Elgondolkodtam azon, hogy nekem személy szerint mit jelent, hogy karizmatikus kereszténynek vallom magamat, komoly baptista háttérrel. És arra jöttem rá, hogy azt jelenti, hogy a Szent Szellemmel közvetlenebb kapcsolatom van, igénylem vezetését, tanítását, még a dorgálását is. Vágyom arra, hogy átéljem a Jelenlétét, és jó érzés tudni, hogy támaszkodhatom bölcsességére, útmutatásaira. Jó tudni, hogy általa közvetlen kapcsolatban vagyok az én Atyámmal és általa átélhetem Jézus Krisztus kegyelmét, az Atya szeretetét. Mikor szomorú vagyok megvigasztal. Ó hányszor törölte le már a könnyet a szememről egy-egy drága Igével, vagy egy kedves eseménnyel. Vele átélhetem azt az örömet, hogy Jézus Krisztus drága Vérén megváltott ember vagyok, és mint ilyen Isten háza népéhez tartozom. Én a gyökértelen, sehova nem tartozó ember egyszer csak egy csodálatos család tagja lehetek! És hogy közben Isten még külön ajándékot is tartogatott nekem, az még csak csodálatosabbá tette számomra ezt kapcsolatot. Bár megkaptam a nyelveken szólás ajándékát, csak ritkán használom, akkor is inkább másokért való közbenjáráskor és csak a csendes kamrámban, mert csak néhány alkalommal kaptam meg a magyarázatot is. De Isten végtelen kegyelméből még megajándékozott más ajándékokkal is, amelyek közül van amelyik csak néha kiemelt alkalommal működik / például a lelkek megítélése, vagy az ismeret beszéde / de a bátorítás és a prófétálás egy fajtája / a helyén mondott Ige / rendszeresen működik. De nem ezt tartom a legfontosabbnak az Istennel való kapcsolatomban, hanem azt, hogy átélhetem : ...akiket a Fiú megszabadít azok valósággal szabadok... vagy annak az Igének az örömét : ....örökkévaló szeretettel szerettelek téged és vontalak Maghoz hűségesen.... ettől nincs nagyobb öröm a világon. A Mindenható Isten gyermeke vagyok! És ezek az ajándékok mély alázatra indítanak, és igazi, őszinte ragaszkodásra ahhoz az Istenhez, aki ily hatalmas módon hajolt le hozzám, a porszemhez. Dicsérem az Urat ezért míg ajkamon szó lesz!