Kedves Tünde!
Én nem bántottalak téged meg még a "ha+ szócskával sem. Mert ha tényleg megbocsájtottál, akkor tényleg megtetted ami rajtad múlik.
De azért jó lenne elgondolkoznod azon is, hogy ez Szűz Máriához imádkozó nő téged befogadott a picike kis lakásába, és a kilábaláshoz segítséget nyújt neked, vállalva a kényelmetlenségeket, az összezördüléseket, amiket biztos neki is nehéz elviselni, és teszi ezt azért, mert a rokona vagy és látja, hogy segítségre szorulsz. Te még talán egyszer sem mondtál pozitívumot erről a hölgyről, mindig csak a panasz jön ki belőled. Mi lenne ha egyszer átgondolnád a dolgot és arról az oldaláról néznéd, hogy akármilyen is a hölgy, most azért melléd állt. Lehet, hogy teszi a megjegyzéseket, és lehet, hogy nem könnyű vele, de mégis csak ott lakhatsz nála, addig amig rendezni tudod a soraidat. Tudom most mérhetetlenül fel fogsz háborodni, de Isten előtt nagyon kedves dolog ha hálásak tudunk lenni. Neked pedig mindennek ellenére van okod a hálára, az összes kényelmetlenség, minden szemrehányás ellenére is, van hol laknod, van eledeled, van honnan elindulnod. Nem kellene ezt tennie a nagynénédnek, senki nem kötelezhetné rá. Ő mégis megteszi. Gondolj erre így, kritizálás helyett.
Én nem akarlak téged megbántani, egyáltalán nem. Te vagy az aki mindig mindent félreért, azért írtam most nagyon őszintén, és talán nyíltabban mint máskor szoktam. Bocsáss meg, de haladni csak úgy lehet, ha őszintén szembenézek a tényekkel és úgy hívom segítségül az Úr nevét, és igen akkor teljes a megbocsájtásom ha már nem is emlegetem fel a másik bűnét.
Sajnálom, hogyha ez téged megbánt, nem bántó céllal írtam, és ha Anti kitörli, azt is elfogadom.