Én is értelmezési hibának szántam.
Vannak sokan, akik magukhoz szabják a Bibliát és nem pedig magukat a Bibliához.
Én pedig látok egy helyet! Ez a hely pedig félelmes és szó szerint sorsdöntő... És ezen a helyen nem számít majd sem a felekezeti hovatartozás, sem a társadalmi pozíció... nem számít majd hogy: nem tudtam, nem így gondoltam, meg az sem hogy kinek mit tanítottak, ki hol tanult... Mert tudhatták volna ha!!! érthették volna ha!!!Számadás lesz ezen a helyen mindazok számára, akik Isten szerint NEM JÉZUS TANÍTVÁNYAI VOLTAK-NEM JÉZUS TANÍTÁSA SZERINT ÉLTÉK HITÜKET!
Mert az Ige mondja: Tit 1,16
Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.
Ezenképpen sokan mondják hogy Jézus megváltottai, de az a helyzet, ha valaki közösségben van az Úrral, az a közösség valós és látható közösség ám! És ez az Úrral való közösség nem abban áll, hogy én beszélek róla, hanem abban, hogy az Úr kijelenti az övéit azoknak, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ez az a bizonyság amiről fel lehet ismerni az Úréit.
Erre céloz Pál, amikor utalást tesz arra nézve hogy: 1Kor 4,20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
Akiket pedig Isten tanít, azok számára az Ige egyben a manna, a mennyből alászállott kenyér is. Tehát élnek vele.Akik pedig élnek Isten Igéjével, azokban él az Isten Igéje, és azok is élnek az Ige által! Mert az Úr mondja:Jn 6,63
A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Így tehát az Ige félremagyarázása is egy bizonyság arról : ki ő-kitől tanul... De ez a bizonyság nem Jézusról szól!