Ez egy nagyon jó cím: Egy nap amely megváloztatta az életemet. De írhatnánk úgy is, hogy "Az a nap, mely ..."
Az a nap amikor találkoztam Jézussal emlékezetes maradt a számomra.
Evangélizációs alkalom volt a Havanna lakótelepen 1996-ban, és felállítottak egy hatalmas sátrat. Nem lehetett belátni, csak a hangok szűrődtek ki. A vidámság hangjai, zene és énekhangok, imádságok szavai.
Akkoriban mindennapos programom volt egy borozó meglátogatása ahol összejöttünk a haverokkal és eltöltöttük az időt, többnyire érdektelen beszélgetésekkel. Útban hazafelé a sátornál szálltam le a buszról.
Esténként megütötte egy dal a fülemet, amely fülbemászóan, de nem kellemetlenül hazakísért és ismétlődött bennem: "Uram, tehozzád futok .."
Egyik este győzött a kíváncsiság, és beléptem a sátorba megnézni, hogy ki az aki ilyen gyönyörűen énekel. Elképzeltem magamban egy gyönyörű,karcsú szőke lányt és szerettem volna elmondani neki, hogy mennyire megigézett a hangja.
Hát meglepődtem amikor beléptem, mert nem volt sem szőke, sem karcsú sem ... , de a hangja a szívemig hatolt.
Leültem és hallgattam.
Volt egy igehirdetés is, amelyre nem emlékeztem vissza, később sem amikor kijöttem a sátorból. Talán mert több ital volt bennem, mint kellett volna, de a dal a mai napig megmaradt bennem.
"Uram, tehozzád futok, élő vízre szomjazom."
Az igehirdetés ideje alatt körbevettek a bentlévők, majd az igehirdetés után beszélgettünk, imádkoztak értem. Abban az állapotban elmondtam a befogadó imát. Igaz nem értettem, hogy miért, és mi hasznom lesz belőle, de rábeszéltek, hogy ezt így kell tenni, ha azt akarom, hogy Isten meghallgasson engem.
Kérdezték, hogy van-e probléma az életembem, mert imádkoznának értem.
Akkoriban szinte csak problémák voltak körülöttem és a környzetemben. Az ital miatt, a családom miatt. Ráadásul velem volt 12 éves fiam, este fél 11-kor és neki már rég otthon kellett volna lennie. Kértem, imádkozzatok mert amit én kapni fogok a feleségemtől a kései hazaérkezésért azt nem fogom zsebre tenni.
Imádkoztak és azt mondták, menjek haza bátran nem lesz probléma.
Kikacagtam őket, mondván nem ismeritek ti az én feleségem.
Hazaérkeztem fiammal. Félve dugtam be a fejem az ajtón, krákogva erősítettem a torkom, hogy meg tudjam védeni magam.
És láss csodát, az én feleségem akivel az utóbbi hetekben egy kedves szavunk nem volt egymáshoz, halkan finoman mondta, de jó, hogy haza jöttetek. Üljetek le és adok vacsorát. (Ez nem volt szokásban közöttünk, hogy ki legyek szolgálva.)
Veszekedés nélkül megkérdezte, hogy hol voltunk ilyen sokáig. Mondtam, hogy az evangélizációs sátorban.
Lefeküdtem, (ki is józadtam rögtön) és mondtam, hogy van Isten! Meghallgatta azokat akik imádkoztak értem.
Ez volt az első bizonyosságom Istenről. Ezt követte a későbbiekben még több, de akkor az még kevés volt nekem, hogy Isten útján tudjak maradni. Kb másfél hónapig égtem Istenért, majd visszahívott a világ.
Kilenc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra megszólítson a dal: "Uram, tehozzád futok, élő vízre szomjazom."
Akkor megéreztem az Úr közelségét és azóta folyamatosan szomjazom az élő vízre.