplálkozol. A kiskorúak, könnyen válnak érzékennyé, csalódottá. Ez sértődékennyé teszi őket. Fel kell nőni olyan szintre mindenkinek, ahol már nem zaklat föl semmi és nem sértődünk meg olyan könnyen. Erre az érettségre kell törekedni és eljutni. Ez Isten akarata. Olyan helyre szeretne elvezetni, ahol nem sértődünk meg olyan könnyen.

“És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;” Efez. 4:11-15

Pál szellemi gyerekekről beszél, akiknek azt mondja: “Hogy többé ne legyünk gyermekek.” Fel kell nőni szellemben. Miképpen lehetséges ez? “Mégtöbbet járok gyülekezetbe! Még jobban fogok törekedni arra, hogy jó dolgokat tegyek!” Nem. Erre is szükség van, de nem ettől növekedünk fel. A növekedést Isten adja. Csak az Ő megismerésében tudunk felnőttekké válni. Soka elfecsérelik az idejüket sok haszontalan és értéktelen dolgokra. Megmagyarázzák maguknak, mit miért tesznek és élik a kis életüket Isten nélkül. Nem is veszik észre, mert a gondolatuk az meggyőzi őket, hogy ezt kell csinálniuk. A hűség mindent elárul egy emberről. Nézd meg a munkáját, beszédét és látni fogod, miben hű. A kiskorúakban nem lehet megbízni, mert nincs felelősség érzetük. Mindenhol ott vannak és mindenbe belekezdenek, de nem képesek elvégezni a rájuk bízott feladatokat a változékonyságuk miatt. Gyengék és erőtelenek. Mi jellemzi még a kiskorúságot? Zabolátlanok. Szinte megfékezhetetlenek. A legtöbb bajt a kisded keresztények okozzák a gyülekezetben. Rengeteg romboló munkát csinálnak Krisztus Testében. Azt mondják: “Engem már nem kell tanítani, én már mindent tudok és azzal Istent szolgálom ha ezt és ezt teszem!” Egy alkalommal, azt mondta nekünk egyik gyülekezeti testvérünk: “Isten azt mondta, szakítsak meg veletek minden kapcsolatot” Látjátok mennyire ostobaság ez? Atyánk soha nem arra, törekszik, hogy széthúzás, harag, szeretetlenség legyen közöttünk. Isten éppen az egységért munkálkodik a legnagyobb szeretettel. Ha igaza lenne ennek a testvérnőnek, akkor Isten nem mondta volna, hogy szeressük egymást. Neki meggyőződése volt, hogy az Úrtól hallott. Ami ellenkezik Isten akaratával, az soha nem az Ő beszéde. Még egy fontos dolog. Isten nem akarja, hogy beleüssük az orrunkat más dolgába. Törődjünk a sajátunkkal. A kisdedeket jellemzi, hogy sokat beszélnek. Mindig kitöltik a csendet. Ennek következménye van.

“A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.” Példa. 10:19

Időnként meg kell tanulni, hogy csöndben kell maradni, mert sokat vétkezünk a sok beszéddel. Bölcsebbek maradunk sok esetben ha nem szólunk semmit. Vannak akik folyton fecsegnek. Mi jellemzi őket? - Magukról beszélnek, hogy ők milyen nagyszerűek. Ha én ott lettem volna, akkor... Ha én szolgálhatnák ott, akkor... - Kibeszélnek másokat a hátuk mögött. - Kiigazítanak másokat. Ezt nem így kell csinálni ahogy te csinálod... Ne ezekkel táplálkozz. Ezek nem az igazságra fognak vezetni, hanem megkötöznek. - Gyülekezetről gyülekezetre járnak, hogy romboljanak. Keresik a helyüket, mert állandóan elégedetlenek. Egy idő után pedig elmaradnak a gyülekezetből. Feltétlenül tartozni kell valahová, ahol Istent tudjuk szolgálni. Szükségünk van egymásra, egymás barátságára, mert az Úr eljövetele közel van. Miért járunk gyülekezetbe? Nem azért mert férjet keresünk, vagy elkellene tölteni valahol az időt, hanem azért, mert szeretjük Istent és imádni akarjuk Őt és az Ő akaratában akarunk járni... Ők ezt nem így élik meg. Nem tudják, hogy a vándorkeresztény, sehová nem tartozik. Nem tudják, hogy nem jó példát mutatnak a családjuknak, környezetüknek. A pletykák és a gonosz dolgok, hátráltatják az áldásokat és a szellemi növekedésünket. Miről ismerjük fel a felnövekedett kort? Nem a tökéletes emberről. Ő nem a földi dolgokkal foglalkozik, hanem a mennyeivel. - Felismerik Isten munkáját. - Alázattal tűrik el a kritikát és a dicséretet. - Isten dolgai iránti hűségükről. - A beszédük többnyire Jézusról, Istenről szólnak. Ezek a fő jellemzői. Rájuk bízhatsz, bármit, boldogan végzik el ellenkezés nélkül, alázatban, dicsekvés nélkül. Nem elég a fejünkbe tudni Isten dolgait, bele kell születni és abban élni. Nem elég, hetente egyszer táplálkozni Isten Igéjéből. Határozd el, hogy a szellemi dolgokat teszed az első helyre. Sokkal gyorsabban tudsz akkor növekedni. ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #7 Dátum: 2007 Június 30, 12:46:06 »
Ungár Aladár igehirdetése

"Mert nekünk mindannyiunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót vagy rosszat." (2Kor 5:10)

         A hívő ember számára fontos kijelentés ez. Két dologban kell különbséget tennünk. Aki Jézus Krisztusban hisz, az nem jut ítéletre - olvassuk az Úr Jézus szavait János 5:24 szerint. Milyen ítéletről van itt szó? Eredetileg kárhoztató ítéletról. Szó szerint azt mondotta a Megváltó: nem megy a kárhoztató ítéletre, vagyis az elmarasztaló ítéletre.

         "Nem jut kárhozatra, hanem átment a halálból az életre." Ezt kell szem előtt tartanunk. A Krisztus ítélőszéke egészen más valami. A fenti igéből megérthetjük, hogy nem örök élet vagy örök kárhozat felől történik döntés. Krisztus ítélőszéke előtt nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk. Ez a szó, hogy "nekünk", nagyon fontos. Ez a szó bezár és kizár. Bezárja, magába foglalja mindazokat, akik Krisztuséi, de kizár mindenki mást. "Nekünk" - ez a szó körülhatárolt társaságot jelent: a megváltottak seregét. Aki nem a Krisztusé, az nem tartozik ide. Az a nagy fehér királyi szék előtt fog megjelenni, ott dől el majd örök sorsa. Aki elfecsérelte a megtérésre adott időt, elmulasztotta az alkalmat, elutasította a kegyelmet, Krisztust semmibe vette, nem kerülheti el a kárhoztató ítéletet. Annak számára azon a napon Jézus Krisztus nem Megváltó, hanem Bíró lesz.

 Nekünk meg kell jelennünk, szó szerint: nyilvánvalóvá kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt. Egész életünk a maga igazi valóságában lesz látható mindenki előtt. - Még Isten gyermekei között is uralkodik olyan felfogás, hogy mivel Krisztus meghalt értem, bűneimet megbocsátotta, Isten gyermeke lettem, már nincs felelősségre vonás. Ez tévedés! Isten gyermekeinek élete is felelősségteljes élet. Jutalmat veszünk azért, amit cselekedtünk a testben: jót vagy rosszat. Nem mindegy, hogy valaki hogyan élte le az életét, felelőtlenül vagy szent felelősségben. Tétlen maradt, csak önmagával volt elfoglalva, vagy odaszentelte életét mások szolgálatára. Egészen másképpen fejlődik valakinek az élete, ha önfeláldozóan szolgál Istennek és embertársainak, vagy pedig csak önmaga körül forog. Az önző élet szánalmas képet mutat, nem dicsőiti az Istent, nem teszi kívánatossá Krisztus követését. Az Ő ítélőszéke előtt ezek a dolgok a maguk valóságában jelennek meg. Mi sokszor hajlunk arra, hogy önmagunk dolgait kedvezően ítéljük meg, és sok mindent azért teszünk, hogy az emberek lássák, vagy mert az emberek látják. Krisztus ítélőszéke előtt minden az örökkévalóság csalhatatlan fényében jelenik meg.

Egy vasárnapi iskolai vezető azt kérdezte a gyermekektől, vajon mit szólnának ahhoz, ha a város legnagyobb előadótermében olyan filmelőadást hirdetnének, ahol látható lenne minden gyermeknek az egész élete. Az is, amit a szülők és tanítók előtt, sőt egymás előtt is eltitkolnak. Először döbbent csend támadt, aztán jelentkezett egyik kislány:

         - Az én filmemet nem volna szabad játszani, abban annyi minden lenne, amit mások nem láthatnának!

         - Egy kisfiú kijelentette, hogy ő egyszerűen elszaladna, mert azt nem tudná végignézni!

         Egy energikus leányka felpattant: - Az én filmemből először sok mindent ki kellene vágni!

         Abban mind megegyeztek, hogy életük filmjével valamit csinálni kellene! A tanító megmagyarázta, hogy nem, az életünkből kivágni semmit nem lehet, eltüntetni sem, de még el sem szaladhatunk! Egyet tehetünk: odajöhetünk bűneinkkel Jézushoz, és az Ő vére megtisztít minden bűntől.

 
Ezt tehetjük meg mi is! Csak az lesz nyilvánvaló a Krisztus ítélőszéke előtt, amit nem vallottunk meg, amit nem rendeztünk el. Mindaz nyilvánvaló lesz, amit nem hoztunk Jézus vérének megtisztító ereje alá. De amit Isten megbocsát, azt a feledés tengerébe vetette, arról többé meg nem emlékezik. Minden azonban, ami nem rendeződött el, amit nem vallottunk meg, előjön, nyilvánvalóvá lesz a Krisztus ítélőszéke előtt. Milyen komoly figyelmeztetés ez az ige: "Meg kell jelennünk!" Nyilvánvalóvá kell lennünk! Jutalmát vesszük cselekedeteinknek!

        Ó, bár csak önvizsgálatra, bűnbánatra, bűnvallásra, elrendezésre vezetne ez az Ige bennünket. Érdemes!

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #8 Dátum: 2007 Július 03, 15:44:45 »
Ha Isten a szeretet, miért van annyi szenvedés?

Amikor háborúba mész, megakarod ismerni az ellenséged erejét, harci felkészülését. Egyáltalán nem azt mondod, hogy én erős vagyok és szembeszállok vele, vagy majd kiderül a végén, ki volt az erős. Ezzel szemben, felderítő útra mész, hogy kiderítsd, mi van neki amit be tud vetni. Ezt kell tenned az ördöggel szemben is, hiszen ő az ellenséges oldalon áll. Mi mindig győzni akarunk, de a sátán is. Sokan teszik föl ezt a kérdést, még a keresztények körében is: Ha Isten a szeretet, miért van annyi szenvedés? Miért van annyi borzalom, fájdalom kínlódás a világunkban? Miért engedi meg Isten? Miért szenvednek a gyerekek? Miért halnak meg az ártatlan emberek? Tettél már föl ilyen vagy ehhez hasonló kérdést? Ugyehogy tettél? Bármerre nézel, látod az éhínséget, gazdagságot, látod a betegséget és az egészséget is. Miért van ez így? Ha egyszer Isten a forrása a szeretetnek, kegyelemnek, akkor miért van ez így? Mi egy küzdelem közepette élünk. Isten és a sátán hatalma uralkodik ebben a világban. Isten dolgozik és részt vesz az életünkben, de azt tapasztaljuk, hogy a sátán is. Isten egy tökéletes világot teremtett, szenvedés menteset. Nem volt betegség, anyagi szükséglet. Mi rontotta ezt el? Belépett egy bajkeverő ebbe a világba. Aki egy tolvaj. Azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztíson. Mindent leakar rombolni, ami más mint ő és ami nem az övé, azt megakarja szerezni erőszakkal. Nem kéri, elveszi.

“Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” Jer. 31:3. 

Isten gondoskodó szeretettel szeretett minket és szeret ma is. Ez a szeretet soha nem szűnik meg! A tolvaj pedig ellop tőlünk mindent, amit csak tud. Ő hozta be a bűnt a világba. Isten soha nem haragszik rád. Van aki azt mondja, hogy Isten büntet mert rosszat tettél! Ez nem igaz! A sátán azon dolgozik, hogy tönkre tegye az otthonodat, házasságodat, munkádat, egészségedet. A pokolba szeretne téged látni. Akkor ki a felelős a gonoszságért itt a földön? Aki a te ellenséged, az ördög. A szenvedés és a fájdalom tőle van, Istennek semmi köze hozzá. Nem kell bűnbakot keresnünk az Atyánkban. Ő nem rombol, hanem épít. Ítél, de azt is szeretetből teszi, ha mi nem vagyunk hajlandók megítélni magunkat. Ha baj van körülöttünk, akkor az a mi vetésünknek az aratása.  Vizsgáljuk meg a szívünket és megtudjuk mi okozza. Isten a betegségeinkek, fájdalmainkat Jézusra vetette. Az összes vétkünk büntetése rajta volt a golgota keresztjén. Ő elhordozta helyettünk. Van aki nem ért ezzel egyet, de nem kívánok teológiai harcba szállni senkivel. Legyen a te hited szerint és megtudunk maradni szeretetben. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs betegség, halál ebben a világban, vagy soha senki nem betegszik meg. Mit terjesztett ránk Isten? Az irgalmát. Ez mit jelent? Nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk!

“Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” 1 Péter 5:8

Ha kiszabadulna egy oroszlán a környékeden egy állatkertből, mit tennél? Jobban vigyáznál kint az utcán? Igen. Nagyon óvatosan közlekednél és megfontolt lennél. Ez az oroszlán ott lohol, koslat a nyomodban. Ennek az oroszlánnak nincsenek fogai, mert Jézus lefegyverezte. Egy fogatlan oroszlántól pedig senki nem fél, de óvatos. Péter azt mondja, legyünk józanok. A mi ellenségünk nem Isten, nem az ember, nem a feleségünk, férjünk, hitbeli testvéreink, szüleink, gyerekeink..., hanem az ördög. Kicsoda? Az ördög. Ellen kell állnunk hitben. Ez nem megy másképpen, csak hitben. - nem harcolni kell vele - Mi nem megyünk háborúba a sátánnal és a cimboráival. A sátánnak esélye sincs, ha velünk van Isten. Honnan származik az ördög? Jézus azt mondja a Luk. 10:18 ban:

"Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” Luk. 10:18-19

Hatalmat adott Jézus a tanítványainak. Ezt a hatalmat ma sokan nem ismerik. Nincs mitől félni, ha tanítvány vagy. Ha ismernék a hatalmukat, akkor gyakorolnák is és nem Istenre fognák rá a betegséget, szenvedést, ragyát... Azt mondja Jézus, nem én, hanem Jézus: tapodjatok az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. Jézus az ellenség minden - összes!- erejére adott hatalmat! Hát jó lenne ha ezt ismerné minden keresztény, mert akkor nem értené félre Isten akaratát az életére vonatkozóan! A Biblia egy tragikus esetet ír le egy angyalról, aki elbukott. Lucifer a neve. Tökéletes volt, de ördöggé lett. Isten teremthetett volna robotokat, akikkel semmi baja nem lenne. Képzeld csak el, ha a fiad egy robot lenne. Azt mondanád neki: Robika kelj fel! Igen mama! Robika jóéjszakát műpuszit adna a mamának és azt mondaná, mert be van programozva: - Mama, szeretlek... Hát nem örültem volna ennek ha így lenne. Én azt szeretem ha a gyermekem a szabadságában teszi meg. Isten nem robotot teremtett, aki azt mondja mindenre: - Igen mama! Igen papa! Képzeld csak ezt el, neked lenne örömöd benne? Isten a Mennybe szabadságot adott az angyaloknak. Ha nem volna döntési jogköre, akkor nem lenne szabadsága. Ez azért egy rizikó, mert benne van a fellázadás lehetősége is. Lehet, hogy a fiad fellázad ellened, de nem szeretnéd ha mindenben te döntenél helyette. Milyen felnőtt válna belőle ha te mondod meg mit tegyen? Lucifer úgy döntött, fellázad a Teremtője ellen. Volt oka rá? Nem, egyáltalán nem. Akkor miért tette? Mi oka volt rá, ha egyszer boldog, szeretetteljes országban élt? Minden társa szent és tökéletes volt. Az Atya tökéletes jelenlétében élt. Akkor mégis mi vezette a lázadásra? Mi azt gondoljuk, hogy ahol olyan csodás minden, ott nem lehet elbukni, vagy legalábbis ostobaság lenne megtenni. Igen valóban így gondoljuk, de valami vezette Lucifert arra, hogy az Atya ellen lázadást szítson.

“Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére.” Ezek. 28:17 

Ezékiel próféta látomásban nem a sátánt látta, hanem egy királyt, aki isteni tiszteletet követelt ki magának, akárcsak Lucifer, aki büszke lett. Ez egy igazán komoly probléma, mert önzéshez vezet, ami iriggyé tesz, majd gyűlöletté vált át, ami lázadáshoz vezet és az képes ölni. Mi volt a gyökér? A büszkeség. Ez a mi problémánk is. Az életünk területén gyakran találkozunk ezzel. Van, hogy észrevétlen marad a büszkeségünk ami nagy veszélybe sodor minket, mert vakká tesz. Lucifer felmagasztalta magát és levettetett. Mi is így járhatunk ha nem vigyázunk. Az ördög nagyon sok rosszaságot, szenvedést hoz az életünkbe és azt súgja a füledbe, hogy Isten teszi ezt veled. Tudnunk kell, a bűnben soha nincs szabadság. Aki bármilyen káros szenvedélyben él, az nem szabad. Idesorolom a bűn bármely megnyilvánulását. Aki bűnben, bűnös cselekedetben él, az nem szabad. A sátán meggyőz az ellenkezőjéről, mert elakarja érni, hogy bűntudatot hozzon az életedbe. Lucifer ki van taszítva a Mennyből ide a földre, de nem jött egyedül. Kikkel jött? Az angyalok egyharmadával. Isten miért nem pusztította el a sátánt és az angyalokat akik követték őt? Megtehette volna, de valamiért nem tette meg. Sokat gondolkodtam, vajon miért nem tette meg? Mert akkor a világ rettegne Istentől és nem lenne szabad döntésünk, mert a félelem vezetne bennünket. Félelemmel pedig nem lehet Istent szeretni és követni. Az nem lenne szabadság. Meg kellett engednie, hogy a bűn növekedjen. Látnunk kell, hogy Isten kegyelmes és szerető Isten és a sátán pedig a hazug tolvaj. Ádám és Éva megkapta a szabadságát arra, hogy szeressék Istent önszántukból, ugyan úgy, ahogy a Mennyben az angyalok. Nincs igazi szeretet a döntésszabadsága nélkül. Gondolj bele, ha a férjed a hátadhoz tartott volna egy fegyvert és kikövetelte volna, hogy szeresd és legyél a felesége. Ez egy fegyveres házasság lett volna és nem szabad döntéshozatal. Éváék választási lehetőséget kaptak. Nincs engedelmesség ott, ahol nincs az engedetlenség is jelen a döntéshozatalra. Nincs bűn, büntetés nélkül. Nincs szeretet, szeretetlenség nélkül. Lucifer terve az volt, ha megtudja nyerni magának ezt a párt, akkor kitudja terjeszteni a hatalmát, uralmát a földön. Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy van egy tolvaj itt és ha kinyitjátok az ajtót a halál előtt, akkor az belép. Döntési lehetőségük volt.

“És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” 1 Móz. 2:16:17

Csak erről az egy fáról nem ehettek. Itt érezhetjük, hogy Isten nem akarata a gonosz tudását átadni az embernek. Nem akarta, hogy megtudjuk mi a szomorúság, betegség, fájdalom, szenvedés, halál... Isten azt akarta ne tudjuk ezt meg soha. Az ember dönthet ebben. Ha megteszed, akkor kinyitod az ajtót a halál előtt, a betegség előtt... Ma is így van, nincs változás. Te döntesz vagy jól, vagy rosszul! Éva tudta, mi a helyes és mi a rossz? Igen, mert Isten elmondta nekik, csak nem tudták mivel jár, mert addig nem ismerték a gonosz dolgokat. Ádám és Éva belépett azon az ajtón, ami az engedetlenség, így bejött a bűn a világba aminek a következménye a halál. Ennek következménye, hogy elszakadtak Istentől és a halál útjára léptek. Lucifer legyőzte Ádámot és Évát, mert megnyitották az ajtót az ördögnek. Ezért nem Isten a felelős, hiába hibáztatják sokan érte. Ki tudja meghozni a sátántól való szabadságot? Van ilyen egyáltalán?

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3:16

Isten egy napon leszámol a sátánnal. Ez a nap nagyon hamar itt van. Van egy kérdés még ezenkívül. Miért szenvedünk mi is, hiszen nem mi engedetlenkedtünk? Miért nem állítja meg a sátánt, hogy mi már ne szenvedjünk? Megtudná tenni? Igen! Bármikor. Miért nem teszi meg? Mert a bűn az emberben benne van és meg van fertőzve a világ általa. Ez a szenvedés megfog szünni hamarosan, mert eljön Jézus a szentekért, hogy hazavigye. Miért engedni meg a szenvedésünket? Mi a célja vele? Van egyáltalán célja? Igen. Felszínre hozza azt, ami bennünk van. Nézzünk példát, egy sötét üvegre rá van írva, hogy lekvár. Amikor kiöntöd a tartalmát, akkor látod meg, hogy  igazán mi is van benne. Hiába van ráírva, hogy lekvár, nem biztos, hogy az van benne. Tehát Isten ráakar mutatni, hogy mi van a szívünkbe. Kiakarja előttünk önteni. Korántse biztos, hogy a szeretet van abban, aminek abban lennie kellene. Mondhatunk mi bármit, a tartalmát eltagadhatjuk, mert a külsőre az van írva, hogy szeretet, de ha kiöntjük, rájövünk mi is van abban. Még mi magunk se tudjuk, hogy mit tartalmaz a szívünk sokszor. Isten pedig azt akarja, hogy vizsgáljuk meg a tartalmát. Ha nem tesszük meg, akkor kivagyunk téve a szenvedésnek. Nem Ő okozza és nem is kísért minket. Mi magunknak kell dönteni mit választunk. A kiüresítést magunktól, vagy Ő fogja megtenni. Ítéld meg magad és akkor Ő nem fog! Ha rossz a sorsod, akkor ürítsd ki a szívedet. Amikor Jézust arcul ütötték és leköpték, megverték, hogyan reagált? Mi jött ki a szívéből? Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek! Mi miért nem tudunk eljutni ide? Eltudom képzelni a reakciómat, ha valaki megütne vagy leköpne. Ha semmi gondod nincs, akkor valami baj van körülötted. Lehet, hogy Isten félretett valamiért, hogy figyelj rá. A következõ ok, hogy megengedi a szenvedésünket, hogy erősítsen a hitünkben. Isten megengedi a szenvedésünket.

“Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a tihiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.” Jak. 1:2-3

Tud Isten a szenvedéseinkrő? Igen! Nincs előle elrejtve. Hol van Isten, amikor szenvedünk? Melletted, veled. Fogja a kezed. A Biblia azt mondja, hogy teljes örömnek tartsuk amikor különféle kísértésbe esünk. A tapasztalatunk egyre mélyül. A következő ok, hogy engedi Isten a szenvedést, hogy az ördög támadjon minket, hogy felkínálja azzal, hogy döntsünk. Ha elvenné a szenvedésünket örökre, akkor azzal a szabad akaratunkat is el kellene vegye. El kell ismernünk, hogy a szenvedésünk végén amikor már meg volt a kimenekedés, akkor rájövünk, hogy tanultunk belőle. Nagyon sok rossz döntést hoznánk, ha nem lenne következménye. Jézus halála és feltámadása előtt nem volt döntésünk, hogy az életet vagy a halált választjuk. A megváltás meghozta ezt a döntésjogunkat. A bűn szenvedést okoz? Igen. Lehet, hogy te most szenvedésben vagy, de jó ha tudod, Isten gondot visel rólad. Ne gondold, hogy Ő elhagyott.

Összefoglalva, a szenvedést miért engedi meg Isten: 1. Tudd, mi van a szívedben. 2. Erősítsen a hitben. 3. Felkínálja a lehetőséget a döntésre. ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #9 Dátum: 2007 Július 06, 14:41:01 »
Meg akarok felelni Istennek!?

Az embert jellemzi, gyakran önpusztító életet él. Rájövök, valami baj van velem mert gonosz dolgot csináltam és elkezd a bűntudat gyötörni. Amikor ezt megállapítom, a gondolataimat arra felé kezdem terelni, hogy valami jót tegyek Istennek, hogy rendbe tegyem a dolgokat előtte. Jót kell tegyek, hogy Isten elfogadjon, megbocsásson nekem. Egy megfelelési kényszer alakul ki bennem és elkezdet egyfajta szentéletet élni. Ha ezt teszem észre se veszem, hogy Istenné akarok válni. Tökéletes akarok lenni. Hát nem fog menni csupán egy vagy két napig, de az már nagyon nagy dolog tőlem. Én már annak is örülök, ha egy vagy két órát jó tudok lenni. Miért van mindez bennem? Azért, mert ez egy kényszer érzet a jócselekedet felé és ezt a testemmel hoztam a világból. Nem más, mint vallásos viselkedés. Csak a szellemem született újjá a testem nem és azt hiszem, úgy tudok kedves lenni Isten előtt, ha teszek érte valami jót. Baj van ezzel, mert soha nem kérte ezt tőlünk Jézus! Azt hiszed te jó ember vagy. Ez egy csapda. Elakarja hitetni veled a sátán, hogy te nem is vagy olyan rossz csak az a másik. Aztán sugallja neked azokat a hibáidat, amik vannak. Ekkor hatalmas bűntudat lép be a szívedbe, mert meggyőz, hogy te keresztény, hogyan tehetsz ilyent ami Istennek nem kedves. Ez hazug vád, rágalom tőle!  Most azt mondod: - szinte hallom - Akkor most azt mondod nekem, azt csinálhatok amit akarok? Igen! Szabadságod van rá, és azt is csinálod. Néha észre veszed, de legtöbbször nem. A bűnt nem tudod folyamatosan elkövetni ha Isten benned él! Mit kell tennem, hogy Istennek tetsző dolgot tegyek? Bízz benne! Rakj rendet a fejedben. Nem üdvözítő cselekedet van, hanem üdvözítő Királyunk, Aki Jézus! Nem megfelelni kell Jézusnak, hanem elfogadni Őt!

“Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”  Ján. 3:3

Itt nem beszél arról, hogy legyél jó és ne vétkezzél akkor majd üdvözülsz. Jézus elítélni jött a világot? Nem, hanem megváltani. Istennek nem kell a cselekedetáldozat. Ő a hálánkat kéri és a dicséretünket. Sokan félreértik Isten jellemét és hamis képet alakít ki Róla. Azt hiszed, ha rossz leszel, nem fog szeretni és a pokolra küld? Netán kirekeszt és szenvedést küld rád? Ez hamis kép róla!  Mit akarsz Neki bizonyítani? Ő ismer téged. Nem azért szeret amit teszel, hanem azért, mert Ő önzetlenül tud szeretni téged olyannak amilyen vagy! Ne legyen bűntudatod, ha nem olvastad a Bibliádat, vagy nem imádkoztál ma eleget. A bűntudat soha nem segít a megoldást megtalálni, hanem inkább elszigetel attól. Ő nem kéri, hogy megfelelj Neki. Jézus kész volt meghalni érted. Ez a Halálos Szeretet. Nem akkor szeret ha megdolgoztál érte vagy kiérdemelted. Ő ezt nem is hallja meg. Kegyelemből van minden ami van. Legyél vele közösségben. Ez az Ő vágya. De nem büntet meg, ha nem teszed meg. De a sátán hamar ott lesz ha nem vagy feltöltődve és elhitet veled mindent, hogy Isten ellen fordulj lázadással és vádold Őt minden rosszért. Ha elhiszed neki, akkor sanyargatni fog a módszereivel.
 
“És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megmentsem a világot.” Ján 12:47

Jézus megmenteni jött minket és nem kárhoztatni a cselekedeteink miatt. Emberi úton nem lehet a tökéletességre eljutni. Tudjuk, hogy a bűn az rosszindulatú fekélyes, és romboló. De ne hagyd el Jézust a bűn miatt, hanem inkább a bűnt hagyd el Jézussal.

‘Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek;” Ján. 1:12

Tehát nem megfelelnünk kell, hanem elfogadni Jézust, ahhoz, hogy Isten fiai lehessünk! Tudod, hogyan fogod tudni Őt szeretni? Hálából. Döbbenet, hogy Isten mit tud kimunkálni a szívünkben. Az önpusztítás céltalan élet. Megfelelési kényszer alakul ki benned. Ehelyett inkább élvezd az életet. Isten átformál és belehelyez majd Ő, a jó cselekedetekbe! Ez pedig arra fog indítani, hogy hálás legyél Neki. Ez fog átformálni és nem a te kényszer akarásod. Az alma nem erőlködik, hogy a fán maradjon. Az életünket sokszor nem az öröm, hanem a félelem vezeti. - Nem vagyok eléggé jó, nem tudok megfelelni Istennek és Ő eltaszít, betegséget hoz rám és áldatlan leszek. Ez nem egyezik az Ő ígéreteivel. A sátán vakított meg ezzel. Hazudik, ne higgy neki! Kiragadsz Igéket a szövegkörnyezetébõl és elkezdesz félni. Az Igének pedig szabaddá kellene tegyen és nem a félem foglyává. Te Jézussal vagy közösségben. Ő nem fog emlékezni a bűneidre.

“Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni” Zsid. 2:11

  Isten nem szégyell minket. Tehát amit elkövetünk rosszat, nem is rója fel. Inkább kiigazít hálából, ha elkezdjük Őt imádni. Ha eltűnődsz azon, mit tett érted Jézus, egyre hálásabb leszel és ekkor Ő átformál téged. Ha nem ezt teszed, akkor csupán erőlködni fogsz és szembe nézel a bűneiddel. Tudod mi a gyümölcs a mi életünkben? A szeretet. Azt se tudod magadtól tenni, Jézus kell hozzá. Sok keresztény ott hibázza el, hogy az imái nem szólnak másról, mint a koldulásról. Uram ezt és ezt tedd meg az életemben. Koldus keresztények az ilyenek. A koldulásról és nem a háláról szól az ilyen imája. Sajnos sok esetben a tanításokkal van a baj. Olyan terheket raknak a pásztorok a nyáj nyakába, amit maguk se tudnak elhordozni. A pásztor se tökéletes, de belőled azt akar faragni. Isten pedig elfogad és így szeret, ahogyan vagy és amilyen vagy! Ha mást mondanak, ne hidd el. Ezt Isten, Jézus áldozata miatt teszi és nem a te erőlködésed miatt. Úgy tekint rád, mint Jézusra! Te benne vagy tökéletes!

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” Ján. 5:24

Az ár már ki van fizetve érted! Így beléphetsz a Mennybe és annak állampolgára lehetsz. Az adósság már el van törölve, a bűneid meg vannak bocsátva még az is, amit ezután fogsz elkövetni. Te csak vedd el az örökségedet. Felejtsd el a vallásos cselekedeteket, telj be Szent Szellemmel és rád fog szállni a békesség, amit majd mások látni fognak rajtad. Ez fogja vonzani az embereket Jézushoz. Senki nem létezik ezen a világon aki, elfogadott, reményt, hitet, szeretetet adott az élete árán! Isten meg akar dicsőülni rajtad keresztül! Ez a vágya. Van lehetőséged: - Próbálsz úgy élni, ahogy sikerül alapon. - Megpróbálsz a cselekedetekkel megfelelni Istennek. - Elfogadod a kegyelmet és rábízol mindent. A döntés a tiéd! Nekem nem kell egy olyan isten, aki, állandó bűntudatban tart! Nem kell egy olyan isten, aki azt várja el tőlem, hogy megfeleljek neki! Nem kell olyan isten, aki állandó törvényeket állít fel nekem! Tudod, hogy az igazi Isten veled együtt érez? Tudod-e, hogy örömet tud adni? Tudod-e, hogy szeret? Tudod azt is, hogy vigasztal ha elesel? Te azt hiszed, az a isteni szeretet, hogy ott ül a trónusán és parancsokat osztogat ki? Azt kell lesnünk, hogy kényét kedvét szolgáljuk ki? Tudod milyen Ő? Az életét adta oda érted, hogy te élj! Ha beteg vagy, Ő viselje a gondodat! Bekötözze a sebeidet! Magára vette a terheidet, fájdalmaidat és Ő cserébe csupán azt kéri, hogy hálaadással imádd! Ez olyan nehéz? Jézus miattunk jutott a legmagasabb pontról a legmélyebbre. Ne kezdj el nélküle jó lenni! ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #10 Dátum: 2007 Július 12, 10:01:44 »
Aggodalmaskodás

Hányan aggodalmaskodtok? Hányan ismeritek azt az érzést, ami azzal jár? Képzeld csak el, hogy arra ébredsz föl, hogy sír a hat éves kislányod. Odamész hozzá és megkérdezed tőle: -Kicsim! Mi a baj? Miért sírsz? Próbálod őt vigasztalni, hogy érezze, te törődsz vele. A gyermeked pedig azt mondja zokogva: - Annyira bánt, hogy nem tudom majd elvégezni az egyetemet! Soha nem leszek orvos! Fogom -e szeretni a gyerekeimet? Biztosan rossz szülő leszek! Hogyan fogom ezt és ezt megoldani? Azt se tudom, hogyha felnövők, a számlákat miből fogom kirendezni! Még az se biztos, hogy felnövök! A négy éves gyermekeden mutatkozik a stressznek a jelei és azt veszed észre, nem tud aludni, forgolódik az ágyában és aggódik a jövője miatt. Ennek hangot is ad. - Anya! Felfogok én nőni valaha, vagy mindig ilyen kicsi maradok? Lesznek nekem udvarlóim? Biztosan rossz példa leszek. Mit teszel ekkor te? Azonnal felhívod a pszichológust. De biztosan megvigasztalod előtte. - Amikor eljön az ideje tudni fogod mit tegyél. Túl fiatal vagy ehhez, hogy aggódj ezek miatt! A mi fejünkben sok ilyen gondolat születik meg. A mázsás terheket nap mint nap cipeljük. Tele vagyunk a Mi lesz ha...? Gondolj csak arra: - Mi lesz ha elhízom? Szeretni fog a párom? Ízleni fog-e a főztem neki? Mi lesz ha szülni fogok? Hogyan nevelem föl? Hogyan fogok kinézni utána? A fiúk aggódnak, mi lesz ha kopasz lesz? Vajon akkor is tetszeni fog a nejének? Hogyan fogjuk kifizetni a rezsinket? Ezek az aggodalmak megterhelőek. Olyan visszataszítóak. Szinte lehetetlen túladni az aggódáson. Nem vágyok rá, de jön. A aggódás megosztja a gondolatainkat. Gondolunk a mára és a jövőnkre. Ez pedig tönkre teszi a mánkat. Az aggódás előbb vagy utóbb megbetegít. Nem érünk el vele semmi jót, de nem is érünk el vele semmit. A sok aggódás megbetegíti a gyomrodat, szívedet tönkre teszi, felbontja a családodat, nyugalmadat... Nagy ára van tehát az aggódásnak! Gondolj az orvosi kezelésekre, műtétekre, gyógyszerekre, ápolásra. Az aggódással soha semmit nem tudtunk megoldani. Nem tudtad az életedet meghosszabbítani, a számláidat kifizetni, a gyerekedet jól nevelni, a problémáidat megoldani. Mindenem amim van az az Úré, csak Ő engedi, hogy most éppen használjam.

“Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?” Máté. 6:25-30

A hit és az aggódás kizárja egymást, mert ők nem járnak kéz a kézben. Vagy egyik, vagy a másik van a szívedben. El kell jutni oda az Úrban, hogy csak a hit legyen abban. Azt mondja Jézus, hogy ne aggódjunk, nézzük meg a madarakat. Itt nem arról beszél Jézus, hogy passzívak legyünk a szükségleteink miatt és ne csináljunk semmit. A Biblia azt tanítja, aki nem dolgozik, az ne is egyék. Azt sehol nem látjuk, hogy ott ül a gólya a pózna tetején, tátva van a csőre, és várja, hogy berepüljön a szájába az étel. Ezzel ellentétben, aktívan keresi a táplálékát, hogy megegye azt. Akkor mire bátorít minket az Atyánk?
 
“Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja.” Máté. 6:31-34  

Ne aggódjatok, ne izguljatok, hogy jaj.. most mi lesz, mit csinálunk hogy fogjuk ezt kifizetni. Ne aggodalmaskodjatok, mert a ti Atyátok tudja, hogy szükségetek van ezekre. Ha Ő gondoskodik a madarakról és eltartja őket, akkor mennyivel inkább fog rólatok gondoskodni, akiket annyira szeret? Ti fontosabbak vagytok számára a madaraknál. Figyel bennünket mert Ő a gondviselőnk. Az aggódás tehát nem lehet a legfelsőbb rendű az életünkben. Ne foglalkoztassanak bennünket elsődlegesen a gondjaink. Az akkori pogányokat, ma viszont a világot izgatják aggódással a szükséges dolgok. A számodra viszont van egy fontossági sorrend. Keresd Istent az Ő igazságával és akkor megkapod. Ez egy áldott ígéret. Mindig az elsődleges dolgokat helyezzük előtérbe. Milyen érdekes, hogy legtöbbször valóban a holnapért aggódunk. Ma már ettem, volt mit felvennem, de mi lesz holnap? Mit csinálok majd, amikor jövő héten be kell fizetnem azt a számlákat? Miből? Ma még nincs rá keretem, de a jövő héten lesz? Az Úr ezzel szemben azt mondja: Ne aggódjunk a holnapért. Elég minden napnak a maga baja. Itt most azt mondod, ahogy hallgatod a tanítást: - Tulajdonképpen egyetértek vele, de a eltelik egy pár nap, már a cselekedeteim sajnos de nem követik a szavaimat. Pedig fontos lenne, hogy az Ige cselekvője legyek, és meg is éljem azt, nem pedig csak hallgatója. Amikor odaérsz a hegyhez, a problémádhoz, akkor Isten utat készít a pusztában.

“Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.“ Zsolt. 23:1-6

Ezek az ígéretek, olyanok mint a bozótvágó kés. Utat nyitnak a sűrűben. Odaérsz a hegyhez, Isten pedig áttöri az utat neked, hogy járni tudj ott is. Szabad utat biztosít a számunkra, meghozva ezzel a kimenekedést. Isten mindig odaáll a szükséges időben és megadja ami kell. Mi mégis miért engedjük, hogy a holnap elrontsa a mánkat? Pedig egyáltalán nem kell tudnunk mi történik holnap! Bőven elég, ha tudjuk, hogy Isten vezet holnap is minket. Élvezzük a jelen pillanatot, a mát. Amikor eljön a megfelelő pillanat, akkor Isten közbelép és segítségünkre lesz egész életünkben! Ne kezdj a holnapi problémáddal ma megküzdeni! Nincs még erőd hozzá, mert azt holnap kapod meg. Az aggódástól soha nem volt jobbá egy napod se. Még a problémádat se tudtad megoldani vele. Nem tudtál megnőni, meggyógyulni, levizsgázni.. Mégis hogyan bánj el vele? Legyőzhető Isten Igéjével. Isten segítsége mindig a megfelelő idõben jön! Erőt kapsz abban a pillanatban. Még a választ is tudni fogod. Jézus elment, hogy helyet készítsen nekem az Ő hajlékában. Éppenezért élvezem a jelent, mert elmondhatom, hogy az Úr házában fogok lakni mindörökké! Az is boldogsággal tölt el, hogy 2000 éve készíti nekem. ámen

Hallottam egy történetet. Egy férfi elhatározta, hogy felad egy hirdetést, amiben az áll. “Keresek egy embert, aki felvállalja helyettem az aggódást.” Döbbenetére volt egy fickó, aki jelentkezett. Elmondta a feltételeit neki. “Fizetek önnek 20 millió dollárt, ha elvállalja helyettem az aggódást!” Rendben van, vágta rá a jelentkező fickó. De mégis miből fizeti ki nekem ezt az összeget? “Na látja, ez már a maga gondja! Ezért aggódjon maga!"   

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #11 Dátum: 2007 Július 16, 10:13:18 »
A szeretet dicsérete

Mindenki találkozott már a szeretettel és a szeretetlenséggel. Ismerjük, hiszen naponta megtapasztaljuk a saját bőrünkön. Gyakran azt mondjuk a társunknak, amikor megismerjük, hogy szeretlek és ez soha nem fog elmúlni. Annyira szeretlek, hogy akár az életemet is odaadom érted. Nem bírok nélküled élni... Valószínű ezt is érzi, aki ezt mondja, de ezzel van egy kis bibi. Ez csak addig tart, ameddig nem jön valamilyen változás. Akkor pedig átmegy gyűlöletté vagy elhidegüléssé. Az emberi, testi szeretet ilyen. A kérdés: Miért van szükségünk szeretetre? Miért tudunk szeretni másokat? Három féle szeretet létezik a Biblia szerint. Az egyik ilyen szó az erosz, ami inkább egy testi vágyat jelent, vagy a fileo, ami pedig egy baráti szeretet és az agape pedig az isten fajta szeretet. Nos, én szerethetem a férjemet, a barátaimat, a kutyámat vagy bármilyen ételet és Istent. Mindegyik iránt mást érzek, függetlenül attól, hogy ugyanazt a szót használom. Ez a szeretet különböző formája. Pál megmagyarázza nekünk mi is tulajdonképpen ez az agapé szeretet. Tudjuk, hogy az agapé szeretet egy önzetlen szeretet. Az nem elvesz, hanem ad. Nézzük meg, Pál mit mond a szeretetről. A Biblia megmutatja nekünk a legnagyobb utat, az isteni szeretet útját.

“Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” 1 Kor. 13:1

Bármekkora zajt csaphatok, bármekkora hangon kiáltom és akár angyalok nyelvén is - mennyei nyelven - szólhatnék, de nincs bennem szeretet, mindaz amit mondok, értelmetlen, csupán csak nagy zajt csapok. Az egésznek tehát semmi értelme, ha nem áll ott a szeretet a háttérben. Semmi hasznom abból, de másnak sem. Az angyalok nem emberi nyelven beszélnek, hanem mennyein. Az angyalok nem magyarul, vagy angolul beszélnek. Semmi szükségük rá. Csak a földön lett összezavarva a nyelvezet. A sátán ismeri az angyali beszédet, hiszen ő is ott élt. Így az nem titkos mint az a nyelv, amit mi kapunk ajándékba a Szent Szellemtől.

“És ha jövendőt tudok is mondani, - prófétálok - és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.” 1 Kor. 13:2

Ha tudok prófétálni vagy ismerem az Igét, ha netán minden titkot ismerek, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, de nincs bennem a szeretet, akkor mi vagyok? Semmi. Egy nagy semmi. Pál beszél a teljes hitről. Azt jelenti, hogy neki megvolt? Nem hinném. Mi csak rész szerint hiszünk bizonyos dolgokban. Van ugyanis amiben elbizonytalanodunk és hitet vesztünk. Van viszont amiben kitartóan tudunk hinni. Pál sem volt a teljes hit birtokában, úgy ahogy senki ezen a földön. Ezzel sem dicsekedhetünk, mert akkor önteltek lennénk. Isten pedig erről gondokodott, hogy a dicsőség ebben is az Ővé legyen csak és kizárólag. Pál a teljességről, a tökéletességről beszél és nem azt mondta, hogy neki már megvan. Ő soha nem dicsekedett volna vele. Tehát ha teljes hitem van, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. Nézzük meg, ha áldozatot hoznák Istenért, akkor mi lenne.
 
“És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.” 1 Kor. 13:3

Semmire nem megyek ha a vagyonommal akarom felcserélni a szeretetet. Sajnálatos módon ebbe sok szülő beleesik. Vagyont ad a gyerekének a szeretet helyett. Mit vonhatunk ezekből az Igékből le? A szeretet felette áll minden szellemi ajándéknak, és minden áldozatnak. Hiába adsz bármidet oda másoknak, ha nem a szeretet indít, nem lesz örömöd abban.
 
“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” 1 Kor. 13:4

Pál elkezdi felsorolni a korintusiaknak, hogy az agape szeretet miről is szól egyáltalán. A szeretet hosszan eltűri a másik ostobaságát. Hát ezt jó lenne megélni. Ezzel nekem sok bajom van. Ti hogy vagytok vele? Már próbálkoztam néhányszor azzal, hogy elhatároztam, na most akkor eltűröm és nem szólok bele, bárhogyan megbánt az illető. Gyakorolni fogom a hosszútűrést, mert az agape szeretet azt mondja, .. én csak tűrök és tűrök .. Megpróbálok mostantól fogva kegyes lenni. Gyakorlom a kegyelmet. Ez nagyon kedves Istennek. Megy ez addig, ameddig a cérna el nem szakad. Mire észbekapok elszakadt. A következõ amit Pál említ, az irigységrõl szól. Én nem irigykedek a máséra. Nem számít mekkora háza van, milyen jól megy a sora. Ki irigykedik arra, aki egész éjszakát azzal tölti, - ameddig én jól alszom - hogy hogyan is tudja intézni a dolgait és hány helyre is kell szaladgálnia és mire észbekap már fel is kel kelljen a munkája szólítja. A reggelijét is futva tudja bekapni ha egyáltalán tudja. Én meg éppen akkor fordulok mosolyogva a másik oldalamra. Reggel pedig kipihenve ébredek föl, teljes lelki nyugalommal. Milyen jó, hogy nekem semmi gondom, mert megelégszem azzal, ami nekem van. Rábízom Istenre és inkább imádkozom egy jóízűt. Mit törjem magam olyanon, amit a rozsda úgy is megemészt. Valahogy így kell élni a keresztényeknek. A következő: A szeretet nem irigykedik, vagyis én nem irigylem a te áldásaidat, inkább veled együtt örülök azoknak a jó dolgoknak, amelyek veled történtek. A szeretet nem kérkedik, olvassuk az Igében. A szeretet nem reklámozza magát, inkább cselekszik és a gyümölcsök később meglátszanak majd. Nem tartja magát mindenkinél jobbnak és nem tolja előre magát. Sőt, nem fuvalkodik föl, mert nem nézi le a többieket.

“Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,” 1 Kor. 13:5

A szeretet nem viselkedik bántóan, mert nem botránkoztatja meg az embereket. Ezzel ellentétesen találkozunk a leggyakrabban. Vannak keresztények, akik szeretik felhívni magukra a figyelmet a kihívó viselkedésükkel, megbotránkoztatva másokat. A szeretet nem tesz ilyent. A szeretet mindig alázatos és csak akkor mutatkozik, amikor valakinek szüksége van rá, mert nem keresi a maga hasznát, igazát. A szeretet soha nem haragszik, nem bántódik meg. Ha szeretünk valakit, arra nem haragszunk meg és nem rójuk fel neki a hibáit, mert nem nézünk bele a visszapillantó tükörbe. Elnézzük türelmesen ha hibázott. Nem javítjuk ki állandóan azt, aki hibát követett el. Nem arra vagyunk elhívva, hogy controlláljuk a másikat.
 
“Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;” 1 Kor. 13:6

Nem örül a hamisságnak, még ha az ellenségemet is érte utol a baj, akkor sem. Megmaradok a szeretetben, mert Isten ezt várja el tőlünk. Megtudjuk tenni? Igen! Mert az Atyánk soha nem kér olyant, amit ne tudnánk megtenni Ővele.  A szeretet abban nem örvendezik, ha valakinek valami gondja, baja lett valamiben. Ellenben vele együtt sír és vele együtt nevet, örül az örülőkkel.
 
“Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”1 Kor. 13:7

A szeretetnek milyen sok jó tulajdonsága van. Mindent elfedez, vagyis nem beszél róla, sőt el is felejti örökre. Nem rója fel az ellenünk elkövetett sérelmeket. Nem kételkedik másokban, hanem  elhiszi amit mond. A szeretet reménykedik. Ha valaki megbánt, a szeretet eltűri és nem azon gondolkodik, hogy mimódon tudná a leggyorsabban megtorolni és hogyan tudna minél előbb visszavágni, arcul ütni.
 
“A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, - prófétálás - el töröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.” 1 Kor. 13:8

A szeretet örökké tartó, soha nem üresedik ki. Minden elmúlik, de a szeretet soha. Az még a Mennyben is él. A szeretet, a szellemi ajándékok fölött áll. Eljön az a nap, amikor nem lesz többé szükség a prófétálás ajándékára, hiszen a mennyben már nem lesz szükségünk arra, hogy építsen, bátorítson, vigasztaljon. Sőt már nem szólunk titkos dolgokat nyelveken a Mennyben, hiszen ott leszünk az Ő jelenlétében. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás, el fog töröltetni, legyen nyelveken való szólás, meg fog szűnni. Itt egy ismeretlen nyelven való szólás ajándékára utal Pál. Van akik úgy gondolják, hogy valamelyik nemzet nyelve meg fog szűnni, de nem erről ír itt a Biblia. Tudjuk, hogy csak rész szerint van bennünk az ismeret, de az Istennél már mindent tudni fogunk és nem csak részben. Azt látjuk a Bibliában, hogy csak részben van tudomásuk afelől, hogy mit tartogat a jövő, de nem ismerték a jövőt minden részletében.
 
 “Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” 1 Kor. 13:9-10

Töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Ezek olyan dolgok, amelyek egy napon elmúlnak. De eljön az idő, amikor már nem csak rész szerint lesz az ismeretünk, tudásunk mint ahogy az most van, hanem kiteljesedik. Ezt nem mondhatja senki, hogy náluk van a kizárólagos igazság. Egyetlen gyülekezet, felekezet nem mondhatja el magáról. A teljes ismeretünk csak Isten színe előtt lesz. Ott már ki lesz jelentve minden. S bár a prófétálás el fog töröltetni, a nyelveken szólás meg fog szűnni, az ismeret is eltűnik majd, de a szeretet soha el nem múlik. Pál azt mondja, amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Van aki azt tanítja, hogy már most itt van a tökéletes ismeret és megszűntek a szellemi ajándékok. Szerintük a Szent Szellem ajándékai napjainkban már nem működnek az apostolokkal vége lett. Ez sajnálatos tanítás, mert Pál egyáltalán nem erről beszél. A 10. vers nem bizonyítja azt, hogy napjainkban már ne működnének a szellemi ajándékok, a prófétálás ajándéka, a nyelveken szólás ajándéka, az ismeret ajándéka, bár egyesek ezt próbálják bebizonyítani. Sokkal inkább bizonyítja ez az igevers azt, hogy ezek a szellemi ajándékok napjainkban is működnek, mint azt, hogy nem és egészen addig meglesznek, amíg Jézus újra el nem jön.
 
“Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” 1 Kor. 13:11

Miért mondja ezt? Mert felnõtt, mert egy fejlõdésen ment át és érettebbé vált. Mi is felnőtté válunk Isten ismeretében, ha szomjúhozzuk az Ő megismerését, akaratát. Egyre több kijelentésünk lesz és a teljes ismeret csak Isten előtt lesz meg a Mennyben. A teljes felnőtté válásunk csak ott lesz meg, amikor a megszentelődésnek vége lesz. Itt mindig tanulunk, de nem viselkedhetünk kisdedként. El kell hagynunk a gyermekies dolgokat. Felnőttként kell megállnuk hitben.
 
“Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy Isten ismer engem.” 1 Kor. 13:11

Akkoriban nem ilyen tükrök voltak, amiket ma ismerünk. Kifényesítették a fémet és csak homályosan látták magukat benne. Nem adott egy valósághő képet. Pál azt mondja, torzítva látjuk a dolgokat, de majd minden ismeret a birtokunkban lesz Istennél.
 
“Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.  1 Kor. 13:13

Azt mondja Pál, megmarad a hit... Miért kell hit a Mennyben? Ott már látni fogok. Nem ezért, hanem mert ott is hinnem kell amit Isten mond! Ott is lesz szabad akaratunk. Vannak dolgok amiket nem értek, de hiszem, mert benne van a Bibliába és az Isten szava. Sok esetben sajnos csak azokat vagyunk hajlandók elhinni, amiket megértünk, felfogunk, látunk. De ez nem hit. A hit, a nem látott dolgoknak a valósága. Még a hitünk is függ a szeretettől, mert általa munkálkodik. Azt is meg kell értenünk, ha valamiben reménykedem, akkor egyben vágyom is valamire és várnom kell még meglesz. Tehát a reménységnél nem csak a vágy, hanem a várakozás is jelen van. Bennünk áldott reménység van. Jézus eljön értünk. Pál azt mondja a három közül a szeretet a legnagyobb. Vajon miért? Előszöris, mert a szeretet betölti a törvényt! Másodszor pedig, mert a szeretet a hitet, és a reményt is magába foglalja. ámen

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #12 Dátum: 2007 Július 16, 14:09:49 »
Egy igaz történet

C.H. "Had meséljek el most egy rövid történetet egy Dr. Fini nevű emberről, egy amerikai lelkipásztorról. Isten hatalmas ébredéseket indított el Dr. Finin keresztül és egész közösségeket változtatott meg nagyon radikálisan. Az egyik alkalommal a keleti parton hirdette az igét, és az evangélium annyira szíven ütötte azt a várost, hogy Dr. Fini távozása után bezártak minden kocsmát, mert hirtelen elfogytak a látogatók. És ahogy az egyik alkalommal Dr. Fini épp a gyülekezetbe tartott, a lépcsőkön megállította őt egy ember és a következőket mondta. Szeretnék Önnel ma este beszélni. Lehetséges lenne ez? Dr. Fini pedig készségesen igent mondott. A lépcső tetején azonban már várták Dr. Finit a gyülekezet vénei, akik azonnal megkérdezték tőle, hogy mit akart tőle ez az ember. Erre Dr. Fini elmondta nekik, hogy beszélgetni szeretne vele a gyülekezeti alkalom után, erre a vének felvilágosították őt, hogy az az ember, aki az este találkozni szeretne vele, az egyik legszörnyűbb és legveszélyesebb ember a városban. Volt már rá példa, hogy bérgyilkosokat bérelt fel és semmitől sem riadt vissza. A vének tehát megpróbálták lebeszélni Dr. Finit arról, hogy találkozzon ezzel az emberrel, mert attól tartottak, hogy őt is megölni készül. Éppen ezért az istentisztelet után a vének ismét odamentek Dr. Finihez, és megpróbálták lebeszélni arról, hogy elmenjen ezzel az emberrel. Dr. Fini azonban kitartott az ígérete mellett és hajthatatlan volt. Úgyhogy Fini és ez az ember kisvártatva elindultak, sötét utcácskákon mentek végig, míg egy elhagyatott épülethez nem értek. Oda aztán bementek az ember pedig bezárta mögöttük az ajtót, majd intett Fininek, hogy üljön le. Azután előhúzott egy pisztolyt, lerakta az asztalra és a következőket mondta Fininek. Ön mondott tegnap valamit, ami megütötte a fülemet és szeretném tudni, hogy valóban igaz-e? És az ember így folytatta. Ön tegnap azt mondta, hogy Isten fiának Jézus Krisztusnak a vére minden bűnünktől megtisztít bennünket. Erre Fini közbevágott és azt mondta. Nem, nem én mondtam ezt, Isten mondja ezt az ő igéjében. Erre az ember így folytatta. De hát Ön nem tudja, hogy én mit követtem el, Ön nem ismer engem. Sokszor feketén, pénzért kártyáztunk a kocsma egy eldugott hátsó szobájában. Voltak olyanok, akiket az utolsó fillérüktől is megfosztottam, úgyhogy annyira elkeseredtek, hogy öngyilkosságot követtek el. Ön szerint Isten meg tud bocsátani nekem? Fini erre azt felelte. Én csak azt tudom mondani, hogy a bibliában az áll, hogy Jézus Krisztus vére minden bűnünktől megtisztít bennünket. Erre az ember így folytatta. Ez sajnos még nem minden. Enyém az a kocsma ott és sokan járnak oda italozni és gyakran jönnek oda hozzám a feleségek rongyokba öltözve a gyerekekkel és könyörögnek nekem, hogy ne szolgáljam többé ki a férjüket. Én azonban kidobom a feleségeket az utcára, és addig árulom az alkoholt a férjeknek, amíg bírja a pénztárcájuk, utána őket is kidobom. Ön Dr. Fini azt akarja mondani, hogy Isten meg tud bocsátani egy ilyen embernek? Erre Fini így válaszolt. Én csak azt tudom mondani, hogy a bibliában az áll, hogy Jézus Krisztus vére minden bűnünktől megtisztít minket. Erre az ember így folytatta. De ez még mindig nem minden. Ez a fegyver itt előttem jó pár ember halálát okozta már, akik az utamba kerültek. Én felbéreltem embereket, hogy tegyék el őket láb alól, megölettem őket. És Ön azt akarja mondani, hogy Isten meg tud nekem bocsátani? És Fini újra elismételte ugyanazt. A Biblia azt mondja, hogy minden bűnünktől megtisztít bennünket Jézus vére. Pedig még mindig nincs vége, tette hozzá ez a férfi. Ott az utca túlsó oldalán, abban a téglaépületben, ott lakik a feleségem és egy gyönyörű kislányunk. De én egy kedves szót nem szóltam a feleségemhez az elmúlt 16 évben. És szörnyen viselkedtem velük. Az egyik nap, amikor odarohant hozzám a kislány, én ellöktem magamtól, ő pedig nekiesett a tűzhelynek és nagyon komolyan megégette magát. Még egyszer nem mondtam a kislányomnak, hogy szeretem. És Ön azt akarja mondani, hogy Isten meg tud nekem bocsátani? Ekkor Fini talpra ugrott, odarohant ehhez az emberhez, vállon ragadta és elkezdte rázni. És azt mondta. Uram, még soha nem hallottam ilyen szörnyű történetet. Ha rajtam múlna én nem tudom, hogy meg tudnék-e bocsátani, de azt tudom, hogy a bibliában az áll, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít bennünket minden bűnünktől. Erre a férfi így válaszolt. Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. Azzal odament az ajtóhoz kinyitotta és csak annyit mondott. Innen már hazatalál ugye?

Másnap reggel, ahogy hazament a kocsmából, a feleségét már ébren találta a kislányával, ott voltak a konyhában. Ő belépett és felment az emeletre. Az anyuka azt mondta a kislánynak. Menj, szólj papának, hogy kész a reggeli, úgyhogy a kislány felfutott a lépcsőn, a lépcső felénél megállt, és felkiáltott az emeletre. Apa, anya üzeni, hogy kész a reggeli. Erre a következő válasz érkezett. Csillagom mond meg anyának, hogy apa ma nem kér reggelit. Erre a kislány visszarohant a konyhába és azt mondta az anyukájának. Anya, anya, képzeld apa azt mondta, hogy nem kér ma reggelit, és azt is mondta nekem, hogy csillagom. Az anyuka elcsodálkozott és azt mondta, kislányom, biztosan félreértetted. Menj csak és szólj még egyszer apának, hogy kész a reggeli. Erre a kislány megint felfutott a lépcsőn és ugyanazt kiáltotta, apa, anya azt üzeni, hogy kész a reggeli. Az apa pedig így válaszolt. Gyere egy kicsit ide hozzám kislányom, és amikor a kislány odafutott hozzá, az ölébe ültette és elkezdett neki arról beszélni, hogy mennyire szereti őt. Az anyukának feltűnt, hogy a kislány nem jött vissza, ezért felment utána az emeletre, és az ajtóban megpillantotta a férfit, hogy a kislánya először ül az ölében. Erre a férfi odafordult könnyekkel a szemében a feleségéhez és azt mondta. Gyere ide te is kedvesem. Tegnap este megtudtam valamit, ami mindennél csodálatosabb. És tudom, hogy igaz. Isten fiának a Jézus Krisztusnak a vére minden bűnünktől megtisztít. Ezután ez a férfi bezárta a kocsmáját és nagyon megváltozott Jézus Krisztus ereje által és a város legfélelmetesebb emberéből a város jótevőjévé vált.

Teljesen mindegy, hogy kinek, milyen a múltja, teljesen mindegy, hogy mennyire sötét, ocsmány, Jézus Krisztus evangéliuma mindenkinek reményt ad. Csak annyit kell tenned, hogy megvallod bűnödet. Ő hű és igaz, megbocsát, megtisztít téged minden bűntől. Milyen csodálatos is az evangélium, micsoda változást hoz az emberek életébe, akik korábban a reménytelenségbe sinylődtek, elveszettek voltak. Isten a következőket mondja Pálnak az Apcsel 26.18-ban. Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az én bennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. Így hát nekünk adatott az a csodálatos és örömteli kiváltság, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Azt az evangéliumot, amelynek hatalma van arra, hogy az emberek megszabadítsa a sötétség és a bűn hatalmából.

Nem elérhető krisztuskovetoje

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 69
Re: Evangélizáció
« Válasz #13 Dátum: 2007 Július 17, 21:21:29 »
ÉN „JERIKÓ” FELÉ

   A Jeruzsálem – Jerikó közötti út évezredek alatt nem sokat változott. Akárcsak az ember élete. Mi is ugyanúgy a halálba tartunk, mint az Újszövetség emberei. Fejlődés ezen a területen nincs. Megszületik valaki és meg fog halni. Mivel Jézus ezt az utat választja helyszínnek a példázata elejére, sokan úgy gondolják, hogy nem is példázat ez, hanem egy megtörtént eset. Nem tudjuk, de a történet roppant élethű. Megy ez az ember akarva, nem  akarva, lefelé ezen az úton. Ekkor éri egy támadás.
   A támadás olyan lehetett, mint amilyen ma is. Vad, gyors és brutális. Talán átéltünk már mi is támadásokat az életünk során. Azt se tudjuk, hogy honnan, teljesen gyanútlanul megyünk, egyszer csak ránk támad egy erő, kifoszt bennünket. A Sátán támadásai is ilyenek a mi „jerikói” útjainkon. Esetleg átéltük már azt, hogy ilyen magányos, bajba jutott emberek voltunk.
   Fekhetünk egyedül, kifosztva, csúffá téve és senki nem jön arra. Aki átélte már ezt az élete útjain, az megérti a Jeruzsálem Jerikó közti úton bajba jutott embert. Ezek mi vagyunk. Ilyenek lehetünk mi is.
   Miközben ott fekszem véresen, félholtra verve, talán másodszor is elbúcsúztam már az élettől. Nincs remény. Nem jön erre senki. Ekkor hirtelen, lépéseket hallok. Ki jöhet? Erőlködve felnézek, hátha a támadók jöttek vissza! Az ember ebben a világban már gyanakvóvá válik. Ám nem a támadóim jöttek. Messziről látszik, egy lelkész jön. Ekkor megörülök. Ó, milyen áldott az Isten! Megmenekültem! Ez zakatol a fejemben. Egy pap, Isten szolgája jön felém, ő megment engem! Összeszedem maradék erőmet, sugárzó arccal felemelkedek kicsit. Intek neki, gyere, segíts rajtam! Talán hörgök is valamit összevert ajkaimon át. S mit látok? A lelkész, (aki szintén én vagyok) átmegy az út túlsó oldalára, és sietős léptekkel távozik. Rettenetes! Elment! Ebben volt minden reményem, és ez is elment! Egy pap itt hagyott. Mit várjak a többi embertől, ha az Isten szolgája is ilyen?! Akkor én már itt maradok végleg. A sebeim még jobban fájnak, de azt hiszem, a szívem fáj a legjobban. A nap egyre jobban süt, a homok éget, az ájulás határán vagyok, amikor újra lépteket hallok. Mégis csak van remény. Újra összeszedem minden maradék erőmet, s látom, hogy lassan egy presbiter körvonalai bontakoznak ki a forróságtól reszkető levegőben. Ő nem lelkész, ő templomszolga. Megint örülök. Istenem, köszönöm, hogy erre vezetted! A papok azok nagy urak, ez egy egyszerűbb ember, templomszolga. Megszokta a piszkos munkát, nem úgy, mint a papok. Ő biztos segít rajtam. Most már tényleg megmenekültem. Reménnyel telve nyújtom felé a kezemet. S mit látok? A presbiter is (aki megint csak lehetek akár én is), átmegy az út túloldalára, és sietve távozik. Most már elég, már jobb lenne, ha meghalnék. Milyen ostoba vagyok?! Hogy hihettem egy percig is akárkinek! Nem volt még elég? Hányszor becsaptak? Most fosztottak ki. Mit érnek itt a lelkészek is, a presbiterek is? Inkább jönne már a halál! Ekkor újra lépéseket hallok. Azt mondom: Nekem már mindegy, én már oda se nézek. Úgy se segít ez sem rajtam. Jobb, ha az ember nem is vár semmit. Akkor legalább nem csalódom! Csakhogy a lépések egyre közelebb jönnek. Ez nem lehet igaz, gondolom, de azért felnézek. Á, csak egy cigány ember. (aki talán lehetnék én is) Mit várhatok tőle? Hiszen a cigány emberek nem szeretnek bennünket. Ekkor vizet érzek a szájamban, sebeimre hűs olaj csordul, gyengéd kezek kötözik be. Perceken belül úton vagyok egy orvosi rendelő felé. Segített a megvetett, a lenézett, a kigúnyolt, a senki. Aki „csak” egy cigány ember.
   Fejtsük most meg ezt a történetet. A jerikói út az a mi életutunk, és mi vagyunk ez az utas, akinek mennie kell. Látjuk, hogy hogyan kerülünk ilyen helyzetbe, és csalódunk. Ez a szomorú tény. De vajon ki ez a cigány ember?  Akit mi semmibe veszünk, de aki mindig ránk ér. Aki téged gőgösen ott nem hagy. Akire mi ugyan ügyet sem vetünk, ha jól megy a sorunk. Akit lenézünk, akit az emberek leköpnek, de azért ha bajban vagy, megáll melletted. Te csalódhattál emberekben, de Benne soha. Ki lehet ez a cigány ember? Tudjuk, hogy maga az Úr Jézus. Hozzánk lép.
   És most ne csak a magunk életére nézzünk. Világméretekben is igaz ez a példázat vagy történet. Mert amikor az emberiség elindult azon az úton, amit úgy hívunk, hogy világtörténelem, az is egy ilyen véres út. Az emberiséget is érte egy brutális támadás. Úgy hívjuk, hogy ősbűn. Ki volt az aki az emberiség mellé odalépett, a mennyekből eljött értünk, hogy gyógyítsa sebeinket? Akire nem is számítottunk, mégis felemelt bennünket, és hordozott? A rablótól, a gonosztól biztonságba vitt minket. Ki lehet a világ „cigány embere”? Ő, JÉZUS. Világméretekben is. Akit megvethettek, mint zsidók a szamaritánust. Lenézhettek és rálegyinthettek, mondhatták rá, hogy csak egy kóbor názáreti ácslegény. Akinek a szavaival azóta is kötözködnek. Akinek a Bibliáját ma is megvetik. Csakhogy amikor kifosztottan ott vagyunk az út mellett, Ő mindig odalép hozzánk. Mi nem érünk rá, az Ő Igéjére sem. Ő ránk ér. Sebeinkre balzsamot tölt, lelki sebeinkre Igéjének gyógyírját. Amíg mi értelmezgetjük,  hogy mi is az igazi szeretet, addig Ő cselekszik. Ő jön és teszi a Lélek általi sebkötözést. Ilyen egyszerűen mutatja meg Jézus, hogy ki is a te fele-barátod.
                                
Mindenek felet Ő.   
       

maria

  • Vendég
Re: Evangélizáció
« Válasz #14 Dátum: 2007 Július 31, 12:35:42 »
Kell-e járnunk gyülekezetbe?

Amikor elmész a folyóra halászni és másnap ismét visszamész oda, már nem az a víz van ott, hanem már teljesen új. Így van ez a gyülekezettel is. Friss új áldás van ott a számomra Istentől. Időt ad arra, hogy figyelmünket az Úrra összpontosítsuk. Jézus vajon mikor járt a gyülekezetbe? Járt Ő egyáltalán? Volt rá szüksége és ha igen, akkor mi?

“És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és bement, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.” Luk. 4:16  

Minden szombaton járt a szokása szerint, olvassuk. Ha mi követjük Őt, akkor nekünk is kell járnunk. Nekünk is azt kell tenni amit az Úr tett. “Ott sok az álszent.” - mondod. Hát bizony így van, de az ítélkező is, ha te ezt mondod. Jézus idejében voltak álszentek? Igen voltak, szinte tele volt velük a gyülekezet. Leselkedtek Jézus után, mert megakarták ölni. Ha valakinek jó oka lett volna, hogy otthon maradjon, az Ő, mert az életére akartak törni. Neki aztán jó oka lett volna ha otthon marad. Az Úr nem úgy esett be az alkalomra, hanem időben odaért. Ő megtisztelte Istent azzal, hogy időbe megy oda. Ebben is követni kell az Urat. Ap.Csel. 17:2-nél olvassuk, Pál is járt a gyülibe és Péterék is. Pálék követték Jézus példáját. Nem lehet Őt otthon is imádni? De igen lehet, sőt kell is, de mi szombatonként jövünk össze, hogy együtt imádjuk. Mire int bennünk Isten Igéje?

“El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Zsidó 10:25

Azt olvassuk, hogy otthon maradhatuk? Csak otthon imádjuk? Nem, hanem azt, hogy ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét ahogy ezt egyesek már megtették. Inkább bátorítani kell egymást. Milyen gyakran kell járni? Minden héten. A bibliai példa ez. Miért jó nekem odajárni? Mert közösségben vagyok Ővele és veletek. Mire figyelmeztet Isten minket? Arra, hogy ne hagyjuk el az egybegyülekezésünket. Krisztus jelen van a keresztény közösségben. Mert ahol ketten, vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Máté. 18:20

“Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” 1 Ján 1:3

Isten rendelte el a közösséget. Volt oka rá? Igen, volt! Azért, hogy közösségben legyünk egymással és Ővele. Ha nem járunk gyülekezetbe, akkor nem tudjuk megismerni Jézust és nem tudunk a tanítványaivá válni. Akkor mi módon hírdetnéd az igazságot? Hogyan tudnád a nagy megbizatást betölteni? Sehogy. A sátán támadásiat hogyan lehetne kivéddeni, ha nem ismerjük meg a hatalmunkat és a jogainkat felette?

“Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja a gyülekezetet az üdvezülőkkel.” Ap.Csel 2:47

Az Úr szaporította, vagyis újakat hozott be a gyülekezetbe. Újak csatlakoztak. Miért csatlakozol egy olyan gyülekezethez, ahová nem akarsz járni? Látogatni kell azt rendszeresen és nem elhagyni! Ahogy imádkozunk, hallgatjuk a tanítást, növekszünk Isten ismeretében. Mindig történik valami amikor így együtt vagyunk. Isten családja jön össze és áldásokat kapunk Tőle. Hogyan viszonyuljunk az újakhoz, akik először jönnek közénk? Küldjük őket a helyükre, hogy üljön ott és legyünk velük közönbössek? Nem, egyálatlán nem erre tanít a Biblia. Mi egy család vagyunk és figyelnünk kell egymásra. Az igazságot jobban megismerjük az összejöveteleken. Ez a következő oka amiért gyülekeztbe kell járnunk. A harmadik oka, pedig, hogy szellemben növekedjünk, épüljünk. Saját életünk alakítása van a kezünkben. Lehetsz a magad ellensége is, de rá fogsz jönni, nem sokáig fogod bírni, mert az gyötrelemmel és veszteséggel jár. Jobb ha megfontolod a dolgot, hogy követed Isten akaratát és a Vőlegényedet, Jézust. Adott nekünk szolgálókat, akik elvezetnek az igazságra. Ő adta, nem más.

“És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus Testének építésére:” Efezus. 4:11-12

Nagyon érdemes megfigyelni mire kaptuk és kitől. Mind az öt szolgálatnak meg van a maga munkája. Ezekre a fontos dolgokra kaptuk és jó szem előtt tartani:  A szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus Testének építésére. Ahhoz, hogy egyre többet tudjunk és az ismeretünk növekedjen. Isten ezzel is ellátott bennünket. Megtagadhatod az akaratát Ő megengedi mert nem kényszeríti rád az akaratát, de akkor lemaradsz a növekedésben. Mivé válik egy nem fejlődő szervezet, ha felborul az egyensúly, ha nem kapja meg azt, ami neki jár? Megbetegszik, eldeformálódik, mert megtámadja minden betegség, az immunrendszer legyengülése végett. A szellemi növekedés is ugyan így jár. Egy csecsemő vagy kiskorú szinten lévő keresztény, hiába felnőtt a teste, legyőzhetővé válik. Az ellenség pedig bekebelezi magának. Szóval, a mi érdekünk, hogy engedelmeskedjünk Isten akaratának, ami a gyülekezetbe való járás. Nem tabu és nem magánügy a keresztényéletünk. Ki Krisztus Test? A gyülekezet. Te és én. Isten adott adományokat a Testnek. Hová adta? A szobámba a fotelba? Nem, hanem a gyülekezetbe és oda kell mennem érte. Ott tudom csak elvenni. El kell kötelezzem magam Jézus mellett és Isten akarata mellett. Nem csak egy két évre vagyok keresztény és Isten gyermeke. Lehetek tékozló fiú is egész életemben, felélve a tartalékokat is. Én döntök a sorsom felett és nem vagyok hajlandó elhinni, amit a sátán mond! Hiszen az a célja, hogy távol tartson Isten akaratától, mert akkor eltud bánni velünk. Sok év kell ahhoz, hogy eljussunk az érettségre és megtudjunk állni. Ez egy folyamat, úgyhívja a Biblia, megszentelődés. Meddig van erre szükségünk?

“Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk Abban, Aki a Fej, a Krisztusban;  Akiből az egész Test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a Testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.” Efezus. 4:13-16

El kell jutnunk mindannyiunknak a nagykorúságra, hogy többé ne legyünk gyerekek. A kiskorú mindent elhisz, legyen az jó vagy rossz. Fel kell növekednünk szellemben, lélekben. Folyamatosan kijelentéseket kapunk az alkalmak alatt. Ha nem ismered meg Jézust, akkor soha nem tudsz eljutni oda. Neked van szükséged arra, hogy megismered, mert Ő már ismer téged. A sátán pedig arra törekszik, hogy kiskorúságban tartson. Lehet, hogy növekszel otthon is a fotelodban, de más irányban, mint amit Isten adni akar neked.  A gyülekezetnek fel kell növekednie és szolgálnia kell mások felé. Ha ez nincs meg, akkor egy halott vagy haldokló gyülekezetről beszélünk. Ha viszont él, akkor a gyümölcsök meglátszanak az életünkön is. Nekünk el kell vinni az örömhírt az emberekhez, ezért szükség van minden gyülekezeti tagra. Ahogy szükséged van minden testrészedre, ugyan úgy szükség van Krisztus Testének minden tagjára. Szükség van minden gyülekezetre, amit Isten alapított. Nem dobjuk ki azokat a testvéreket, akik lelkiekben, betegek, hanem segítünk nekik. A fizikai testben ha ott a rák, akkor azt meg kell gyógyítani, vagy ki kell venni onnan. Így van a gyülekezetben is. Azonban ha nem lehet segíteni rajta, el kell távolítani, mert a környezetét megfertőzi. A gyülekezet a legbiztonságosabb hely! Ha elmegy a bárány az akolból, akkor mi lesz vele? Ki van téve a veszélynek és nem tudja megvédeni magát. A nyájban is vannak problémák, de a pásztor tesz rendet, és gondoskodni fog arról, hogy az megmaradjon. Mi a negyedik ok? A biztonság. Csak a gyülekezetben leszel biztonságban és csak akkor maradsz Jézusban biztonságban.

“És Ő a Feje a Testnek, az Egyháznak: Aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség; És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben.” Kol. 1:18-20

Jézus a te Fejed. A Test kicsoda? A gyülekezet, temagad. Ha elválik a fej a testtõő, mi lesz azzal? Kapcsolatban akarok maradni Istennel, akkor a Testhez kell tartoznom és ott kell maradnom. Vannak néha zavarok a testünkben, de az még nem jelenti azt, hogy szét kell hullanunk. Amikor a fizikai test egyik része leválik egy baleset folytán, akkor gyorsan vissza kell varrni, hogy az tudjon tovább funkcionálni, mert ha nem, akkor csúnya lesz és elhal és nem használható semmire. Akik elhagyják a Testet, azok elhalnak. Nem tudnak funkcionálni. Sokan mondják, hogy ők hisznek Istenben és ennyi elég, mert ők nem akarnak gyülekezetbe járni. Ahhoz, hogy a Fejhez tartozz, kell a Test a gyülekezet. Testben kell maradni ahhoz, hogy élni tudj. Mi lesz azokkal akik valamikor tartoztak egy gyülekezethez, de ma már nem? Azok megtagadják Jézussal való közösségüket. Mi van azokkal, akik betegek és nem tudnak jönni? Azokat nekünk kell meglátogatni és vinni a szellemi táplálékot. Pál azt mondja azokra, akik körül nincsenek rendben a dolgok, hogy:

“Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten Egyházára?” 1 Tim. 3:5

Sehogy! Ha magad körül nincsenek rendben a dolgok, nem jársz Isten akaratában, akkor hogyan tudnál segíteni azokon, akik bajban vannak? Hiszen te is segítségre szorulsz. Isten szabadságot adott, hogy azt tedd, amit akarsz. Az engedelmesség az odaszentelődéssel jár. Elkötelezem magam Isten mellett és azt teszem amit Ő jónak ítél meg az életem területén. Ez a bölcsesség. Képzeld csak el, amikor házasságra lépsz és azt fogod mondani a párodnak, hogy ezután úgy élek mint eddig. Szabad vagyok és semmi közöd hozzá mit csinálok. Lehet, hogy időnként meglátogatlak az otthonunkban, de nem tudlak mindig, mert el vagyok foglalva más dolgokkal. Rád csak néha érek rád. Hozzámennél az ilyen emberhez? Ugyehogy nem! Mert szereted őt, ezért nem mondod ezt, hanem mindig vele akarsz lenni és megosztani az életedet vele. Minden idődet vele akarod tölteni és együtt tervezitek a jövőtöket, mert közösségben vagy vele. Jézussal elkötelezted magad, akkor az Ő menyasszonya vagy. Minden idődet amit csak tehetsz, Vele kell és akarod tölteni. Amikor meghallottad az Ő hívását, akkor hozzácsatlakoztál. Elkötelezted magad Istennek. Mi nem haldokló menyasszonyok vagyunk, hanem élő és győztes! Nem haldokló bárányok vagyunk, hanem nagyon is élők! Jézus egy élő vőlegény és az Ő menyasszonyainak is azoknak kell lenniük. Ezt csak az Ő Egyházában érheted el, ahogy fejlődsz, növekedsz az Ő megismerésében és egyre jobban vágyódsz Rá. Jézusnak nincsenek halott menyasszonyai! Ha azt hiszed, ezt otthon megkapod, tévedsz és a sátán hazugságaira hallgatsz. Ő elhiteti veled, hogy te otthon is a fotelodban hűséges vagy Isten akaratához. Ilyent nem fogsz a Bibliában találni. Maradj a gyülekezetben és Isten erősíteni fog a szolgálóin keresztül. Ő hív, hogy csatlakozz Hozzá! Legyél elkötelezett Isten Királyságában! Legyél hű Istenhez! ámen