Hát,Irma,ezt jó alaposan félreértetted.Az én részemről legalábbis tuti.Nekem eszembe se jutott téged kioktatni,bírálni,meg semmi ilyesmi.
Ha tudnád hány rossz döntést hozok és amikor rájövök,nagyon megbánom,hogy már megint nem sikerült.Ilyenkor csak segítségért kiáltok Istenhez,hogy hozzon ki a saját magam keltette szorult helyzetből.És kihoz.Halleluja!
Nekem azért könnyű a megbocsátás,mert szeretek.Szeretek minden embert.Nem kötelességből,azért,mert ez Jézus parancsolata,hanem mélyen, belülről jövő szeretetből.Még Hitlert is.Hangsúlyozom az embert,Isten teremtményét,nem a tetteit.Akkor sikerült magamnak is megbocsátani,amikor ezt felismertem,hogy én is a minden ember közé tartozom,vagyis magamat is szeretem.
A könnyű nem jelenti azt,hogy nem harcok árán megy néha.Fel kell ismerni sok mindent magamban,fénynek kell gyúlnia,át kell gondolnom.Sokszor nem is veszem észre,hogy nekem meg kéne bocsátanom.