Drága Irmuska!
Teljesen igazad van, ez egyáltalán nem könnyű, sőt a hitéletünkben, talán ez a legnehezebb. Amikor az ember megtér, a föld felett jár vagy 10 centivel, minden olyan szép, mert szerelmes az Úrba! Később, ez egy kicsit lejjebb ad, ez a buzgóság, jönnek a kőkemény próbák. Ezekben a próbákban derül ki, hogy ki mennyire szereti az Urat.
Tudom azt mondani, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod,akkor is, ha én mást szeretnék?
Ismerhetjük az Igéket remekül, de a gyakorlat mást mutat. Ez olyan, amikor egy orvostanhallgató betéve tudja az elméletet, de amikor ott áll a műtőasztal mellett, és ha még nincs gyakorlata, bizony bajban van.
Gyakorlat teszi a mestert! Ha megnézzük a tanítványok életét, hogy honnan indultak, és mivé lettek az Úr által, akkor nekünk is meg van ez a reménységünk.
Mindenhez idő kell. Az Úr nem is várja el egy frissen megtért hívőtől, hogy szinte már "tökéletes" legyen.
Drága Urunk a legjobb Tanító, Ő türelmes, és fokról-fokra tanít bennünket.
Senki ne keseredjen el,ha még ez vagy az nem megy neki, idővel menni fog....
A legfontosabb, hogy akarjuk, bízzunk az Úrban, és Ő lesz, Aki megtanít mindenre.
Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. János 15:4
Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Fil. 3:12
Szerintem a földön nem leszünk tökéletesek, kegyelemből megyünk be a mennybe!
