Azt gondolom, hogy fontos az egyensúlyra való törekvés.
Jézus, amikor az irgalmasság és a tized viszonyáról beszélt, ezt mondta: "...ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni". (Mt 23,23)
Az Egyház hatékony működéséhez véleményem szerint fontosak a karizmák, azonban ezek hiába működnek, a Szellem gyümölcsei nélkül nem lesznek hitelesek és jó ízűek.
"ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok." (I. Kor. 13,2, /...de tulajdonképpen az egész rész erről beszél/ )
A mi gyülekezetünkben jópáran vannak, akikben működik a prófétálás ajándéka.
Számosan szolgálnak is ezzel a gyülekezet felé, azonban vannak páran, akiket a vezetőség nem szabadított fel a szolgálatra, mert a jellemük a gyümölcsök terén még nem tart ott, hogy hitelesek és megbízhatóak legyenek.
Ami az ultra-karizmatikusokat illeti, a karizmatikus mozgalom azon ága, amely az ajándékok mindenek felett való fontosságát hangsúlyozza, míg a szeretet, a hűség, az irgalom sehol nincsenek az életükben, ugyanolyan problémás, mint azok a közösségek, ahol nem használják az ajándékokat, és bár fontosnak tartják, hogy tiszta szívvel álljanak az Úr előtt, merevvé és törvénykezővé lettek, mert nincs ott a törvény betűje mellett a megelevenítő Szellem.
Mielőtt bárki félreértené: nem sorolok ide válogatás nélkül minden, nem karizmatikus gyülekezetet, csak azokra gondoltam, ahol ez a merevség valóban kialakult.
