Nyelveken szólásrólApcsel 2:1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.
2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelítette az egész házat, a hol ültek..
3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindenikre azok közül.
4. És
megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniuk.
5. Lakoztak pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn,
egybegyűlt a sokaság és megzavarodott, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoztak, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11. Krétaiak és arabok,
halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. A pünkösdi nyelveken szóláskor azért szóltak a tanítványok általuk nem ismert, nem tanult nyelveken, mert mint olvassuk is, a szétszóratásban (galut) élő zsidóknak, akik a nagy zarándok ünnepre érkeztek Jeruzsálembe, hallaniuk kellett az evangéliumot, Isten nagyságos dolgait és érteni is, és ez volt a JEL számukra, hogy itt valami természetfeletti, isteni csoda történik, ez nyitotta meg a szívüket, és emiatt tudtak úgy figyelni Péter prédikációjára, hogy meg is tértek, több mint 3 ezren és elvitték hazájukba a tüzet!
Olvassuk, hogy „
megzavarodott” a sokaság, vagyis kizökkentek a megszokott dolgaikból, az ünnepi előkészületekből, felfigyeltek arra, ami történt, és oda is figyeltek, nagyon érdekelte őket, így váltak nyitottá az örömhír előtt!
Nekünk, nemzetekből valóknak, az
Apcsel 10-ben, Kornéliusz házában történtek leginkább a JEL, és ott nincs írva, hogy értelmes, emberek által is beszélt nyelveken szóltak, hanem „csak” nyelveken.
Máté 21:16 16.
És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?Zsolt 8:3 3.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. Pál azt mondja (1Kor 14), hogy aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek, mert senki nem érti ( ő sem), hanem szellemben beszél titkos dolgokat az Úrnak! Ez egy mennyei nyelv köztem és Isten között a Szent Szellem által. Beemel egy isteni atmoszférába, Isten jelenlétébe, kiemel önmagamból és a környezetemből is. Személyes, intim közösséget hoz létre Atyánkkal, Krisztussal.
És bizonyíték arra, hogy meg vagyok telve Szent Szellemmel: "És
megteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniuk. "
Senki más nem érti, az ellenség sem, nem tudja meghiúsítani, befolyásolni sem!
Senki sem érti, én sem, nem tudom elrontani, felülbírálni, túl variálni, bőbeszédűségbe esni, okoskodni benne, hiábavalóságokat mondani, stb.
Ez a nyelv az egyetlen tökéletes nyelv, nincs benne, magában a mondanivalóban emberi, tehát tökéletlen, tisztátalan, mert ez a Szent Szellem nyelve, és Ő nem hibázik, Ő tökéletes, nem beszél túl sokat, nem mond semmi helytelent, csak olyat, ami Atyánknak tetszik és Ő el is fogadja azt! Míg amit értelemmel mondunk…nos, hát, abban jócskán akadhat kivetnivaló…
Ráadásul tud a Szent Szellem használni is engem, úgy ahogy Ő akarja, és előfordul, hogy közbenjárok valakiért, nem is tudom, csak esetleg utólag. És ez a közbenjárás biztosan nem lelki, hanem szellemi, nem manipulatív, nem beavatkozás más életébe, nem az én elgondolásom, jóakaratom szerinti, hanem Isten szerinti. Egészen biztos, hogy a másik ember javát szolgálja!
Amikor nyelveken imádkozom az értelmem gyümölcstelen, „értetlenkedik”, de nem érdekel, megfeszítem és egy idő után teljesen „lenyugszik”, megpihen az Úr jelenlétében és fel is frissül. Utána jobban „veszem” a mennyei adást, tisztábban hallom az Úr hangját és értem is, mert a „zavaró zajok” el lettek tüntetve, olyan mint egy alapos nagytakarítás az elmében.
Ilyenkor van az, hogy teljesen átadja az ember a kontrollt, a kormányrudat, a vezetést a Szent Szellemnek, rábízza magát, kifejezi azt, hogy ő senki és semmi, és minden legyen úgy, ahogy az Atya akarja. Tényleg Ő az Úr az életünkben. Ezért is hasonlítja az Ige az embert a csecsemőkhöz, kisgyermekekhez…
Így építjük önmagunkat = tulajdonképpen ekkor a Szent Szellem épít, tisztít, szentel meg bennünket, ahogyan Ő látja jónak, teljes átadottságban!
ámen
